Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-07 / 32. szám
Iubfo M 7// /i > . s . rí- « * ,» * T f A 1 f s> e *-**'*'/r<r*ir 12. öldal MAGVA 11 HÍRADÓ A SZENT KORONA KÖRÜL Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Kutasi Korács La jo« Nincs az az izgalmas- detektiv-regény, mely izgalmasabb lehetne, mint a múlt századok, ezredek kutatása. Mert nemcsak a történelemszemlélet Nincs az az izgalmas detektiv-regény, mely izgalmasabb lehetne, mint a múlt századok, ezredek kutatása. Mert nem csak a történelemszemlélet változik a történelmi események és személyek megítélésénél — mert történelmi távlatban világosabbá válik azok hatása, eredménye és jelentősége —, hanem a kutató elme mindig újabb és újabb részletekkel, nem egyszer gyökeresen uj és meglepő felfedezésekkel változtatja meg a mélyen begyökerezett és megdönthetetlennek vélt hiedelmet. Számtalan olyan kérdés van a történelemben, melyre még nincs pontos, végleges válasz, ám a kutatások mind közelebb visznek bennünket hozzá. A történészek számára számtalan megoldatlan kérdést rejt a Szent Korona. Nagyszámú hazai és külföldi publikáció igazolja, hogy hány nyitott kérdés vár még válaszra. A magyar közvéleményben, otthon és külföldön egyaránt az a tudat él, hogy a jelenleg az Egyesült Államokban lévő Szent Korona első királyunk, Szent István koronája, melyet II. Szilveszter pápa küldött Rómából s mely III.Béla királyunk idejében a Dukász Mihály görög császár küldötte bizánci koronával kiegészült. A laikus számára is könnyen felismerhető kétféle stílusjegyet őrző Koronát úgy is nevezik: corona latina (latin korona) és corona graeca (görög korona(. Már a milleneum idején kétség merült fel, hogy az István király koronájának tulajdonított "latin korona” valóban azonos-e azzal, amelyet II. Szilveszter küldött első királyunknak? Ám az ezredik év ünnepi mámorában bajos lett volna a történelmi hagyományt megkérdőjelezni. Az elmúlt évtizedekben azonban a tudósok alapos kutatás alá vették a Szent Koronát és számos részletre vetettek fényt. A Párizsban élő kiváló történész és iró, Vtyay Szabolcs dr. tanulmánya "Az Árpád-kor uralmi szimbolikája”, mely előadás formájában a Magyar Tudományos Akadémián hangzott el 1972-ben és az Akadémiai Kiadó ’’Memoria Saeculorum Hungáriáé” sorozat első számában, a "Középkori kútfőink kritikus kérdései” cimű kiadványban, majd különlenyomatban is megjelent. Vajay korábbi kutatásai a honfoglalást követő "kalandozásokat” helyezték uj távlatba, a Szent Koronával kapcsolatos kutatási pedig az izgalmas kérdés-komplexum megoldásához visznek közelebb. Mindenek előtt megállapítja, hogy "koronánk adománytörténetéről már lefoszlott a Hartvik-legenda vendégmáza" és "a való helyzet a II. Szilveszter és III. Ottó korában kialakult pápa-császár összhangra épült világpolitikai koncepcióban összegezhető." István király koronája ”a pápa és a császár közös akaratából adományoztatott... pontos képmása ismeretes. Ott diszlik az 1031-ből datált és utóbb koronázási palásttá lettcasulán.” E kép alapján tehát tudjuk, milyen volt ez a korona, mint Vajay Írja:”... egy nagyobbad, ékkövekkel szabályos térközökben megrakott, homlokrészében kissé megemelt és a világtájak kozmikus rendjében elhelyezett négy liliomdisszel ékesített arany abroncs volt." De mi lett ennek a koronának a sorsa? A tudós szerző megadja a választ: "Megkoronázták vele Istvánt az lOOO.év karácsonyán Esztergomban. Majd 1038-ban Pétert, Szent István sírjánál Székesfehérvárt; végül pedig 1041 őszén Abát. A ménfői csata után III. Henrik zsákmányul ejtette a királyi jelvényeket... III. Henrik hivatottnak érezte magát arra, hogy a legyőzött Magyarországot császári hűbérként származtassa védencének s ugyanakkor rendelkezett a feladott függetlenséget jelképező szakrális objektumokról is, visszaküldte őket származáshelyükre: Rómába." Vajay e tény igazolásául idézi VII. Gergely pápának Salamon királyhoz intézett levelét. Majd megállapítja: "A Szent István-i korona további sorsa tekintetében csak feltevésekre szorítkozhatunk.” Azt sem tartja kizártnak, hogy esetleg a Szentszék újból felhasználta ezt a koronát, "lappangó fizikai továbbléte tehát nem elképzelhetetlen.” Amikor ismét Árpád-vér foglalta el István trónját I.Endre személyében 1047-ben, a Konsztantiniosz Monomakhosztól kért és kapott koronával koronázták meg. Ez a Salamon-féle korona, melyet 3 nyitrai révnél elásták és melyet 1860 őszén fordított ki az eke. A Dukász-féle görög korona körül, melyet I. Géza királyunk kapott Bizáncból, nincsenek kétségeink. Ám a latin koronának — melyet tehát István koronájának tulajdonítottunk — még a "corona latina” elnevezése is "meghaladott” — mint Vajay kifejti. Deér József, a nemrég Svájcban elhunyt kiváló történész nagy művében (Die Heilige Krone Ungarns, 1966) a korona pánt-zománcait "XII. HUMORSAROK Italbolt a Zebra utcában A forgalmi osztály vezetője dühösen az asztalra csapott. — Mi az? Miért olyan dühös? — kérdezte tőle a kerületi igazgató. — Most kaptam meg a Zebra utcai italbolt legutolsó kimutatását. Ismét erősen csökkent ott a forgalom. Tegnapelőtt például mindössze négy hosszulépést, adtak el, ezzel szemben százhatvanöt pohár szódaviz fogyott. Az ellenőr szerint a csapos az oka. — Tudja mit — javasolta az igazgató —, menjünk ki bejelentés nélkül, bennünket nem ismer a csapos. Egy óra múlva a Zebra utcában voltak. Az italboltban az igazgató kétszer három deci olasz rizlinget kért. A csapos aggodalmas arcot vágott. — Már reggel kezdik? — kérdezte. — Nem ismerik a túlzott alkoholfogyasztás ártalmait és társadalmi következményeit? Pillanatnyi szünetet tartott, várta a hatást, azután szenvedélytől fűtött hangon folytatta: — A házassági bontóperek statisztikájából is kitűnik, hogy sajnálatosan növekszik az alkoholizmus szerepe. Az igazgató nem árulta el kilétét. Rászólt a csaposra: — Apuskám semmi duma. Ide az italt. Szomjasak vagyunk. A csapos szomorúan csóválta a fejét, azután szódavizet töltött két pohárba. — A tudomány mai álláspontja szerint — magyarázta jóságosán —, ez a legüditőbb ital a szomjúság ellen. — Mi ennek ellenére kétszer három deci bort kérünk. századi belföldi munkának tartja, amelynek magyar mestere keletről és nyugatról egyaránt kölcsönözhette technikáját” — hja Vajay. Ám Deér azon feltevését, hogy az István egy személyes használati tárgyának része lenne, kétségbe vonja, azt írván: "éppen ennek eldöntése körül adódik a legtöbb bizonytalanság.” A történeti kutatások általában megegyeznek abban, hogy a korona alsó és felső részét Könyves Kálmán korábban illesztették össze. Vajay szerint: "Könyves Kálmán valóban az első olyan uralkodónk, akinek személye kapcsán a két királyi diadém birlalása bizonyítható.” Ezek után felmerül, ha a korona felső része — melyet tehát nem nevezhetünk még "latin koronának” sem — nem azonos István koronájával, vájjon kötődhet-e valami módon első királyunk személyéhez? Vajay erre az izgalmas kérdésre is választ ad: "A corona latina elvetése után és a pántok Szent István kori keltezésének visszautasításával, a Szent Korona egyetlen alkotóeleme, amely az István király személyéhez fűződő hagyománynak nemcsak forrása, de valóban hordozója is lehetne: a tetéző kereszt.” A szerző logikus okfejtéssel bizonyítja, hogy az országalma Imre király pecsétjén tűnik fel először kettős kereszttel, a korábbi ábrázolásokkal ellentétben. III. Béla idejében az országalmán lévő kereszt, mely István király glóbusát ékítette, a koronára került! Vajay Szabolcs szerint "a Szent Korona mai formájának legkésőbben 1185-ben állhatott elő. "Legrégibb része tehát a kereszt, a XI. század elejéről; a corona graeca a XI. század utolsó harmadából származik, a pántok pedig — melyeket István koronájának tulajdonítottunk — a XII. század derekáról valók. Vajay hazai és külföldi források felhasználásával építette fel tanulmányát s a már (Folyt, a 13. oldakw) — És én egy fél deci barackpálinkát is— tette hozzá a forgalmi osztály vezetője. — Óva intem önöket. Szokjanak le az alkoholról, amig nem késő. A bűncselekmények egy részénél is bebizonyosodott az alkoholos befolyásoltság — agitált a csapos. — Hallja, ne beszéljen annyit, töltsön! Az italmérő elsápadt: — Nem tehetem kérem. Az Alkoholellenes Liga minden jelentését olvastam, minden intelmüket megszívleltem, büszke vagyok arra, hogy munkámmal valamelyest hozzárárultam a liga célkitűzéseihez. Az iszákosok már messze elkerülik az italboltomat, aki pedig bejön, azt majdnem mindig sikerül meggyőznöm. A lelkiismeretem parancsát követem. — Szóval nem akar adni. Hol a vezető? — Elment a patikába. Felidegesitette, amikor ismertettem egy vendég előtt a legújabb statisztikát az alkoholizmus ártalmairól. Elmondottam az illetőnek, hogy fél év alatt háromezerkétszázszor vonultak ki a mentők részegekhez. Miért akarnak tulajdonképpen a boltvezetővel beszélni? ‘ A kerületi vendéglátóipartól jövünk. Maga miatt a bolt még a villanyvilágítás költségét sem fedezi. A csapos arca elkomorodott: — Tudtam, hogy ez lesz a vége: eg_ ;zer elvesztem az állásomat. Szinte biztos voltam ebben, de mégsem tehettem mást. Küzdenem kellett az alkoholizmus ellen. Elkeseredett hangon folytatta: — Kezdem megérteni azokat, akik a mértéktelen ivásba igyekeznek folytam bánatukat. Elővette a polcról a whiskyt és gyors egymásutánban lehajtott két féldecit. Palásti László
