Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-23 / 4. szám

14. oldal HA BŰNBAKOT KERESÜNK Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Sidney J. Harris ujságiró érdekes cikkével egész gondolatfolyamatot indít meg, melynek minden állítá­sát képtelenség lenne elfogadnunk, mégis jó tanáccsal szolgál, mert ha némely véleményét nem is találjuk egy keresztény számára méltónak, Krisztus által nyert felfogásunk által könnyen módosithatjuk, hogy javunkra vál­jon. Sidney Harris elmondja, hogy amikor Drake University-n előa­dást tartott a diákoknak, az egyik egyetemi hallgató megkérdezte tőle, mi légyen az a vezérelv melyet magával vihet az Uj Esztendőbe? Az ujságiró megdöbbent ezen a kérdésen, mert az ő elve az volt, hogy az ember ne hozzon határozatot, mielőtt arra a körülmények rákényszeritenék, de mivel a diák mintegy kierőszakolta a választ, rövid habozás után a hires bölcs, Epictetus mondását idézte abból a kézi­könyvből, melyet nevezett tudós kétezer évvel ezelőtt irt diákok számára: „Ne okolj másokat saját szeren­csétlenségedért, mert ez a jólneveltség hiányát jelenti; ha magad vádolod, ez azt mutatja, hogy nevelésed csak most lépett folyamatba; ha sem másokat, sem magadat nem vádolod, azt bizonyítod, hogy nevelésed teljessé vált.” Majd ezt mondja az ujságiró: „Másokat okolni éretlenség, de az, aki folytonosan sajátmagát hibáz­tatja, igyekszik lerázni a tetteiért járó felelősséget. Az önmagukat való vádolás sokaknak mintegy neuroti­kus gyönyörűséget szerez, igyekszenek magukat vádolni, ezáltal felszabadulást nyerve az elkövetett alól, mire nekivágnak, hogy ugyanazt a helytelen cselekedetet újból elkövessék.” Az ujságiró szerint ez az oka annak, hogy annyi alkoholista képtelen arra, hogy ettől az áldatlan szokástól megszabaduljon. „Másokat okolni annyit jelent, mint lerázni a felelősséget. De magukat okolni bizonyos álcázott fortélyt rejt magában azért, hogy ne kelljen megváltoztatniok természetüket. — Nem vagyok rá képes, — mondják, vagy — Hiába, igy vagyok teremtve, avagy — a véremben van. —” Mindezek csupán szóbeli mentségek, hogy elkerülhes­sék azt, hogy a központi problémával, mely természe­tükben rejlik, szenbeszálljanak.” Harris állításában sok igazság rejlik. Valamilyen balesetért, vagy veszteségért, avagy épenséggel sze­rencsétlenségért olyan könnyű másokat okolni, másokra kenni a hibát. Válás esetén mindegyik fél a másikat okolja, pedig a legtöbbször mindkettő hibás valamiben, amit elkerülhetett volna és ezáltal lehetővé ií HETI NAPTÁR Ü JANUAR (VÍZÖNTŐ HAVA) I; ;; 27—Hétfő: Angelika !; |; 28—Kedd: Károly 1; Ií' 29—Szerda: Adél 30—Csütörtök: Martina 31—Péntek: János ;! 1—Szombat: Ignác I! 2—Vasárnap: Karolina ;! tette volna az együttélést. Szülők gyermekeiket okol­ják és a gyermekek a szülőt, pedig a hiba oly gyakran mindkét félben rejlik. Ismertem valakit, aki nyíltan kijelentette, hogy ő sohase okolja sajátmagát semmiért, mert ő sohasem vétkezhetik. Ismertem, egy anyát, aki fennen hangoztatta, hogy mindenért gyermekei felelősek, mert egy anya nem tévedhet. Az igazság azonban valahol a középen van. Epictetusnak, mint tudósnak, sokban igaza lehet, de ismertünk mi nálánál nagyobb tudóst, akit Jézus Krisztusnak hívtak és aki valamennyi kérdésre a helyes megoldást találta fel. Szerinte előfordul, hogy mások vétkeznek ellenünk, mint ahogyan ellene is vétkeztek, de okolni őket hiába való lenne, csak magunknak ártanánk, mert a gyűlölködés beteggé teszi az embert. Ezért legjobb, ha megbocsátunk ne­kik — saját érdekünkben. Azt illetőleg, hogy ne vá­doljuk saját magunkat, szintén van a mondásban va­lami igazság. A lelkibetegek és öngyilkosok kb. het­ven százaléka annak az áldozata, hogy képtelen valamilyen bűnért, félrelépésért megbocsátani saját magának. Ismertem egy alkoholista anyát, aki részegen vezette kocsiját, mire egy fának rohant, aminek tizennégy éves egyetlen fia lett az áldozata. Ismerek egy asszonyt, aki halálba kergette férjét valamilyen káros szenvedélyével, ismerek egy férfit, aki egész családját tönkretette, hogy saját céljait elérje. Ismerek embereket, akik úgy szerezték vagyonukat, hogy százak holttestén gázoltak át. Az ilyenek számára a bünbánat nemcsakhogy nem káros, de egyenesen üdvös. A Szentirás mindenütt hangoz­tatja, hogy Isten megbocsát azoknak, akik tettüket bensőséggel és őszintén megbánják. Ez a megbánás azonban azt jelenti, hogy az, aki megtért, aki igazán bánja hibáját és újra született Jézus Krisztusban, SOHASE fog hasonló cselekedetet életében elkövetni. MOST KÉTSZÁZ EVE (Folyt, a 8. oldalról) angol katonai tervről, erről is tudomást szereztek. Elindították egy Paul Revere nevű polgárt, aki lóra pattanva, végigszáguldott a környéken és fegyverbe szólította az ilyesmire már akkor hajlamos embereket. Azok, több százan, mindenféle kezük ügyébe került fegyvert és dorongot megragadva, egy mocsaras terü­let derékig érő vizét végiggázolva, az erőd elé mentek, megadást követelve. John Corcoran kapitány, az erőd parancsnoka, nem volt gyáva ember, de amikor kinézett, majdnem hanyatt esett: mit tehet ennyi fegyveres emberrel szemben, mikor neki magának csak NÉGY szál embere van az erődben? Szó nélkül megadta magát és az erődöt. Bostonban nyugalom van újévkor. A nép örül és büszke, hogy végre megvan az éjszakai világítás is: most vezették be a bálna-olaj utcai lámpákat. Igaz, hogy Philadelphiában már nyolc éve igy világítják az utcákat, dehát az nagyobb város, jobban megenged­heti magának az efféle fényűzést. Hát az ismeretlen kis Magyarországon vájjon milyen világ van? Mária Terézia már 34 éve uralkodik. A magyar királyné már 57 éves, ami elég magas kor abban az időben. Nincs is sok hátra neki sem: még mindössze hat esztendeig fog élni. Magyar földön békesség van és csönd. A királynő sohasem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy ne dicsérje a lovagias magyarok királyhüségét, de bár esküt tett a magyar alkotmányra, élete utolsó 16 esztendeje alatt egyetlen országgyűlést sem hivott össze. Csönd és békesség volt, de igazság annál kevesebb, különösen a vallási tiirelmesség terén. Uralkodása mégis eredményes volt. Bessenyey György, a testőr iró, igy ir róla: „Mária Terézia elfelejthetetlen részünkről, hogy miolta a magyar nemzet a világnak ezen részét megülte, nagyobb nyugodalomban, mint alatta, nem volt.” Az amerikai nép forradalmi mozgolódásának hire magyar földre is átszivárogtak. A sok lengyel menekült, akiket az oroszok kergettek világgá, főképp Magyarországon talált menedéket. A lengyelek hama­rosan összebarátkoztak a felvidék magyar uraival és hónuk állapotán búsulva, nem egyszer hatalmas dor­bézolások kíséretében könnyítettek fájdalmukon. A lengyel származású Benyovszky Móric, az idősebb, olasz származású Gvadányi József gróf, sőt valószínűleg a később Amerikába került lengyel gróf Pulaski Kázmér is résztvett ezeken a mulatságokon, sőt: volt közöttük egy szintén idősebb, már nyugalom­ban levő lovastiszt is, bizonyos Kováts Mihály. A lengyel forradalmárok és a tétlenségre kárhoztatott magyar katonák bizonyára sűrűn emlegették az amerikai készülődés epizódjait s talán már ekkor kialakult bennük az elhatározás, hogy esetleg Amerikának ajánlják föl szolgálataikat. Akárhogy is volt, két rövid esztendő elmúltával, 1777 januáijában már Pulaski is, Kováts Mihály is francia földön vannak, hogy Amerikába jöjjenek. Kováts 1777 janu­árjában Írja híressé vált latin nyelvű levelét az uj Egyesült Államok párizsi követéhez, Franklin Benjá­minhoz, felajánlva katonai szolgálatait: halálig hűségesen. SZILÁNKOK A strandon megszólal a hangosanbeszélő: — A piros-feketecsikos fürdőruhás hölgy jöjjön vissza az öltözőbe. Elfelejtette felvenni a fürdőruhát.- o -Két barátnő beszélget: — Mondd, te tudsz angolul? — Tudok. Hogy mondják azt angolul, hogy igen? — Minek akarod tudni? — Tegnap megismerkedtem egy angol fiúval.- o -— Sok feketét iszik? — kérdi az orvos a pácienstől. — Sokat — ismeri be a beteg. — És erőset? — Nagyon erőset. — Aztán tudja-e, hogy a kávé lassan ölő méreg? — Hát, ha az, akkor tényleg lassan ölhet kérem, mert én már nyolcvankét éve iszom.-o-Smith bíróság előtt áll. Vád: súlyos testi sértés. A biró megkérdi: mi volt tettének oka? A vádlott: — Tisztelt biró ur! Amikor Richard barátomat éjjel háromkor a feleségem ágyában találtam és az én pi­zsamámban, úgy éreztem, hogy nekem is tennem kell valamit...- o -Az orvos megvizsgálta Hanka asszonyt és a követke­ző diagnózist állapította meg: — Asszonyom baj van az anyagcseréjével. Amikor Hanka asszony hazaérkezett, a férje megkérdezte: — Na, mit mondott a doktor? — Azt, hogy feltétlenül vegyek magamnak egy uj ruhaanyagot — válaszolta az asszony. * *•*«>*<*> <*?»»«» ,»3oa.víi/aH r.uAUMiru aa -saavurnoxqad Dohnányiné Zachar Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents