Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-30 / 5. szám
I MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN Lallo, Carasone, Mr. Derke, és Mrs. Olafson Irta: DR. KAPÖTSY BÉLA E szokatlan cimű irás azt óhajtja példázni, hogy hogyan tűnnek el néha a magyar nevek idegenben, vagy változnak, módosulnak az illető ország nyelvének kívánalmai szerint. Mert a címben szereplő első három név mindegyike mögött egy-egy magyar személy rejlik, többé-kevésbé álcázva az illető nyelv — olasz vagy angol — hangtana szerint. A negyedik esetben pedig a svéd családi név magyar származású személyt takar. Lallo ugyanis egy Olaszországban élő magyar Lászlóból zenélően, a helyi kívánalmak szerint módosult keresztneve. Carasone tulajdonképp Karaszonyné, egy Amerikában élő magyar férfi osztrák feleségének olaszosan ejtett neve. Mr. Derke egy Derkey nevű magyar bevándorló unokája, akinek még édesapja hagyta el az ipszilont a neve végéről. Mrs. Olafson egyszerűen mint Kovács Julia született itt Amerikában. Egy svédamerikaihoz történt féijhezmenetelével tűnt el nevéből a magyar származásra való utalás. A fenti névmagyarázatokon kívül illik kicsit megemlékeznünk e négy személyről is, mert mind a négy ma is megbecsüli a magyar eredetét. Lallo, igen ősi magyar családnevet visel: a Bátori név egy érdekes változatát. Apja talán mint első világháborús hadifogoly alapított családot Olaszországban. Fia, a mi Lallónk, érdekes múltra tekinthet vissza: artista volt, bejárta az egész világot. Egy szakmai szerencsétlenség pályaváltoztatásra kényszeritette: évekig egy nagy légivállalatnál dolgozott New „Yorkban. Aztán visszament Olaszországba, ott most a firenzei Mona Lisa panzió vezetője. (A panzió maga is érdekes: régi reneszánsz palotából alakították át. Itt született 1515-ben Néri Szent Fülöp, akit Róma apostolaként tisztelnek s kit a legvidámabb szentnek tekintenek. Róla szól a legenda, hogy oly derű és öröm áradt belőle, hogy mikor egyszer megszólított valakit az utcán, az illetőre is annyi boldogság sugárzott, hogy a végén azt se tudta, jobbra ment-e vagy balra. Annyira lenyűgözte Néri Szent Fülöp kedvessége, szeretete, életszentsége.) A mi Lallónk csak pár szót tudott magyarul, de sohasem mulasztotta el, hogy azt felénk használja. Öröme tellett benne, mint ahogy abban a szerető törődésben. ahogy a ma is magyarul olvasó édesapjáról beszélt. Lallóéknál az olasz-magyar barátság bizonnyal jó kezekben van. Carasone, avagy Mrs. Karaszony, már megszokta, hogy neve amerikai kiejtésben olasz névnek hangzik. Pedig ő nem olasz: születése osztrák: férje magyar amerikai. Szakmája a hotelszakma; egy hires New England-i egyetemi város történelmi nevezetességű hoteljének direktrisze. A város „nevezetes” volt még 1776 előtt: az Egyesült Államok bölcsőjét segített ringatni, mondhatnánk. Mrs. Carasone büszke arra, hogy tud magyarul; szereti is beszélni nyelvünket. Talán osztrák anyanyelve után ez áll legközelebb szivéhez. Magyarsága izes, hibátlan, szinte tökéletesnek mondható. Kicsit szokatlan volt nekünk, hogy magyar szóval vittük a társalgást, de hiszen a magyar világnyelv, mint ahogy azt Mrs. Carasone esete is mutatja! Mr. Derke. egy Derkey nevű derék magyar-amerikai unokája. Erősen él tudatában magyar eredete. Nem fitogtatásból beszél róla, hanem valami tisztelet-becsülés-szeretet közös érzésforrásból. Fiatal ember, aki mindig „Jó napot!”-tal szokott köszönteni engem. E két szóval talán már kimerítette magyar nyelvtudásának harminc százalékát. De ezt a két szót oly biztonsággal mondta, hogy az ember, kiejtése alapján, kisértésbe esett azt gondolni, hogy csakis Óbuda déli részén ejtik így ki a „Jó napot”-ot. S azt is csak akkor, ha valaki igen jó kedvében van. Mrs. Olafson, Kovács Júliaként született itt Amerikában, másod-generációs magyar-amerikaiként. Egy nagy, szélesvállu, vidám, szelid-szivű svéd-amerikaihoz ment férjhez. Nekem tanítványom volt. Már túl volt a negyvenen, amikor eszébe jutott, hogy újra beiratkozzék az egyetemre. Ezúttal valami magyar vonatkozásút óhajtott -tanulni. Nem politikai tudományt, se nem földrajfcot, hanem valami érdekeset, szépet, valami idő fölött maradót óhajtott megtudni a magyarokról, szülei népéről. Elemi erővel tört ki belőle, mint a vulkánb il e tudásvágy. Egyeteme szabad vált sztást adott neki speciális érdeklődése kielégítésére. így lett tárgyköre a magyar népművészet, a magyar rtépi szokások eredete és fenntartása Amerikában. ! Mint tutora, mondjuk, segédtanára, vezettem Ót e rengetegben, amelyről bizony jómagam is elég ceveset tudtam, különösen e tárgykörök történelmi f( jlődéséről. Mrs. Olafson azonbar tanított engem is, tanárját. Fáradhatatlanul kutatta a múzeumokat, könyvtárakat, egyetemeket, és a véj én egy olyan dolgozatot produkált, ami bámulatba ejtette tanárát, egyetemét, néhány amerikai magyar szervezetet, és engemet is. Mert Mrs. Olafson nem csak a magyar népművészet és a népi szokások eredetét valamint mai létezését tárta fel egy kitűnő szakidolgozatban, hanem olyan apróságokra is kiterjedt figyelme, mint például hogy hogyan kell angolul az ,Jurái körcsárdás”-t kiejteni (,.Pronounced Oo-rah-ee koor-char-dash”). Vagy hogy az ősi töltött káposztát szőlőlevélbe göngyölték. Kikutatta azt is, hogy íniben hasonlít a magyar népzene a skótokéhoz, s ifogy milyen magyar családi és helynevek utalnak hangszerekre: Kürtös, Sipos, Gajdos, Dudás, Dobos, Tjrombitás, Hegedűs, stb. S mindezt Mrs. Olafson itt Amerikában kutatta ki, sőt azt is, hogy a metélt és aj gombóc között még négy változat létezik. Érdeklődébe nem nyugodott, amig rá nem talált a palacsinta ősi szép vallálos jellegére, (amikor az szinte kötelező etel volt), mert a palacsintában a liszt az életerőt, a tej az ártatlanságot, a só az Anekdoták hires emberekről Bródy Sándornak — bölcs előrelátásból —, nem adtak szerkesztői fix fizetést. Csak Surányi, a Pesti Napló kiadója volt olyan hieggondolatlan egyszér, hogy kétezer koronás előleggel kísérelte meg lapjához csábítani az Írót. i Amikor azután Sándor bá" egy-két cikk leszállítása után kicsit megfeledkezett a kétezer koronáról, az felelte az emlékezetét felfrissíteni akaró Suiányinak: — Tudja, nagyon aprók á Pesti Napló betűi. Fáj a szemem tőlük; nem dolgozom maguknak... *** HIVATÁSTUDAT Carlisle angliai városkának Centurion nevű színházában előadtájj David Gooderson, ifjú színész és színpadi szerző „A számkivetett” cimű darabját. Mielőtt a függöny felment volna, a színház igazgatósága rémülten közölte a szerzővel — aki egyben az egyszemélyes darab főszereplője is volt —, hogy a színház teljesen üres. Mindössze két jegyszedőnő húzódott meg a falak mentén. Dávid Gooderson azonban nem veszítette el bátorságát és eljátszotta saját darabját a teljesen üres színházban. A Times színikritikusa szerint ez volt az első ilyen eset az angol színjátszás évszázados történetében. I 15. oldal egészséget, s a tojás a termékenységet jelképezi. Lelkesedése a cimbalom iránt határtalannak bizonyult, valamint a „madocsai táncok" és a „kaposvári verbunkos” iránti érdeklődése is. Pedig ezeket csak fényképről ismerte meg! Bevallom, felét sem tudtam a magyar népi szokások. a magyar népzene, eredetéről, mint Mrs. Olafson, egy svéd-amerikai New Jersey-ben született felesége. Pedig én voltam a tanára, s jómagam születtem Magyarországon, nem ő. Örömmel teszem tiszteletem előtte, mint ahogy boldogan adózom Lallónak, Mrs. Carasonének és Mr. Derkének is, akik nem nevükben, se nem nyelvükben, de még csak szokásaikban sem hordják magyar eredetüket vagy származásukat, csak a szivükben, hűségükben, és magyarság-szeretetükben. Nekem valahogy az az érzésem, hogy ez utóbbiak sokkal de sokkal többet jelentenek az elsőknél. New York, 1975. január hó... MÉRLEGEN (Folyt, a 12. oldalról) évvel fiatalabb feleség. Éjjel nappal behúzott pocakkal élni. piros gyapjuinget hordani, asszonykát vacsorázni vinni, táncoltatni, társaságba hurcolni. Szeretnél elszunyókálni a televízió előtt, mi? Szeretnél néhanapján fél tízkor lefeküdni igaz? Úgy kell neked. A régi feleségedet untad. Azt mondtad a válás előtt, hogy házasságod teljesen érdektelenné vált. Hát most itt van neked az érdekes házasság. Holnap fel is hívlak, és boldog újévet kívánok. Irmust persze, hogy felirom. Az iskolát is, ahol tanít, a tanárit, ahová vén fejjel is szivdobogva lépek be, ha őt keresem, mert nem lehet se kinőni, se kialudni soha azt a megilletődött szorongást, amelyet akkor régen érzett az ember, amikor még itt döntöttek a sorsa felett. Irmus olyan barát, aki nemcsak a bajt osztja meg az emberrel (ilyen barát ugyanis sok van), hanem az örömet is. Kudarcok idején együtt néhanapján megméri az ember, és hitelesíti: ki ennyire jó, ki annyira jó. Kellemes társadalmi kapcsolat vagy mindigre szóló barátság. Ezek a mértékegységek formára, személyhez kötöttek, de valójában az egész ember jellemzői. Mert olyan nincs, hogy valaki komisz, önző, megbízhatatlan általában, csak X-hez, vagy Y-hoz jó. Igen, Irmus a legjobb minőségű emberek közül való. L. is. Pedig milyen ritkán hívom. És milyen ritkán vagyok együtt vele. Nem érek ,rá. Rideg és hasznos órákat szinültig megtöltök rideg és hasznos dolgokkal — és lassan elszakadok tőle. Megint találkozni kellene vele és beszélgetni, és fecsérelni az időt, kedvesen, meghitten, értelmetlenül. A jövő héten felhívom. Hol lesz nekem időm a jövő héten...? Másolom a neveket, a címeket, és közben méregetem az embereket. Öreg műbútorasztalos, akinek örök életet szánnék. Mi lesz velünk, régi tárgyak bolondjaival, ha ő is eltotyog? Egy szobafestő, aki sose tart be semmilyen megállapodást, egy varrónő, akinek sok pénzért még kedveskedni is kell, és öreg professzor, akivel, ha találkozom, úgy érzem, megtiszteltetés, hogy én is a világra jöttem. Közvetlen számok és mellékek, régi barátok és újak: az én egész társadalmam, amelyben élek, amelytől jól érzem magam, amelytől rosszul érzem magam, elégedett vagyok és elégedetlen. Emberek, akiket csodálok, emberek, akiket szeretek, emberek, akikre szükségem van — és talán néhány, akinek szüksége van énrám. Most bekönyvelem valamennyit, s ha csak egy futó és felületes gondolat erejéig is, mérlegre teszem őket. Más is uj noteszt kezd, más is átmásolja a telefonszámokat. Az enyém is szerepel néhányban. Engem mások mérnek meg ilyenkor... Halasi Mária
