Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-01 / 18. szám
8. oldal MAGYAR HÍRADÓ (Washington.) — Nap-nap után kémek rejtelmes (izéiméi és államtitkok szövevényei szórakoztatják reggeli kávéja mellett az amerikai újságolvasót. A Watergate-CIA-FBI és egyéb kavarodásokkal szemben érthető okokból értetlenül álló európai barátaim szerint leleplező és elintéző módszereink nemzeti összeomlásunkat fogják meghozni. Diplomáciai körökben, ahol a bővebb ismeretek és közvetlen tapasztalatok alapján leszámítolják a névértékeket, a vélemény kevésbé apokaliptikus színezetű. Néha egyenesen mulatni is tudunk egyes akrobata-mutatványokon, amelyeket leleplezett ügynökök és saját dugukba dőlt főnökök a hüledező adófizetők képviselői előtt végeznek. Klubokban, cocktail partykon, kartársi vacsorákon megindulnak a visszaemlékezések patakjai. folyói. zuhatagai. Vagyunk jónéhányan. akiknek a klasszikus Cicero név nem elsősorban a „De legibus” annakidején magolt mondat-mammutjainak szerzőjét, vagy az A1 Capone banda huszas-évekbeli illinoisi főhadiszállását jelenti, hanem egy komornyikká vedlett albán tenorista kémkedési bravúrját. Amit Elysa Bazhnah alias Cicero müveit Sir Hugh Knatchbull-Huggessen ankarai angol nagykövet mellett, 1943-ban, az őt a nemzetközi spiclitörténelem halhatatlanjai közé emelte — mig a kefebajszu, kissé kancsal és szerfölött hanyag brit diplomatát hivatása magaslatáról kényszerleszállásra kárhoztatta. Összefoglalom itt, későnjöttek kedvéért: az inas a nagykövet házi iratszekrényéhez Sir Hugh egyik nadrágzsebében kulcsot talált és titkos jelentések lefényképezett sorozatait egyremásra adta el Moyzisch német kémfőnöknek. Minden gyanuokot elkerülve, albán vakmerőséggel, angol hidegvérrel és német pontossággal folytatta a műveletet mindaddig, amig a díjazás vagyonra nem rúgott. Akkor azután Délamerikába repült, hogy fényűző életet kezdjen, de már az első lépésnél kiderült, hogy a kapott bankjegyek vaskos kötegei elsőtől utolsóig hamisak voltak. A háború után könyvet irt viszontagságairól és azzal szép pénzt keresett: tetejébe volt szeme kártérítést követelni a hamis hitleri bankókért Adenauer kormányától „Németországnak tett nagy szolgálatok” cimén. Ha frankfurti beosztásom idején, amikor ott a politikai osztályt vezettem, Kennedy elnök látogatása előtti munka meg nem gátolja egy tervezett utazásomat, találkozhattam volna a titoktolvajjal Münchenben, ahol utazási irodája volt — és Moyzisch-sal Insbruckban. ahol bizonytalan forrásokból teremtett biztos megélhetés közepette tisztes polgár mezében élte sör-teli napjait. De hát lovasnemzet a magyar: csak nem megyünk el szótlanul a Cicero históriája mellett, amikor elmondható, hogy magyar vetélytárs túlszárnyalta az albán teljesítményt? Arra ugyanis, hogy követnek egyenesen az államfőjével folytatott rendszeres levelezésének anyagát szerezze meg és adja el valaki, nem volt példa — egészen Szemes Juliska fellépéséig 1941-ben. Nyugodtan neveztem meg őt ehelyütt; nem igy hívták. A budapesti Gellért-szállónak egy csinos, szemfüles és jóidegzetű szobacicájáról van szó; ő hajtotta végre az ' akciót, amelyről az 1945-ben Nünbergbe felküldött Ribbentrop-Schellenberg paksaméták egy kisebb mellékletéből értesültem. Herbert Pell demokrata politikus, Franklin Rooseveltnek még kormányzókorából jóbarátja, az elnök harmadik kampányának egyik vezetője volt és a győzelem nyomán követi kinevezést kapott Portugáliába. Mint politikai, vagy megvásárolt követi kinevezések esetében történik, a követség hivatásbeli gárdáját jól megerősítették. Pell-nél azonban a formaságok és technikai eljárások ismeretének hiányát bizonyos különleges adottságok pótolták. Kitűnő megfigyelő képessége. Íráskészsége, előrelátása és kapcsolatok gyors megteremtésére alkalmas megnyerő egyénisége volt. Hull külügyminiszter hívta fel Roosevelt figyelmét a követ saját despatch-eire, az elnök elismerő üzenetet küldött és néhány kérdést tett fel — igy indult a ..Dear Frank Dear Herb" levélváltás, ..Eyes Only" (csakis a címzett olvashatja) alapon. 1941-ben vagyunk: Páris már egy éve elesett. Mussolini is háborúba lépett... Budapest a legjobb megfigyelő állomások egyike volt és minthogy Anglia és Magyarország közt már megszakadt a diplomáciai kapcsolat, az amerikai követségre különösen fontos feladatok hárultak. Vezetését Roosevelt Pell-re bízta. Uj budapesti követünk április végén érkezett és feleségével nem a Residence-be, hanem a Gellért-szállóba költözött, praktikus okokból: ott állandóan nagylétszámu kiszolgáló személyzet, hullámfürdő, számtalan helyiséges mindenfele érintkezési és találkozási lehetőség állt rendelkezésére, a követség Szabadságtéri épülete pedig közel esett. Ez volt az egyik különlegesség. amivel krónikáinkba került; a másik egy súlyos baklövése. A Roosevelttel váltott levelek másolatait mindig hazahozta hivatalából, hogy a sorra következők folytatólagosságát szemmel tartsa; amikor az újabb közlendőket felvázolta, a kópiákat eltépte és a papírkosárba dobta. Mrs. Pell személyi, bennlakó szobalányának, Juliskának. csekély volt az angol nyelvtudása, de ahhoz elég. hogy a kidobott papirszeletek fontosságát felfogja. Összeszedte azokat és megbízta „vőlegényét", egy pestkörnyéki sváb fiatalembert, hogy menjen el a német követségre... Innen gyorsan odafejlődött az ügy. hogy alkalmas időpontokban, Juliskától kapott jelhez képest, „szakemberek” jelentek meg a követ lakosztályában, rendszeresen átvizsgálták és lefényképezték iratszekrénye tartalmát: Roosevelt, Hull és Vandenberg leveleit, a kid- és hadügyminisztérium egyes bizalmas közleményeit és Pell saját összefoglalóit és kilátás-elemzéseit. A német követség Wilhelm (Folyt, a 9. oldalon) HIRES MAGYAR VILÁGJÁRÓK UJFALVY KÁROLY JENŐ „A midőn ma harmadik, de hihetőleg nem utolsó ázsiai utamra visszatekintek, őszintén bevallom, hogy bizon engem is egy különös gondolat vezérelt. Ázsia kellős közepén a népvándorlásról alkotott nézeteim érdekében igyekeztem gyakorlati meggyőződést szerzni. Jerney, Kőrössy Csorna Sándor, Reguly, Vámbéry Ármin nyomain indulva, én is a magyarok őshazáját szerettem volna feltalálni. Ámde a mi ezeknek nem sikerült, nekem sem sikerülhetett. Csalódott reményeimért más téren kerestem és találtam kárótlást és a midőn tapasztalataimmal beszámolok, bátran elmondhatom, hogy minél több földet járunk be. minél többet látunk és hallunk, annál inkább megbecsüljük hazai intézményeinket és otthonunk szokásait." Ezeket a vallomásnak beillő sorokat az 1842-ben, Erdélyben született Ujfalvy Károly Jenő irta. Kétszeresen is érdekesek számunkra: egyrészt még mindig vissza-visszatér az őshazakutatás terve, másrészt mindezt egy olyan ember irta, aki — bár magyarnak vallotta magát — korán elkerült hazánkból. A 22 éves katonatiszt lemond rangjáról, mert minden energiáját a tudományok művelésének kívánja szentelni. A bonni egyetemen folytatja tanulmányait, majd Párizsba utazik. Tehetségét, felkészültségét fémjelzi, hogy 1873-ban már a Keleti Akadémia magántanára, később — sikeres ázsiai útja befejeztével pedig — rendes professzora. Ujfalvy 1876 és 1882 között háromszor járt Ázsiában, hogy Közép-Ázsia lakóinak nyelvét, történetét és antropológiáját vizsgálja. Ö is azok közé a kutatók közé tartozott, akik tüneményes nyelvtudás birtokosai voltak és ezt igyekeztek a helyszínen továbbfejleszteni. Egyik méltatója Írja: ..Utazásait á francia kormány megbízásából végezte, hogy a Turáni-alföld és a vele érintkező hegyvidékek népeinek nyelvét, embertanát és történelmét kutassa. Valójában tehát nem fölfedező utazó de kitűnő tanulmányai alapvető fontosságúak. A finnugor és a magyar nyelv rokonságát s a turáni népek nyelvének a magyarhoz való viszonyát elfogultan tárgyilagossággal tanulmányozta, bár magyar eredetét mindig erősen hangsúlyozta s tanulmányoknak a magyarsággal való összegüggésére igen nagy súlyt helyezett.” Ahogy sorozatunkban már megismerkedtünk Sass Anna Flóra személyével, aki angol férjét, Bakert elkísérte sikeres Nilus-kutató útjára, most fordított helyzettel állunk szemben. Ujfalvy Károly Jenőt kiséri el francia felesége. Bourdon Mária és vállalkozik részben a krónikás szerepére. Az első ázsiai útra 1876 augüsztusában indultak Párizs- M ü nchen-V arsó- Szentpétervár-Helsingfors (Helsinki)-Moszkva-Orenburg (Cskalov) útvonalon. Hol szánon, hol pedig szekéren, nagy területeket jártak be. Ujfalvy feleségének magyar nyelven 1885-ben megjelent Ujfalvy Károly utazása Páristól Samarkandig című könyvéből idézünk: „Nem volt a dolog tréfa: ezek ajcirgiz sivatagok. A (Folyt, a 11. oldalon) S • Z • E • M • L • E i i ■L ■■ .1 Harmincöt évvel azután, hogy az első nyugdijöszszeget kifizették a Social Security-rendszeren keresztül, egyre erősebben feltámadnak a bírálatok a nyugdijprogram biztonságával szemben. A Kongresszus ezeket a kritikákat helyesen utasította vissza a Social Security életbeléptetésekor, de a recesszió táplálta aggodalmak most már nem könnyen hallgattathatok el. Annak a 31 millió állampolgárnak, aki ebben a költségvetési esztendőben mintegy 66 billió dollárt kap, nincs oka az aggodalomra. És arra sincs elég alap, amit Ford elnök költségvetési programjában figyelmeztetésként közölt, hogy az 1976-os költségvetési esztendőben a Social Security alapnál 4 billió dollárral kevesebb lesz a bevétel a kiadásnál, 1977-ben pedig ez a deficit már 7 billió dollárt tesz ki. A Social Security tartalékalap jelenleg 46 billió dollárral rendelkezik, és ez elég jó biztosíték a nyugdíjba részesedőknek. Ezáltal sok pénz jut a pangó gazdasági életbe is, és segítség érkezik annak helyreállítására. Persze arra sem túl hamari az idő, hogy a Kongresszus a jövő években bekövetkező lényeges deficiteket számításba vegye. A jelenlegi 5.85 százalékos nyugdíj-járulék fölemelése veszélyes lenne, mert már most is az az érzés alakult ki az emberekben, hogy túl magas, és különösen az alacsony keresetű dolgozókat sújtja. A Social Security program növelésének egyik legjobb módja az lenne, ha fölemelnék a nyugdij-járulck alá eső legmagasabb összeget. Jelenleg a maximális jövedelem 14,000 dollár, és ezt fel kellene emelni 24,000 dollárra. Ezáltal a nyugdíj-jogosultság és nyugdíj-járulék fizetési kötelezettség kiterjedne azokra a keresőkre is, akik jelenleg nem teljes jövedelmüknek megfelelően adóznak.
