Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-08 / 19. szám
1 É BENEDEK MÁRIA |l l l ki TANÁCSADÓJAj FELVILÁGOSÍTÁS — Nem régen olvastam az lyságban, hogy valamelyik szülő azt szeretné, ha többé nem jelennének meg olyan cikkek a lapban, amelyek a szexélettel, a homoszexualitással, a vérbetegségekkel és ehhez hasonló „felnőtt”-kérdésekkel foglalkoznak. Az én véleményem azonban éppen az ellenkező. Tizenhat éves vagyok; már itt születtem Amerikában. Kilenc éves korom óta olvasom a lelki tanácsadóban megjelenő kérdéseket és válaszokat. Szüleim soha egyetlen egy szól ki nem ejtenek a szexről vagy vele kapcsolatos kérdésekről, éppen ezért amit megtudtam e területről, azt az Önök felvilágosító tanácsadásainak köszönhetem. Most hadd fejezzem ki nyilvánosan is hálás köszönetem ezért a sok tájékoztatásért. Azt hiszem, ezt sokezer hasonló fiatal nevében mondhatom, akik már eléggé érettek ahhoz, hogy a jótanácsokat megfontolják és hasznosítsák. Isten áldja meg Önt, kedves Benedek Mária. Folytassa tovább jó munkáját még sok-sok éven át. Őszinte tisztelője: J.G. VÁLASZ — Kedves Fiatal Barátom! Köszönöm levelét, amely a legkedvesebb az eddig hozzám érkezett levelek között. Az a tervem, hogy továbbvégzem ezt a tanácsadást, amig az Írógépem vagy én fel nem mondom a szolgálatot. Sok üdvözlettel! * * * NAGYMAMA — Leányomnak van egy kilenc éves fia és egy hét éves leánya. A múltban, amikor egy-egy éjszakára nálam maradt a két gyermek, egy nagy duplaágyba fektettem őket, mert lakásomban nincs más alvási alkalmatosság. Most azonban már az a gondolatom, hogy efjötl az idő, amikor nem altathatom többé őket egy ágyban. Amikor ezt a gondolatomat ismertettem a leányommal és azt ajánlottam neki, hogy elmegyek a lakásukba és ott vigyázok az unokákra, ezt mondta: „Ha igy gondolkozol, akkor mgjd fogadok valakit a gyermekek mellé.” Az volt a benyomásom, hogy a leányom úgy tekint, mint valami gonosz gondolkozásu öreg hölgyet. Higgye el, az én koromban igy gondolkoznak az emberek, de ha önnek más a véleménye, közölje velem azonnal. VÁLASZ — Kedves Nagymama! Ha ön helytelenül gondolkozik, akkor én is. A fiukat és leányokat ebben az életkorban már külön ágyba kell fektetni. Az persze más kérdés, hogy ezt miként értesse meg a leányával. Az volna a legjobb, hogy a családi békesség érdekében saját maga oldaná meg a kérdést, még anyagi áldozat árán is. és a dupla ágyat kicserélné két kisebb ágyra, vagy Ön aludna együtt az unokájával, és a fiuunokának átadná a saját ágyát. Áldozat nélkül nincs előrehaladás és nem lehet fenntartani a legbiztosabbnak látszó családi kapcsolatot sem. * # * MÁRTIROMSÁG — Tudom jól, hogy a Biblia mit ir a megbocsátásról. Máté evangéliuma 18: 21-22-ben azt olvasom, hogy Péter megkérdezte Jézust, hogy hányszor lehet megbocsátani egy embernek, aki ellene vétkezik. Jézus ezt válaszolta: „Hetvenszer hétszer.” Mit gondol, ez.azt jelenti, hogy én is ennyiszer bocsássák meg a férjemnek, aki már 470-szer megcsalt? Nem gondolom, hogy ez reám is vonatkozik, és meg kell várnom, amig eléri a 490-ik szerelmi kalandját. Van-e valami tanácsa? VALASZ — Ha ön a Bibliára hivatkozik, akkor hadd feleljek én is a Biblia alapján. Az is meg van Írva. hogy ha valamelyik házastárs házasságtörést követ cl. akkor az elválás megengedhető. De emellett tegye föl azt a kérdést: ..Vajon az életem ezek után jobb-e vagy rosszabb a férjem mellett?" Csak azt válassza. amiben megnyugszik, mert erre nézve nincs jobb megoldás. FÉLÚTON Tapostam már lucsok havat, körmeimre lehelt a fagy; homlokomon a rémület lükrösödött, mint az üveg, s félig jutottam el oda, ahol készül a mosolya, ha benne kis öröm neszez, viruló ösztöneihez. Félig értem csak el oda, hol kibomlik sorsom boga, s megépült szép eszméletem fajdalmát is elviselem. Milyen csuda mulattató ez a félúton baktató reménnyel kábult gyötrelem — csetlő-botló életem. Péntek Imre .MAGYAR IIIRAIX) HUMOR — Motorbiciklit vettem magamnak, szeretném megismerni a világot. — Szép. szép, de melyiket? Ezt, vagy a másvilágot? *** — Hogy érzed magad a válás után? — Rosszul. A kocsit, amit én szereztem, a bíróság a feleségemnek Ítélte. A gyereket, amelyik biztosan nem az enyém, viszont nekem! Kovács megebédel egy vendéglőben. Fizetéskor a főpincér igy szól: — Kérem ez a tiz dolláros rossz.. — Akkor kvittek vagyunk — feleli Kovács. — Hogyhogy? — Mert az ebéd is rossz volt. *** — Kislányom ilyen komolytalanul nem lehet viselkedni. Ha majd egyszer neked is gyereked lesz... — Már van, papa... Olvasom, hogy az egyik főváros állatkertjében a struccketrecen táblácska van: ..Kérjük, ne etessék a struccokat. A strucc rosszul lát és mindent lenyel.” Fiatal lányok nézik a feliratot, s egyikük felsóhajt: — Rosszul lát és mindent lenyel. Ideális félj lenne... A HUMORISTA SZEMÉVEL TÖRTÉNETEK A MAMÁRÓL Anyám soha nem politizált. Vallásos volt, mint a legtöbb hozzá hasonló, nagyon szegény asszony; mint egyszerű óbudai varrónő, csak az Istentől remélhette sorsa jobbra fordulását. Egy cél vezette csak: ..úriembert” akart nevelni belőlem. Kerüljük az olcsó élcek buktatóit és ne firtassuk, hogy ez mennyiben sikerült neki. 1949-ben felvettek az egyetemre. Nagyon boldog volt és forró imában mondott köszönetét a budai Ferences templomban. Szent Antalnak. Felesleges lett volna kísérletet tenni arra, hogy megértessem vele: a szent életű Antal, a szegények gyámola tehet a legkevésbé arról, hogy egyetemista lettem. Egy fájdalma volt csupán, hogy nem jártam templomba, sőt, mindenféle olyan szervezetbe beléptem, melyről ő 11. oldal csak annyit tudott, hogy istentagadók. — Meglásd, megver a Jóisten, mert elfordultál tőle! — korholt állandóan és minden este helyettem is imádkozott. Ebben az időben szokás volt. hogy az egyetem politikai vezetése környezettanulmányokat végeztetett a hallgatók otthonában, baráti, családi körében. Jó előre figyelmeztettem anyámat: — Ha kijönnek, vigyázz! Mondd el, hogy nem iszom, nem éjszakázom, aztán, ha politikáról beszélnek, nyugodtan vald be. hogy nem értesz hozzá... — Ne félj. kisfiam, csupa jót mondok rólad — ígérte. Utólag rekonstruáltam a történteket. Anyám mindenképpen segíteni akart rajtam. — Higgyék el az urak. csuda jó gyerek az én fiam. Nem iszik, nem lumpok minden este a tankönyveket bújja. És az uraknak azt is elmondom, mert olyan tisztességes arcuk van. hogy az én fiam még ma is minden vasárnap elmegy a templomba és sosem mulasztja el az esti imát. Azért is segíti a jóisten... A káderesek elmentek, ő imádkozott egy sort, hogy a hazugságért bűnbocsánatot nyerjen. Az egyik káderes — ma is fontos beosztásban dolgozik — másnap behivatott az irodájába: — Az édesanyja elmondta, hogy milyen vallásos... — Az. a helyzet — kezdtem magyarázkodni, de félbeszakított... — Nagy szerencsém volt. hogy egy ilyen rendes káderes jött hozzánk — mondtam este anyámnak. — Különben rosszul is járhattam volna... Anyám büszkén mosolygott: — Imádkoztam, hogy egy igazi úriembert küldjenek. És az isten meghallgatott... Első szerelmemnek a világfit akartam játszani. Fényes ruhámat anyám kissé felgőzőlte, valamelyik barátom kölcsön adott egy elegáns nyakkendőt, egy másik pedig egy viszonylag jó fekete cipőt. Zsebemben az órám zálogcédulájával és az igy nyert nem túl magas készpénzvagyonnal elvittem a lányt az akkor legdivatosabb éjszakai lokálba. Igyekeztem úgy viselkedni, mint aki otthon van az ilyen helyeken. Éfjél felé — éppen a parketten roptuk az akkor divatos szvinget — észrevettem, hogy anyám a bejáratnál áll. majd felfedez a forgatagban és igyekszik tulkiabálni a zenét: — Feri! Gyere csak ide... A lányt nem hagyhattam a parkett közepén, kifelé kormányoztam tehát. Be akartam mutani anyámnak, aki kopott ruhájában felettébb disszonáns látványt nyújtott. A fél lokál minket nézett. Anyám azonban nem vett tudomást a lányról. — Mit képzelsz? Eljössz ilyen időben pulóver nélkül? És ha megfázol ápolhatlak! Azonnal vedd fel! — pattogott és hóna alól elővette az ujságpapirosba csomagolt, stoppolt kötött kabátot. Aztán — választ nem várva — elindult a kijárat felé. De az ajtóból még visszaszólt: — Aztán ne ugrálj, mert kimelegszel, és ha megtudom, hogy cigarettáztál, ne kerülj a szemem elé... A lány. aki eddig csodálattal csüngött rajtam, kinevetett és egy fél óra múlva otthagyott. Utólag derült ki, hogy anyámnak volt igaza. Azóta több tucat férfit elhagyott, pedig azok után nem is vitték újságpapírban a pulóvert. *** Humorista lettél, kisfiam? Pedig én mindent elkövettem, hogy vigyed valamire. Mi lesz veled, ha én egyszer lehunyom a szemem?... Még nem késő: kelle'ne valami mesterséget tanulnod... Sajnos késő. Ősz Ferenc T
