Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-30 / 5. szám
9. oldal A MEDVE NAPJA Irta: SIMA FERENC Éppen mára esik a magyar néphagyományban a medve napja, amelyet gyerekkorom hajdanjában, arra mifelénk a déli Tiszántúlon már előre nagy izgalommal vártak, különösen a tanyavilágban, ahol az időjárás milyenségén dől el az esztendei termés sorsa. Márpedig az időjárás alakulására mindenképpen döntő, hogy a medve napján ne legyen napsütés. A népi versike is kérleli: „Ne süss ki ma, ne süss ki Nap, Mert a medve visszaszalad, És még negyven napig tél lesz, Pedig az már elégséges.” Úgy értendő ez, hogy a medve, amelyet a magyar néphit nagyhatalmú, királyi állatnak tart, parancsolni tud az időjárásnak is. Az őszi fagyok beálltától egyfolytában alussza barlangjában a téli álmát, február másodikáig, de akkor pontosan felébred, mert a fejében igy van neki beállítva az esze. Akkor kimegy a barlangjából széjjelnézni. Ha kinn is marad, akkor a telet elkergeti és előparancsolja a tavaszt. De csak akkor marad kinn, ha előbuvása napján nem süt ki a nap és igy nem látja meg a saját árnyékát. Az egyediilit, amitől még ő, a hatalmas medvekirály is megijed, mert azt egy magánál is erősebb, másik medvének nézi és megrettenve visszaszalad a barlangjába, tovább aludni még negyven napig és addig igy itt marad a tél, majd csak hat hét múlva jön meg a tavasz. Egy másik, idecélzó népi versike már figyelembe veszi, hogy a pogányos medve napja a keresztyénségben Gyertyaszentelő Boldog Asszony napja, ezért igy mondja a kádenciát: „Ha fénylik Gyertyaszentelő, az iziket vedd elő! Mivel nem mindenki tudja, hogy mi fán is terem az az izik, hát megmondom, hogy az a kukorica szárának a töve, ami bennemarad a földben gyökerestől, amikor kukoricatörés, vagyis a kukorica szürete után a szárát sarlóval többen levagdossák, hogy kévékbe kössék, kúpokba állitgassák. Ezután később kerül sor a földben maradt gyökeres szártő, népi nevén csutkatő, vagy izik begyűjtésére, téli fűtőanyagtartaléknak. Hát ezt a tartalékot, az iziket kell elővenni és azzal fűteni még valami másfél hónapig, ha a napsütéses Gyertyaszentelő miatt visszamenekedett a saját árnyéka elől barlangja mélyébe, negyven napot még átaludni a medvekirály. Hát ennyire fontos, különösen, ha fűtőolajproblémák is vannak, hogy ma ki ne süssön a nap. A magyar néphitben másként is szerepel a medve. Erdélyben, ahol a nagy hegyek rengeteges erdeiben az AMIÉRT ÉRDEMES " Tél van. Hazámra adom ingem, neki adom szobám melegét. Fázik az Alföld, kendője nincsen, borzong a Mátra, a Mecsek és a Bükk. Toporzékoló szél nyerit. Féltem a magot a földben, csira-szavát a fagy hogy letöri — A Földet tartanám ölben mig kitelel Mucsa, Kiev, Párizs, s mind, mind a többi, fűszáltól az óceánig; „ amiért érdemes énekelni. Fecske Csaba állatok főkirályának, az oroszlánnak európai helyetteseként a medve királykodik, a székelyek és oláhok a nyerserő megtestesülését látják a medvében, amely növényevő létére az embert is megeszi, ha egyszer már megkóstolta a vért. Az ilyen medvét vérmedvének hívják, és vidékenként különböző téli napokon medvetort szoktak tartani: lakomára ülnek össze csapatosan és ennek a tornak az a célja, hogy az emberre haragvó vérmedvét kiengeszteljék. A negyvenes évek első felében keresztül-kasul barangoltam Erdélyt, hogy néphagyományait gyűjtsem. Öreg székelyektől hallottam Gyergyó és Gyimes Táján ezt is. De volt, aki hozzátette, hogy a székelylakta tájakon már kiveszőben van az engesztelő medvetor szokása, a medvékkel együtt, amelyeket meglehetősen kivadásztak lassanként. Az oláhok még jobban megtartják a medveengesztelő torok hagyományát. Itt Kanadában beszéltem olyan valódi székellyel is, aki az engesztelő medvetor erdélyi szokásáról semmit sem tudott. Huszonhárom évemet a Felvidéken éltem le, hát be is jártam minded zegét-zugát. Északabbra ott is találkoztam a medvékhez.fűződő néphittel: eszerint a medve minden hamisesküt megtud, számontart, és annak elárulója, besúgója lesz majd az égben, mert ő mint királyi állat, odajut. El is hiszem, hogy a Tátra tájék rengetegeiben előforduló barna mackóknak nem a pokolba kell kerülniük, mert azok nem vérmedvék. Nevük első szótagja, a ,,med” szlovákul mézet jelent. A „medve” szót mi a szlovákoktól vettük át, ők ,,medvegy”-nek hívják, ami mézevőt jelent. Köztudomású róla, hogy előszeretettel fosztja ki a vadméhek lépesmézkészletét, a fák üregében. Annyira odáig van a mézért, hogy még azt is eltűri érte, hogy a vadméhek jól összecsipdessék a tolvajkodásáért, ahol a vastag bundájától HUMORESZK Párbeszéd a szupermarketen Tessék 6 dollár és 40 cent. — Miért 6,40? Tegye a mérlegre. Egy font 4 dollár 50 centbe kerül, ez pedig csak háromnegyed font. — Pardon, tévedtem, de nem csoda, hogy tévedtem. Ma tudtam meg, hogy szegény jó anyámat megcsalta a mostohaapám egy kenyereslánnyal. Ilyen körülmények között azt sem tudom, hol áll a fejem. — Rendben van. Elfogadom, hogy rossz idegállapotban van. De a mult-Jiéten három yard hosszút kértem az első osztályúból, maga viszont csak két yard 10 inchet adott a másodosztályúból. Ugyanakkor három yardot számolt és extra minőséget. Vagyis, 2 dollárral megkárosított. — Ez csak múlt hét szerdán lehetett, amikor az a rettenetes frontátvonulás volt. Ilyenkor képtelen vagyok koncentrálni, pontosan számolni. Doktor Everson, a Harvard egyetem professzora is kimutatta... — Elfogadom. Emberek vagyunk. Tegnapelőtt azonban két quartot kértem a jobbikból, és csak otthon vettem észre, hogy fél pint hiányzik belőle. Ami pedig a minőséget illeti, az egészet kénytelen voltam kidobni a szemétbe. — Ez a rendkívül sajnálatos eset csak délelőtt történhetett, amikoris a feleségem bejött az üzletbe, és közölte velem, hogy nem hajlandó elválni, vagy délután történt, amikor az asszony ismét benyitott és legnagyobb megdöbbenésemre kijelentette, hogy válik. — És tegnap. 3 font almát kértem, csak kettőt adott, de hármat számolt, akkor milyen lelki bánata volt? hozzá tudnak férkőzni, főként az orrahegyét. Némelyik természetrajztudós úgy véli, hogy a medve érzéketlen a vadméhek eme bősz csípéseire. Másik kedvenc csemegéje pedig a málna. Málnaszedő asszonyokat többször is megtámadott az erdőkben, de őket nem bántotta, csak a málnával megszedett kosaraikat zsákmányolta el tőlük. Egyszer a Tátra egyik erdejében jókora málnabokros területre akadtam, éppen málnaérés idején. Nagyon szeretem a málnát, igy hát alaposan nekiláttam, egyre beljebb hatolva a sűrűbe. Eközben egyszercsak észrevettem, hogy nem vagyok egyedül: a sűrűség mozgása és zöreje elárulta, hogy szemben velem nem messzire szintén málnázik valaki. Szlovák asszonyokra, vagy gyerekekre gondoltam. De ahogy közelebb értünk egymáshoz, hát bizony azt vettem észre, hogy az ott egy behemót-nagy barnamedve. Úgy meghökkentem ettől, hogy bizony nekem nem jutott eszembe hirtelen, hogy a Felvidéken nem élnek vérmedvék, igy hát inamba szaladt a bátorság és a leggyorsabb hátra-arcot csinálva, usgyi, vesd el magad, nekiiramodtam lefelé a hegyoldalról. Torkomban dobogott a szivem: jaj, ha utolér! Csak lenn a völgyben mertem visszanézni. A mackó fennállt a málnás szélén és a barátságos málnázótárs kíváncsiságával, meglepetve. bámult utánam, hogy ugyan miért szaladtam el. Ekkor eszembe jutott a magyar népmesék, meseregények szelidlelkű Tányértalpu Barnabása, játékos Mackó Mukija, barátságos Dörmögő Dömötörje, akik mind a Tátrából származtak és elszégyeltem magamat a gyávaságomért. Önmagam és a rámbámuló mackó előtt. Restelkedve visszakullogtam hát és megmutatva neki, hogy nincs málnáskosaram, együtt málnáztunk tovább a barátságosan dörmögő barnabundás medvekomával. De azért az illendőség három lépés távolságát — háromszorosan is betartottam tőle. Mert a királyok néha szeszélyesek... — Semmilyen, kérem szépen. Tegnap a bal kettes zápfogam úgy lüktetett, hogy a falat haraptam. Csoda, hogy tévedtem a számadásban? Nem csoda. Utóvégre emberek vagyunk. — Kétségtelen. De magyarázza meg, miként lehetséges az, hogy jogos fájdalmában, lelki válságában, elkeseredésében mindig a vásárló kárára téved?! — Ez előttem is rejtély. Ennek a titoknak a megfejtése egy kiváló pszichológusra vár. — Micsoda véletlen! Én pszichológus vagyok, s kikisérleteztem egy tökéletes módszert, amelynek segítségével ön ezután nem fog becsapni a számolásnál. — S miben áll ez a módszer? — Nagyon egyszerű. Ebbe az üzletbe az életben többé nem teszem be a lábam! Volt szerencsém!... Galambos Szilveszter SZESZÉLYES HÖLGY — Kislányt, vagy fiúcskát akarnak örökbe fogadni? — Mindegy! A feleségem másnap úgyis kicseréli...
