Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-05 / 23. szám
MAGYAR HÍRADÓ LEGSÖTÉTEBB AFRIKÁBAN OROSZLÁNHEGYEN MÁR CSAK A címerben látható az oroszlán A "MAYAGUEZ" ELFOGÁSA £S KISZABADÍTÁSA FREETOWN, Sierra Leone — Sierra Leone (magyarul: Oroszlánhegy) fővárosában — Freetownban — az egész nap kínzó, oly tikkasztó és fullasztó trópusi hőség után. Hasztalan. Mintha az éj semmivel sem lenne elviselhetőbb a nappalnál. Valósággal fuldoklik az ember a nehéz párától, szinte ,,kőhajitásra” a kékeszöld fényben fodrozó Atlantióceántól. Kihalt a főváros. Fényt, éjszakai életet itt ne remélj, vándor! A nappal eleven: bazárosok és vevők, mindenféle alkalmi árusok lepik el a centrumot — ban” — fenyegetően természetes jelenség: a közép és felsőfokú képesitésűek körében sem kisebb mértékben, mint a tanulatlanok között. A harmadik világ országait nem szabad a magunk módján megközeliteni. Bár szívesen nevezzük őket fejlődőnek, ami egyrészt szándék, másrészt a gyarmati múlt elitélését, roszszallását jelzi inkább. Egy közhivatalnok előző napi fejtegetését rendezgetem magamban az esti bolyongás közben. Sierra Leoneban az egyfőre jutó nemzeti jövedelem tiz-Freetown — madártávlatból mintha csak mindenki kereskedő lenne. Elegendő egy tál narancs, melyet a ringó derekú nők egyenesen egyensúlyoznák a fejükön, egy borotvaszerű hámozókés, és máris kiskereskedő (vagy kofa?) lesz valakiből. Az alkudozások lármájától felvert, szűk, egymás hegyén-hátán kis házikókkal beépült utcákra szinte a falusias ünnep délutánjának nyugalma köszönt, még a központban is. De most éjjel az árusok már visszahúzódtak kis házaikba, behordva a ház elé kirakott-kinált mindenféle tarka holmit. Ráérősen, céltalanul sétálnak, hangoskodnak az utcákon az est emberei. Vagy inkább tereferélnek? Az üzletemberek, a pénzem-' berek gyér hadát, a diplomáciai testület kis csapatait — melyeket légkondicionált villák hideg-hűvöse zár el éjszakára a világtól —, ezeket leszámítva, fehér „bennszülöttként” csak pár ezren élnek ebben a hazánknál területre alig kisebb, két és fél millió népességet számláló egyenlitői, nyugat-afrikai országban. Talán ha minden ezredik lakos fehér! Azok is jórészt a fővárosban élnek. A munkanélküliség itt — és általában a ..harmadik világszer-tizenkétszer kevesebb a mienknél. A havi 20 leone-s átlag munkáskereset már kiváltsá gosnak számit a paraszti nyomorúság mellett — a lakosságnak mintegy 80 százaléka még szinte évezred előtti technikai szinten, őstermelésből tengeti életét és nyomorog —, viszont a kereskedők, földbirtokosok milliókat zsebelnek be, és mesébe illő luxus életmódot folytatnak. A kormányzat keresi a megoldást, a kibontakozást. Freetown éjszakájának gyér fényeit néhol egy-egy ismert angol, amerikai, francia cég neonreklámja töri még kihívóan. Meg a Bata-cipők fényárban úszó kirakata: egy pár cipő 10 leone körüli áron. A nemzetközi monopóliumok erős, sokszor fojtogató öleléséből nem egykönnyen szabadul az ország. Igaz, hogy a függetlenség tizenkét éve alatt folytatott, úgynevezett „nyitott ajtó” gazdaságpolitika örömmel üdvözöl mindenféle külföldi tőkebeáramlást, dr. Siáka P. Stevens elnök, a függetlenségi küzdelem veteránja és a demokratikus átalakulás rendíthetetlen bajnoka azonban arra kényszerült, hogy az ország gazdasági és politikai fejlődésnek elősegítése céljából jelentősen, korlátozza a külföldi. érdekeltségeket, az ország haladó belpolitikai irányvonala, a polgári demokratikus rendszer léte és fejlesztése érdekében. — Bár ez az egész nem olyan egyszerű — jegyezte meg elismerően egy nyugati üzletember, akit ugyanúgy szorongat a nagy monopoltőke hatalma, mint a kis országot magát. — Az angol és nyugatnémet tőke túltengő befolyása miatt rendkívül nehéz következetesen megvalósítani a haladó politikai irányvonalat. Aki — mint magam is — először jár az egyenlítői, a Fekete Afrikában, kissé csalódik várakozásaiban, illúzióiban. Nem a tapintható gazdasági elmaradottság miatt. Erre információ alapján fel van készülve, mégis elszomorítja a szegénység elesettsége. A sok földből, agyagból, vesszőből, bádoglemezből eszkabált kalyiba. Meghökkenti a kevesek gazdagsága és kihívóan fényűző élete. Az egyik, messze a várakozás alatt, a másik jóval fölötte. Elámul az ősi elmaradott mezőgazdasági művelés, meg az egy-két modern farm« kontrasztja láttán. A kézműiparosok serege, és a néhány automatizált, légkondicionált ipari üzem számbavételén. Lenyűgözi az ország természeti kincseinek gazdagsága — gyémánt-, vasérc-, bauxitvagyona —, mely Freetown modern kikötőjéből úszik el — hasznával együtt — az „őshazákba”. Még ma is! Tiszteletet parancsol egy maroknyi nép próbálkozása, hogy kiverekedje magát a „felsőbbrendűek” évszázados nyomorhagyatékából, amelyben társbérletben él az ősközösség, a feudalizmus, itt-ott a modern kapitalizmus, meg ezek keveréke: a kiépülő modern államapparátus és a törzsi viszonyok. Minderre azonban felkészül még a röpke idelátogatásra érkező is. Alapvetően „nem csalódik” ezekben. Csalódik viszont abban az illúziójában, várakozásában, hogy még tetten érheti, nyomon követheti a népi kultu-rát a maga eredetiségében, romlatlanságában. Sajnos? — inkább szerencse! — már Afrikának e kis csücske sem ebből áll. Oroszlán-hegyen (Sierre Leone) csak az állami címerben látható már orszlán: mégpedig kettő. Vigovszki Ferenc HÉTFŐN, május 12-én a Fehér Ház bejelenti, hogy Kambodzsa egyik hadihajója megadásra kényszeritette a MAYAGUEZ amerikai fehérhajót 39 legénységgel Thaiföld partvidék közelében. KEDDEN, május 13-án a kambodzsai kalózakciót amerikai felderítő gépek megfigyelés alatt tartják. A MAYAGUEZ-t KOH TANG sziget közelébe kisérik. Ugyancsak kedden amerikai ,,marine” egységek érkeznek az UTAPAO bázisra. thaiföldi amerikai SZERDA, május 14. A CORAL SEA és kísérete KOH TANG szigethez érkezik. Három órával a partraszállás után a kambodzsai ellenállást megtörik, a sziget védői megadják magukat. Az amerikai felderítő gépeket ellenséges légelháritók lövik. A megfigyelők észreveszik, hogy a Mayaguez legénységét a hajóról Kambodzsába akarják szállítani. Amerikai harcigépek elsüllyesztenek 3 kambodzsai naszádot. Megérkezik az amerikai HOLT romboló. Erős ellenálás KOH TANG szigetén, a harcoló „marine” egység segítségére repülők érkeznek, ezek egy része Kambodzsa légibázisait is bomázza. Amerikaiak a Mayaguez hítfót birtokba veszik. CSÜTÖRTÖK május 15. Ford a elnök bejelenti, hogy a MAYAGUEZ és legénysége biztonságban vannak. Csapataink befejezik az akciót.
