Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-17 / 16. szám
BALKÁNI KÉPESLAP BULGÁRIA 4. oldal MAGYAR HÍRADÓ NESZEBAR. Bulgária — Szófiától Burgasz egy óra repülővel. Az ut végén feltűnik a Napospart üdülőkomplexum és a tenger kéklő messzeségében a hajó alakú félsziget. Neszebar. Leszállás előtt köröz a gép, közelebbről mutatja magát az ősi település. A tenger kék, mint az indigó, s a festői környezetben antik ékszerként ragyog a sziklás. szép fekvésű muzeumvároska A turisták előtt a félsziget egész története feltárul — az ókortól, a bizánci császárság, s az első bolgár birodalom idejéig, az orosz-török háborúig. A trák és dór telepesek, a megarai görög kereskedők, a hóditó rómaiak, a bolgár fejedelmek, és török pasák számtalan jelt hagytak a félsziget történetében. Neszebar mindössze 860 méter hosszú és 300 méter széles. Földrajzi fekvése, jól védett kikötője azonban mindenkor nagy szerepet játszott sorsának alakulásában. A városka görög nevét (Messemvria) már Hérodotosz is emliti, mint az antik görög világ tengeijáró kereskedőinek egyik virágzó telepét. A biztonságos félszigeten megerősödő városka még a római uralom alatt is megőrizte sajátos dór jellegét. Fénykora a XII1-XVI. század, melyről igy szól a krónikái A bolgár fejedelmek és bojárok, valamint a gazdag görög kereskedők nem annyira lelkiüdvük, inkább vagyonuk, gazdagságuk fitogtatására a 70 templom EFEZUS, Törökország — Ragyogó napsütésre ébredtünk Kusadasiban. A mediterrán éghajlat alatt. Csak ki kellett hajolni az ablakon, hogy szakíthassunk a citromfák érett gyümölcseiből. — Ez a nap is olyan lesz, mint a tegnapi. — Aligha. Tegnap fürödtünk az Égeitengerben. Nem fújt a szél. Nem esett az eső. A hőmérséklet mint odáhaza nálunk a legnagyobb kánikulában. — Miért lenne ez a nap más, mint a tegnapi? — Hinni kell, hogy más lesz. Nyáriasan öltözve — ingujjra vetkőzve — szálltunk fel a különbuszra. Egy darabig a tengerparton robogtunk. A tengerben fürödtek. Nem messze a fürdő-GYÖNGYE városává emelték Neszebart. Kiváltságát a török hódítás (1453) után is megőrzi a kolónia. A 70 keresztény templom közül egyiket sem alakították át török dzsámivá. Korabeli Írások szerint 1780-ban még 30 ép, jó állapotban levő, festők és szobrászok keze munkájával gazdagon diszitett templom emelkedett itt. Az orosz-török háborúban aztán pusztulásnak indult. Neszebart, a török Erősséget jóformán porrá A TERROR ABC-JE LONDON — Az IRA egyre gyakoribb bombamerényletei Nagy-Britanniában ráirányították a közvélemény figyelmét a terrorizmus módszereire. E hadviselés taktikája és technikája iránti kíváncsiságát pedig bárki könnyen kielégítheti. Akár önképzés utján szert tehet mindazokra a szakismeretekre, amelyek elsajátítása után nyugodtan nevezheti magát hivatásos terroristának. Több londoni könyvesboltban ugyanis szabadon és elérhető áron kapható két olyan kitűnő kézikönyv, amely a „szakma” minden csinját-binját feltáija. A könyvek ismertetik a különböző robbanóanyagokat és azok elkészítési receptjeit, amelyekből kiderül, hogy a robbanóanyagok többsége házilag is összekotyvasztható. Külön fejezetek foglalkoznak a késleltetett hatású zőktől török őrnaszádok horgonyoztak. Emlékeztetve, hogy közel a határ, hiszen ide látszanak a görög szigetek. És hogy a ciprusi válság forró napjait éljük át. Mi viszont a határ innenső oldalán fittyet hánytunk a jelennek. Visszamentünk a múltba, sőt a régmúltba: az ókori görög időkbe. Elértük Efezust. — Ez az ókor hét csodájának egyike. És semmi mást, mondhatnám, semmi különöset nem láttunk, csak egy oszlopot. A napperzselte, sárga füvek közül emelkedik a magasba. Ahogy közelebb mentünk hozzá, úgy lett egyre hatalmasabb. A tövébe érve, eltörpültünk. És elszótlanodtunk. — Ennyi maradt meg itt Artelőtte a cári hadsereg. Mindöszsze hat, félig romba dőlt templom maradt a kereskedők és szerzetesek városából. Egy század sem volt elegendő, hogy a félsziget visszanyelje régi fényét. A harcok elmúltával, öszszezsufolt apró házak, girbe-gurba utcáju keleti kisvároska lett Neszebarból. Megmaradt műemlékházai a feketetengeri görög építészet és a bolgár újjászületés stíluselemeit olvasztják össze. Neszebar ma már keveset mutat történelmi patinájából, bár a Bolgár Népköztársaság sokat tett a városka régies arculatának megőrzéséért. robbanó-, illetve gyujtószerkezetekkel, valamint az időzitő-mechanizmusokkal. Fontos téma a robbanószerkezetek álcázott telepítése is: hogyan kell ezeket működőképes állapotban elhelyezni a vasúti sinek alá, a gépkocsiba, a középületekbe, a tévékészülékbe, az ágy alá, egy könyvbe, vagy a levélbe rejteni. A gyújtogatásnak szentelt fejezet a tűzeset előidézésének csaknem száz ötletes módszerét ajánlja. Mindez gazdagon illusztrálva fotókkal, műszaki rajzokkal, táblázatokkal. „Anyaganalitikai és gyakorlati tesztek tanúsága szerint tökéletesen funkcionál!" A szerzők majdhogy nem garanciát vállalnak a sikerért. Nevük nem szerepel a könyvek borítólapján, de nem is fontos, mert kiadójuk neve olyan márka, amely a szerzők „profi” voltát is igazolja. A két kézikönyv ugyanis — az Egyesült Államok szárazföldi hadseregének hivatalos kiadványa. misz márványtemplomából, amelynek csodájára járt az ókori világ. Artemisz a görög mitológiában ikertestvére Apollónak. Artemisz: a női termékenység szűz istennője, aki az Olümposzról — kísérőivel, a táncot lejtő, kecses nimfákkal — gyakran lejárt ide, elfogadni e szent ligetében a neki bemutatott sok áldozatot. Persze, mi Artemisszel nem találkoztunk. — De találkozni fogunk Szent Jánossal is! János evangélista itt élte utolsó éveit. És itt irta evangéliumát. Fent az efezusi dombon, ahol márványtemplomot emeltek tiszteletére. Kiszálltunk a buszból. Felsétáltunk a dombra. Éreztem, az égető, perzselő napsugarak elviselhetetlenek. És ekkor az égbolt hirtelen elsötétült. Pedig tenyérnyi felhő sem volt felettünk. Porvihar támadt, ami jellegzetes, bár nem túlságosan gyakori Kis-Ázsiában. Gomolygott, kavargott körülöttünk az átláthatatlan por, amerre csak mentünk. A lábunkat is alig láttuk; az utat meg semmiképp. De felértünk a domb tetejére. És akkor már ismét ragyogott felettünk a Nap. János evangélista sírjánál álltunk. A márványtáblán egy mély, sötét nyílás. A legenda szerint: ha valaki belélegzi az onnan felszálló levegőt, az magába szívja az apostol szellemét. Az irás lelkét. Jártunk egy másik apostol nyomában is. Efezus elválaszthatatlan Pál apostol emlékétől. Aki itt is élt. Sőt raboskodott is: nem messze a dombtól, az efezusi márványvárosban. Ezt a márványvárost, nem sokkal időszámításunk előtt, a rómaiak emelték. Most a márványutcán — márványjárdán, márványuttesten — járunk. Márványházfalak, márványoszlopok tövében. Itt hajdan a kereskedők apró emléktárgyakat árultak: kis Diana-ezüstszobrokat. Diana a görög Artemisz római változata volt. Pál apostol szüntelen ostorozta a Dianakultuszt. A bálványimádást. És a nyomában támadt Diana-kereskedelmet. A kufárságot. „Nagy az efezusiak Dianája! — védekeztek, forrongtak. — Van-e ember aki nem tudná, hogy Efezus városa tisztelője a nagy Dianának, Jupiter magzatának?” És: „A színkörbe rohantak”. Ahogy az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk (19, 28-35). Ez hát az a „szinkör”, a huszonötezer férőhelyes egykori márvány-amfiteátrum, ahol mostüldögélünk. Itt folyt a nagy vita Pál apostollal. És egyszer itt ült — valahol — Kleopatra is. — Nem messze innen, lakott Mária. Jézus anyját János apostol hozta ide magával. Máriának itt volt az utolsó lakóhelye. Egy apáca álmot látott, amit jelenésnek minősítettek. Annak alapján találtak a kicsiny kőházra — pár évtizede — az efezusi erdő mélyén. A pápa — VI. Pál — misét mondott azon a helyen 1967-ben. Ennyi is elég — egy mai vallásban is —, hogy a legenda hitté váljék. Megeredt az eső, amikor elindultunk az erődben. Meleg cseppek hullottak ránk. Nyári zápor vonult el felettünk — Mária könnyei ezek! Útközben megállított egy emléktárgy-árus. — Vegye meg ezt a szobrot — mondta. — Ez Artemisz. Üvegből van. És kölnivíz van benne. Minden cseppje áldozat az istennőnek. Nem is volt drága. Harmincöt török lírára tartotta. De itt alkudni is illik. Végül megkaptam tizenöt líráért. Simon Gy. Ferenc JAPAN AZ ELEN TOKIO — Először került Japán (a múlt évben), az autóexportáló országok világranglistájának élére. A most nyilvánosságra hozott adatok szerint a távol-keleti ország tavaly 2.6 millió autót, 27 százalékkal többet adott el, külföldön, mint 1973- ban. Az NSZK autóexportja ugyanakkor 20 százalékkal csökkent és nem érte el a kétmilliót. A "nem létezd" utas HONG KONG — Ha a Charity nevű, görög lobogó alatt haladó hajó befut a világ bármelyik kikötőjébe, a hatóságok idegesek lesznek. Minden illetékes tudja, hogy a Charityn jogilag nem létező személy utazik, akinek partra lépnie szigorúan tilos. Egy most tizennégy esztendős bangladesi fiú több mint két éve járja az óceánokat és egyetlen rövid kivétellel — nem hagyta el a hajót. 1972 szeptember 20-án került oda. nem akármilyen módon. A Bengáli-öböltől 160 kilométerre levő Noakhaliban élt apjával, alkalmi munkából, szüntelenül éhezve. Hallotta, hogy van valahol egy nagy kikötő, ahonnan „gyönyörű hajók” indulnak a világ minden tája felé. Megszökött hazulról és jószivű sofőrök segítségével eljutott Khulnaportba, a kikötőbe. Ott vagy egy hétig lézengett — az éhezést megszokta, beérte azzal, amit a matrózok odavetettek neki —, majd egy holdtalan éjszakán felsurrant a Charity fedélzetére. Ott elrejtőzött. Csak két nap múlva vették észre, amikor a hajó már kint járt a nyilt tengeren. A kapitány a délafrikai Durbanban próbálva először partra tenni és hazaküldeni. Az ottani hatóságok kereken nemet mondtak és ugyanez történt mindenütt, a nyugat-németországi Kiel- Holtenautól kezdve a brazíliai Maceioig. Itt azonban egy emberséges tisztviselő megengedte a kisfiúnak, hogy néhány órát a parton tölthessen. Azóta a fiú, Nurul Islam, a hajó „státusban levő” inasa és fizetésével fejedelmien gazdagnak érzi magát, órája és tranzisztoros rádiója van. A kikötőkben azonban még mindig sóvárogva nézi a parton nyüzsgő, számára továbbra is ismeretlen életet. TÖRÖKORSZÁGI KÉPESLAP EFEZUS A MÍTOSZ £S A MÁRVÁNY VAROSA
