Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-10 / 15. szám

MAGYAÜ HÍRADÓ 13. oldal A FAFEJŰSÉG URALMA Irla: VAJDA ALBERT Ha Jókai Mór ma élne. biztos, hogy nem Írná meg ..A kőszívű ember fiai" cimű remekmíivét. hanem ehelyett papírra gépelné ..A fafejű ember fiai”-t. Szív­vel manapság nem illik Írónak fog­lalkoznia. még kőszivvel sem. Ez a szivspecialisták hatáskörébe tarto­zik, sajnos, egyre nagyobb mérték­ben. mert úgy látszik, amilyen tempóban válik szívtelenné a világ, olyan sebességgel terjed a szívbaj. Mintha a természet „csak azért is" be akarná bizonyítani, hogy minden látszat ellenére az emberi­ségnek mégis van szive. Egyszóval. Jókai Mór nem a kőszivről írna, hanem a fafejről, amely. — szerény véleményem szerint. — korunk egyik szimbóluma. Ha lenne valaki olvasóim között, aki nem tudná, hogy a magyar aszfalt-nyelv mit ért „fafej" alatt, annak ezennel elárulom: fafejü az. aki makacs, nyakas, szűklátókörű. A fafejü ember nem csak más hibájából nem tanul, hanem a sajátjá­ból sem. sőt, egyáltalában nem tanul, hanem éppen ellenkezőleg, azt is kihullatja abból a fafejéből, ami valamiképpen beleszivárgott. Ha a fafejü ember meg­vakarja a fejét, akkor, — az otthoni rossznyelvek szerint. — szálka megy az ujjába. Ebből a rövid leí­rásból is kitűnik, hogy ha valakinek azt mondják: „te fafejű", ezt mindennek szánták, csak bóknak nem. A fafejüség szorosan hozzátartozik az emberi alaptermészethez. Ha nem igy lenne, akkor a kétláb­­ra-állás óta eltelt évmilliók alatt az emberiség rengeteget tanult volna és nem követné el újra és újra ugyanazokat a hibákat. Egy erdész bizonyára szakszerűbben foglalkoznék a témával, mert nálam sokkal jobban ismeri a különböző fa-fajtákat. De elég hosszú ideje tartozom az emberiség beltagjai közé, igy hát, mint amatőr fa­specialista hozzá tudok szólni a kérdéshez. A fafejűek két főcsoportra oszthatók. Vannak puhafa-fejűek és keményfa-fejüek. Ezek felett állnak az úgynevezett FURCSA HISTÓRIÁK (Folyt, a 10. oldalról) segítséget nyújt a spanyol flotta első repülőgépanya­­hajójának építéséhez. A hajót a néhai miniszterelnök emlékére „Carrero Blanconak" nevezik majd. A francia szatirikus lap, a Canard Enchainé egy­mondatos kommentárja: „Eddig sohasem mondtunk semmi jót a Franco-rendszerről — de azt el kell ismerni, hogy az urak nem babonásak.” JOHN STEEL KALANDJAI Nyugat-Németország játéküzleteiben uj ..csodababák" jelentek meg. Angol nevük van. A sza­kállas babát Hard-Rock-nak hívják. A babák dobozában a következő reklámszöveg ta­lálható: „Babáink testébe tizenhat, különleges csap­ágyon forgó ízületet építettünk be. Ez lehetővé teszi, hogy a jutányos áron kapható kiegészítő felszerelések segítségével a legváltozatosabb játékokra használjuk őket. Így például a „partraszálló felszerelés" segítségével gyakorolni lehet a babákkal a karaté üté­seket. valamint a rohamkéssel vívott közelharcot. A „kémelháritó felszerelés" miniatűr lehallgatókészü­léket. apró. hangtompitós pisztolyt és kis méregfio­lákat tartalmaz. Ideális, tanulságos és tartós ajándék ez gyermekeinknek." Forgalomba hozza a Schildkröt cég. A baba ára kü­lönleges felszerelések nélkül 24 márka 50. „bükkfafcjűek", akik a világtörténelem tanúsága szerint a legeslegkeményebb fából készült kobakot hordozzák nyakukon. Senki se gondolja, hogy a puhafa-fejet viselőkkel könnyebb boldogulni, mint a nehéz, tömör alapa­nyagból alkotott koponyák birtokosaival. Tévedés! A puhafa-fejű legfeljebb kedvesebben mosolyog vissza az emberre, időnként helyeslőén bólogat is, jeléül annak, hogy a puhafát könnyebb mozgatni, mint a keményet. De ettől eltekintve, pontosan olyan konok, értetlen és éppen úgy ragaszkodik apja, nagyapja, dédapja és valamennyi fafejű felmenője elkövetett ostobaságaihoz, mint a keményfa-fejűek. Társadalmunk minden területén elfoglalták az őket megillető helyet a fafejüség képviselői. Állhatnak egyenruhába szállodák előtt, mint köszönő-ember, de ugyanígy megtaláljuk őket másfajta egyenruhákban, civilöltönyökben, sőt fürdőnadrágban is, mert a fafej független az öltözködésjől. a társadalmi pozíciótól, a vezető állástól. A fafejüségnek nincsen ideológiája, mégis. — megítélésem szerint, — jobban rányomta bélyegét sorsunkra, mint más. könyvekben lefek-VASCO DA GAMMA: KALÓZ VAGY FELFEDEZŐ (Folyt, a 12. oldalról) vatalnokai. Gama az egyik halálraítélt matrózát küldte velük a partra, mert az illető valamelyest beszélt arabul. Az embert két arab előkelőséghez vezették a partmenti házak egyikébe. Az első kérdés, amelyet feltettek neki, igy hangzott: „Milyen ördög hozott téged ide?!” A matróz elmondta, hogy a hajók a messzi Portugáliából érkeztek, fűszereket kívánná­nak magukkal vinni hazafelé vezető Útjukon, s gazdái arra is kiváncsiak, akadnak-e vajon keresztények is az itt lakók között. Az arabok egyike ekkor visszakisérte a követet és a hajón találkozott az admirálissal, akivel meglehetősen össze is barátkozott. Mindazon­által a parti arab kereskedők nem nézték jó szemmel az idegenek jelenlétét. Különböző összetűzésekre került sor a következő napokon, sőt magát Gamát is elfogták és csak akkor engedték szabadon, amikor cserebe több árucikkat kaptak a hajók raktárából. Kereskedelmi szempontból az ut itteni része közvetle­nül nem sok hasznot hozott a portugáloknak, közvet­ve azonban igen, hiszen első alkalommal sikerült Indiát tengeri utón elérni. Nem sokkal a visszaindulás előtt Gama emberei több túszt ejtettek a hajóra látogatók közül. Több portugál: hajós viszont a parton esett fogságba. A túszokért cserébe Gama őket követelte vissza, ellen­kező esetben a túszokat kivégzi. Végül a portugál hajósokat szabadon engedték. Gama is szabadon bo­csátotta á túszok egy részét, a többit azonban magával vitte. Augusztus 29-én indult visszafelé. Ez az ut mindennek volt mondható, csak békésnek nem. Gama például tüzet nyittatott egy hajóra, amelyről azt hitte, hogy a calicutiaké. a parancsnokot megfutamí­totta és a hajót kirabolta. Hosszú hányódás után ért vissza Portugáliába — közben a hajók három hónapig vesztegeltek teljes szélcsendben az Arab-tenger vizein. A sok harc. a skorbut és más betegségek miatt összesen csak 55 ember tért vissza vele együtt szülő­földjére. 1502 februárjában Vasco da Gama újabb meg­bízást kapott, és másodszor is utrakelt. Ekkor már húsz hajó tartozott a parancsnoksága alá. ebből letett eszme. Igaz. hogy ha őszinte akarok lenni, meg kell mondanom: bizonyos nagy. átfogó politikai irányok rendszerbe foglalásánál jelentős számban muködtek közre a fafejűek. Minél több közhelyet ta­lálunk cgy-egy ilyen ideológiában, annál biztosab­bak lehetünk abban, hogy mind a kiagyalás, mind pedig a rendszerbe-foglalás túlnyomórészt fafejűek alkotása. Persze, mondhatná valaki, teljes joggal: az emberiség jelentős része óvakodik attól, ugv ilyen müveket elolvasson. A baj csak az. hogy nem elég távoltartania magát az embernek a fafejűek elméle­teitől. írásaitól, szavaitól, a mindennapi életben akarva nem akarva kénytelen saját bőrén tapasz­talni a fafejüség gyakorlatát. A fafejűek elleneznek mindent, amit a józan ész tanácsol. A fafejűek szemében nem létezik humánum, megértés, szeretet, egyszóval mindaz, amire lehet ugyan cinikus meg­jegyzéseket tenni, de alapjában véve mégis ezek teszik még valahogyan elviselhetővé a fafejűek által ránkerő­szakolt világot. A fafejüség ellen lehetne küzdeni, ha az emberiség évmilliók óta nem szokta volna meg. hogy lágyszívű birkanyájként, gondolkodás nélkül rohan azok után. akik hangosabban tudnak iivölteni. mint az átlag. És sajnos, ezek — ha nem is mindig, de nagyon gyakran — a fafejűek közül kerülnek ki. Hiszen köztudott, hogy egy hordó annál hangosabban kong. minél kevesebb tartalom van benne. tizenöt indult közvetlenül portugáliai kikötőből. A hajók egyike később a Mozambique-csatornában megsemmisült. A közeli Kilwa városának legfőbb e­­lőljáróját Gama a hajójára hívta, majd amikor az megjelent, halállal fenyegette meg. ha nem fizet azonnal adót Portugália királya számára és nem Ígéri meg. hogy ezentúl rendszeresen adózni fog. Miközben a hajó India felé közeledett, számos matróz megbetegedett skorbutban. Ezeket da Gama habozás nélkül partra tette és sorsukra hagyta. Később megtámadott egy zarándokokkal zsúfolt hajót, amely szintén Calicutba tartott. A hajót kirabolta, az utasokat és matrózokat a hajófenékbe záratta majd ágyutüzet zúdított rájuk. Közben az emberek kitörtek és megpróbáltak valamilyen módon védekezni, de az admirális — négynapos, ádáz csata után — végül „győzedelmeskedett": a hajót sikerült felgyújtania és elsüllyestenie. anélkül, hogy bárkinek is segítséget nyújtott volna, eltekintve attól a tizenkét gyermektől, akiket elfogatott és Lisszabonba kül­detett. Calicutba érvén Gama megkezdte a város ostromát. Harmincnyolc halászt elfogott és felakasztotta őket a vitorlarudakra. majd éjszaka levágatta a holttesteket a kötelekről és a tetemeket borzalmasan megcson­kítva egy bárkával kiirányitotta a partra. Egy levelet is küldött amelyben az állt: „így jár mindenki, ha a város nem adja meg magát!” A közeledő teherhajókat és bárkákat felgyújtotta, és a városra ágyutüzet zúdított. így zajlott le a gyarmatosítás egyik epizódja — s talán nem is a legrettenetesebb a történelem folya­mán. tavaszi gólyahír Szép dolog az. utazás, Hátránya is van ám ennek, Az. irigység céltáblái Sokan, ha külföldre mennek. Itt van például a gólya, Faggatják m^jd egyre-másra: Miitől lelik minden évben Afrikai utazásra? Hidvéghy Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents