Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-19 / 25. szám
12. oldal MAGYAR HÍRADÓ híres magyar világjárók A GOLDEN A Bombay Times 1874 szeptember 8-án érdekes csemegét tálalt olvasóinak. A hires indiai városba érkezett egy magányos magyar. Kossuth tábornoka: Berzenczey László. Mindez önmagában nem merítette volna ki a szenzáció fogalmát, hiszen egy világkikötőben rendszeresen és sokféle nemzetiségű ember megfordul. de Berzenczey Szentpétervárról a Pamir hegységen át jutott Kasgar városába, s onnan pedig a Karakorum égbe nyúló hegyláncain keresztül Indiába. Ez. pedig egy indiai szemében felfedezői bravúrral ért fel. Pedig Berzenczey László, a szó igazi értelmében, nem volt felfedező, csupán egy sokfelé megfordult menekült. aki Körösi Csorna hatása alatt a magyarok őseit kereste. Az 1820 junius 26-án Kolozsvárott született Berzenczey gyermekévei előrevetítették későbbi életének izgalmakban, kalandokban bővelkedő fejezeteit. A serdülő diák megszökött otthonából és három évig járta az országot, bérkocsis, házitanitó. sőt vándorszinész ..szerepkörében”. Azután hazatért, befejezte ta-. nulmányait és Marosvásárhelyen hivatalnokoskodott. 1843-ban kiadott röpiratában sürgette a jobbágyság felszabadítását. Haladó nézeteire Kossuth is felfigyelt. Az 1847 évi erdélyi országgyűlésen mondott beszédében Magyarország és Erdély egyesítését éltette. így azután nem meglepő, hogy Kossuth 1848-ban Erdély politikai biztosává nevezte ki. Az általa kezdeményezett agyagfalvi országgyűlésen Berzenczey megnyerte a székelyeket a 48-as eszméknek. Ö maga tüstént példát mutatott. Gedeon császári tábornok ellen 6 vezette a székely Mátyás-huszárok ezredét. A szabadságharc bukása után neki is menekülnie kellett. Titkos erdei ösvényeken sikerült kiszöknie Moldvába, majd 1849 karácsonyán csatlakozott a bulgáriai Sulmában (Sumen) élő Kossuthoz, és vele együtt folytatta útját Kis-Ázsiába. Itt hallotta meg, hogy 1850-ben a Magyar Tudományos Akadémián Gützfall német utazó felolvasást tartott a dzsungármagyar rokonságról. Ez volt a rugó. amely Berzenczey Lászlót kimozdította — életreszólóan. 1873-ban megjelent Rovás című munkájában ezt irta erről: „En, ki magam a világban találám, egyhamar hazajövetelre semmi reményem, elhatározám Körösi Csorna Sándor nyomát követendő, száműzetésem napjait a Himalája hegyei között tölteni, hátha, dacára elöleges készültségemnek, találok egy Columbus-tojásra. valami felfedezésre a magyar nyelv és nemzet eredetét illetőleg." Berzenczay mégsem Ázsia felé indult, hanem nagy vargabetűt tett meg, és Amerikán keresztül jutott el ismét Ázsiába. Történt ugyanis, hogy 1851 szeptemberében azzal a rendeltetéssel érkezett meg Törökországba a Missisippi nevű amerikai hajó, hogy vigye Kossuthot az Újvilágba. Berzenczey is elkísérte a kormányzót Philadelphiába, Baltimore-ba és Washingtonba. A lelkes fogadtatások megrekedtek az Ígéret zátonyain. Az emigránsok egy része Amerikában keresett boldogulást.mások visszatértek Európába. Berzenczey pedig, elgondolásához ragaszkodva, Ázsiába igyekezett. Hajója 1852 tavaszán futott ki a New York-i kikötőből. és Kuba fővárosában. Havannában kötött ki. Amikor kiderült, hogy milyen nemzetiségű, lelkesen GATE UTASA éltették, emlékezve a nem sokkal korábbi kubai szabadságharcban vitézül helytálló magyarokra. Berzenczey naplójában leírja, hogy egy ezredes diszlépést vezényelt katonáinak, amikor észrevette őt. és a kikötői vámtiszt nem akarta elfogadni az egydolláros kilépődijat. modván: ..Én önnek, tábornok, nem adhattam dolláros jegyet. mert én öntől nem akarok egy pennyt sem venni. A jegy azonban itt van. mellyel éjjel-nappal ki- és bejárhat. és ha ön lesz szives az én ladikomon jönni a városba. igen megtisztelve fogom magam érezni.” Berzenczey a Csendes-óceán partjára igyekezve, lóháton indult a hosszú útnak, de egy huszár tábornoknak a megerőltető lovaglás nem okozott gondot. Annál inkább a sárgaláz! Orvosa az a Hastings volt. aki ugyanitt mentette meg az olasz szabadsághős, Garibaldi életét. A Golden Gate név manapság azt a kecses óriás hidat juttatta eszünkbe, amely San Francisco közleke(Folyt, a 13. oldalon) KÖLCSÖN ADOTT, DE VISSZA NEM KAPOTT KENYÉR... (Folyt, a 11. oldalról) nek voltak elhagyni a hazát, az ősi földet és idegenbe kellett menniök, főleg Amerikába, boldogulást, jobb megélhetést keresni... így akartak a maguk és családjuk sorsán javítani. Mennyi szegény ember hagyta itt ezt a hazát: Ismeritek a kivándorló magyarok szomorú dalát: Elindultam szép hazámbul, Szegény kis Magyarországbul... Visszanéztem félutambul, Szememből a könny kicsordult... Idegenben, nem ismerve a nép nyelvét, kénytelenek voltak bármilyen kézi munkát vállalni, hogy magukról és szeretteikről tudjanak gondoskodni. Hazánkfia, akiről most beszélek, 40 évet gürcölt a dollárért. Magyaros szorgalma meghozta az eredményt. A keresettel okosan gazdálkodott s igy szépen gondoskodott otthonmaradt családjáról is. A második világháború után annyi pénzt küldött a fiának haza. hogy az egy szép családi házat gond nélkül tudott belőle felépíteni. A fiú már házas ember és van két gyermeke, „két családja”, ahogyan azt szép népies magyarsággal mondják. Az apa az uj ház szép berendezésére sem sajnálta fiától a pénzt. Múlt az idő. a gondos, szerető apa évei megszaporodtak, az ereje és egészsége pedig gyengült. Nyugdijaztatta magát. Hűséges, szeretett asszonyát már régebben elvesztette. Egyedül lévén, elvágyódott haza. a fia és családja után, nem is szólva a honvágyról, amely hazahuzta, a szülőhazába, amely egykor oly mostoha volt hozzá... Tervéről értesítette a fiát: haza szeretne jönni és hátrelévő éveit itt szeretné családja körében örömben és boldogságban eltölteni... A fiú és a meny beleegyeztek apjuk tervébe és kívánságába, mire ő örömmel tért haza övéihez. Eleinte nagyon jól és szépen ment minden. Az amerikánus apa nagyon boldog volt. A sok ajándék IWHc még'áutóf is vett. mert anélkül el sem tudta már képzelni az életet: ha valahová látogatóba. *vagy kirándulásra mennek, autóval sokkal könnyebb, gyorsabb, kényelmesebb és szebb az utazás... De mindaz, amit az apa örömmel és szeretettel nyújtott a fiának és családjának, nem volt elég. Az apa megtakarított pénze is kellett volna nekik. Nem egyszer beszélgettek erről a fiatalok, persze: négyszemközt, csak úgy maguk között. Tervet szőttek s tervüket óvatosan kezdték el megvalósítani. Mindketten, de főleg a meny, behízelgő beszéddel, tettetett nagy szeretettel pengetni kezdték elgondolásukat, hogy az apa Írassa az ő nevükre a megtakarított pénzét. Ök a pénzt szorgalmas munkával még szaporítani fogják. Apjuknak gondtalan életet, gondoskodást, szeretetet Ígértek... Az apa. hosszas gondolkodás után végre beleegyezett a dologba. A fiatalok örültek. A jó apának eleinte valóban semmi se hiányzott. A nagy szeretet és gondoskodás azonban lassan kezdett alábbhagyni. A2 apa kezdte magát valahogy nagyon egyedül érezni. Egy szép napon azzal az ajánlattal „lepték meg”, mit szólna hozzá, ha az aggok otthonának a lakója lenne?... Nem gondolkozott-e már ezen a megoldáson? Ott semmiben sem fog hiányt szenvedni és nyugodt, gondtalan élete lesz. Ezt azért ajánlják neki. mert ők munkábajárnak. a gyermekek iskolába s igy naphosszat egymagában van... A szociális otthonban társasága lesz. szórakozásról, kirándulásokról gondoskodnak és állandó orvosi felügyelet alatt lesz... Nagyon sajnálják, hogy naphosszat nincs kihez szólnia sem... és igy tovább. Az apának ettől a nagy „szeretettől” igen keserű szive lett. Nem szólt semmit, csak csendesen beleegyezett a fiatalok indítványába. De közben azon gondolkozott. hogyan is jutalmazza meg ezt a nagy szeretetet és gondoskodást. Eljött a távozás napja. Csomagoltak. A fiatálok nehezen palástolt örömmel ültek be az autóba. Az amerikánus apa arra kérte a fiát. aki már a volánnál ült. hogy ő szeretné most a kocsit vezetni, mert többször már nem ül a volán mellé... Megérkeztek a szociális otthon udvarára. A fiatalok kiszálltak, az apa is kiszállt és az autót becsukva, szórakozottságból a kulcsokat zsebre vágta. Az igazgató irodájában elmesélte sorsát. A végén bejelentette, hogy pénzét és az autót az Otthon rendelkezésére bocsájtja azzal a reménnyel, hogy semmiben sem fog hiányt szenvedni és élete őszén nyugodt, gondatlan élete lesz, amit az igazgató meg is Ígért. Szavai végeztével az autó kulcsait átadta az igazgatónak. A fiatalok megszégyeniilten távoztak. Az apa fájó szívvel nézett utánuk, mint aki keservesen csalódott... mint akinek most már senkije sincsen ezen a kerek világon... Gondolatban pedig azt mondotta a fiának: „Tanítsd meg a gyermekeidet, hogyan kell a kölcsön kapott kenyeret visszaadni". — Hát ez nagyon érdekes és szomorú eset, kedves szomszédasszony. — jegyeztem meg. — Az apa helyesen járt el. mert a fiatalok kapzsiak és hálátlanok voltak. Egy szülő oly szerény, oly kevéssel megelégszik; ha csak egy kis szeretetet, hálaérzetet kap. már azt hiszi, hogy övé a világ...! Ezzel elbúcsúztam a háziaktól és folytattam sétámat kinn a mezőben. Isten szabad ege alatt, ahol az ember igazán szabadnak és boldognak érzi magát.
