Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-01 / 18. szám
MAGVAK HI HATH') 9. oldal Nagy öregek — örök fiatalok Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Az évek száma az embereknél önmagában nem kormeghatározó. Régi igazság ez, nem az én fejemből kipattant szikra. Rég megalkotott szóösszetételek ezek: ,,örökifjú" és ,,koravén”. Sokat Írtak már erről a témáról Írók is, orvosok is. Ám, mint minden nagyon emberi téma — akárcsak a szerelem — ez is kimeríthetetlen. Akadnak ilyenféle csábitó közhelyek: mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. De ez is butaság. A kormeghatározó az aktivitás. Akinek még tervei vannak, aki még célokat tűz ki maga elé akinek még dolga van ezen semmiképpen nem öreg. Összetalálkozik a kétféle meghatározás, melyet egyfelől az évek száma, másfelől az aktivitás determinál. Az idő önmagában nem meghatározó tényező. Az öregség nem állapot, hanem magatartás kérdése. Azok a magas korban lévők, akik megőrzik szellemi integritásukat, aktivitásukat nemcsak „nagy öregek”, hanem „örök fiatalok” is. *** Csendes budai utca a Rózsadomb derekán, a Duna felé a Rózsahegy utca. Nem túl meredek kapaszkodó. Az első ház a sarkon patinás épület. Valami még a régi Budából. Az utcában korszerű uj társasházak s néhány öreg épület, melyeken meglátszik még a háború harapása. A Rózsahegy utca egyes számánál vaskapu visz be a gondozott, romantikus kertbe. Ide látszik — valamivel feljebb — Buda egyik szép szállodája, a Hotel Ifjúság, ahonnan nyári estéken leszűrődik a vidám táncmuzsika. Olyan ez a ház, mintha éppen a határon lenne: a régi és az uj Rózsadomb határán. Aligha képzelhet el egy iró magának ideálisabb alkotó műhelyt. S különösen ilyen iró, mint Passuth László, aki regényeiben a múltba kalandozik, de önéletrajzi könyveivel, rövidesen sajtó alá kerülő ta-KÉT VERS ASUHANC Madarat fogtam. Megsimogattam és elpusztult a kezem alatt. Gyümölcsöt akartam adni a gyereknek, de nem várta meg, elszaladt. Szeretek egy lányt. Tetszik neki, a hiúságát legyezgeti. Henyélek, mások dolgoznak helyettem, szivemben ezer sáska hegedül. Van ágyam, pénzem, ételem, s egyedül vagyok, egyedül. ŐSZINTESÉG Én nem bírok őszinte lenni, talán mert nem is akarok, csak kergetőzöm a szavakkal mint felhőkkel az angyalok; vagy mint a gyerek a csikóval öröm és félelem között: nevet, zihál és azt se tudja hogy üldöző, vagy üldözött. Weöres Sándor nulmányaival a jelent és a közelmúltat tapogatja körül. Passuth László a legnépszerűbb magyar regényírók egyike. Müveinek példányszáma meghaladja az egy milliót, számos idegen nyelvre lefordították könyveit — elsősorban spanyolra, németre. 1%8-ban Genfben a PEN Club kongresszusán ismerkedtem meg Passuth Lászlóval s évek során az ismeretség barátsággá mélyült. Különösen mióta visszakerülvén Európába minden évben hazalátogatok Magyarországra és hol a Rózsahegy utcai házban, hol az iró tihanyi tusculánumában fölkeresem őt. Passuth László egyidős a századdal, de fiatalos lendülettel és munkabírással dolgozik. Minden évben sajtó alá rendez egy uj kötetet s megjelenik régebbi munkáinak egy-két uj kiadása is. Amikor most náluk voltunk a kedves, vendégmarasztaló Rózsahegy utcai házban, az örökifjú házigazdát uj munkáiról, terveiről faggattam. Sem a munkában, sem a tervekben nem volt hiány. Feleségem meg is jegyezte: — László, maga csodálatos aktiv és fiatal. Mire az iró bölcsen igy válaszolt: — Kedves Rózsa, az én koromban csak fiatalos és aktiv lehet az ember, mert különben aggastyánná válik! Azt hiszem, Passuth László fogalmazta meg legtisztábban, hogy mit jelent „nagy öregnek” és „örök fiatalnak" lenni — egyszerre. Harmincöt évvel ezelőtt az Uj Szent János kórház tüdőosztályán kezeltek hosszú hónapokon keresztül. Folt volt a bal tüdőmön, pneumotorax-kezelést kaptam és igen gondos ápolásban részesültem. Hogy milyen eredménnyel, azt éppen ezek a harmincöt évvel később irt sorok is bizonyítják. S mert akkoriban húszéves voltam, nem is vettem túlságosan komolyan vagy éppen tragikusan a betegséget s nyilván ez is közrejátszott, hogy meggyógyultam. Hiszen a lélektani tényezők épp oly nagy súllyal esnek a latba, mint a biológiaiak. Kezelő orvosom Kováts Ferenc professzor a legkiválóbb magyar tüdőgyógyász volt. Segédorvosa fia, ifjú Kováts Ferenc. Az elmúlt évtizedek során sokszor olvastam a professzorról és fiáról. Kováts Ferenc évtizedekig nevelte az uj magyar orvosnemzedéket, mint egyetemi tanár, számos hazai és nemzetközi kitüntetést kapott. Ifjú Kováts Ferenc apja nyomába lépve nemzetközi tekintélyt szerzett tüdő-specialista lett: ma Kossuth-dijas és a budakeszi Szanatórium főorvosa. Harmincöt év után fölkerestem életmentőmet — mert nem kétséges, hogy neki köszönhetem az életemet. Kováts professzor ma 87 éves. Mindennap bejár a János kórházba, ahol a dolgozószobája van. Tizenöt éve nyugdíjas, azóta ir. A fiatalosan fürge professzor emlékezett rám pontosan, noha csak egyike voltam sokezer betegének. Tüstént munkáiról beszélt. Most jelenik meg egy könyve a Medicina Kiadónál és dolgozik uj könyvén, mely az orvoslás történetét öleli föl az ősembertől napjainkig. Néhány érdekes részletet tüstént föl is olvasott a készülő kéziratból s megtudván. hogy én behatóan foglalkozom az őserdei indiánokkal. az indián sámánok, orvosságos-emberek tudományáról és módszereiről faggatott. Később megmutatta nemcsak egyedülállóan ritka orvosi-könyvgyűjteményét, de az általa festett pompás festményeket, levegős aquareleket. pompás rajzokat, rézkarcokat is. Mert a Professzor életébe beletartozik az irás mellett a festészet, a grafika s még a barkácsolás is. Az állandó aktivitás. S amikor a János kórház parkjában a professzor odalán a Szilágyi Erzsébet fasor felé lépdeltem, úgy éreztem, hogy e ..nagy öregtől" és „örök fiataltól” olyan példát kaptam s olyan biztató erőt, mely elég lesz számomra a következő — harmincöt esztendőre! ANEKDOTÁK Egv ujságirónő feltette a kérdést Humprey Bogartnak: — Miből áll az ön vacsorája? — Hogy az ördögbe jut eszébe ilyen ostobaságot kérdezni? — csattant fel a neves filmszínész. — Elnézést kérek, de az újságunkra előfizető hölgyeket kifejezetten érdekli ez a kérdés. — Rendben van — mormogta Bogart — elmondom: akkor vagyok boldog, ha vacsorára egy liter whiskyt, egy doboz kétszersültet és egy kutyát tesznek elém. A riporternő elcsodálkozott: — Egy kutyát? Hát az mire jó? — Természetesen arra. hogy megegye a kétszersültet!... *** Bob Hope mondta az évek múlásáról: — Nehéz egyedül megöregedni. A feleségemnek már tizenöt éve nem volt születésnapja... *** Raymond Pellegrin francia színész egyszer előadás közben arra lett figyelmes, hogy az első sorban az egyik nénike sírva fakadt. A nénike nézte a szinész mozdulatait és sirt. A művész előadás után a kijárathoz sietett és megvárta a nénikét: — Miért sirt. asszonyom! A nénike ránézett vörösre sirt szemeivel Pellegrinre: — Olyan rossz szinész a művész ur. A fiam pedig beiratkozott a sziniakadémiára és a művész ur az eszményképe... MAGYAR LÁBNYOMOK (Folyt, a 8. oldalról/ Hoettl nevű osztrák ’kémfelügyelője lett a Juliskaprögram igazgatója. Az ő fölöttese Berlinben ült: Walter Schellenberg, az „Amt VI" vezetője. Két-három nagyjelentőségű kémsiker, köztük a budapesti, annak az évnek júniusában Schellenberget karrierje tetőpontjára emelte: a rettegett Heydrich, „Der Henker", helyettesévé nevezte ki. December 12-én hadat üzent nekünk Bárdossy, aki olyan jelentéseket kapott Berlinből, mint például Sztójay követtől: „Hitler vezér és kancellár nagy ünnepségek keretében fog Moszkvába bevonulni, mégpedig a háborúban résztvevő összes kontingensnek bevonásával...” (7105/207. sz.). és Homlok tábornoktól, a katonai attasétól: „Az orosz háború tartama három hónapra becsülhető..." (1248/k.a.368). Pell követ távozni kényszerült, a Juliska-program végétért. A nagytehetségű. de hanyag amatőr diplomata fia, Claiborne Pell, néhány saroknyira lakik a házunktól itt Washingtonban — Rhode Island állam népszerű és kitűnő szenátora. * * * Berlini állomáshelyemről egyik Budapestre tett utunk folyamán városjárás közben betértünk a Gellértbe uzsonnázni. Jónéhány csinos pincérnő térültfordult mellettünk és az egyik mellett megállt egy szóra, kifelé tartva megrakott tálcával, egy rövidszoknyás. bóbitás, de már őszhaju szobalány. Mondott valamit a másiknak, aztán tovább vitte terhét a lakosztályok felé... Ha Juliskát ugyanabból a pénz-alapból fizették meg annakidején, mint Cicerót, úgy hátha ő volt?... Kutui Kováéi Lajos s azokért küzd, a világon, az
