Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-23 / 4. szám
fftMn R ZARÁNDOKÚT Irla: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Karácsony van. Szobám ablakából nézem a hóesés megigéző játékát, a hóbameredt tájat, itt-ott a házak szines karácsonyi pompáját. A kegyelem, az irgalom, a jóság megrendítő képei ezek, kifejező tanúvallomás Isten mellett. Festői és zenei fenség is ez egyben, a lelkek imádsága, ami igy megmutatkozik külsőségekben is. így változik a karácsony és az újév vallomás helyett kinyilatkoztatássá. Ebben a hangulatban varázsként hull rám az emlékezés. Megjelenik előttem a szép múlt egyik legszebb áldozatvállalása Jászai Mari képében. Jászai Mari korának legnagyobb színész zsenije volt. Az egykori kis szolgáló- mert Jászai az volt! — hallatlan energiával képezte, küzdötte fel magát a legelső vonalba. Olvas, tanul, saját erejéből nőtt pályatársai fölé. Jászai műveltsége nem volt gyöngéd szórakoztatás és csak órákra szóló pihentető mulatság. Szorgalmas munkával európai műveltségre tesz szert. Megtanul németül, franciául és angolul. Már elmúlt 50 éves, amikor elkezd olaszul tanulni. Mindezt azért teszi, hogy egész a leikébe lásson kedvenc Íróinak. A nagy tragika megjelenése, játéka, megrázó istentisztelet volt Thália templomában. Jelleme az életben is példamutatóan ragyogott. Különösen felejthetetlen, ahogy művészetével egész életén át szolgálta a költőistent: Petőfit. Jászai Petőfi verseinek varázslatában élt. Petőfi szavaival vigasztalta a sebesülteket, mert csak Petőfi verseket szavalt és valósággal papnőjévé szegődött s ha csak tehette, áldozott a nagy költő kultuszának. Egyik ilyen áldozatos cselekedetét barátnője, Dénes Zsófia mondta el nekem és ez a történet annyira szép, hogy az utókornak is meg kell emlékezni róla. Jászai Mari minden év szilveszter napján leutazott Kiskunfélegyházára: fújhatott a dermesztő szél, dühönghetett a hóvihar, reptében megfagyhatott a madár, Jászai Mari erről az útról nem mondott le soha. Nem tudta lebeszélni senki. Minden évben vállalkozott erre a zarándoklatra. — Engem fogadalom köt, ez az én bucsujárásom — hárított el minden féltő gondoskodást — a szilveszteréji szekérút Kiskőrös és Kiskunfélegyháza között. Mert nem igaz — csattant fel parancsolóan, mély búgó hangja — hogy Petőfi Kiskőrösön meleg szobában született. Ezt csak a tanítók tanítják az iskolában. Én jobban tudom, hiszen eleget kutattam utána. Beszélgettem, faggattam, kikérdeztem az öregasszonyokat, öregembereket, akik még Petőfi születésekor ott éltek. Azok jobban tudják, mint az irodalom történészek. Mert Petrovicsné, Hruz Máriának útra kellett kelni. Hófúvásban, északi szélben zörgő szekéren indult el szilveszter-estén. Ez volt a sors parancsa... Éjféli harangszóra lett meg a gyermeke, Petőfi Sándor. Én most már minden szilveszterkor végigjárom ezt a darab országutat. Az ember mindent túlél, még a szerelmet is. De Petőfit nem lehet túlélni. A költőisten az, akihez az ember ilyen magányos szilveszter éjszakáján odamenekül. Jászai Marival kapcsolatosan számos megtörtént anekdota kering. Egy kis jellemző apróságot iktatok, ez egyben meg is mutatja emberi nagys-' Az első világháború alatt a már egyre korosodó, öregedő Jászait az egyik kórházba hívták, hogy szórakoztassa a lábadozó katonákat. Nyár volt, fullasztó hőség, trópusi erővel sütött a nap. Jászai szűk, nehéz ruhában, a legnagyobb magyar nagyasszony Zrínyi Ilona ruhájában indult el hazulról. — Ez illik Petőfihez, az Ö verseit megyek elszavalni s ezt csak Zrínyi Ilona ruhájában tehetem. Jászai Mari ekkor 64 éves volt. Egyetlen panaszos szó nélkül tűrte, birta, állta a nap hevét, mig ült az öreg, rozoga konflisban. Egész utón csak egyszer szólalt meg. Ezt mondta: — A katonáknak mennyivel többet kell szenvedniük! Jászai robbanó, viharzó hangulatú asszony volt. Kedve szerint két csoportba osztotta az embereket. Az első csoportban azok szerepeltek, akiket szeretett, a Január Lehelletből jégvirág — szived fölött jégvilág. Évelő nyár: hóvirág; hófoltok közt aranyág. Február Hegyoldalban medve jár, nappal holddal terád vár. Tudja aki nekivág: merész tett a boldogság. Március Friss ludnyom ó-hóban: ó hitből m’ élet. bárányok barkák közt állommá ébrednek. Április Tavasz lobban sugaras, mező éled bogaras. Virraszt a nap delelő: sötét házból jer elő! Május A patakról mosoly röppen, ahogy eldőlnek az árnyak: áhitat a hajnal-csöndben, hódolat az ifjúságnak. Junius Pihenni dől a nap a réten, kövéren gubbaszt a messzeségben. Nyár és szénaillat száll a réten: éjjel majd magamat elmesélem. Julius Fut egy felhő fenn az égen: szilaj napot görgetek. Szellő száll a szikraéjben: termővé lett förgeteg. Augusztus A táj még lángol, él ami történt. Élhetsz a lángból: voltad öröklét. Szeptember Úgy száll a nap a domb fölött: lebegve úszik, szinte áll. Aratva már. Kévékbe tört sugárnyaláb a láthatár. Október Kezek melegével a szél már odavan: kit emlék vezérel szivében hontalan. November Hó bont szirmot már, s az estből kivilágol: Messze szököm egy nap szemed sugarából. December Évnyit alkonyodik, de sértetlen minden: közös marad a hit, s álmod szemeimben. Papp Mario 9. oldal másodikban azok. akiket gyűlölt. Ebben az utóbbi csoportban többen voltak. Egyszer éppen haragban volt Paulayval. a Nemzeti Szinház. igazgatójával. Jászai a próba előtt elkeseredve átkozta a direktort, aki később megjelent a rendező asztal mellett és vezette a próbát. Felvonás közben Jókai Mór kereste az igazgatót, valami fontos megbeszélnivalója volt Paulayval. A két férfi kart-karba öltve sétált a szinpad hátterében. Jászai Mari Jókaira is haragudott annak a ,.Hon”-ban megjelent egyik kritikája miatt. A koszorús regényíró kritikája nem nyerte el a nagy tragika tetszését. Valószínűleg többet és mást várt, amiről persze Jókai nem is tu dott. Jászai kirobbanó dühében az ügyelő-pult mellől utálkozva nézett Jókai felé s azt mondta az ügyelőnek: dobja ki innen azt a gazembert! Az ügyelőben volt humor, elindult, mintha teljesíteni akarná a parancsot, majd hirtelen visszafordult és pukkasztó kacagását visszafojtva megkérdezte: aztán melyiket a kettő közül nagyságos asszony?! Egy mogorva embert megszólít valaki: — Bocsánat, még messze van a pályaudvar? — Ha ebben az irányban megy tovább, akkor még körülbelül 40,000 kilométer. De ha megfordul, egy perc alatt ott van.- o -A cirkuszigazgatónál meghallgatást kér egy artista. — Milyen számot ajánl? — Szenzációsat. Macskával és kutyával lépek fel, mindkettő beszél. Kedvetlenül legyint az igazgató, de azért még megkérdezi: — És mi a trükk? — Pszt. Csak önnek mondom meg. A macska egyáltalában nem tud beszélni. A kutya hasbeszélő is.- o-A lány megkérdezi mamáját: — Mama. miért voltak régebben szokásosak a vastag és széles jegygyűrűk, most pedig a vékonyak és keskenyek? — Azért, mert régebben a jegygyűrűnek ki kellett tartania egy egész életen át. ■°l A fiatal tisztviselő első fizetési borítékjában egy nyomtatványt talál: ,,Az ön fizetése bizalmasan kezelendő, erről senkivel sem beszélhet.” Visszaküldi a cédulát, ezzel a megjegyzéssel: ..Senkinek sem fogom megmondani, mennyit kapok. Én is éppen úgy szégyellem magam, mint ön." MEGLEPETÉS <FcVir>-^‘Z_ — Úgy látszik sokáig tartott a külföldi virágmagok vámkezelése... / Székely-Molnár Imre HUMOR KALENDÁRIUM
