Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-23 / 4. szám
16. oldal AMERIKAI MAGYAR VILÁG SZÉCHENYI NYOMÁBAN Látogatás a cenki kastélyban NAGYCENK, Győr-Sopron megye — Ez hát a cenki hársfasor. a hires. És itt a park is, a tiszafákkal, a büszke tölgyektől, magnóliáktól, terebélyes vadgesztenyéktől körülölelt fenyőkkel, és a „pokoldombon” túl a platánokkal, amelyek még emlékeznek rá. És mit sem tudva az idő múlásáról, a dombok mögött ma is úgy rohan az Ikva, mint amikor ő itt járt még. Idők múlása? A fák néma tanuk. Ám a romkastély korhadt és üszkös gerendái, a moha tapasztotta maradék lépcsők vallanak. A germán átokról. Amelytől élete végefelé már annyira féltette nemzetét. A háborúról, amelyet ők robbantottak ki. A végpusztulásról, amelybe a magyarságot is magukkal rántották volna. De nem volt már idő. A megújult főépület szép falai a béke teremtményei. És az emlékezésé. Meg a kötelességé, természetesen. Ezzel is tartozunk Széchenyinek. Széchenyinek? Magunkat becsüljük, hogy a cenki kastély lassan feléled poraiból. A szürke vékony oszlopok között az ajtó oly engedelmesen nyílik, mintha itt volna a gazda. Itt van. Szobáról szobára járva, a bútorok mentén, amelyek egy része még őt is szolgálta, böngészve a sárguló lapok el-elmosódó betűit, nagy szelleme lázadásának, hadakozásainak, a tervek megvalósulása fölött érzett örömének és felvillanó, majd tört remények ma is lelket rázó A Pécsi Péter haraxtg PÉCS — Pécs világhírű műemléke, az elmúlt évtizedben megújult Székesegyház és az impozáns Dóm-tér az országban egyedülálló érdekességgel szolgál. A templom melletti, kultúrtörténeti értéknek számitó káptalan levéltár 83 évig pontosan működő óraművét a napokban uj szerkezet váltotta fel. Egy osztrák cég szakemberei villamos-meghajtásra kapcsolták az óra mutatóit és a negyed-, meg egész órákat jelző harangütéseket is elektromos motorok végzik. Közben egy másik osztrák cég villamosította a Székesegyház harangjait, köztük a negyven mázsás Péter-harangot is. A toronyórát vezérlő szerkezetbe betáplálták a különböző napi harangszók időprogramját, így ugyanaz a vezérlőóra mozgatja a mutatót, az óraütéseket, működteti a harangokat, — az összes műveletet szinkronban. dokumentumait, napjaink magyarja szive mélyéig átérezheti Széchenyi tragédiáját. A nemzet tragédiáját. Ám az élet megújító erejét is. Győzelmét a pusztítás fölött. Egy kis szekrényke magasában portré. A lipcsei csata délceg huszárkapitánya. Az utolsó szoba falán másik kép. Ősz szakállu, végtelenül fáradt öreg ember. Szeme fénytelen. Már közel a döblingi vég. Pedig még csak hatvankilenc esztendős. És a két kép között, uralva a megújult kastélyt, az életmű. Hittel, önkinzással, harccal és reménynyel, lángolással és lemondással teli élete. Az elmaradt hazából európai útra kelt ifjú Széchenyi. A nagybirtokos, az arisztokrata, akit nem a hivságok kápráztattak el odakinn, hanem a fejlődés átplántálandó mintái. Régi rézkarc: az Akadémia megalapítása. íme, első könyve: a Lovakrul. A Hitel egy kopott példánya. Reformeszméinek kiteljesedése. Dessewffy gyalázkodó röpirata. És a válasz: a Világ. A cenzúrával tusakodó Stádium. Viaskodása arisztokrata társaival, önmagával, Kossuthtal. És közben a tettek. A tettek garmadája. A másik Széchenyi. Aki a cselekvésben nem ismert megtorpanást. Mintha egyedül akarta volna megváltani a világot. Mintha vállára akart volna venni minden terhet. A pesti Hengermalom megalapítása. A Kereskedelmi Bank megalapítása. Levél Cenkre Lunkányinak, a jószágkormányzónak: felosztani Nagycenk határát az uradalom és a jobbágyok között. „Adjunk példát, hogy az országban ne csak ki-ki megélhessen, hanem gyarapodhasson is. Törekedjünk inkább a közjóra, mint csak a saját hasznunk elérésére...” A Lánchíd alapkőletétele. Ut a polgári jogegyenlőség felé: fizessen csak hidvámot a nemes is. Szivet üdítő képek, ma is. Röpirat a bortermelésről. Tervezet a selyemhernyó-tenyésztés gyarapítására. Elindul királyi biztosként az Al-Dunára. A szabályozás nagyszerű plánumai. Műszerek, makettek, rajzok. A Tisza megzabolázása. A Kisfaludy, az első balatoni hajó modellje. Harc a vasúiért. Az utakért. Hidakért. Gyárakért. A feudalizmusból kiemelkedő hazáért. Az életért. „Én egyedül is, ha a kormány nem akarja...” Aztán a döbbenet, hogy Kossuth mindent elveszejt. Aztán az öröm, hogy mégis — úgy látszik — mindent megnyert. Már a Batthyány-kormány közlekedési minisztere. Munkács munka, mert száz évet kell pótolni. Szálkás szép betűi sárguló árkuson: minisztériumának kézzel irt költségvetése. Aztán a bécsi császár ultimátuma. És utána Döbling. A vég. A vég? Bezárva lelke fájdalmának maga ácsolta börtönébe, ő, akit kiszolgáltatottan, betegen is ellenfélnek tartottak a figyelőkopók urai, leszámol illúzióival. A tárló üvege alatt a gúnyos röpirat, a Blick egy példánya. Válasz Bachnak, a császárnak. Hová tűnt az egykori aulikus gróf? Már tudja, hogy a tragédiáért Becs a felelős. „Ferenc József annyira gonosz gyilkos, hogy hozzáképest Néró fehér galamb.” Döblingből is kinyújtotta hát a kezét. A nemzetért, amelyért élt. Üveg őrzi kopott pepitakabátját, amelyben rátaláltak. Odébb papucsa. És Tolnay Antal plébános ur kézzel irt levele, amelyből ma is süt a fájdalom és az indulat. Miként várta szakadó esőben a nép a vonatot, amely a nagy halottal Sopronba érkezett, hogyan vitték volt jobbágyai vállukon a koporsót a tizenhárom kilométerre levő Nagycenkre, és miként temette el ő — dacolva a bécsi policáj utasításaival —, nem előbb és nem titokban, hanem, egész éjjel irva és küldve az értesítéseket, 1860. április 11-ének délutánján, hatezer gyászoló kíséretében, fáklyák fényénél, a Szózat hangjai mellett. „Milyen a mi múzeumunk? Ugye szép?” — rezzent fel gondolataimból az idős asszony, aki a belépéskor fogadott és egy ideig bensőséges hangú kedves magyarázattal kisérte a látnivalókat. „A mi múzeumunk.” Öröm bujkál e szavakban. És az elégedettségé. A cenkiek büszkeségéé is. Joggal. „Csak ma van egyedül az ur” — teszi hozzá, mintegy bocsánatkérően. „Mert tegnap is két autóbuszra való üdülő érkezett Sopronból. Az egyik vasárnap háromszázan voltak. Jönnek az ország távoli részeiből. Még külországból is.” Jöjjenek is. Van itt mit tanulni. És túl a dombon, ahol Széchenyi szobrának ércalakja magasodik a falu fölé, a templomon is túl, a temető. És a temetőben a mauzóleum. Körülötte az egykor élt jó társak sírjai. A nevelő, majd jószágkormányzó Lunkányi Jánosé, a hűséges plébánosé, Tolnay Antalé is. Am a mauzóleum zárva. Rajta tábla, hogy a belépődíj három forint és Ji .'3»;.v>av s (•/! az őrző a Széchenyi utca 8. alatt található. Kétháznyi távolság. Egy játékos kölyökkutya fogad meg egy öregasszony. „Tessék csak, tessék.” Már jön is a kulcsos öregember. „Pista bácsi vagyok” — nyújtja a kezét, és elindulunk vissza a temetőbe. És nyitja a mauzóleum csikorgó kapuját, az oltárnál helyreigazit egy elmozdult szalagot, és magyarázza. hogy a kis orgonán egykor Liszt Ferenc is játszott. És baktatunk lefelé a kripta lépcsőin. Mutatja, mormolja is a feliratot: „Voltunk, mint ti, lesztek. mint mi: por és hamu”. És ott állunk már Széchenyi István sírja előtt, amelyet elborítanak a koszorúk, meg a kígyózó szalagok. A márvány zárókő fölött száradó babérlevelek. „A Jászai Mária művésznőé volt, kérem — igy mondja —, ő kapta és idehozta neki.” A kripta tövében, még az ablakban isjelvények, érmek. „Úttörők ajándéka, meg másoké is. Mindenhonna.” Aztán végigvezet az ősök falakba-Feltárult az PÉCSVARAD, Baranya megye — Az I. István király alapította pécsváradi vencés apátság — a magyar államalapítás korából származó becses építészeti műemlék — rekonstrukciója a tizedik esztendejébe lépett. A pécsi Janus Pannonius Muzeum 1964 óta folytat kutatást és feltárást Pécsváradon, s a régészek munkája nyomán feltárult a középkori épületkomplexum. Az apátság alapítása az 1000. év beköszöntése előtt történt és István halála után szentelték fel. A XIV. században várrá alakították át, amelyet azután a XVI. században Fráter György parancsára felrobbantottak. Évszázadokon át romhalmaz volt, a falmaradványokat befedte a föld, benőtte a fű. A több mint tízezer négyzetméternyi területen értékes falmaradványok kerülték napvilágra: az Árpád-kori apátság és az Anjou-kori várfal részei. Kirajzolódott a négyszögű bencés monostor alaprajza, belső részén a kerengővei és középütt a nyitott udvarral. Ehhez csatlakozik a román stilusu székesegyház, amely korának egyik legnagyobb temploma volt, — hossza nyolcvan méter. (Összehasonlításul: a négytornyu pécsi székesegyház hetven méter hosszúságú.) A monostort tornyokkal és bástyákkal megerősített várfal vette körül, amelyeknek egyes részei ugyancsak fennmaradtak. A falak helyreállítása, illetve konzerválása öt esztendeje tart és még legalább ugyanennyi időt fj-ió^íöyg E/íiiudoi J .g&zscgi ágyazott sírjai mentén. Magyaráz. A múltról, a jelenről. Újra a mauzóleum kapujában állunk. Nyújtom a beléptidijat. Nem tud visszaadni. A fölös pár forintot csak úgy fogadja el, ha ajándékot adhat ő is. Megy az ajándékért. És képeslapokat nyújt át a mauzóleumról, és a kisvasutról, Cenkről. Fertőhöz felé mutat. „Ezeket a jó földeket Széchenyi mind a jobbágyainak adta.” Nevet. Örül, mintha ő is kapott volna egy részt. E földdarabok ismét egy tagban. És újra jó a gazda. Úgy hívják: Széchenyi Termelőszövetkezet. Búcsúzik. „Isten vele. Köszönöm, hogy eljött Széchenyi sírjához.” Tisztéből eredően fogalmaz igy. Vajon hányszor mondta már ezt? Ezerszer tán? De ezeregyedszer is igaznak hat. Pista bácsi: Egyenes tartásu öregember. Egykor élt cenki jobbágyok unokája. Őrzi a mauzóleumot, és Széchenyi emlékét. Csatár Imre ősi apátság igényel. A Zengő déli lejtőjén - Pécsvárad egyik legkiemelkedőbb pontján — romkertet alakítanak ki, ily módon őrzik meg a későbbi korok számára az alapításának ezredik évfordulója felé közeledő bencés apátság emlékét. A teraszosan elhelyezkedő épületmaradványokat derékig felfalazzák, hogy a majdani látogatók érzékelhessék az arányokat, felismerhessék az építmények eredeti rendeltetését. Az épen maradt úgynevezett, palotaépületben múzeumot, szállodát és idegenforgalmi irodát rendeznek be. Az apátság területének legmagasabb pontján — az alapítás emlékére — elhelyezték Szent István király bronzszobrát. 103. SZÜLETÉSNAP SELYP, Heves megye — A Heves megyei Selyp községben életének 103. évébe lépett január elsején Bognár Mihályné. Az idős asszonyt a községi tanács, a nőtanács képviselői, valamint a szomszédok és a család barátai köszöntötték. Bognár néni látogatóinak elmondotta „titkát”: egyetlen percnek sem szabad eltelni tétlenségben. Heves megye legidősebb asszonya megőrizte jó kedélyét, szellemi frissességét. _______________ hirdessen lapunkban! .traqéü'
