Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-26 / 26. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. A MISKOLCI KOCSONYA Irta: HALMI DEZSŐ A napokban búcsút vettem a Hewlett-Packard, elektromos üzemtől, hol majdnem 19 évvel ezelőtt kezdtem munkámat és megszakítás, strike, ideiglenes elbocsátás nélkül, itt is fejeztem be. A cég szeretettel búcsúztatott s egy ebed keretében sok ajándékot kaptam. Ezek között volt egy tányér, kiöntve ragasztó anyaggal, mely megtévesztésig hasonlított a kocsonya színéhez (hysol). közepében pedig egy béka. A tányér szélén felirat: ..Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka.” Haliri Dezső Ezt a kedvességet, az üzemben velem dolgozo Hain Lajos, magyar barátom szerezte számomra, ki tudta, hogy miskolci vagyok és ezzel az emlékkel vett tőlem búcsút. Persze az amerikaiak nem tudták mire vélni a dolgot, kérték magyarázzuk meg a pislogó béka történetének eredetét. El is mondtuk. 1893 nyarán, egy mulatozni vágyó társaság mászta meg az Avast. A Nagy-Avas Középsor egyik pincéjének udvara, abrosszal terített asztalokkal, zöldre festett székekkel, a konyhából kiáradó zamatos illat csalogatta vendégeit. Be is tért a társaság, leültek s a vendéglős kérdezés nélkül tolcsvai bort tett az asztalra. tudta ez megnyeri a vendégek tetszését. így is volt. a hangulat emelkedett, az éhes gyomrok pedig valami ennivaló után kiáltoztak. Rántott-csirke, Laci-pecsenye, vese-velővel, kocsonya. stb. szerepeltek a kézzel Írott étlapon. Ezek olvasása közben már a nyál is összefolyik az éhes ember szájában. Az egyik vendég kocsonyát rendelt. Ez tulajdonképpen téli étel, disznóvágások utáni magyar különlegesség. Az Avas mély pincéi azonban nyáron is elég hidegek voltak a fagyasztáshoz. Egy takaros menyecske tette az asztalra a kocsonyát, a társaság énekelt és csak a dal befejezése után láttak neki az evésnek. Kés-, villa került a kézbe. A kocsonyát rendelő vendég nagyot harapott a házi sütési! kenyérből és már majdnem a kocsonyába vágott, mikor igy kiáltott fel: Nézzétek! Én kocsonyát rendeltem és békát kaptam! Undorodva tolta el maga elől a tányért, a többiek hangos hahotában törtek ki, miközben figyelték a békát. amint nagyokat pislogott a kocsonya közepében. Ugyanis az történt, hogy a hig lébe beleült a béka. Feltételezhetően jól érezte magát a malac-csülök-, LASSÚ KISZOLGÁLÁS — Olyan sürgős maguknak, hogy megint hízzanak egy-két fontot? fül és bőr részek között, ezekkel együtt fagyott bele a kocsonya lébe. többé mozdulni nem tudott és igy került az asztalra. Eddig a történet, melyet az Avassal kapcsolatban mindenki elfogadott. A történészek azonban más véleményen vannak. Ök a kocsonyát is, meg a békát is más helyre helyezik. Az évszámon nem vitatkoznak-, részükre teljesen mindegy, hogy mikor akart a béka öngyilkosságot elkövetni. mert mondanom sem kell, a fogadós tányérral együtt, úgy vágta a kocsonyát a falhoz, hogy a béka menten megkrepált. A történészek igy Írnak. A Szeles nevű utcában abban az időben több kocsma állt, a Szarvas, Török. Magyar Huszár. Állítólag ez utóbbiban helyezkedett a ANYÁMNAK Indulok. A búcsú vázát törékenyen őrzöm magamban. S az intés, mi injaim hegyéről felemelt kezedre pattan. Utazom. A véglegesség: élni egymástól-elszakadtan. Egymással soha nem beszélni gyötrelmes-árva pillanatban. Megérkezem. Fáj-e a csend? Bolygó könnyeid fala kipattan: Otthonmaradt simogatásom megbújik őszülő hígadban. Itt vagyok. Kezemen érzem lüktetését fáradhatatlan injaidnak; — s te őrized még amit adtál: amit adtam. Nagy Ilona A HIMNUSZ SZÜLETÉSE (Folyt, a 12. oldalról) tőnk Hymnuszára” — a poéta halála után hat esztendővel. A következőkben Gárdonyi Gézának adjuk át a szót. A beszélgetés színhelye a sakk-kör a hajdani Velence kávéházban. Aki emlékezik: Erkel Ferenc, a zeneszerző. ..— Én nem pályáztam. Eszem ágában se volt, hogy pályázzak. A himnuszra se pályáztam volna. Hanem egyszer az történt velem, hogy megfog az béka. a kocsonya közepébe. Egy tót fuvaros kéfl éjszakára szállást és vacsorát. A szemrevaló Potyka• « Kati kocsmárosné lesietett a mély pincébe, felkapta as j első kocsonyás tányért és sebtében lerakta a fuvaros elé. Ez bicskájával akart az egyik csülökbe vi«W. amikor rémülten kiáltott fel és ejtette ki bicskgft« kezéből: • Bozsc moj. bozse moj! Jaj a kocsonyának szeme van! Pislog a kocsonya! Hogy a kocsmárosné mit csinált, a történet ezzel a részével a kutatók nem foglalkoztak, azonban azt megállapították, hogy Potyka Kati kocsmája híressé vált. de tünkre is ment. mert a vendégek mind elmaradoztak. Nekem az avasi történet kedvesebb, mint a Potyka Kati-, a tót-, és a béka esete. De legyen az bármiképpen. az igazság az. hogy a béka csakugyan belefagyott a kocsonyába Miskolcon. Erről a kocsonyába fagyott békáról terjedt el a szólás-mondás: ..Pislog, mint a béka a miskolci kocsonyában." utcán, a lakás előtt Bartay András: — Felhi, és azt mondja odafenn: irtál-e himnuszt? — Nem. Nem is irok. Egressynek hagyom ezt az örömet. Neki az effélékben kedve telik. — Hát ő megírta már? — Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy pályázik és engem megkért, hogy írjam át zenekarra. De napról napra halogatja, pedig most jut eszembe, hogy holnap már lejár a pályázat. — És te nem vetted észre, hogy ez szándékosság? — Micsoda szándékosság? — Hát az, hogy neked eszedbe se jusson pályázni. — De ha nem is akarok. — Kell! Nem érted és nem érzed, hogy ez a pályázat nem a nyomorult aranyaknak szól, hanem az örökkévalóságnak? Amelyik dalt megjutalmazzák, azt meg is szentelik. Egy hét múlva milliók ajka zengi vissza és az lesz a dalok dala, az örökkévaló, a halhatatlan, a szerzőjével együtt. — Ezt mondva — folytatta Erkel —, betuszkolt engem egy mellékszobába, ahol egy kopott zongora sárgállott. Odatett egy iv kottapapirost, melléje a szöveget. — Csináld meg rögtön. — De, bátyám, hova gondol! Nem cigarettasodrás ez, hogy csak úgy rögtön. — Meg kell csinálnod! — Nem lehet. Késő már! Felelet helyett egyet lépett. Kifordult az ajtón s rámforditotta a kulcsot. Még csak annyit hallottam, hogy: — Alásszolgálja! Erkel győztes Himnuszát a régi Nemzeti Színházban mutatták be először a közönségnek. A pesti Hírlap kritikusa fanyalgott: „Nemzeti jelleme, magasztos művészi kifejezése s hathatós harmóniája által egyaránt kitűnő, de magán viselvén a hymnusz szelleméhez alkalmazót templomi zene bélyegét, a nép ajkán visszhangra nem fog találni.”« Nem ez volt az első kritikusi tévedés, amelyet az idő megcáfolt. A Jelenkor riportere jegyezte fel 1844. augusztus 10-ről, hogy a „Széchenyi” nevű dunai gőzös „keresztelési és vizrebocsátási szertartása” alkalmával „megzendiilt Kölcsey magasztos Hymnusza Erkeltől... nemzeti színházunk kardalnokai által énekelve". Reformkorunknak ez ipartörténeti szempontból sem érdektelen pillanatától kezdve indul meg az az érzelmi folyamat, amely az elkövetkezendő évek. évtizedek történelmi fejlődményei során „zenei jeligénkké" magasztositotta az „Isten, áldd meg a magyart...” BdleyPál
