Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-10 / 15. szám
12. oldal MAGYAR HÍRADÓ KÁVÉ Irta: HALÁSZ PÉTER A londoni TIMES gasztronómiai rovata háromhasábos cikkben mutatja be az angliai Márkus Györgyöt és feleségét Évát. aki megtanította az angolokat arra, hogy mi az a ..feketekávé”. Köztudomású, hogy a ködös Albion mindenkor a teázás hazája volt. a délután 4 órakor kezdődő „high-tea” ünnepi eseménye minden napnak. Túlzás volna azt állítani, hogy a teát végképpen legyőzte a kávé a szigetországban, de annyi bizonyos, hogy az ifjabb nemzedékek mind kevésbé érdeklődnek a tea. és mindinkább a kávé iránt. Sőt, ma már azt is tudják, hogy mi az igazi kávé és nem fogadják el többé magától értetődőn azokat a gyanus-sziníi csészényi löttyöket, amelyeket az úgynevezett gyors-vendéglők és luncheonettek oly közönyösen szervíroznak vendégeik elé a már kora reggel megfőzött és aztán egész nap a melegítő fölött szomorkodó kávés-bödönből. Többféle tényező játszott közre abban, hogy az elmúlt esztendők során nemcsak ismert, de népszerű lett az igazi kávé Londonban, ezek között nem utolsó sorban az idegenforgalom, az Angliába látogató turisták, akik először ámuló szemmel konstatálták, hogy mi mindent találnak elébiik kávé címén, majd ámulatuk tiltakozásba fordult. tiltakozásuk ingerült szóváltásba, amig végülis étterem-tulajdonosok, rangosabb szállodák üzletvezetői belátták azt, hogy valamit tenni kell. S hogy valamit csakugyan tettek és tehettek, abban nagyrészt Márkus Györgyé és Éváé az érdem. A házaspár két kisleányával 1957-ben érkezett Londonba. Márkus a kávésmesterséget még Magyarországon tanulta, a 30-as években önállósította magát és a Márkus-féle kávénak abban az időben még Budapesten is (ami pedig nagy szó) hire járta. 1957 után Márkusék hamarosan megnyitották kávé-szakiizletüket a londoni Connaught-utca 13-as számú házában, kávébabszemnyi-hajitásra a Hide parktól. Ebből az látszik, hogy Márkusék sem nem babonás, sem pedig bátortalan emberek, nem riasztotta őket sem a 13-as szám. sem az angliai High Tea mítosza. Üzletükben teát egyáltalában nem árusítottak és r.em árusítanak máig sem. Londoni éveim alatt gyakori vendég voltam boltjukban. Ha az ember a Bayswater-Road felől befordul az Albion utcába, akkor 20-25 lépés után már érzi a kávé mámoritó aromájának illatát. A bolt alatti hatalmas pincében egymásmelleit sorakoznak a kávéval telitett zsákok: kávé Columbiából és Costaricából. Jávából és Guatemalából, Tanzániából és Etiópiából Brazíliából és Indiából, kávéfajták a világ minden részéből, mindnek más az aromája, illata, s/ine. ize. titka, mind más csodákról mesél és másmás-fajta tündérálomba ringatja élvezőit. A pincében a bolt szorgalmas alkalmazottai szünet nélkül csomagolják a legjobb angliai hotelek és éttermek számára a nagymennyiségű rendeléseket, odafent a boltban pedig Márkus Gyuri és Éva fogadja a feleket és állítja össze a legkülönbözőbb keverékeket, halványai, mint például a ..Breakfeast”, a „Vienna”, vagy a „Continental”. középerősét, mint például az „After Dinner”, a „Gourmet”, vagy a „Regent” és a roppant erőset, mint a „Stambul” vagypedig a ... és itt álljunk meg egy pillanatra. Márkusék megtaníthatták a londoniakat feketekávézni és azok méltányolják is a mennyei nedűt, van azonban egy keverékük, amelynek nevét a cég egyes kliensei és Márkusék úgy suttogják egymás felé. mint titkos jelszót, mint messzi üzenetet, amelyet csakis ők érthetnek és senki más. Ez pedig az a keverék, amelyet Márkusok a hajdani pestiek számára kreáltak és amelynek neve: „Negresco". Hétköznaponként és kiváltképpen szombat délelőttönként ott zsúfolódnak a kis Connaught utcai boltban a londoni vevők, volt gyarmati generálisok, dámák, akik a Buckingham (Napjainkban Portugália nem nagyhatalom. Egymásután veszíti el gyarmatait, sőt az utolsó hetek eseményeiből következtetve, sgját függetlensége is veszélyben forog. Érdemes a történelem lapjairól felidézni a nagy kaland történetét, amely Portugáliát világhatalomhoz segítette. Szerk.) 450 esztendővel ezelőtt, 1524 decemberében hunyt el Vasco da Gama portugál admirális, aki Afrika megkerülésével elsőként jutott el hajóval India partjaihoz. Nagy tengerész és nagy felfedező volt, aki munkássága révén igen jelentős mértékben járult hozzá a Föld megismeréséhez. Az 1400-as évek vége felé Európában igen nagy kereslet mutatkozott a különféle, többnyire egzotikus országokból származó fűszerfélék iránt. A fűszerekkel való kereskedelem rendkívül jövedelmezőnek bizonyult. Amikor Kolombusz 1492-ben felfedezte az „Uj világ" partjait, sokan úgy vélték, hogy ezen az újonnan felfedezett szárazföldön keresztül könnyű és egyszerű dolog lesz Indiába eljutni, amely egyesek nézete szerint a Kolombusztól talált földrész közvetlen folytatása nyugat felé. Az a veszély fenyegetett tehát, hogy Spanyolország könnyűszerrel kiaknázhatja ezt a lehetőséget. s ezáltal a fűszerkereskedelem erős vetélytársa lesz Portugáliának. Meg kellett találni annak módját, hogy Indiát tengeri utón, de kelet felé haladva közelítsék meg. Ezt VI. Sándor Pápa egy rendelkezése is elősegítette, mert az ő közbenjárására jött létre az a szerződés Portugália és Spanyolország között, amely kimondta, hogy a keleti félteke országai fölött a portugálok, a nyugatiak fölött a spanyolok rendelkeznek. Ebben az értelemben tehát kettéosztották a világot. A portugál nemesség nagy meglepetésére Nagy Manuel (Emánuel. más néven Szerencsés Manuel) portugál király (1469-1521) egy akkoriban még meglehetősen ismeretlen, fiatal nemesurat állított az expedíció élére, s az akkori idők hires tengerészeit mellőzte. Ez a fiatalember Vasco da Gama volt, aki 1469-ben született. Négy hajó állott a parancsnoksága palotába járnak teázni. a ..Peter Pan" Írójának. Barry-nak leszármazottai — akik a szomszédban laknak —. amikor azonban valaki elsuttogja, hogy „Negrosco"-t kérek, akkor Márkusék szeme felcsillan. Mert akik az ebből a keverékből készült feketekávét kortyolják otthonukban, azok a kávé aromájával együtt beszivják a hajdani pesti Dunapart illatát is. lelki szemeik előtt látják a budai hegyek halványkék sziluettjét — s ha igazán jól sikerült a főzet — még Magyari Imre édes hegedűjének hangját is feléjük sodorja a szél. a valaha-volt Hungária teraalatt: egy teherszállító, továbbá egy 50 tonnás kisméretű. gyorsjáratú hajó. végül pedig két nagyobb, a Sao Rafael (ezt da Gama testvérbátyja vezette) és Sao Gabriel. Ez utóbbira került a tengernagyi zászló. A két nagyobb hajó egyenként 100-120 tonnás vitorlás volt. A legénység teljes létszámáról nincsenek pontos adatok, valószínűleg 1500 fő körüli volt. Bartholomeu Diaz (1450-1500) portugál tengerész már 1487-ben felfedezte a dél-afrikai Jóreménységfokot és tudta, hogy Afrika délről történő megkerülése révén szabad ut nyílik az Indiai-óceánon (illetőleg nagyobbára partmenti hajózás esetén Madagaszkár érintésével az Adeni-öböl bejárata előtt, majd pedig az Arab-tengeren keresztül) India leié. Diaz eredményei természetesen da Gama előtt is ismertek voltak. Első feladatként tehát a Jóreménység-fok elérését, majd pedig az Afrika keleti partja mentén történő további hajózást tűzte ki célul, mégpedig úgy, hogy hajóval Afrika és Madagaszkár között haladjon el, majd a Szomáli félsziget délkeleti peremét érintve vágjon át Dél-India felé. A hajóraj 1497 július 8-án indult Lisszabon kikötőjéből. Március első napjaiban Gama hajói a délkelet-afrikai Mocambique kikötőjéhez érkeztek. Itt két arab révkalauzt fogadtak, de ezek csakhamar ellenségesen kezdtek viselkedni. Gama az egyik révkalauzt alaposan meg is verette matrózaival. Nem sokkal ezt követően elfogtak egy kicsiny vitorlást és annak tulajdonosát, egy öreg arab tengerészt, kényszeritették arra. hogy a számukra szükséges adatokat megadja. Április 8-án (vagy akörül) Mombasa kikötőt érintették. Itt az arab révkalauzok megszöktek, de a Mocambiqueból magukkal hozott két túsznak nem sikerült megmenekülnie. Ezeket da Gama kegyetlenül megkinoztatta. hogy kiszedje belőlük a portugálok elleni állítólagos ,,összeesküvés” részleteit. Az egyik túsz «öngyilkos lett: a vízbe vetette magát. Másnap vagy harmadnap, amikor már maguk mögött hagyták Mombasát. megtámadtak és kiraboltak egy arab hajót, foglyul ejtvén annak utasait. Április 14-én Malindi kikötőjében horgonyoztak le. Ennek a városnak sejkje szívesen nyújtott segítséget a portugáloknak. minthogy ellenséges viszonyban állott a mombasai sejkkel. Sőt, egy kitűnő tengerész hírében álló Délkelet-Arábiából származó révkalauzt is rendelkezésükre bocsátott, hogy az vezesse tovább hajórajukat India felé. Ezt a férfit Achmed ibn Madzsid-nak hívták. Számos tudományos munkájáról is hires volt, főként azokról a műveiről, amelyekben a hajózás elméleti kérdéseit és az Indiai-óceánon történő hajózás módszereit tárgyalta. Kedvező széllel haladtak tovább és 1498. május 20-án az esti órákban tűntek fel előttük Calicut (jelenlegi nevén Kozhikode) délnyugai-indiai kikötőváros épületei. Még aznap este megjelentek a hajók fedélzetén a helyi kormányzóság magasabb rangú hi(Folyt. a 13. oldalon) Halász Péter száról. A TÖRTÉNELEM LAPJAIRÓL Vasco da Gama: kalóz vagy felfedező?
