Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-07 / 32. szám
MAGYAR HÍRADÓ 18. oldal A pórul járt szerelmi jósnő Irta: ACZÉL BENŐ Van-e, aki Ann Landers nevét nem ismeri? Szerelmi és házassági problémákban ő a leghíresebb jósnő, akihez éppenugy fordulnak tanácsért, mint hajdanán a cigányasszonyokhoz. Szindikált rovata annyi lapban jelenik meg, hogy kiszámították: olvasóinak, vagy inkább olvasónőnek száma legalább harmincmillió. Ezért nagy meglepetés volt, mikor legutóbbi rovatában bejelentette, hogy válik. Még pedig 36 évi házzaság után, amelyről büszkén hirdette, hogy a kivételesen sikeres házasságok egyike. Az ujmódi cigánvasszonyról mindenki problémáját, akár szerelmi, akár házassági problémáról van szó, meg tudta oldani, kivéve a magáét. És egyben kijelentette, hogy nem válaszol azokra a levelekre, amelyek izgatottan kérdezik: mi történt? Ez magánügy, senkinek semmi köze hozzá: — feleli a hires problémaoldó. De nem addig van a! — Ha eddig nem volt magánügy, amikkel minden rovatában foglalkozott, az övé se lehet kivétel. Különben sem oly nehéz kitalálni az okot. Túlságosan nagy sikere volt. Eddig minden nő, akinek az Ann Landershez fogható sikere volt, elvált a férjétől. Azonban ez a tény is magyarázatra szorul, tehát ez se tökéletes felelet a problémára, két válasz lehetséges. Az ok vagy a nő pöffeszkedése, amit a férfi nem birt tovább, a másik a férfi hiúsága, amit nem volt képes tovább elviselni. Mindkét ok elképzelhető és érthető. Az általános felfogás ugyanis mindmáig az volt, hogy a férfi a családfő, ő köteles gondoskodni a feleségéről és gyermekeiről. Már most lehet, hogy ez a felfogás már elavult, de nem annyira régen, hogy a férfiak elfelejtsék. Most felsorolok néhány esetet, amely véleményemet igazolja. Mindenki emlékszik „Forever Amber”, című könyv roppant sikerére. Szerzőjének nevét nem tudom, mert felesleges dolgokkal nem ERDŐ Gyerekkorom erdőiből fekete-nyír suhog, kidől, forgácsa felhővé pörög: melence, teknő, sulykoló elszáll az árterek fölött úszik sötétülő vizen olaj-szivárvány képiben. Valaha volt tisztább folyam, volt tekintetem éppolyan — mézforgató idő pereg, nem fordul vissza akkorig, kicsapja édességemet. Gyerekkorom erdőiből betonfa, fémfa ága női ki tudja, mitől lakható? rá milyen fészek rakható? Kiveszett sok helyett az egy: szól a madár, majd megfeszül, úgy próbál boldog éneket. Keresztes Ágnes terhelem a memóriámat. Emlékszem, azonban a szerzőnő fényképére: igen csinos fiatal nő volt. És arra is emlékszem, hogy nagy siker után első dolga volt elválni a férjétől. Hasonló az eset egy másik nő kivételes sikeréről, ennek valami görög neve volt; már szintén — szándékosan — elfelejtettem, de tudom, hogy a siker után ennek is első dolga volt elválni szegényember férjétől. Szóval a nagysikerű nő ritkán tartja meg azt a férjet, aki véletlenül jutott neki. Ez a válasz Ann Landers ’’magánügyére.” Öt magát is meglepi az ügy és szégyenkezve írja: "A hölgy, aki minden kérdésre tudja a választ, a magáéra nem tud válaszolni. Aki mégis kiváncsi, annak azt felelem: ez magánügy.” De hiszen minden kérdés amelyre rovatában felel, magánügy. A nagy siker, mindig elkapatja az embereket, hát még a nőket. Különösen akkor, ha a siker sok pénzzel jár együtt. De mindig fenn kell tartani a lehetőséget, hogy nem a A Szent korona korul (Folyt, a 12. oldalról) meglévő adatokat egészítette ki saját kutatásainak eredményeivel. Figyelembe vette többek között az amerikai Patrick J.Kelleher tanulmányát, akinek 1946-ban nyílt alkalma a Szent Koronának ötvösművészeti tárgyként való vizsgálatára Wiesbadenben. Ugyanakkor megállapítja azt is, hogy ’’közjogi jelentősége miatt a Szent Korona csak ritkán és nagyon kevés tudós számára volt hozzáférhető, mindig csak egyfajta misztikus tisztelet predestináló légkörében.”. A Párizsban élő tudós kutatásai, munkássága szép és követendő példája az otthoni és a külföldre került magyar tudósok hasznos és eredményes együttműködésének és a történelmi múlt felelősségteljes, szakszerű kutatásának, mely közelebb visz bennünket a valóság megismeréséhez, ha talán beidegzett és féltett tabuk feláldozása árán is. Ám fontosabbak és felemelőbbek a történelem igazságai, s a tények, mint a délibábos mesék vagy a színes legendák múltúnk megismerésében. [London] Egy kis kirándulás (Folyt, a 8. oldalról) met. „Keserűen szeretem” — kiáltottam. Ekkor már nagyon ideges lett. Megint megszólalt: „Pattogatott kukorica. Biztosan szívesen enne egy kis pattogatott kukoricát olvasztott vajjal. Egy szempillantás alatt elkészítem. Ha megkóstolta, úgy érzi, egy más világba került.” „Mennem kell. Köszönöm a vendéglátást.” „Ne menjen — könyörgött. — összecsapunk egy kis ínyére való kaját.” „Talán máskor” — elköszöntem és hazarohantam. Beléptem a konyhába és a feleségem igy szólt hozzám: „Milyen jó, hogy hazajöttél, nem mennél át Biackwhistle-ékhez és kérnél kölcsön egy csomag kockacukrot?” Ráorditottam: „Teljesen elment az eszed?” Árt Buch wald Ácséi Benő kiderült, hogy nő volt az oka a házasság felbomlásának, hanem a férfi hiúsága. Hiába, évezredes felsőbbrendűségi érzetet nem lehet egyszerre legkisebbrendűségi változtatni, mint a bécsi professzor Alfred Adler, elnevezte, Freud hires ellenfele, aki nem szerelmi okokban, hanem hatalmi kérdésekben kereste a betegségek rejtett okait. Az eset még kisebb sikerekre is érvényes. Egy újságíró barátom kitűnő ember, kivételesen művelt és nagytudásu, akiről hallottam, hogy válik, vagy már elvált, kérdezősködésemre ezt felelte: Túlságosan jól ment a kalapüzlet. A feleségének ugyanis kalapüzlete volt, de a házassága ezt a kis sikert sem bírta ki. VAKÁCIÓ — Kisfiam, egyedül nem mehetsz le a strandra! Amig megnősz, játsszál szépen itthon a nagymamával. HUMOR —Különös emberek lehetnek ezek az űrhajósok. Nem mindennapi emberek. — Miből gondolod? — Olvastam például William Anders egy válaszát az ujságiróknak. Azt mondja, hogy az űrutazással kapcsolatos munkája annyira lefoglalja, hogy nincs ideje a feleségével is foglalkozni. — Ez könnyen lehetséges. — Lehet, de öt gyermeke van. Hány lenne, ha nem lenne űrhajós? *** A miniszoknyás ifjú Juliette sírva jelenik meg egy párizsi kerületi rendőrőrszobán, és elpanaszolja, hogy a moziban kilopták a zsebéből a pénztárcáját. — Hát nem vette észre, kisasszony — kérdezi az ügyeletes rendőrtiszt —, hogy valaki a zsebében kotorászik? — Észrevettem, hogyne — feleli zavartan Juliette —, de azt hittem, hogy tisztességes szándékai vannak. *** — Mama, ma nincs kedves iskolába menni... — Miért nincs? — Engem ott senki se szeret. Se a tanárok, se a srácok... — Ne törődj vele, fiacskám, tedd be a tízórait a táskádba és indulj! Elvégre ötvenéves elmúltál és te vagy az iskola igazgatója! *** Egy ur bemegy a vendéglőbe és megebédel. — Nem értem, miért mondják, hogy itt rossz a koszt — mondja az ebéd végén. — A kávé például nagyon jó. — Elnésést, uram, — feleli a pincér. — Ez nem kávé, hanem tyúkhúsleves metélt tésztával.
