Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-23 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR VILÁG 5. oldd NEW ZEALANDI KÉPESLAP Az angol birodalom múlt városa: Wellington WELLINGTON, New Zealand — A Rosanna nevű vitorlás 1826-ban érkezett arra a névte­len óceánparti településre, ame­lyet ma Wellingtonnak hívnak és a messzi ország fővárosa. Az utasok a Londonban akkoriban megalakult New Zealand Com­pany of London nevű részvény­­társaság megbízottjai voltak, terepszemlére jöttek. 1839-ben a Tory nevű hajó már angol hivatalnokokat és katoná­kat is hozott, élükön a részvény­­társaság vezérigazgatójával, Wa­kefield ezredessel. 1840. január 22-én, a maorikkal való mege­gyezés után megérkezett a társa­ság elnöke, Smith ezredes. Kez­deményezésére a települést Wel­lingtonnak nevezték el. Erről az akkori New Zealand Journal 1840. május 16-i száma közölt hirt. Ettől kezdve mind gyakrabban érkeztek az angol hajók. 1840 végén már huszonötezren laktak Wellingtonban. 1865-ben költöztek át a már akkor is népesebb Aucklandból a központi kormány hivatalai. Ugyanakkor egy wellingtoni é­­piiletet parlamentté alakítottak át. A fából készült palotában 1907-ben tűz ütött ki, majd klasszikus reneszánsz stílusban újjáépítették, ugyancsak fából, csak a bejárat kapott gránitot és márványt. Ma is ebben a faépü­letben üléseznek, de mellette már épül az uj monumentális parlamenti épület. Ez a múlt. És milyen a mai Wellington? Ami a legszembetűnőbb itt, az a ragyogó tisztaság. Az utcákon sehol egy cigarettacsikk, sehol egy papirfoszlány. A lakók pa­pír- vagy celofánzsákokban te­szik a házak elé a - pontosan érkező szemetesautóknak a hul­ladékot. A tisztaságra jellemző a Bradbury Csokoládégyár csoma­golása. Az ezüstpapirt boritó díszes papíron nagy betűvel ol­vasható: „Ne dobja el a csoko­ládé burkolópapirját, ügyeljen Uj-Zéland tisztaságára!” És ennek a figyelmeztetésnek is mindenki szót fogad. Ebben a tiszta, 134 éves város­ban, a kikötő negyedében vannak a bankok, biztosítótár­saságok felhőkarcolói, és még néhány más magas épület, szál­loda, itt vannak az üzletutcák, áruházak is. A lakosság 75-80 százaléka viszonyt a saját föld­szintes, vagy egyemeletes házá­ban lakik. Csak néhány soklaká­ad l!áv rf ju Jsfóűj A, ./íoiiqaq sós „európai” bérpalotát láttam, de azokat is nagy kert övezi. A század elején csak egyetlen szálloda és néhány kis vendégfo­gadó volt Wellingtonban, ma sok luxusszállója van a főváros­nak. És a motelek garmadája, amelyeknek szobaárai magasab­bak a hotelek árainál. Ok: a mo­telekben le lehet állítani az autót, a szállodák előtt nehéz parkolni. A szállodafronton legnépsze­rűbb a Hotel Waterloo. A Waterloo-rakparton áll és min­den zuga Napóleonra, a császár bukására emlékeztet. A hallban embernagyságunál nagyobb uj­­cágcikknagyitás látható, amely­ről mindenki elolvashatja az an­gol kormány 1815. junius 22-i hivatalos jelentését. A felnagyí­tott újságcikk szövege: „Hivata­los jelentés Downing Street 10., 1815. junius 22. A Waterlooból érkezett hadijelentés szerint Buonepartenek az angol vonal elleni támadását a porosz csapa­tokkal együtt junius 15-én sike­resen visszavertük és elkesere­dett harc után döntő és teljes győzelmet arattunk.” Ezután a csata részleteit közli a jelentés, majd Orleans hercegé­nek felhívását a francia néphez. Nemcsak a Waterloo szálló hallja emlékezteti a vendéget Na­póleon bukására, hanem a hotel minden része is. A társalgó, az éttermek, a tanácstermek mind Waterlooval kapcsolatos nevet viselnek. Bonaparte-terem, mar­sall társalgó, Wellington-bálte­­rem és igy tovább. Wellington utca... Fényes kirakatok, sok autószalon. Fő­ként angol autócégek lerakata. Közepes értékű autók a kereset­tek. 5000 uj-zélandi dollár körül mozog az áruk. És láttam majdnem minden ut­cában lóversenyfogadó irodát. Még kisvárosokban is van lóver­seny és ügetőpálya, Wellington­­ban több is. A lóversenyláz egyre terjed, minden újságnak nagy ló­versenyrovata van. A nagyará­nyú lótenyésztés csak részben indokolja ezt az egyre terjedő szenvedélyt. Este tiz óra. Wellingtoni ismerősöm egy pohárka borra, bárba invitál. 9 — Tudtommal csak tiz óráig enedélyezik az italmérést — jegyzem meg, csodálkozva a meghíváson. — Táncos helyre megyünk. — Ott adnak italt? — Ingyen igen, de belépőjegyet .íbcafl imíf.T heim irzv tiO kell váltani, táncolási lehetőség címén. Persze, a vendégeket alig érdekli a tánc, annál inkább az ital. A hatóságok elnézik ezt a csalafintaságot. Gyorsan megittuk a kis pohár édes uj-zélandi bort, és máris távoztunk. Ismerősöm korán kelő ember, tanár egy ottani „primary” (általános) iskolá­ban. Búcsúzóul elmondja, hogy az alsó osztályokban bukás nincs, a legrosszabb tanulót is felveszik a felsőbb osztályba. Nem akaiják a gyermek lelkét a bukás, ismétlés tudatával meg­terhelni. Ez is wellingtoni, pon­tosabban uj-zélandi furcsaság. Palásti László Az "ifjú" aggasstyánok országa ASHKHABAD. Turkemistan — A hosszú életűek számát te­kintve is világelső a Szovjetunió, ahol minden százezer lakosból nyolc túllépte a száz esztendőt. Egyes köztársaságokban ez az arány még magasabb: Litvániában és Belorussziában százezerre tizenegy, Örményor­szágban huszonnégy, Grúziában harminckilenc, Azerbajdzsán­ban negyvennyolc száz éven felü­li jut. A — 8700 négyzetkilomé­ter — területű, s közel félmillió lakosú Abház Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság a Szov­jetunió egyik legfestőibb és lege­gészségesebb éghajlatú részén fekszik, a Nagy-Kaukázus déli lejtőin, melyek a Fekete-tenger partvidékén keskeny völgybe mennek át. E viszonylag kis te­teli vödörrel a veteményesről tar­tott hazafelé. Hegyhajlaton van Kutoli falu is, amelynek teaültet­vényén találkoztunk a világ egyik legidősebb asszonyával, a közép­­termetű, fürge mozgású és ma is jó látású 138 éves Hfjaf Lazuriá­­val. Ö — mint mondta —- a hazai dohány állhatatos fogyasz­tója volt egészen a közelmúltig, jóllehet szokásából még mindig ragaszkodik a pipához, ha üresen is. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a harmadik házasságá­ból született 84 éves fia a nálunk szerepelt Narta nevű Abház-e­­gyüttes egyik legfiatalabb tagja. Monda szerint a narták — akikről az öregek kórusukat el­nevezték — az abházok harcias és örökéletű elődei voltak és úgyszintén a Kaukázusban él­Két Abházai Matuzsálem rületen — a síkságoktól a há­romezer métert meghaladó hegy­magaslatokig — nagy éghajlati különbségek (párás szubtropi­­kus, mérsékelt hideg, hideg, örök hó klimaövezet) követik egymást. Az idősebb nemzedéket az üdítő levegő vonzza, s szíveseb­ben jár fel a hegyekbe, sőt legtöbbjük a hegyhajlatokon él. Utunk során például Duripsi faluban a 105 éves Mahti Tarkil éppen a hegyi patak vizében fürdött, mig a 108 esztendős Gabriel Csapniani burgonyával iodfi ,ri-í/3Íf>. ?iuoO e ,2f jib tek. De mégis mi az, ami az üdítő levegőn és az aktiv tevé­kenykedésen túl hozzájárul a mai „narták" hosszú életkorá­hoz? Az abházok ezt hazájuk nevéből levezetve kialakult élet­formájukkal magyarázzák. Ab­báziát ugyais saját nyelvükön Apszninak — magyarul a szívé­lyesség országának — hívják. Nyíltsággal párosult jólelkűsé­­giik talán mindennél jobban ki­fejezi vendégszeretetük. Akinek egyszer is módjában volt abház vendégfogadásban részesülnie, rna?. Je^oiabr. ói (a? ióianilagroi örök élményként őrzi példás ba­rátságosságukat. Az abház életforma külön fi­gyelemre méltó színfoltja az ('«regek nemes kultusza. Az élet minden területén megkülönböz­tetett előzékenységgel és tisztelet­­adással övezik őket, kimondat­lanul is tudatva, hogy az ember, aki szorgalomban szolgálta és szolgálja a társadalmat, mindvé­gig tisztelendő! Nem érdektelen az abházok étrendje sem. Általában naponta háromszor esznek, s rendszerint frissen készített ételt. A táplál­kozásban mértékletes öregek kedvenc bora a saját termésű i­­zabella. amiből egy pohárral minden ebédhez dukál. Mig a reggel egy kupica úgyszintén sa­ját készítésű vodkával indul. Teát viszont rendszertelenül és keve­set isznak. Közkedvelt ennivaló­juk a tej, sajt, kecske- és marha­hús, valamint a legkülönbözőbb zöldségfélék. S közülük is min­denekelőtt a paprika, a paradi­csom és a vaj helyett fogyasztott, s szinte mindé körítésben jeles­kedő dió. A százévesek többsége főleg növényi táplálékot fo­gyaszt. Az abház konyha egyben nagyon hasonlít a mienkre, igen fűszeres. Itt van például az egyik nemzeti ételük, az otubár: marhasült hasábburgonyával és vöröshagyma, bors, fokhagyma, paprika, bors, petrezselyem összetételű körítéssel. Nem is beszélve az előételek­hez. első és második fogásokhoz, sőt szószokhoz is egyaránt hasz­nált adzsikáról. E vegyes fűszer­­koncentrátumot vitamindus pi­rospaprikából, fokhagymából, kaporból, sóból, valamint kau­kázusi komló-szuneliből és kin­­zából készítik. Az abházok természet nyújtotta életfeltételeit nem tud­juk reprodukálni, de egy, ősi­dőktől megőrzött — sok népnél már csaknem vagy teljesen fele­désbe merült — jellemvonásu­kat, az ember iránti tiszteletet felújíthatjuk és tovább fejleszt­hetjük. Nemcsak szükebb — családi és baráti — köreinkben, de mindenfajta beosztástól füg­getlenül munkatársainkkal való kapcsolatainkban is! A második otthont jelentő munkahelyi élet­forma ugyanis döntően elősegíti a hosszú életkor egyik legfonto­sabb előfeltételét: a kiegyensú­lyozottsághoz és alkotáshoz egy­aránt nélkülözhetetlen lelkinyu­galmat. Ha csak ennyit vonnánk le tanulságul és valósítanánk meg az abház hosszú életkor „titkai­ból”, az is sokat érne a civilizáci­­ó elidegenedést és idegességet szülő vadhajtásaival szemben.- -zonávliycí ddszalász talá igc?.fib

Next

/
Thumbnails
Contents