Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-09 / 2. szám
13. oldal KANADAI POSTA Helyzetkép Torontóból Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Karácsony előtt nem akartam ünneprontó lenni és nem írtam meg, hogy az üzleti élet itt Torontóban teljesen pang. Beszéltem kereskedőkkel, láttam a forgalomból, hogy az üzletmenet bizony lecsökkent. Az egyik kereskedő bevallotta, hogy komoly visszaesés nála azért nincsen, mert egy évvel ezelőtt leltárt csinált, s azokat az árucikkeket amelyek nem fogytak gyorsan kiárulta, most már csak olyat vásárol, amik kelendőek. Üzleti politika, vagy kétségbeesés, amikor már a kereskedelem abban a bizonyos utolsó szalmaszálban is megkapaszkodik, amit legszemléltetőbben az alábbi hirdetés mutatja. Autó hirdetésről van szó és szószerint idézem a kínálatot: ,,A legelőnyösebb és a legjobb nagy és kiskereskedelmi árut biztosítjuk Önnek. A kölcsönkérését még abban az esetben is el tudjuk intézni, ha csak nagyon rövid ideje él ebben az országban, vagy a hitele nem a legjobb.” Szóval el kell adni az autókat mindenáron, mert mi mást jelent ez az egyszerű szavakkal megfogalmazott hirdetés? Karácsony előtt a rádió többször is elismételte egyes nagy cégeknek a hirdetését, akik úgy kínálták a portékát, hogyha valaki tőlük 5 dollárért vásárol, abból 1 dollárt visszaadnak. Egyes szupermarketek, hétfőn, kedden és szerdán, amikor köztudomás szerint lanyhább a vásárlási kedv, komoly árengedményt ad a vásárlóknak. Ez is okos dolog s azt hiszem, a kínálatnak ez a legjobb módja, mert az emberek általában csütörtökön, pénteken és szombaton mennek el vásárolni. Van olyan hirdetés is a nagyobbak között, amelyek azt hirdetik, hogy két hónapra stabilizálták előre az árakat, 60 napig semmi körülmények között nem adják drágábban. Az infláció természetesen nem állt meg. Legutóbb, amikor az egyik nagy üzletből telefonálni akartam, látom ám, hogy a régi 10 cent helyett 20 centet kell bedogni annak, aki beszélni akar. Megemelkedett a telefonszámla, feljebb srófolták a távbeszélést, megnőtt a vizdij és a villanyszámla, hogy az olaj áráról ne is beszéljek. A hatóságok Spórolásra intik a fogyasztókat a villanyárammal kapcsolatban. A villannyal folyik a legnagyobb arányú pazarlás. Valljuk be őszintén, igazán itt lenne az ideje lejjebb szállítani az igényeket. A kereskedők és a nagy vállalatok megfogadták a hatóságok intését, mert bizony nagyon szegényes volt a karácsonyi kivilágítás Torontóban. Az előtt ez olyan pazar látványosság volt, hogy az emberek csodájára jártak. Különösen a belvárosban volt csodálatos ez a karácsonyi kép. Az idén, úgy látszik nem volt kedvük a báránykáknak elkószálni az égi mezőkről és a csacsi sem ügetett le a szentcsaláddal, hogy itt villanyvilágításban mutogassák magukat. Biztosan tudom, hogy az olaj után legközelebb a villanyárammal akad meg a fogyasztók baja. Villanyt használnak fűtésre, világításra, főzésre, tésztakeverésre, dugóhuzásra, maszirozásra, a vasaláshoz, a fésiilködéshez, fogmosáshoz, fűvágásra, porszívózásra. Újabban, úgy hírlik hogy a golfozó az ütőt csak tartja a kezében az erőt a villany adja. S Óh Uram bocsásd, már tartottam attól, hogy az egészségügyi papír használatához is a kényes elemek szükségelik azt a bizonyos áramocskát... De hogy a karácsonyi ünnep ne menjen el olyan simán, a politikában sem, arról Shulman Márton orvos-képviselő gondoskodott. Felrobbantotta azt a közéleti bombát, hogy egyes ottavai miniszterek a megválasztásukhoz az egyik szakszervezettől kaptak némi készpénzt. Shulman szerint a miniszter uraknak ez a cselekedete összeférhetetlen. Állítólag a kezében van bizonyos magnószalag, amelyen lehallgattak egy-két komprömitáló beszélgetést. Az egyik miniszter igy köszönte meg: Milliószor köszönöm, milliószor köszönöm.” Mire a drót másik végén a szakszervezeti vezető közbevágott: ,,No, no milliót csak az kap, aki nagyon jó fiú.” Egy másik esetben ugyanez a vezető arról biztosította az egyik tagot, hogy nyugodtan keresse csak fel a minisztert, az majd elintézi, mert a zsebünkben van. Az idő telik-mulik a kivizsgálás persze egyre késik, s akik ismerik a politikai prognózist, azok arról beszélnek hogy ez a vizsgálat el is marad. Állítólag nem is kaptak olyan sokat ezek a minisz-BARÁTOK ÉS ELLENSÉGEK (Folyt, a 10. oldalról) fényt másként verik vissza. Ezért nem lehet minden elpártolást, minden hűtlenséget megmagyarázni. Miért hidegültünk el egymástól, amikor erre semmi okunk nem volt? Miért nem válaszolt B.R. egykori jóbarátom, volt kollégám, hosszú, szívélyes hangú levelemre? Nem tudom! Hallgatnak. Nem ellenségek, de nem is barátok többé. Lehet, hogy valamiért ők is megsértődtek, amiről én nem tudok. Talán egy pongyolán megfogalmazott mondaton, vagy egy rossz helyen alkalmazott Írásjelen úszott el a barátságunk... Manapság, amikor minden átértékelődött, — semmire sem kaphatunk megnyugtató magyarázatot. Csak találgathatunk. Az emberi lélek, amely amugyis titokzatos volt, még rejtélyesebbé, kifürkészhetétlenebbé vált. Ilyen körülmények között az egyetlen amit tehetünk: beletörődünk a megváltozhatatlanba, — bízván abban, hogy egy napon mégis felszakadnak a borús felhők, s mögüliik újra kicsillannak majd az elveszettnek hitt, régi, békebeli barátság meleg derűs napsugarai... NEVESSÜNK A madárkereskedésben a vevő olyan madarat keres, amelyik beszél. — Sajnos, már minden papagájunk elfogyott — mondja a kereskedő — ajánlhatok azonban egy szép harkályt. — Harkályt? — csodálkozik a vevő. — Egyáltalán, tud az beszélni? — Beszélni nem tud, de kitűnően ismeri a morzejeleket. • - o -Alapos vizsgálat után az orvos közli betegével — egy kardnyelővel — az eredményt: — Sajnos a kardnyelésnek vége. Mostantól kezdve legfeljebb konyhakéseket nyelhet!- o -Detektivregényt olvas a munkaidőben egy fiatal lány. Az osztályvezető ironikusan, viccesen kérdezi: — No, elfogták már a tettest? — Persze. Addig nem is jelenhetett volna meg a könyv.- o -Egy fiatal állatidoniár a közönség elragadtatott terek, hogy nagyon szégyenleni kellene magukat érte. Inkább szépséghiba, mint ahogy az is az, hogy Trudeau miniszterelnök nagy bátorsággal az adófizetők pénzéből 83.000 dollárért vásárolta meg legújabb luxus autóját. Hiába, nagyország vagyunk, nagy kocsin kell járkálni a miniszterelnöknek. Trudeauval kapcsolatosan ismeretes, hogy mikor lehallgatták a Fehér Ház magnószalagjait Nixon volt elnök egyszerű népi nyelven ülepnek nevezte. Diefenbaker volt miniszterelnök az ellenzék vezetője szintén egyszerű nyelven megjegyezte: „Nixon alaposan ismeri az anatómiát". A karikaturisták állandó témája a miniszterelnök. Legutóbb mikor meglátogatta Ford elnököt a találkozóról az a karikatúra jelent meg: Ford hátrafordult az egyik miniszteréhez s a fülébe súgta: „Nézd csak, Nixonnak igaza volt”. Az emigráns nem vesz részt ebben a politikai játékban. Ez a benszülöttek joga, hiszen nagyjából ők választották meg, méghozzá többséggel. Szemrehányást csak önmaguknak tehetnek ők akarták, hát viseljék a következményeket. Majd csak akkor hördülnek fel igazán, amikor a mélyen tisztelt képviselőház 50 százalékkal megemeli saját maguknak a fizetésüket. De mint minden csoda három napig tart, ezzel sem történik más. tapsvihara közepette bedugja a fejét az oroszlán szájába. Az egyik néző igy szól a másikhoz: — Hát én ezt semmi pénzért nem tenném meg! — Én sem. Ha csak egyetlen hajszál kerül a levesembe, rögtön patáliát csapok!- o -Az egyik pincértől megkérdezik, hogy mi a legnagyobb vágya. Rövid gondolkodás után igy felel: — Hogy az étterem vendégei otthon ebédeljenek és a borravalót postán küldjék el nekem.- o-A bíró kihirdeti az Ítéletet. Megkérdezi a vádlottól: — Fellebbezi-e az Ítéletet, vagy lemond erről? — Az Ítéletről mondok le. Jaj, ha mindenki megjavulna! (Folyt, a 8. oldalról) A világban igy is van bizonyos fokú munkanélküliség. Ha most ehhez járulna az elbocsájtott egész igazságügyi minisztérium, a rendőrök, detektívek, bírák, börtönőrök, ügyészek, munkanélkül maradt védőügyvédek. magánnyomozók, újságírók hatalmas serege: mi lenne ezekkel? Munkanélküli segélyt kapnának? Miből? Hiszen a megjavult emberiség világában nem lennének csalással meggazdagodott milliárdosok sem. akik sok adót fizetnek, a fegyvergyárak is bezárnának, mert ha nincs háború, nem kell a fegyver. Sőt ezeknek a bűnre, vagy bűnből épült gyáraknak a megszűnése újabb munkanélküli tömegeket dobna utcára, és az állam nem győzné miből a rengeteg segélyt. Mihez kezdene ez a munkanélküli roppant tömeg, hogy eltartsa magát és családját? Szükség törvényt bont! Bizony arra kényszerülne, hogy lopni és rabolni menjen, forradalomba törjön ki azok ellen akiknek van. Vagyis ha a bűn megszűnne, minden felfordulna. Mert a társadalom szerkezete olyan, hogy beletartozik a bűn és a bünelháritó szervezet. Azt hiszem az igazságügyminiszter, a rendőr, az ügyész, a detektív, a biró a börtönőr csak rossz álmaiban gondol rá: jaj, mi is lenne velünk, ha egyszercsak mindenki megjavulna... Szerintem, ők a szivük bensőjében, szeretik a gonosztevőket és titokban hálát adnak, hogy ezek is vannak.
