Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-05 / 23. szám

MAGYAR HÍRADÓ LEGSÖTÉTEBB AFRIKÁBAN OROSZLÁNHEGYEN MÁR CSAK A címerben látható az oroszlán A "MAYAGUEZ" ELFOGÁSA £S KISZABADÍTÁSA FREETOWN, Sierra Leone — Sierra Leone (magyarul: Orosz­lánhegy) fővárosában — Fre­­etownban — az egész nap kínzó, oly tikkasztó és fullasztó trópusi hőség után. Hasztalan. Mintha az éj semmivel sem lenne elvisel­hetőbb a nappalnál. Valósággal fuldoklik az ember a nehéz pá­rától, szinte ,,kőhajitásra” a ké­keszöld fényben fodrozó Atlanti­óceántól. Kihalt a főváros. Fényt, éjsza­kai életet itt ne remélj, vándor! A nappal eleven: bazárosok és vevők, mindenféle alkalmi áru­sok lepik el a centrumot — ban” — fenyegetően természetes jelenség: a közép és felsőfokú képesitésűek körében sem ki­sebb mértékben, mint a tanu­latlanok között. A harmadik világ országait nem szabad a magunk módján megközeliteni. Bár szívesen ne­vezzük őket fejlődőnek, ami egy­részt szándék, másrészt a gyarmati múlt elitélését, rosz­­szallását jelzi inkább. Egy közhivatalnok előző napi fejtegetését rendezgetem ma­gamban az esti bolyongás közben. Sierra Leoneban az egy­­főre jutó nemzeti jövedelem tiz-Freetown — madártávlatból mintha csak mindenki keres­kedő lenne. Elegendő egy tál narancs, melyet a ringó derekú nők egyenesen egyensúlyoznák a fejükön, egy borotvaszerű hámo­zókés, és máris kiskereskedő (vagy kofa?) lesz valakiből. Az alkudozások lármájától felvert, szűk, egymás hegyén-hátán kis házikókkal beépült utcákra szin­te a falusias ünnep délutánjának nyugalma köszönt, még a központban is. De most éjjel az árusok már visszahúzódtak kis házaikba, behordva a ház elé kirakott-kinált mindenféle tarka holmit. Ráérősen, céltalanul sé­tálnak, hangoskodnak az utcá­kon az est emberei. Vagy inkább tereferélnek? Az üzletemberek, a pénzem-' berek gyér hadát, a diplomáciai testület kis csapatait — melyeket légkondicionált villák hideg-hű­vöse zár el éjszakára a világtól —, ezeket leszámítva, fehér „bennszülöttként” csak pár ezren élnek ebben a hazánknál területre alig kisebb, két és fél millió népességet számláló e­­gyenlitői, nyugat-afrikai ország­ban. Talán ha minden ezredik lakos fehér! Azok is jórészt a fő­városban élnek. A munkanélküliség itt — és általában a ..harmadik világ­szer-tizenkétszer kevesebb a mienknél. A havi 20 leone-s át­lag munkáskereset már kiváltsá gosnak számit a paraszti nyomo­rúság mellett — a lakosságnak mintegy 80 százaléka még szinte évezred előtti technikai szinten, őstermelésből tengeti életét és nyomorog —, viszont a kereske­dők, földbirtokosok milliókat zsebelnek be, és mesébe illő luxus életmódot folytatnak. A kormányzat keresi a megoldást, a kibontakozást. Freetown éjszakájának gyér fényeit néhol egy-egy ismert angol, amerikai, francia cég ne­onreklámja töri még kihívóan. Meg a Bata-cipők fényárban úszó kirakata: egy pár cipő 10 leone körüli áron. A nemzetközi monopóliumok erős, sokszor fojtogató öleléséből nem egy­könnyen szabadul az ország. Igaz, hogy a függetlenség tizenkét éve alatt folytatott, úgy­nevezett „nyitott ajtó” gazda­ságpolitika örömmel üdvözöl mindenféle külföldi tőkebeáram­lást, dr. Siáka P. Stevens elnök, a függetlenségi küzdelem vete­ránja és a demokratikus átala­kulás rendíthetetlen bajnoka azonban arra kényszerült, hogy az ország gazdasági és politikai fejlődésnek elősegítése céljából jelentősen, korlátozza a külföldi. érdekeltségeket, az ország ha­ladó belpolitikai irányvonala, a polgári demokratikus rendszer léte és fejlesztése érdekében. — Bár ez az egész nem olyan egyszerű — jegyezte meg elisme­rően egy nyugati üzletember, akit ugyanúgy szorongat a nagy monopoltőke hatalma, mint a kis országot magát. — Az angol és nyugatnémet tőke túltengő be­folyása miatt rendkívül nehéz következetesen megvalósítani a haladó politikai irányvonalat. Aki — mint magam is — elő­ször jár az egyenlítői, a Fekete Afrikában, kissé csalódik vára­kozásaiban, illúzióiban. Nem a tapintható gazdasági elmara­dottság miatt. Erre információ alapján fel van készülve, mégis elszomorítja a szegénység ele­­settsége. A sok földből, agyag­ból, vesszőből, bádoglemezből eszkabált kalyiba. Meghökkenti a kevesek gazdagsága és kihívó­an fényűző élete. Az egyik, messze a várakozás alatt, a másik jóval fölötte. Elámul az ősi elmaradott mezőgazdasági művelés, meg az egy-két modern farm« kontrasztja láttán. A kéz­­műiparosok serege, és a néhány automatizált, légkondicionált i­­pari üzem számbavételén. Le­nyűgözi az ország természeti kincseinek gazdagsága — gyé­mánt-, vasérc-, bauxitvagyona —, mely Freetown modern ki­kötőjéből úszik el — hasznával együtt — az „őshazákba”. Még ma is! Tiszteletet parancsol egy ma­roknyi nép próbálkozása, hogy kiverekedje magát a „felsőbb­­rendűek” évszázados nyomor­hagyatékából, amelyben társbér­letben él az ősközösség, a feuda­lizmus, itt-ott a modern kapita­lizmus, meg ezek keveréke: a kiépülő modern államapparátus és a törzsi viszonyok. Minderre azonban felkészül még a röpke idelátogatásra érkező is. Alapvetően „nem csa­lódik” ezekben. Csalódik viszont abban az illúziójában, várakozá­sában, hogy még tetten érheti, nyomon követheti a népi kultu­­-rát a maga eredetiségében, romlatlanságában. Sajnos? — inkább szerencse! — már Afrikának e kis csücske sem ebből áll. Oroszlán-hegyen (Sierre Leone) csak az állami címerben látható már orszlán: mégpedig kettő. Vigovszki Ferenc HÉTFŐN, május 12-én a Fehér Ház bejelenti, hogy Kambodzsa egyik hadihajója megadásra kényszeritette a MAYAGUEZ amerikai fehérhajót 39 legény­séggel Thaiföld partvidék köze­lében. KEDDEN, május 13-án a kambodzsai kalózakciót ameri­kai felderítő gépek megfigyelés alatt tartják. A MAYAGUEZ-t KOH TANG sziget közelébe ki­sérik. Ugyancsak kedden amerikai ,,marine” egységek érkeznek az UTAPAO bázisra. thaiföldi amerikai SZERDA, május 14. A CORAL SEA és kísérete KOH TANG szigethez érkezik. Három órával a partraszállás után a kambodzsai ellenállást megtörik, a sziget védői megad­ják magukat. Az amerikai felderítő gépe­ket ellenséges légelháritók lövik. A megfigyelők észreveszik, hogy a Mayaguez legénységét a hajó­ról Kambodzsába akarják szállí­tani. Amerikai harcigépek el­süllyesztenek 3 kambodzsai na­szádot. Megérkezik az amerikai HOLT romboló. Erős ellenálás KOH TANG szi­getén, a harcoló „marine” egy­ség segítségére repülők érkez­nek, ezek egy része Kambodzsa légibázisait is bomázza. Ameri­kaiak a Mayaguez hítfót birtokba veszik. CSÜTÖRTÖK május 15. Ford a elnök bejelenti, hogy a MAYA­GUEZ és legénysége biztonság­ban vannak. Csapataink befeje­zik az akciót.

Next

/
Thumbnails
Contents