Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-05 / 23. szám
I MAGYAR HÍRADÓ » HIRES BŰNÜGYEK A BINGÓJÁTÉK ÉS A GYILKOSSÁGOK Alig éjfél előtt történt, hogy Tulsa külvárosi területének egyik lakásában valaki nyilvánvalóan megvadult. Gyilkolt és nagy zajt csapott, majd teljesen észrevétlenül távozott az éjféli órákban, lakásból hallotta a halálos dula-Mindez március 1-én történt. Katherine England első emeleti lakos pontosan a fölötte levő kodás zaját. Lövések zaja, orditás, birkózás, sikoltás és végül a menekülő személy lábának robaja szűrődött be a lakásba. Azután pedig olyan halálos csend következett b, ami még a zajnál is sokkal félelmetesebb „Reverend” Henry Leroy O’Brien volt. Miss England remegő kézzel emelte föl a telefonkagylót, és hívta a rendőrséget. A rendőrök két halott férfit találtak a lakásban. Az egyik 26 éves John Walter Worthington volt, aki három lövést kapott a fejébe: a másik pedig a 36 éves Donald Dewayne Anderson, akit nyolc szúrással öltek meg. A konyhában három kávéscsésze volt, amiről arra következtettek, hogy e«.t, az áldozatok együtt kávéztak gyilkosukkal. A másik szobában pedig kártyalapokat találtak. A halott férfiak zsebében nagyobb összegű pénz volt, ami kizárta a rablógyilkosság lehetőségét. A környéken lakók megkérdezése után adatok ér keztek egy férfiról, aki az esti órákban egy régi tipusu Ford rakodókocsival érkezett a helyszínre. A lakók nem látták a férfi eltávozását, mert legtöbben már aludtak. A detektívek felkutatták a házat és egy csomó kátitószert találtak, meg 19,100 dollárt 100 dolláros bankjegyekben. Az iratok között egy telefonszámra bukkantak, ami nyilvánvalóan kapcsolatban volt a két férfi tizeiméivel. A telefonszámot feltárcsázva ezt a szöveget hallották: ,,Bingo. Itt hangszalagról beszélünk. Kedden és szómba ton este tartunk nyitva. Az ajtót este hatkor nyitjuk ki és játékok pontosan 7:30-kor kezdődnek. 500 dolláros nyereményeket adunk. A kártyákat egy dollárért, öt darabot hat dollárért és 12 darabot 10 dollárért árusítjuk. Van egy kis étkezőhelyiségünk is. A bingoó-játék helye a 3741 S. Peoria Ave. alatt van. Elől és hátul szabad parkolóhely. Ez egy nem nyereségre vadászó, jótékonysági alapot létesítő szervezet.” Hamarosan rájöttek, hogy a bingó-társalgót a meggyilkolt Worthingon és Anderson működtette. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy Tulsa vidékén üzemben levő mintegy 70 Bingó-társaság között ez volt a legnagyobb, mert egy-egy kedden és szombaton este 350 személy is részt vett a já-tékokon. A kapcsolatok feltárása egy O.Brien nevű férfi felé vezette a szálakat, aki Oklahoma City-ben lakott. A bingojáték engedélyének másolatát megvizsgálva azt találtak, hogy annak vezetője Henry Leroy O’Brien volt, akit a bírósági je lentéseken „Reverend” címmel illettek. Közben Anderson is engedélyt kért bingo-játék szervezésére, ami nyilván dühösitette O’Brient. Haragjának másik oka az lehetett, hogy Worthington Andersennel dolgozott össze. O’Brient és társát Arthur Smith-t hamarosan elfogták a rendőrök és másodfokú gyilkosság vádjával börtönbe zárták. Amikor az újságban megjelent a gyilkosság hire, hogy valakit késsel megszurkáltak, jelentkezett az egyik iizletes is. Azt. mondta, hogy késő este ment be hozzá valaki egy „nagy kés" T S. oldal vásárlására. Szokatlannak tűnt, hogy ilyen későn kést vesznek. Amikor O’Brien arcképét megmutatták neki, azonosította késői vásárlójával. Smithet egyelőre kórházba vitték, szivkezelésre, de állandó felügyelet alatt tartották. A bírósági tárgyalásra Smith egy írásos nyilatkozatot készített, amelyben kijelentette, hogy O’Brien volt a két férfi gyilkosa. Smith leírta, hogy O’Brien elkérte tőle Ford rakodókocsiját rövid időre, és azt mondta, hogy elintézni valója van Worthingtonnal és Andersonnal. Együtt odahajtottak a két férfi lakásához, és O’Brien felment az emeletre. Smith azonban kívül maradt és öt lövést hallott. Amikor O’Brien kijött a házból, akkor Smith megkérdezte tőle, hogy minden rendben van. O’ Brien ezt válaszolta: „Igen, én rendben vagyok, de az a két fickó egész biztosan nincs.” O’Brien tárgyalásán egy 12 tagból álló esküdtszék teljesített szolgálatot. A gyilkos ellen Smith volt a koronatanú. A védőügyvéd elismerte, hogy O’Brien ölte meg a két férfit, de hangsúlyozta, hogy mindezt önvédelemből tette. O’Brien összeütközésre számított Worthingtonékkal, de mivel félt tőlük, ezért vitte magával a kést is. Az ügyvéd azt is mondta, hogy amikor O’Brien belépett a lakásba, Worthington egy 38-as kaliberű pisztolyt vett elő és átadta Andersonnak ezekkel a szavakkal: „Vigyázz reá, amig lemegyek és Arthurt is felhozom." Ekkor O’Brien kiragadta a pisztolyt Anderson kezéből és Worthingtonra lőtt. Ezután elkeseredett küzdelem alakult ki Anderson s O’Brien között, és ekkor vette elő kését. O’Brien maga is elismerte a két férfi meggyilkolását. Az ügyész kijelentette azonban, hogy O’Brien soha sem ismerte volna be gyilkosságát, ha Smith elő nem áll, és reá nem vall. Az esküdtszék első fokon kétszeres emberölés bűntettében találta vétkesnek O’Brient és kétszer 50 éves börtönbüntetést szabott ki reá. Smithre pedig öt éves felfüggesztett börtönbüntetést szabtak ki, mivel ő is társa volt a gyilkosnak. TERJESSZE LAPUNKAT
