Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-22 / 21. szám
Isblo .e \ (HiAHirr vtr r.7iU»í MAGYAR híradó 8. oldal Elvesztettük a háborút Irta: ACZÉL BENŐ Hihetetlenül hangzik, de igy történt: Amerika fegyveres hatalmának csúcsán elvesztette az első háborút egész történelmében. A kubai válság után az egész világ elismerte, hogy a két ..superpower” közül Amerika az erősebb és mégis, mikor a párizsi béke és minden békeközvetités ellenezte, azt a feleletet kapta a kommunistáktól: ,, döntsenek a fegyverek", a háborút elvesztette. A világ legerősebb hatalma a kis Észak-Vietnam ellen, a macska az egér ellen. Hogyan volt ez lehetséges Pláne, azok után, hogy Nixon megmutatta, hogyan kell ilyen ügyet félkézzel elintézni. Az összes közvéleménykutatók ellenére elrendelte Hanoi bombázását és a háború azonnal végétért és a hadifoglyok kiszabadultak. Ford nem egy Nixon, de azt megtanulhatta tőle, hogy háborút nem lehet félkézzel vívni. A háború nem humanitárius művelet, de a brutalitás következménye nem feltétlenül atomháború. Seversky őrnagy, a „Victory Through Airpower" szerzője. Hirosima és Nagasaki után kijelentette: Ugyanezt háromszáz bombázóval is el lehetett volna érni. Azonkívül, mint az oroszok jól tudják, a cári uralmat az első világháború buktatta meg és ők semmiesetre sem kockáztatták volna egész rendszerük és ideológiájuk bukását egy atomháborúval. Vietnam kedvéért. így történt, hogy Amerika egész történelmében először vesztett el egy háborút. Mi ennek a magyarázata? A demokratikus rendszerek veleszületett gyengéje: a honatya, képviselő, szenátor, nemcsak a haza üdvét akarja, hanem azt is, hogy őt újra megválasszák. És a két cél, a haza üdve és a honatya újra választásának ügye nem mindig azonos. Nixon személyes példája mutatja, hogy a párt fontosabb lehet, mint a haza. A saját pártja cserben hagyta s ezért kénytelen volt lemondani. De a haza megmaradt, a kétpártrendszer megmaradt, Amerika megmaradt. És atomháború, a két „superpower” közt sem tört ki. Kiderült, hogy az úgynevezett „overkill” nem hiábavaló szeszély, az erő túlzása sem feltétlenül hiba. KÍSÉRTETEK KISÉRTETE Irta: HALÁSZ PÉTER Annakidején Írtam róla, hogy a londoni Times pályázatot hirdetett kisértet-történetekre. A műfaj Angliában egyáltalában nem tartozik az alantas írások közé — ne feledjük hogy Shakespeare műveiben prominens szerephez jutnak a kisértetek, boszorkányok és más földöntúli lények, hogy csak két darabját említsük: Macbeth-et és a Hamlet-et. Nos, a londoni Times kihirdette a pályázat győztesét és közölte a pályadíjnyertes elbeszélést. A győztes iró neve Michael Kernan. A pályadíjnyertes ' mu: „A bábu. amelyet Silvionak hívtak." Amit elöljáróban el kell mondani; az igazi angol kisértet-történetben nem huhognak a szellemek, nem járnak fehér lepedőben, nem csapkodják pókhálós kastélyok ajtait. Az angol kisértet-történet valami más: fölemel a miszticizmusnak valami olyan szférájába, amely hátborzongató ugyan, rémületes, de ugyanakkor gondolatokat ébreszt és atmoszférája valamilyen rejtélyes oknál fogva: tökéletesen hiteles. Michael Kernan pályadíjnyertes novellája, amelyért az iró nemcsak 500 fontsterling pénzjutalmat kap, de a Times hasábjain kívül megjelenik Jonathan Capenek egy antológia-kötetében is — Floridában játszódik egy sokszoros olajmilliomos különleges és bizarr kastélyában, amelyet a világ minden tájáról összehordott régiségek ornamentálnak, szökőkutak Sevillából, Páduából, Bécsból és Philadelphiából, a kastély előtti árkot a Poute Vecchio pontos mása Íveli át. a parkban szentek sírkövei és mauzóleumai, Thüringia székesegyházaiból szállítva a helyszínre. A 46 szobás kastélyban él a tulajdonosnak, Stanley MacAdam-nak 16 esztendős leánya, a szakácsnő és az inas. aki egyben a soffőri teendőket is ellátja. A tulajdonos sohasem tartózkodik otthon: imádott felesége meghalt akkor amikor a leány, Kathy született és az apa azért inkább elkerüli őt. Utazgat a világban. Szerződtet egy nevelönőt a különös, elhagyatott lány mellé: a novella akkor kezdődik amikor a nevelőnő a . •kastélyba érkezik: első személyben, a nevelőnő által elmondott történet. A fiatal angol lány hamarosan ráeszmél, hogy a gondjaira bízott Kathy furcsa játékkal tölti idejét: 231 babája van — egész családok, sőt valóságos család-nemzedékek: hatalmas játszótermét betöltik ezek a hátborzongatóan életszerű bábuk. Kathy bemutatja nevelőnöjének összes babáját, mint azonban később a nevelőnő ráeszmél: egy famílián kivid, a Boone-család kivételével. A Boone-babákkal Kathy minden hónapban egyszer játszik csak a hó 19. napján. Akkor Kathy elvonul és aznap nem látható. A nevelőnő azonban egyszer ragaszkodik ahhoz, hogy azon a napon is lássa a babái között a kislányt, erőszakkal benyomul a szobájába és hátrahőköl a rémülettől. A Boone-babák mindegyike — vak. Mindnek az arcából fekete szemüvegek merednek a semmibe. A kör közepén ott áll a legéletszerűbb és a leghátborzongatóbb bábu, amit a nevelőnő valaha is látott: a gonosz, kortalannak tűnő, talán sok-sok évszázados Silvio, amelyet valaha régen kriptáról, síremlékről, vagy ősi katedrálistól metszettek le: ajka körül gúnyos nevelőnőnek az a megnevezhetetlen érzése támad, hogy: Silvio él, mégszemélyesitője a gonoszságnak. A nevelőnő attól kezdve mindent elkövet, hogy végét vesse ennek a borzalmas játéknak, hiszen a lány sorsa végeredményben aző felelőssége már, — az érzése az, hogy Kathy elmebeteg. Fölhívja a közeli helység orvosát: a doktor azonban éppen házon kivid van, titkárnője megígéri, hogy amint hazatér, visszatelefonál. A telefonhívásra azonban sosem került sor. Talán az inas akadályozza meg? Talán a szakácsnő? Minden csupa rejtély! És egy szörnyűséges estén, a(Folyt. a 11. oldalon) Felesleges erő nincs, ha Amerika meg akarja tartani vezető pozícióját a nagyhatalmak közt. De háborút elveszíteni nem szabad. A magyarok, az öreg magyarok, még emlékeznek mi történt, mikor Tisza István, az akkori miniszterelnök bejelentette a parlamentben, hogy „a háborút elvesztettük." Tiszát még aznap megölték kóbor katonák, a fegyelem a fronton felbomlott s az egész ország az. anarchia jeleit mutatta. Szerencsére, itt még nem tartunk Amerikában, de itt sem fokozza a kormányba vetett hitet, hogy sikerült neki az. első fegyveres háborút elveszíteni, holott csak azért történt vele ez. mert félkézzel harcolt, pedig két kézzel kellett volna. Amerika oly hatalmas ország, hogy ezt is ki fogja bírni, noha a vezetésbe vetett bizalma megrendült. De az. első választás után helyreállt s az élet tovább folyik, mintha mi sem történt volna. Ez. az. én jóslatom, amelynek beteljesedésében halálbiztos vagyok. A demokrácia két előnyét a diktatórikus rendszerek soha sem hozhatják be. Az. egyik az. hogy az. egyén és a közösség érdekei nem azonosak és ha érdekkülönbség következik be. mindig az egyén érdeke győz. A másik az, hogy a diktatúrákban az emberek mindig a parancsot várják és ha a parancs nem jön. a diktatúrának vége. Ezt a Szovjetunió éppen úgy tudja, mint mi s ezért soha nem lesz. atomháború, akármilyen gyengének mutatkozik is Amerika s akárhány háborút vészit is. A demokrácia nem szorul vezetőkre s ezért a rossz vezetés nem végzetes hiba. Amerika népe a „kiki magának" elvén nevelkedett, ami fenntartja akkor is, ha rosszul vezetik. A háborút elvesztettük, holott nem kellett volna. De sebaj, pár év múlva uj kormányt választunk és minden úgy lesz, mint volt. !_______________________jj Amerika legjobb szándékait sokan bírálják, mert egyszerűen nem lehet igazolni azt az igyekezetét, amely által menedéket biztosit az Ítélet elől menekülőknek. A bevándorlási hullám, amely már elérte az Egyesült Államok partjait, elég sok félreértést és zavart ok ez. mert erre nem számítottak és a legkevésbé készültek fel. Eddig már több mint százezer vietnami menekült vette útját az Egyesült Államok felé. Azonban ha a menekültek száma eléri az előre jelzett 150.000-et, ez még mindig csak eltörpül a kubai menekültek száma mellett, akiket a Castro-rezsim uralomra jutásakor fogadtak be az országba. Ezenkívül jóval alatta marad annak a bevándorlási aránynak, amivel országunk minden évben számol. A bizonytalanság legfőbb okozója most az, hogy nehéz előteremteni a bevándorlók elhelyezéséhez szükséges pénzügyi alapot. Általában elfogadott az a tétel, hogy az elhelyezés a szövetségi kormány feladata és nem a helyi hatóságoké. Éppen most folyik annak tárgyalása, hogy újabb összeget utaljanak át a menekültek hosszú távon történő megsegítésére. A saigoni politikai és gazdasági vezetők közül többen képesek voltak magukkal hozni kincseiket is, de a többség teljesen üres kézzel érkezett meg az Egyesült Államokba, hogy csupán az életét mentse és szabadságot találjon. Tagadhatatlan, hogy közülük sokan nagy mértékben hozzájárulhatnak az amerikai társadalom építéséhez. Ahogy a kétszáz éves évforduló közeledik, az ország népének jó alkalma nyílik azoknak az alapelveknek a megerősítésére, amelyeken az amerikai társadalom felépült. Az Egyesült Államok büszke lehet arra. hogy a szükségben levőknek megadhatja a lehetőséget, hogy életüket újrakezdjék.
