Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-23 / 4. szám
aMKRIKAI MACVAR világ 15. oldal ÓHAZAI JEGYZETEK Bemard Shaw a magyar vidéken Ina: MÁRER GYÖRGY Aczél Benő kollégám akkor érkezett Budapestre, amikor még javában játszottak a színházak. Amire mi odaértünk, akkor sajnos már nyári szünet volt. Mégis sikerült látnunk egy nemcsak nagyon kitűnő, de más szempontból is kivételes előadást. Valamikor a magyar színészek hőskorában a nemzet napszámosai, ahogy akkor a komédiásokat nevezték, ekhós szekereken járták az országot, hogy a magyar és külföldi Írók drámáit eljuttassák a legtávolabbi városkákba is. Ma már a fejlett technika szolgálja a vándorszínészet működését is. Vándorszínészet 1974-ben? Tudni kell, hogy Budapest számos igen jeles színháza mellett ma már a nagy vidéki városoknak nemcsak állandó színházépülete, de egész éven át játszó társulata van elsőrangú tagokkal. Van azonban egy színház, Budapesten, a Déryné Színház, amelynek az a feladata, hogy olyan vidéki városokba is eljuttassa a magas művészetet, ahol nem működik állandó társulat. A hangsúly azon van, hogy ez a vándortrup nem a régi értelemben vett vidéki társulat, jobb-rosszabb tagokkal, hanem egyike a fővárosi társulatoknak, amely színvonalában nem, csak kultúrpolitikai céljában különbözik a többitől. Amerikában az a hagyományos szokás, hogy ha valamelyik nagy metropolisban pl. New Yorkban színre akarnak hozni egy darabot, akkor először vidéken próbálják ki és csak néhány előadás után, amelyek tanulságait levonják, viszik be az előadást a Broadwayra. Magyarországon pontosan fordítva van: mielőtt megkezdenék egy darab vidéki körútját, előbb Budapesten mutatják be. próbálják ki és végzik el rajta az utolsó simításokat. Egy ilyen bemutatónak voltunk részesei a Déryné Színházban egyik régi barátom, Szanthó Dénes iró és szerkesztő jóvoltából. Szanthónak egyébként több érdekes írása jelent meg lapjainkban is. A darab, amelyet eljátszottak. Bemard Shaw egyik legnagyobb sikerű társadalmi szatírája a ..Warrenné mestersége” volt, amelyben az iró kétvállra fekteti a képmutató, szemforgató századeleji angol társadalmi előkelőségeket, akik egy nem is kétes szerelmi tröszt menedzsernőjével, Warrennéval állnak üzleti és egyéb kapcsolatban. Ez a kerete annak a konfliktusnak, amely Warrenné és az anyja üzelmeiről mit sem tudó, előkelő intézetben nevelt leánya között támad. Ha figyelembe vesszük, hogy régen a vidéki vándortársulatok szezonkezdése előtt a városba érkezett a színházi titkár és sok fáradozással eladtott a helybeli vagyonos osztály tagjainak bérleteket, viszont ma egy sokkal szélesebbkörű közönség körébe juttatják el a nagyrészt értékesebb és legavatottabb művészek által előadott darabokat, akkor fel tudjuk mérni a Déryné Színház igazi jelentőségét. A bemutatón nagyon élveztük az ötletesen rendezett és kifogástalanul játszott darab előadását. Különösen a címszerepet alakitó Feleki Sári játéka volt brilliáns, igaz, hogy ő az ország vezető színésznőinek sorába tartozik. De mellette a leányát játszó Várnagy Katalin, Molnár Miklós, Borhy Gergely, Kenessy Zoltán és Lendvay Gyula valamennyien a régi diadalmas Vigszinházi stilus letéteményesei. A rendező Lacina László volt. A szellemi élet általában élénk Magyarországon. Felnőtt egy igen figyelemreméltó fiatal iró-, költő-, képzőművész- és muzsikus nemzedék, amely átveszi a stafétabotot a ..nagy öregektől”, Illyés Gyulától, Német Lászlótól. Déry Tibortól, Weöres Sándortól és a többiektől. Kár azonban, hogy az irodalmi folyóiratokban és napilapokban kialakult valami körmönfont, homályos. saját farkába harapó stilus, amelyről nem lehet egész biztosan tudni, hogy egy szokásossá vált nehézkes modor-e, vagy valamely allegorikus homályra való törekvés. Ha ez utóbbi eset állna fenn, meg kell állapitartuk, hogy Tompa Mihály annakidején ezt jobban csinálta és őt meg is értették azok, akiknek allegóriák szánta. Persze egy ilyen régi viszontlátásról még hosszú oldalakat lehetne Írni és sok mindent másként is. £>e én, ismétlem, senk vei sem folytattam eszmecseréket és saját szememre, zivemre bíztam magam: azt irta m le, amit láttam és éreztem. Nem mindig gyö nyörködtem a látottakban és ne m mindig volt örömem abban, amit éreztem. És .ezt el is mondtam cikkeimben. Ezek azonban nem bírálatok és ha igen, akkor csudán un. ,.építő kritikák”, Budapesten nevezikj Egyébként is azt mondják, akiknek ebben gyakorlatuk van. hogy ha valaki először látogat haza ] hosszú távoliét után, mindig kicsit idegennek érzi k várost és önmagát a városban. A második látogatásnál azonban már otthonosabban hat minden. Szóval majd a második látogatáskor. Balassi Bálint utolsó szerelme Balassi Bálint kalandos életének eddig ismeretlen, érdekes epizódjára derült fény Pozsonyban, egy most előkerült, egykorú dokumentum nyomán. Dr. Tóth István, a pécsi tanárképző főiskola docense, az ismert Balassi-kutató a közelmúltban a szlovákiai központi levéltárban folytatta már korábban megkezdett kutatómunkáját, s ennek során bukkant rá a Pálffy-család oklevéltárában a költővel kapcsolatos Írásra. Joó János pozsonyi személynök 1593. julius 24-én kelt. Pálffy Miklós főispánhoz címzett levelében a többi között a következőket írja: ..Nagyszombatban az klastromból öt apáca szökött volt ki. Négyet megfogtak, az ötödik elszaladott. Azt mondják, hogy Balassi Bálint uram dolga, mert az inasát is megfogták. Az kalastromot meggyujtották volt az elszökéskor, de esmég megótották. Ma is mind ott a város környünél lakik Bálint uram, és az várost igen fenyegeti, ha az inast neki ki nem adják...” A ,,magyar Villon” életének utolsó szakaszáról keveset, az általa Fulviának nevezett nőről pedig semmit se tudunk. A nagyszombati zárdagyujtogatás es apácaszöktetés alig egy évvel azelőtt történt, hogy Balassi az esztergomi vár ostrománál elesett. Abból, hogy az öt apáca közül csak egynek sikerült megszöknie. Valassi közreműködésére lehet következtetni... Dr. Tóth István szerint ez az apáca feltehetően a költő utolsó nagy szerelme, Fulvia volt, akiről utolsó epigrammájában igy ir: ..Most Fulvia éget, / ki ér bennem véget, / mert tiizén meggebedtem.” UFÓ K ES LIDÉRCTÜZEK (Folyt, a 13. oldalról) hajdankorban is — UFO-k voltak más Naprendszerekről! Az akkori idők egyszerű népe azonban tudományos fogalmakat még nem ismert, tehát a kor mesélő fantáziájának megfelelően, vágtató tüzes táltosoknak, tüzokádó hétfejü sárkányoknak és más efféléknek nevezte el. amiket látott. Egy fentmaradt leírás a felvidéki Kece község 1939 évi krónikájából? ..Egy estefele künn a kapunál álltunk sokan, és nagy hirtelenséggel az égen egy szárnyas sárkány szikrázva mene keresztül. Később tudtuk meg más helységekből, hogy ez a szikrázó sárkány ugyanakkor estve tőlünk nagy távolságokban is láttatott az égen repülni. Amerre ment, ha kukoricás volt alatta, ezek olyan szélesen, mint amennyit a szárnyas sárkányszélessége befogott, fejérek lettek, mintha mésszel lennének behintve.” Kecskemét teljesen száraz környék, mégcsak folyó, patak sincs arrafelé, tehát a természetes lidérctűz semmiképp se fordulhat elő azon a tájon. De 154'ben a krónikába feljegyezve azért ott is ,, Tüzes gomolyag ment magasan a levegőben, akkorányi, mint egy bika feje. tüzes szikrát szórva. Kétöles hosszú lángostort vont maga után. Igen sokat látták nálunk is. Szabadszálláson szintén ugyanakkor." Mindkét krónikái bejegyzés nem más. mint az akkori fogalmakkal leirt tudósítás két UFO gyors átrepüléséről Kece. illetve Kecskemét környékén. Az akkori intelligencia, mely főként a papokból állott, ezeket a jelenségeket nem tudta a hittannal összeegyeztetni, a tudományok akkori fokával megmagyarázni. Ezért a sokszáz, talán sokezer efféle észlelés tudomásulvételét egyszerűen megtagadta, illetve babonáskodásnak, boszorkánykodásnak, ördöngösségnek minősítette és üldözte, a jelenségekre mégis tanuskodókat kiátkozta az egyházból, nemegyszer máglyán égettette el az ,.ördöggel cimborálás” címen. Ezért akik az akkori UFO-kat. más Naprendszerek akkor ittjárt kutató küldötteit látták, gyakran beszélni se mertek róla. Az egyház feljegyezni sem engedte ezeket az ..Istentelen látomásokat”. Ahol még is belekerült a krónikákba, onnan majdnem mindenütt kitépték és elégették azokat a lapokat. Ezért maradt aránylag igen kevés feljegyzés napjaink számára az UFO-k középkori, multszázadokbeli látogatásairól. Ami mégis fennmaradt, az nem babonás mende-monda, ördöngős szóbeszéd, hanem hitelt érdemlő tudósítás más csillagok civilizációinak a Földünket akkor vizsgáló küldötteiről. Ez is az UFO-k és a Föld-bolygó viszonyához tartozik, hogy teljesebb legyen vele a jelenkori kép. I
