Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-08 / 19. szám
8. oldal MAGYAR HÍRADÓ Hogyan kell szépen magyarul beszélni? Irta: HALÁSZ PÉTER Akinek szívügye a magyar nyelv — s kinek ne volna az. akinek anyanyelve, éljen bár az ország határain bellii, vagy azon kívül — megdobban a szive a hírre, hogy a magyar nyelv hetét ünnepük Magyarországon a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem égisze alatt. Kitűnik a jelentésből, hogy a hét során számos előadás foglalkozik majd a magyar szókincs 30 esztendős változásaival, a közélet. a beszédmód és a nyelvi műveltség viszonyával, a fiatalság nyelvi sajátosságaival. És ez igy van csakugyan rendjén, mert szoros kapcsolat áll fent a Halász Péter közélet és a beszédmód között, mert a nyelv akkor fejlődik egészségesen és a szókincs akkor gyarapszik értékes szavakkal, amikor a nyelv valóban azt a célt tölti be. amely létrehozta az emberi fejlődés során: kifejezi a gondolatokat és közelhozza egymáshoz az embereket. Van a magyar nyelvben egy szép kifejezés, amely úgy hangzik, hogy: szót érteni. Ez feltételezi azt, hogy a szavaknak, a szófűzésnek, a mondatszerkesztésnek olyannak kell lennie, hogy mindenki megértse: értse a szót, értsen a szóból. A baj a nyelv fejlődésével rendszerint akkor kezdődik, amikor többé nem a gondolatok őszinte kifejezésére és közvetítésére, de éppen ellenkezőleg, azok eltitkolására szolgai. Az igazság A LEGELSŐ ASSZONY A FÖLDÖN... / ANYÁMNAK Termő ékes ág, te, jó anya, életemnek első asszonya, nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam első fészkemet, szivem a sziveddel lüktetett, én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. . ■ Almom öbleidbe lyra visszatér — álmon öbleidbe tyra visszatér! Alabástrom bálvány, jó anya, szemed Isis smaragd-disze, tiszta, szép, hajad Pallas bronz-sisakja, színe ép, csak arcodon lett keményebb minden árny, mint a délutáni égen vércse-szárny. Első szép játékom, jó anya, gyermekségem gazdag asszonya. A kamaszkor tőled elkuszált, szemem a szemedbe nem talált. így tűnődtem? ,,Mért szült, mért szeret, ha örökre élni nem lehet? Enmiattam annyi mindent öl, temet! Mért nem tett a hóba inkább engemet!” A kamaszkor tőled elkuszált, férfi-szivem iyra rád-talált, férfi-szivem a szivedre rátalált, megköszön most percet, évet és halált. Álmom karjaidba visszatér, álmom karjaidba visszatér... Erős ház, szép zászló, jó anya, sorsomnak nyugalmas asszonya. Msyd ha cseppig átfolyt rtytam mind e lét, úgy halok az ős-egészbe, mind beléd. életem hatalmas asszonya, rrlimit sí Weöres Sándor ugvanis az. hogy egy nyelv használatát nem mindig a mondats/erkesztés. a szófíizés. a nyelvtani szabatosság teszi helyessé, vagy helytelenné. Ha a szó nem azt fejezi ki ami a valóság, ha nem az. igazat tükrözi a magán-, vagy a közéletben, akkor a nyelv hamissá válik. Mondatszerkesztést, vagy nyelvtant tekintve nincs például abban semmi magyartalan, hogy: ..tiéd a gyár. magadnak dolgozol", hogy a sok közül ezt a ma már oly nyilvánvaló képtelenségnek tűnő hajdani jelszót említsem — mégis hamis volt már első felbukkanásakor. nyelvi paródia lett belőle, ugyszólva abban az órában, amelyben első ízben jelent meg a közélet színterén. Szóhasználatot, vagy nyelvtant tekintve szép magyar mondat lehetett volna az. hogy ..azé a föld. aki megműveli”, nincs benne semmi magyartalanság. ennek ellenére magyartalan mondat volt, hamis és hamarosan önmagát cáfoló. Van azután még valami, ami pusztítja a nyelvet, a szavak és mondatszerkesztés helytelen használatán kivid. az. pedig a mondatok hangsúlyozása. Volt egy idő. amikor a magyar nyelvbe beszűrődött az oroszos hanglejtés, a ..persze, elvtársak, meg kell mondani..." kezdetű átvezető-mondat. amely gyakran csak azt a célt szolgálta, hogy megmagyarázza: miért nem szabad szaván fogni a közéleti jelszót. Mert ..miénk a gyár CS magunknak dolgozunk és azé a föld. aki megműveli” de persze, meg kell mondani, hogy nem ehetjük meg ma azt a tyúkot, amelyik holnap aranytojást tojik, llymódon vált az ilyen ravasz kis áthidaló mondatok és hanglejtések segítségével zűrzavarossá a nyelv és veszítette el hitelét. Ami ugyanis az orosz, hanglejtésből és hangsúlyból átkerült a magyar nyelvbe, azt nem Puskintól kölcsönöztük, nem Lcrmontovtól. nem is Tolsztoj hőseitől, de a szovjet aparatcsiktól. pártfunkcionáriustól, akinek magyar tanítványa átvette az. élen járó szovjet mester hangsúlyát és ezzel együtt — észjárását is. Hadd tegyem még hozzá, hogy a magyar nyelv szépsége és tisztasága az. ország határain kivid élő. tehát az emigráns magyarnak nem kevésbé szívügye, mint 'Folyt, a 9. oldalon)______________ S'Z’E'M'L'E ■ i ■i ■ ■ Az emberekben közömbös magatartás kezd kifejlődni másokkal szemben, aki zaklatják, bosszantják őket. vagy éppen megsértik a jogaikat. Thomas Morarity. a New York-i University egyik professzora a következőket mondja: ..Sokan közülünk azt tartják, hogy kevés dolog érdemli meg a figyelmünket, különösen az. idegenek. A félelemnek és bűnözésnek ebben a jelenlegi légkörében ez a közömbösség különösen megerősödik." A diákok segítségével Morarity állandó zajt keltett könyvtárakban, vagy más helyeken, ahol az emberek megpróbáltak koncentrálni valamire. Öt személy közül négyen semmit nem szóltak a zavarra. Néhányan felemelték a fülüket, és megpróbálták kirekeszteni a zajt. Voltak olyanok is, akik letették a ceruzáikat egy kis időre, mintha a helyzetet reménytelennek ítélték volna meg. Morarity egyik kísérletét a nagy központi pályaudvarnál végeztette el. Az egyik telefonfülkénél megszóüttatta azokat, akik a fülkét elhagyták. A megszólító .diák azt mondta a telefonálónak, hogy gyűrűjét a telefonfülkében hagyta, éppen ezért legyen szives kiüríteni a zsebeit, hogy lássa, nem került-e oda. Húsz megkérdezett személy közül — akik nyilvánvalóan üzletemberek voltak — tizenhatan kiürítették a zsebeiket. Három másik nagyon kedves volt. de nem iiresitette ki a zsebeit. Egy pedig szó nélkül odébbállt. így tehát a megkérdezettek 80 százaléka alkalmazkodott a helyzethez, annak ellenére is, hogy az egyik odarendelt járókelő azt mondta a kérdést föltevő diáknak: ..Nincs joga. hogy ilyet kérdezzen!" g JÜl i
