Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-15 / 20. szám

12. oldal MAG YAK HÍRADÓ JÓNAK LENNI NEM ELÉG \ Irta: ACZÉL BENŐ Egy ideig haboztam, hogy a vietnami gyerekek ször­­nvi! tragédiájáról szahad-eirni úgy. hogy ilyen alapjá­ban véve tréfás hangnemű anekdotával kezdem, de azután úgy döntöttem, hogy az anekdota, főként a Budapestről származó olvasók előtt ma már szinte történelemmé vált, annyira ismeretes, mint a pusztaszeri vérszerződés, vagy az ónodi véres országgyűlés históriája. így minden tréfás színezetét elveszítette, vi­szont jobban illusztrálja a tételt, mint bármi, ami az utóbbi időkben történt. Az anekdota szerint az első világháború idején, _ mikor az első orosz hadifoglyokat hozták Budapestre. Molnár Ferenc és Kéri Pál kimentek a fogadtatásuk­ra. a Keleti pályaudvarra. Kéri Pál persze nem tudott oroszul, de azért mutatni akarta, hogy az oroszoknak semmitől sem kell félniük többé és az első leszálló fogolynak barátságosan veregetni kezdte a vállát. Mire a fogoly hangosan ordítani kezdett. Ugyanis éppen a vállán volt megsebesülve. Mire Molnár Ferenc megjegyezte: — Látod. Pali. jónak lenni nem elég. Szerencse is kell... A vietnami gyerekek tragédiája jobban mutatja ennek a tréfásan hangzó tételnek igazságát, mint bármit. Jóságban nem volt hiány, és azt is csak poli­tikai rosszakarattal lehet kifogásolni, hogy az amerikaiak egy óriás repülőgépet küldtek a menekült vietnami gyermekek elszállítására. A bekövetkezett katasztrófáért senki sem felelős, mert nemcsak feltűnő rosszakarat, hanem feltűnő ostobaság is kell annak feltételezéséhez, hogy a szerencsétlenül járt gép pilótája tudva tetle ki magát a halálos katasztrófának. Az igazság az. hogy a sors nem nézi. hogy jó emberek­re. vagy a gonoszokra sujt-e le. / A New York Times-ben olvastam egy teljes oldalas hirdetést, amely mindössze pénzt kér a menekült kisgyerekek Amerikába szállítására. Más probléma nincs — Írja a lap —, mert oly sok család vállalkozott a vietnami babyk befogadására, hogy elhelyezésük nem gond. Láttam néhány fényképet is a megmene­kült vietnami gyermekek fogadtatásáról: Amerikában az igazi szivbéli szeretet csak úgy sugárzott róluk. Láttam egy képet egy többgyermekes családról, amely szintén jelentkezett, hogy hajlandó egy vietnami kis­lányt örökbe fogadni: a képen látni lehetett, hogy a család nagyobbik, kilencéves kislánya azonnal átvette a vietnami testvér feletti parancsnokságot és szinte birtokba veszi a kicsikét. A katasztrófa most politikai vádakat provokál és Amerika ellen uszításra használják fel. Szememben csak az amerikai nép jóságának bizonyítéka. Én a hitleri tömegirtásban főként azon csodálkoztam, hogy annyi gonosz német akadt, a vietnami tragédiában azon. hogy annyi jószivű és áldozatkész amerikai akadt. Ha nem volnék annyira öreg. szégyenleném, hogy nem voltam köztük. Nehéz megélni, igaz. nehéz munkát kapni is. (gondolták oly sokan), de ahol már két-három gyerek él s nem éhezik, ott már még egy (vagy kettő) nem fog éhenhalni. Én azt hiszem, hogy nem sok ilyen ország van még a világon, ahol annyi a jó ember. El kellene készíteni azt a statisztikát, amely megmutatná, hogy következnek az országok rangban aszerint, hogy átlagban mennyi a jó ember köztük. Sajnos, attól tartok. Magyarország elég hátul volna ilyen országok sorrendjében, noha nem kellene tartani attól hogy nyomban Németország, (vagy Ausztria) után következnénk. Amerikát azonban talán egyetlen ország sem előzné meg a jóemberek országai között. Lehet, hogy ezért, mert mindmostanáig túlságosan jó dolga volt. no de most már nincs is olyan jó dolga, van baja elég. de a jó emberek számát ez a körülmény sem csökkentette. Bűnhullám van. tagadhatatlan, de szivhullám is van. amit a vietnámi tragikusan végződött gyermek­­mentő kísérlet is bizonyít. Ezúttal nem volt szerencsénk, de a szándék jó volt és amíg jószándék van. addig nem veszhet el a világ. A balszerencse a kivétel, a jószándék sikere a szabály. Tartsuk ezt szem előtt és r Íj- nk. hogy második hazánk első a jóemberek országai között, ha nem is mindig a legszerencsésebb. EMBEREK ÉS ESETEK A RUDOLF HESS SZTORI Harmincnégy év után fény derül a náci Németország egyik rejtélyére. Rudolf Hess. aki Hitler után a német birodalom második embere volt. 1941 május 10-én váratlanul Angliába repült. Eugene Bird, a spandaui börtön amerikai igazgatója, akinek 1966 óta Hess az egyetlen rabja, sokat beszélgetett vele. Most könyvet irt róla. A világ legmagányosabb embere — ez a cime a könyvnek. Hess, aki az évtizedek folyamán mindig ..emlékezetkiesésre” hivatkozva hárította el a kérdéseket, ezúttal hajlandó volt beszélni. Elsősorban az a rejtélyes kérdés tisztázódott, hogy miért repült Hess 1941-ben Angliába. Hess mindig azt állította, hogy saját kezdeményezésére cselekedett: békét akart kötni Angliával, véget akart vetni a háborúnak. A történészek mindig gyanították, hogy kezdeményezése mögött Hitler állt. Mi az igazság? Hess nyilatkozatai és egyes dokumentumok alapján Bird válaszol a kérdésre. Mihelyt a kéziratot befejezte, felettesei hivatták és le kellett mondania a börtönigazgatói tisztségéről, amelyet 1964 óta betöltött. Washingtonban a külügyminisztérium vezetői előtt kellett számot adnia arról, amit megirt. ..Legnagyobb győzelmei idején a Führer gyakran mondta nekem, mennyire fájlalja, hogy a háború késlelteti Németország építésére és fejlesztésére irá­nyuló terveit” — idézi Bird Hess szavait. — ..Ezért repültem Angliába.” ..A franciaországi hadjárat alatt kifejtettem a Führernek azt a véleményemet, hogy ha Angliával békét kötnénk, elérnénk azt, amit az 1919-es béke elvett tőlünk, például jóvátételt a német kereskedelmi flotta elvesztéséért. A Führer nem értett egyet velem. Nem akart hasonló békeszerződést, mint a versail­­les-i. amely újabb háborúkhoz vezet. Azt mondta: mindig tárgyalásokat kívánt Angliával. Csak két kívánsága van az angoloktól: az érdekszférák tiszte­letben tartása és a német gyarmatok visszaadása. Ha a háború sokáig tart, Nagy-Britannia elvesziti világhatalmi pozícióját, birodalmának vége lesz. Ez pedig nem érdekünk — mondta. Ö személyesen nem is örülne neki. Ezért sugalmazta, hogy egyetértésre kell jutni az angolokkal. Ekkor azt gondoltam: ha Angliában mindezt tudnák, talán minden angol inkább a megegyezést \álas/laná. mintsem a további háborúskodást. De azzal is tisztában voltam, hogy az angolok tűrhetetlen tekintély-veszteségnek találnák, ha figyelembe vennék a Führer javaslatait, miután a háború már idáig jutott. Más volna a helyzet, ha lenne valami ok a tárgyalások megkezdésére. Elhatároztam, hogy én teremtek ilyen okot: ezért repültem Angliába. Már egy évvel előbb eldöntöttem, hogy igy teszek, de különböző körülmények késleltették tervem végrehajtását. Alkalmat akartam adni a brit kormánynak, hogy ilyen nyilatkozatot tegyen: 'A Rudolf Hess-szel folytatott tárgyalások következtében a kormány meggyőződött róla. hogy. a Führer javaslatai őszinték. Ilyen körülmények között eszte­­lenség lenne folytatni a vérontást ahelyett, hogy megkísérelnénk a megegyezést. Ezért készek vagyunk a tárgyalásra.' A dolgok azonban nem úgy történtek, ahogyan Hess remélte. 1941. május 10-én indult el egy Messerchmitt 110-es repülőgéppel. A skót partokon kényszerleszál­lást kellett végrehajtania. Parasztok siettek segítsé­gére. felismerték és a hatóságok kezére adták. Hess azt remélte, hogy kihallgatást kaphat a királynál, vagy legalább Churchill miniszterelnöknél. Szó sem volt ilyesmiről. Másnap az angol rádió közölte a hirt. hogy Hess Angliában van: ..Nagy Britannia az egyetlen hely, ahol Hesst nem éri utol a Gestapo. Az a tény. hogy 1300 kilométert tett meg repülőgépen egyedül, bizonyítja, hogy nem 'idegbeteg', mint a nácik állítják. Csak tapasztalt pilóta vezethet ilyen mesz­­szire egy repülőgépet, és Hess ilyen pilóta. Az a tény is. hogy harci repülőgépet vett igénybe, tehát nem állt szándékában visszatérni Németországba: nem lett volna hozzá elég üzemanyaga. Ugv döntött, hogy elmenekül Németországból. Bizonyára nincs egyetértés a náci klikkben. Hess neip idegbeteg. A Führer utódjául jelölte ki, és csak né­hány hete tartott beszédet a német munkásoknak. Közben senki sem észlelt rajta őrület tüneteit. Nem, Hess látta, hová vezeti Hitler a német népet, és úgy döntött, magára hagyja Hitlert a bajban. Ez az igazság a Hess-ügyben.” Ezeket mondta a BBC. Hitlert aggasztotta a nemzetközi közvélemény reagálása az ügyre, ezért azt terjesztette, hogy Hess egyszerűen őrült. Az angolok bebörtönözték Hesst. Azóta egyfolytában börtönben van. A legérdekesebb kérdés: mi késztette Hesst az angliai útra? 1946 októberében igy magyarázta az ötlet születését: ..1940 novemberében a Führer azt mondta, tájékoztatni akar következő évi terveiről. Azt feleltem: előbb hadd mondjam el. hogy mit tennék én az ő helyében. Kifejeztem azt a meggyőződésemet, a Szovjetunió csak azért kötött velünk megnemtáma­dási szerződést, hogy alkalmasabb pillanatban majd megtámadhasson. Ez az alkalmas pillanat az lenne, amikor a német hadsereg partra száll Angliában és erői le vannak kötve a csatorna túlsó partján. A magam részéről inkább megegyezésre törekednék Angliával." Hess tehát tudott a Barbarossa-tervről? Bird sokszor megkérdezte tőle. de az öreg Hess nem mon­dott igent. Csak azt ismételgette, hogy ő véget akart vetni a háborúnak. írásban is leszögezte: ,, Mielőtt Skóciába repültem, nem tudtam Hitler szándékáról, hogy megtámadja Oroszországot." Más alkalmakkor a faggatásokra régi szokása szerint azt felelte, hogy nem emlékszik. Bird azonban (Folyt, a 13. oldalon) Í

Next

/
Thumbnails
Contents