Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-30 / 5. szám
1 14. oldal KORUNK JÓ SZAMARITÁNUSA Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Már Madách bölcsen megírta az EMBER TRAGÉDIÁJÁBAN, hogy minden kornak megvan a maga szelleme, amely az úgynevezett átlag embert felépíti, formálja, kialakítja, befolyásolja. Ádám példájából látjuk, hogy az egyén hiába hadakozik a kor szelleme ellen,' azt képtelen megváltoztatni. így van ez manapság mindazokkal az elvekkel, melyeket Krisztus képviselt, melyeket reánk hagyott. Az egykori jó Szamaritánus még életét is kockára teszi, hogy valakin, aki pedig ellensége, segítsen. Nem kiméli idejét, fáradtságát, hogy biztos helyre szállítsa, ott ápolja, még anyagilag is áldozatot hoz érette. A mai embernek azonban más a felfogásmódja. Soha, egyetlen időszakban sem volt olyan fontos a kényelem,. sőt fényűzés, mint ma — szinte életünk alapelvévé vált. És. ezért a kényelemért sohase, kellett olyan nagy árat fizetnünk, mint manapság. De még ez sem elég. A mai kor embere vagyonszerzési mániában szenved. Addig nem érzi jól magát, amig nincs annyi vagyona, hogy az még utódait is gazdaggá tegye. És még ez sem elégiti ki. Hatalomra vágyik. Szereplési viszketegségben szenved. Vannak politikusok, akiknek mindenük megvan, mégis ököllel, csellel, erőszakkal törtetnek előre, hogy nagyobb hatalomra tehessenek szert. Ilyen módon, ebben a világban bizony a jó Szamaritánus is egészen más tulajdonságokkal bir, mint az, akit az Ur Jézus idézett. Egyre kevesebben lesznek misszionáriusok. Ma csak az szenteli életét ilyen szent célra, akit igazán megihletett a. Szentlélek Isten. Egy lelkész a szószéken kétségbeesetten szólítja fel hallgatóit, vállalkozzanak erre a gyönyörű feladatra, de csupán egy személy jelentkezik, és a pap megrökönyödve ismeri fel saját leányát. Már keservesen bánja, hogy szóvá tette ezt. az ügyet, hiszen ő azt óhajtotta, mások menjenek, nem saját családjának egyik tagja. Kenneth L.Wilson a „JÓ KERESZTÉNYRŐL SZŐLŐ TÖRTÉNET” című adoma keretében beszél a mai jó Szamaritánusról, és- ez nagyon mulatságos lenne, ha nem lenne olyan szomorú. Egy jó keresztény kocsiján rendeltetési helye felé robog, amikor az utszélen megpillant egy félmeztelen, félig eszméletlen, csaknem agyonvert embert, akiről azonnal kitűnik, hogy utonállók támadták meg és rabolták ki. Kissé habozva megállítja kocsiját, majd igy morfondíroz magában: „Nicsak, ki hitte volna! Hogy a manóba kerülhetett ebbe a helyzetbe ez a szerencsétlen!” Erre a Szentlélek Isten válaszol neki, gondolatain HETI NAPTÁR FEBRUÁR (HALAK HAVA) 3— Hétfő: Balázs 1 4— Kedd: Rachel 5— Szerda: Ágota 6— Csütörtök: Dorottya 7— Péntek: Tódor 8— Szombat: Aranka 9— Vasárnap: Abigél ( át: „Világos, hogy rablók támadták meg.” A jó keresztény azonban tovább okoskodik és mintegy válaszolva a mennyei felszólításnak, kijelenti, hogy ez a nyomorult ember maga az oka, hogy ilyen pech érte. Miért nem vigyázott magára jobban? Majd mentegetőzik, hogy ő nem segíthet mindenkin ezen a világon, aki bajba kerül. Ismét megszólal a Mennyei hang: „Ez nem mindenki, csak egy bizonyos egyén. És te nem vagy mindenütt az egész világon, de itt, ezen a helyen.” Erre a keresztény sóhajtva száll ki kocsijából és közelebb lépve a sebesülthöz, harsányan felszólítja, hogy mondja meg, újra született-e? Mert ő csak annak köteles segíteni, aki újjászületett az Urban. A szegény haldokló alig biija kinyitni a szemét és úgy nyögi, hogy ő bizony nem tudja, ujjászületett-e, de azt tudja, hogy segítségre van szüksége, mert rettenetesen szenved. Kórházba szeretne kerülni. Mivel a keresztény újból intést kap a Szentlélek Istentől, végre Csak itt, e hóverte tájon, a zengő-siró házfödelek közt, a kisszékre ülve, veletek együtt — Csak itt, a tétova mondatok fagyott margarétái közt, a szántások szélén, köztelek — Csak e dombos-lapályos földön, ahol úgy bindokolhatok, akár a szél — Ahol minden kitárt gjtó a ti szivetek, s ahol minden utón a ti álmotok indul világgá — Ahol úgy úszik végig a Rába az alkonyatban, mint a bucsusok kései éneke, s ahol minden jegenye égbelobbanó remény — Csak itt, csak itt. Káldi János EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL BOLDOG SALAMON KIRÁLY Nem a bibliai „bölcs Salamonról” van szó, hanem a nagyon is változatos életű magyar királyról, akiről a történelemkönyvek nem sokat írnak és csak a visegrádi Salamon-torony őrzi emlékét. Árpád-házi királyaink egyike,I. Endre fia volt. A trónviszályok közepette a német császár fegyverei segítségével foglalta el a trónt Béla halála után. Tizenegy éves volt ekkor és tizenegy évig uralkodott. Unokatestvérei, Géza és László ellene fordultak, egy csatában legyőzték, 1074-ben újra a német császártól kapott menedéket. 1082-ben Szent László király fogságba vetette és a visegrádi vártoronyban őriztette. A történetírók előtt ezután nyoma veszett. De mégsem. „Valahol Dalmáciában” élte le utolsó kocsijába segíti a szerencsétlent, közben, nagy vonakodással leveti saját kabátját és abba burkolja, nem azért, hogy megvédje a hideg ellen, de mert nem akarja, hogy az összevérezze az ülést és hogy azok, akik látják, azt higyjék, hogy ő valami elmezavarodott, aki meztelen embereket visz magával. Mikor megindítja kocsiját, megkérdezi a szenvedőt, van-e pénze? Hiszen a kórházi kezelés költségekkel jár. Viszont egy pillantást vetve' a félmeztelen alakra világossá válik előtte, hogy minden fillérétől megfosztották. Ekkor ismét megszólal a Szentlélek szava: „Nem úgy áll-e az írásban, hogy te fedezed a költségeit?” A keresztény keservesen felsóhajt és úgy nyöszörgi: „Nehezen megdolgozom a kenyeremért, istenfélő vagyok és hiszek a Bibliában, miért kell ilyesminek történni ponténvelem?” Közben elérkeztek a kórházhoz. Mivel nincs más választás, nagy vonakodva becipeli a sebesültet, de kijelenti az ápolónőnek, hogy ő nem rokona az illetőnek, nem felelős érte, csak úgy találta az útfélen. Majd mivel látja, hogy nem tehet másképpen, nagy bosszúsan aláírja az ivet, mely szerint kötelezi magát az ápolási költségek fedezésére. De figyelmeztetően teszi hozzá, hogy privát szoba fizetésére nem hajlandó. Azt is kijelenti, hogy Csak két napra fizet érte. Ha addig nem épül fel, kezdjen, amihez tud. Neki semmi köze hozzá. Ő éppen csak arra haladt a kocsijával... Mire újra megszólal a Szentlélek Isten: „Éppen csak arra haladtál. Ez hát a játék neve.” esztendeit, egyes feljegyzések szerint Pula városáról irt monográfiákban olvasható, hogy az ottani székesegyház főoltára római szarkofág volt, amelyben „több szent mellett Boldog Salamon volt magyar király ereklyéi” vannak, aki mint száműzött élt és halt meg Pulában, áz egykori St. Michaele kolostorban egyesek szerint, mint bencés szerzetes. A kolostor már nincs meg, de megmaradt egy márványtábla, amit a pulái városi muzeum régészeti osztályán őriznek 380-as leltári számmal, ezzel a latin felírással: Hic Requescit Illustrissimus Salamon Rex Pannóniáé. A legfrissebb kutatások egészen valószínűvé teszik, sőt igazolják a márványtábla hűségét. Salamon felesége, Judit, nővére volt IV. Henrik német császárnak. Henrik pedig Isztria ura is volt. így kerülhetett Salamon Isztriába, ahol megözvegyülvén előbb remetéskedett, később pedig belépett a bencés rendbe, amelynek kolostorában temették el. A kolostor pusztulása után Boldog Salamon ereklyéit a pulai székesegyházba vitték, ahol ma is őrzik ciprusfa tartóban. így ir a jugoszláviai Magyar Szó a száműzött Salamon királyról. Jusson eszébe azoknak, akik Pulában járnak, vagy a Duna-kanyarban elrobognak Salamon-tornya alatt. GONDOLATOK A baj az, hogy mire az ember husosfazékhoz kerül, már rendszerint kénytelen diétán élni. *** Figyeld meg. Csak addig mondják majd rólad, hogy tehetséges vagy. amig ki nem derül, hogy nem vagy teljesen tehetségtelen. *** Valamennyi szimuláns közül azok a legveszélyesebbek, akik a gondolkodó személyiséget utánozzák. *** Egyes énekesnők a közönség fülének szereznek örömet — mások pedig a szemének. *** Az agy szervezetünknek az a része, amellyel azt gondoljuk, hogy gondolkodunk. *** Óvakodjatok az ostobaság rejtett tartalékaitól — ezek kimerithetetlenek! *** Egyes emberek olyanok; mint a másolópápir — csak mások gondolatait tolmácsolják. Dohnányiné Zachar Ilona SEHOL MÁSHOL
