Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-08 / 19. szám

MAGYAR HÍRADÓ 9. oldal Giromagny jelentősége Ina: KLA1MÁR A címben említett kis francia falu közel van a svájci határhoz, és még közelebb Ronchcampshez. melynek világhírű modern templomát Le Corbusier építette a Vogcsckbcn az. ötvenes évek elején. A falut különben, amelyről e törté­netben szó lesz. Giromagny-nak hívják. Belforttól néhány kilomé­terre fekszik és Mazarin bíboros egykori kastélyán kívül semmiféle más nevezetessége nincs. Számom­ra is elsősorban a különleges áhíta­tot nyújtó ronchcampsi beton­templom volt a vonzerő, amíg ki nem derült, hogy Giromagny-ban különleges ..ma­gyar kegyhely" található a hegyoldalban és magában a faluban is egy terjedelmes házban, illetve a ház lakói személyében. A falubeli ház. egy hatalmas kaszárnva-épiilet. lehet száz. méter hosszú is; első része lakássá van átalakítva, de milyen lakássá! Süppedő vörös szőnyeg fedi a hatalmas terem padlóját. Lurcat kárpitja a falakon és számos eredeti rajza egy francia szobrásznak, a család nemrég TANULSÁGOS ÁLLATI MESÉK A veréb az ereszen ugrált és hízelkedő csiripeléssel dicsekedett, hogy bizony jobb barátja ő a gazdának, mint a fecske meg a gólya, mert azok télire idegen tájra költöznek. — Én itt maradok — hencegett — mint igazi, hű baráthoz illik! — Bár mennél velük magad is! — bosszankodott a gazda. — Teher nekem a hűséged, hiszen csak a szemtelenség tart itt, hogy lophass. Szomorú a hűtlen barát, de nem kis teher a szemte­len tányérnyaló sem. Az ökör az oroszlán udvarába ajánlkozott, de az állatok királya elutasította őt: — Szavaid ugyan erősek, de hiányzik hozzájuk a bátorság. A lábad izmos, de sem rúgni, sem szaladni nem tudsz. A hátad túl széles nyereg alá, a fejedben nincs elég fortély. Menj hát vissza, barátom, vond békével tovább a jármot, mert csak vastag nyakad és izmos szügyed használható. Kiki azzal a tehetségével kereskedjék, amije van, s kivált ne ártson azzal, hogy igen szeretne használni. Két veréb a sasról beszélgetett a háztetőn. — Azt mondják — így az egyik —, hogy felszáll a felhőkig is. — Én ugyan nem hiszem! — mond a másik. — Csak tudom, hogy mire képes egy madár, eleget pró­bálom magam is! — De én magam láttam egy borús nyári napon — erősködött az első —, hogy egy mennykövet hozott a csőrében! Az önteltek magukhoz mérik és igy alacsonyitják le, az ostobák meg fenntartás nélkül, esztelenül imádják a nagy elméket. Gesztenyére találtak a majmok. — Sülve jó ám ez — tanitja az egyik a többit — meglestem az embert, az imént sütögette, talán még lelünk utána tüzet. Találtak is jó parazsat, s belé hányták a gesztenyét. De ki kapaija ki a sültet? Én égessem el a lábam a közös gesztenyéért? — mindegyik igy gondolkodott, s végül a gesztenye szénné égett. Mennyi ilyen majomra találunk, ha közjóra keresünk embert. Fay András GYULA elhunyt barátja örökségeként. A lakás diszéhez tartozik az a komlikált sztereó-berendezés, amely a tulajdonosok legfőbb szórakozását hivatott szolgálni: Wagner. Beethoven. Mozart. Bruckner. Csajkovszky sth. lemezek lehető leghíibb visszajátszását. A ház. többi része, mintegy háromnegyede, herme­tikusan elzárva a lakórésztől, több teremre osztott műhely, télen modern gépekkel, amelyek computer­hez való alkatrészeket és más hasonló cikkeket gyár­tanak részint automata módon, részint pedig emberi erővel. A ház lakóiról kellene most már beszélni, de persze ez nem könnyű anélkül, hogy sem a tartózkodó szerénységüket ne bántsam meg. se pedig ne tűnjék tires dicséretnek. Még a családfő nevét is vonakodva említem, mert hozzájárulását nem kértem — attól való félelemben, hogy úgysem kapnám meg, azonfelül abban sem vagyok bizonyos, hogy mindent helyesen irok meg. hiszen alapjában véve kevéssé ismerem őket. igazában csak azóta, hogy bekopogtattam hozzájuk Giromagnyba, útban Párizs felé. De amit előzőleg tudtam a Nagy-családról, az leküzdhetetlenül vonzott a kis francia faluba... Tudtam, hogy vagy két esztendeje a hegyoldalban épült nyári házukban egy csomó magyar irót-költőt láttak vendégül, hogy megbeszéljék velük a külföldi magyar irodalom prob­lémáit. Már ugyanis azokat a problémákat, amelyeket anyagiak néven szokás emlegetni, sajnos nagyonis keserűen. A családfő: Nagy Ernő azóta is szoros kapcsolatot tart fönn majd minden Íróval Európában és az un. irodalmi lapokkal és sűrűn segíti őket meg­jelenésükben. Persze: anyagiakkal. Azt hiszem telik a támogatásra az egész Franciaországban előnyösen ismert műhelyből, amely családi üzem módjára működik: a család feje irányítja a termelést, az üzemet az elsőszülött fiú vezeti, a kisebbik lány végzi a könyvelést és a mama — szokatlan harmóniában a család tagjaival. — valóságos motoija nemcsak a háznak, de a magyar kultúra iránti tevékenységének is. Nem tudom, nem firtattam, hogy az elmúlt másfél évtized alatt, amely idő óta az üzem működik, mennyit kerestek Nagyék. hogyan gazdagodtak, de azt hiszem, hogy hasonló gyarapodást más menekült magyar család is fel tud mutatni a világ különböző ré­szein. azonban nem ismerek egyetlen tehetős magyar családot sem. amelyik ilyen áldozatkészen és állandó­an segítene... És ebben van Giromagny jelentősége. Mint ,,ejtőernyősök" kerültek Nagyék ebbe a kis francia városba — amit úgy kell érteni, hogy szinte a teljes ismeretlenségbe ugrottak bele. amikor ezt a falut választották letelepedési helyül 56 után. Svájc és Németország közelsége volt a döntő az üzem létre­hozásakor s még néhány szakmai elgondolás, ezek­hez nem értek s nem is feszegetem, csak a végső ered­ményt jegyzem ide: a család teljesen integráló­dott. minden tagja jól beszéli a francia nyelvet (a gye­rekek már francia iskolákat végeztek), a finommecha­nikai szakmában elismert nevet vívtak ki maguknak, a falubeli ház és műhely fölött emelkedő hegyoldalban kényelmes nagy ház. fedett uszoda, jelentős nagyságú feltört földdarab szamócával, eperrel, ribizlivel stb. beültetve, a bokrok ha termőre fodulnak jövőre, vagonszámra adják a termést Belfort piacára. A csa­lád minden tagja makulátlan magyarsággal beszél, azok is. akik francia iskolát végeztek, ez nem menti fel őket a magyar nyelv és irodalom szeretete alól. A családfő alacsony termetű, izmos, hófehér körsza­kállas,, ütvén év körüli férfi — teljes érdeklődéssel fordul Giromagnyból mindazon gócok felé. ahol még nem adják fel a külföldi magyar irodalom istápolását és a lehetőséghez képest állandóan segíti őket... Ha csak tiz-husz ilyen család akadna a széles nagyvilágban — a magyar irodalomnak külföldön nem kellene évről-évre mindjobban sorvadnia. HOGYAN KELL SZÉPEN MAGYARUL BESZELNI (Folyt, a 8. oldalról, azoknak, akik otthon élnek. Sőt. Akik elmentek, azoknak nagy többsége valóban egyetlen kincset vitt magával podgyászában: anyanyelve szókincsét. Sok érdekes példa kínálkozik arra. hogy hazájuktól elsza­kadt nemzedékek fiai miként őrizték meg anyanyelvű­ket az idegenben és azt. hogy szókincsük nem fejlődött együtt a hazai nyelvvel, a meglévő szókincs és nyelvhasználat tisztaságának megőrzésével ellensú­lyozták. Kanada francia tartományaiba látogató franciaországiakat gyakran meglep, sőt. mosolyra késztet az. hogy a kanadai franciák még mindig Moliere nyelvét beszélik. Más országokban viszont éppen ennek ellenkezője történt az angol nyelvvel: az Egyesült Államok demokratizálta az angol nyelvet és eltüntette belőle azt. ami az ..anyaországban” máig elválasztja egymástól a különböző társadalmi osztá­lyokat. Mindez azonban már messzire vezet. És való­színű. hogy a magyar nyelv hetének előadói, tudós tanárai minderről úgyis kifejtik véleményüket. A cél végül is egyetlen mondatban összefoglalható: mindig úgy kell beszélni egy nyelvet, hogy az emberek szót érthessenek egymással és mindig olyat kell mondani azon a nyelven hogy a beszélőt bármikor — szaván lehessen fogni. Történetek hires emberekről A huszas évek végén került Berlinben bemutatásra Brecht-Weil ma már világhírű Koldus operája. A ..Bicska Maxi" szám sláger lett. A pár évvel ezelőtt elhunyt ..trombitakirály". Louis Armstrong harminc évvel később jazzátirattal ismét világhírre vitte ezt a számot. Az egyik zenekritikusnő irigyelte ..Satchmo" példátlan sikerét és azt hangoztatta művészkörökben, hogy Armstrong harminc év előtti világsikerek felfris­sítésével. olcsón kíván babérokhoz jutni. Amikor Armstrongnak tudomására jutott ez az epés megjegyzés, vállvonogatva mondta barátainak: — Ha ma olyan számot énekelek néha, amely harminc éves. ezt olyan nőknek szánom, akik harminc évvel fiatalabbak, mint tisztelt kritikus­n°m"' (Folyt, a 12. oldalon) AFORIZMÁK Semmi sem választja úgy el a szomszédokat, mint a közelségük. *** A legelterjedtebb sport a sakk. Egyesek sakktáblán játsszák, mások az életben. Óvakodjatok az ostobaság rejtett tartalékaitól — ugyanis kimerithetetlenek. Az nevet a leghangosabban, aki a végén nevet — de gyakran előfordul, hogy a végén már nincs hangunk. Ha arannyal ütnek meg — az is fáj. Kár. hogy az időlopást nem büntetik. *** A legerősebb állat is tehetetlen a bolhával szemben. ' *** Néha az apró felhők is eltakarják a napot. *** A tanácsot vagy ingyen kapjuk, vagy nagyon ráfizetünk.

Next

/
Thumbnails
Contents