Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-05 / 23. szám
iMAVrlAtt tllKADU NÉHÁNY SZÓ A MEGBOCSÁTÁSRÓL Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Dohnányiné Zachar Ilona Corrie Ten Boom a második világháború alatt Hollandiában élt órásmester apjával és nővérével, mindent elkövetve és mindent feláldozva, hogy a Náci rezsim által üldözötteket védelmébe vegye és elrejtse. Ennek követkéz- ^ * tében letartóztatták és a koncentrációs táborban leírhatatlan kínokat szenvedett, úgyhogy csak Krisztusba vetett rendíthetetlen hite tartotta fenn és csupán egy csoda révén menekült meg. Ekkor, noha már túl volt a hetvenen, az E- vangélium hirdetésének szentelte. életét. Beutazva az egész világot, mindenfelé előadásokat tartott. Közben elhatározta, hogy meg akar szabadulni attól a gyűlölettől, mely kínzói iránt néha még mindig emésztette, nehogy ez akadályozza Istennek való szolgálatában. Amikor Németországban egy előadása után abban az egyénben, aki előrejött, hogy bocsánatát kéije, egyik Náci őrre ismert rá, aki különösen meggyötörte, egy percig kétségbeesett vívódás támadt a lelkében, de aztán nyugalmat erőltetve magára, kezet nyújtott neki, jeléül, hogy megbocsátott. Később azonban tapasztalta, mennyivel könnyebb annak megbocsátani, akit gyűlölünk, mint annak, akit szeretünk vagy valamikor is szerettünk. Ugyanis mialatt mint evangélista foglalatoskodott, egyizben olyanok, akik nagyon közel álltak szivéhez, csúnyán vétkeztek ellene. Corrie lelkét ez annyira megviselte, hogy egy ideig képtelen volt másra gondolni, mint erre az árulásra és szüntelenül kesergett. Végülis elhatározta, hogy megbocsát és igyekszik elfelejteni az egészet. Viszont megdöbbenve tapasz-' talta, hogy képtelen megbocsátani. Amikor már azt hitte, átesett az egész incidensen, fájdalma újra feltámadt és a keserűség jobban emésztette mint valaha. Újból leküzdötte azt és már-már azt hitte, felülmúlta önmagát, amikor egy régi ismerőse, aki szintén az Ur szolgálatában állott, meglátogatta őt. Beszélgetés közben felmerült ezeknek a barátoknak az árulása. Az ismerős, látva, hogy Corrie fájdalma és neheztelése újból fellángol, békítőén mondta, hogy talán téved és félreértette őket. Erre Corrie magából kikelve ugrott fel és Íróasztalához rohant, előkotorni azokat a leveleket, melyek tanúbizonyságot tartalmaztak az illetékes személyek csúf magaviseletére vonatkozólag. Az ismerős szelíden becsukta a fiókot HETI NAPTAR JUNTOS (IKREK HAVA) 9 — Héttő: Félix 10 — Kedd: Margit 11 — Szerda: Barnabás 12 — Csütörtök: Villő 13 — Péntek: Tóbiás 14 — Szombat: Zaránd 15 — Vasárnap: Jolán rutvial (áO és csak ennyit mondott: „Corrie! Nem te is azok közé tartozol-e, kinek bűnei a tenger fenekén vannak? Barátaid bűnei _ mégis fekete-fehér körvonallal vannak számodra megjelölve? Corrie nagyon elszégyelte magát. És amikor barátja eltávozott, előszedte a leveleket és valamennyit elégette. Úgy érezte, mintha ezáltal szivében is kiégett volna a neheztelés és attól fogva sokkal könnyebb lett a lelke, minek következtében sokkal meggyőzőbben tudta hirdetni Krisztus igéjét. Ez a kis élmény nagyon megkapott, mert hasonlót magam is tapasztaltam. A sok viszontagság elviselése folytán kétszeresen érzékeny lettem mindenféle támadás iránt. Nagyon nehezteltem, ha megbántottak. de valahogy felül bírtam mindezen emelkedni. Viszont, amikor legjobb barátnőm, akiben megbíztam egyszerűen faképnél hagyott, csupán azért, mert a férje, aki rideg, keményszívű ember, megtiltotta neki. hogy engem ide-oda fuvarozzon kocsiján és idejét rámpocsékolja, ezt a sérelmet nagyon sokáig nem tudtam megbocsátani. Annál kevésbé, mert ő egyetlen szó nélkül visszahúzódott és csak másoktól tudtam meg, hogy miért maradt el tőlem. Pedig mindig együtt imádkoztunk, együtt jártunk templomba és nem egyszer együtt részesültünk az Ur Jézus valamilyen csodájában. Mikor később egy levélben bocsánatot kért, megbocsátottam, de valahányszor szóba került, mindig fellobbant bennem a keserűség. Általánosan elismert tény, hogy soha sem olyan ARCOK A MAGYAR MÚLTBÓL, FELJEGYZÉSEK SZÉCHENYI ISTVÁNRÓL Széchényi naplóit olvasva meglepő, állandó visszatérő motívum nagy érdeklődése a zene iránt. A Nemzeti Színházban operabérlete volt. Külföldön el nem mulasztott volna egy alkalmat, hogy operába menjen. Kedvencei: Bellini, Donizetti, Mendelssohn, Rossini, Verdi nem egy operáját számtalanszor megnézte. ( Mozartot nem szerette.) De épp ilyen komolyan érdeklődött a magyar népdal, a magyar népzene iránt. A zene iránti szeretetét édesapja plántálta bele. Széchényi Ferenc nemcsak zenerajongó volt, hanem zeneszerző is. Kőszegi tartózkodása alatt maga is tartott zenekart. Zeneszerzők dedikálták neki is műveiket. Gazdag hangjegygyűjteményéből szívesen kölcsönzött zenekedvelő ismerőseinek. Pálóczi Horváth Ádám egyik levelében irja Kazinczynak: „Két lyánka egy farsangi estve énekelte előttem gróf Széchényi Ferenc egy áriáját.” Széchényi István mint fiatal katonatiszt az Alföldön került közvetlen közelébe a népdalnak, a magyar népzenének. „Én annyira ellágyulok — jegyezte föl akkoriban —, ha valami hazai dolgot látok, hogy egy~ hegedű vagy cimbalom, néha még egy duda is elegendő, hogy engem könnyekre fakasszon!” (Folyt, a 15. oldalon) ■jam nao-t&dí se ynsinottüyg ddastubstgaal A keserves a bosszuállás. mint akkor, ha valamilyen szeretett lény árulását akarja valaki megtorolni. Otelló, aki imádta Desdemonát, képes volt meggyilkolni, mert azt hitte, hűtlen lett hozzá. Lépten nyomon tapasztalhatjuk, mennyivel nehezebb megbocsátani azoknak, akiket szeretünk, mint azoknak, akiket gyűlölünk, vagy akik közömbösek számunkra. Ilyenkor arra gondolok, mit szenvedhetett az Ur Jézus, aki csupa olyan egyéntől lett elárulva, akiket lelke mélyéből szeretett. Mit érezhetett, amikor Péter háromszor megtagadta, és amikor tudván tudta, hogy Judás halálát teszi lehetővé. Nem tudjuk megbocsátott-e Judásnak, de azt tudjuk, hogy Péternek, sőt később Pál apostolnak is — aki pedig annyit vétett hívei ellen — megbocsátott. MINDSZENTY Gonoszság korának Áldott lelkű szentje Minden hű magyarnak Lelki fejedelme. Bilincsbevert népünk Ügye szószólója Szabadságharcunknak Lobogó zászlója. Nemzeti keresztünk Mártír hordozója Igaz magyarságunk Megfogalmazója. Minden magyar vágynak Megtestesítője Szent István országa Tovább épitője. Egységes magyarság Igehirdetője Egyházi békesség Bete(j esitője. Kicsiknek nagyoknak Atyja és testvére Ifjak és öregek Örök példaképe. Nemzeti kincseink Harcos őrizője Családi tűzhelynek Szent védelmezője. Magyar anyanyelvűnk Oltalmazó papja Nemzeti jövendőnk Acél akaratja. Bűnöző korunknak Igaz prófétája Megtévedt magyarok ítélő birája. A huszadik század Lánglelkű óriása Örök Magyarország Hős hercegprímása. Szavunkban szól szava Szivünkben él hite Velünk harcol tovább Mindszentynek lelke. Dömötör Tibor & ej üinabnim tlov rbatál .íbJla <ii b-«o /go
