Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-03 / 14. szám
12. oldal .MAISVAU III KA IX * ÁDÁM AMERIKÁBAN Szín: Washington egyik tere, háttérben a Capitoliummal. A tér közepén emelvény, mikrofonokkal. Az emelvény körül hullámzó néptömeg. Ragyogó nap. Adám mint külföldi turista, Lucifer mint idegenvezető, Éva mint amerikai riporternő. Várkonyi Andor ÁDÁM: Mely ország, s nép ez, amelyhez jövénk? LUCIFER: Ez ország: az Egyesült Államok, S fővárosának főterén vagyunk. Népe. e szorgos nép, mely itt hazát Teremtett, — olyan magasra emelte A kultúrát, s civilizációt, Mint e Földön csak igen kevés nemzet. S most azért gyűlt ide. e tágas térre, Hogy meghallgassa a nap szónokát, Ki — miként később hallani fogod — Bejelenti, hogy ő is pályázand majd A jövő évi választás során, A hatalmat, és nagy publicitást, De egyben gondot, sok gondot jelentő Négyéves elnöki pozícióra. ÁDÁM: S mi gond bántja e népet, Lucifer? LUCIFER: Nem is egy gond az, de legalább három. Az egyik neve: nyersanyaghiány, A másiké meg ez: infláció. A harmadik: munkanélküliség, S mindegyik folyvást, csak emelkedik... A hármat együtt ekként nevezik Közgazdaságilag: RECESSZIÓ! ÁDÁM: Értem, Lucifer. S szűm együtt dobog A néppel, mely mindezt elszenvedi... Csak azt nem értem: ama férfiú, Ki mostan üli az elnöki széket, E férfiú, miért nem teremt rendet, Mért nem vet gátat az inflációnak, Mért nem intézkedik azon irányban. Hogy eltűnjék a nyersanyaghiány, S munkához jusson, minden férfi, s nő, ki ez országban dolgozni akar?! LUCIFER: Hogy mért nem teremtett rendet az elnök, Ki e nép sorsát most kézben tartja? — Hát azért nem, mert amit ő talált E célból éppen legmegfelelőbbnek, — A tervet, melyet jóváhagyás végett Beterjesztett a Kongresszus elé, — E gyülekezet jóvá nem hagyandta, S igy meghalt az, bár meg sem született. ÁDÁM: Dehát ha nem tetszett a Kongresszusnak, Az elnöknek ama javaslata, — Vajh mért nem csinál jobbat a Kongresszus?! LUCIFER: Mert bármilyet csinálna is, — az elnök Megvétózná, s ezzel nyomban megölné A magzatot, még születés előtt. ÁDÁM: E hasonlattal éltél már elébb... LUCIFER: Igen, mert csak igy válik érthetővé: Mért áll ez ügy, s nem megy jobbra se balra, Mint a szekér, mit két ló, kétfelé húz... ÁDÁM: Most értem már, de van még valami, Ami elmémbe sehogyan se fér: Ha ily nehéz az elnök hivatása, Miért van az, hogy mégis akad ember, Ki töri magát az állás után? LUCIFER: Egy? Számuk immár szinte légió! Madách Imre után szabadon Irta: VÁRKONYI ANDOR S még hol a vég? Eső után a gombák, Nem szaporodnak úgy e nagy országban, Napról-napra, — mint az elnökjelöltek. ÁDÁM: S az ok? LUCIFER: Az, hogy mindenki azt hiszi: Az orvosságot, mely ir minden bajra, Egyedül ő találja csak meg, senki más... ÁDÁM: H dőre hit valóban különös... De nézd csak azt a nőt ott, kék ruhában. Arca. s alakja roppant ismerős. Egészen biztos, láttam valahol... LUCIFER: Erről gyorsan bizonyságot szerezhetsz. Odamegyünk, és megszólítjuk őt. (a nőhöz sétálnak) Bocsánat lady, ha háborgatom, De ez az ur itt (Ádámra mutat) e helyt idegen, . S azt állítja, hogy ön oly ismerős, — Hogy bizton látta önt már valahol! ÉVA: Lehet, mert én sok-sok vidéken jártam, — Riporterség a hivatásom. A nevem Éva... Éva Firstwoman... ÁDÁM: Éva? Éva! Óh nem voltunk mi ketten, Valaha együtt a szép Édenkertben? ÉVA: No nézd... Csak nem Ádámhoz van szerencsém?! ÁDÁM: (boldogan felkiált) De igen Éva! Én Ádám vagyok! S boldog vagyok, hogy végre rád találtam... Most már nem hagylak téged soha el. Vélem kell jönnöd, — bárhova vet sorsom... — Emlékszel ama gyönyörű időkre, Mit ott tölténk az ,,alma-ügy” előtt? Emlékszem-é? Óh azt a szép időt, Mig élek, soha nem felejtem el. De véled Ádám mégsem tarthatok, Nem követhetlek téged utadon... Nem tehetem, bár még most is szeretlek. De mért nem Éva, mikor szivem-lelkem, És vérem minden cseppje úgy kíván, Mint forrásvizet az eltikkadt vándor... Miért nem, óh, és százszor is, miért nem? Hajolj közelb Ádám, megsúgom néked A titkot, mely az úttól visszatart, Az édes titkot... Oh te drága, drága! Sejtettem én, hogy szerelmünk gyümölcse Egyszer megérik... ...Sajnálom. Adám... Nincs mit sajnálnod, hisz én boldogan... (közbevág) Nem erről van szó. Ádám... (idegesen): ...Hát miről? (megsúgja) Elnökjelöltnek érzem Ádám, magam! ÉVA: ÁDÁM ÉVA: ÁDÁM ÉVA: ÁDÁM: ÉVA: ÁDÁM ÉVA: Gyors függöny. A VILÁG UGTOYÉRBEMÁSZÓBB HAZASPARJA Irta: VAJDA ALBERT Vajda Albert Ha egészen precíz akarnék lenni, azt imám: a világ legtenyérbemászóbb volt házaspárja, hiszen Elizabeth Taylor és Richard Burton, — akiket mérhetetlen merészséggel igy bátorkodtam elnevezni, — már nem él együtt a házasság'kétes értékű kötelékében. Számomra — és azt hiszem sok olvasóm számára — Taylor és Burton még mindig összetartozik. Lehet, hogy sokan „feszítsd meg”-et kiáltanak majd rám, lehetséges, hogy akadnak olyanok, akik meg szeretnének kövezni érte, de nem bánom, vállalom a felelősséget. Az az érzésem, hogy egyszer már ki kell nyitnia valakinek a száját és ki kell mondania, hogy viszketni kezd a tenyere, ha a lapokban meglát egy Taylor-képet, vagy elolvas egy Burton-nyilatkozatot. Felelősségem teljes tudatában állítom, hogy ha lenne egy Tenyérbemászó Kupa, amellyel évenként kitüntetik azokat a közéleti személyiségeket, akik arcátlanságukkal kiemelkedő eredményeket értek el, — nos, akkor bizonyos, hogy az elmúlt évek egyikén a Taylor-Burton duó kapta volna meg a „világ legtenyérbemászóbb házaspáija” büszkéden címet. Nem szeretném, ha bárki is félreértene. Nekem, személy szerint semmi kapcsolatom sincs sem egyikkel. sem másikkal. Jó, jó, ne gondolják most a férfiolvasók, hogy persze, savanyu a szőlő, Liz Taylor egyike volt a világ legszebb nőinek, az csak természetes, hogy fütyül rám, ezért haragszom rá. Ezen az alapon a világ valamennyi csinos, szép, izgalmas filmszinésznőjére haragudhatnék, élen Sophia Loren-nel, aki elsőszámú távoli (sajnos, de még mennyire, hogy távoli) kedvencem. Nem kérem, semmiféle férfiúi életszemlélet (vagy testszemlélet) nincsen abban az idegesítő tenyérviszketésben, amit akkor érzek, ha Liz Taylor és Richard Burton körül felharsannak a reklám harsonái. Lehet, hogy mások nem értenek egyet velem, de engem mérhetetlenül felháborított minden alkalom, amikor a világsajtó kikürtölte, hogy Burton almanagyságú gyémántot, vagy körtenagyságu gyöngyöt vett Liz Taylornak, jeléül annak a mérhetetlen szerelemnek, amely összefűzi őket. Viszolyogva olvastam arról, hogy annakidején, évekkel ezelőtt, Liz Taylor külön yachtot bérelt, mert öt kutyáját nem engedték be a brit szigetre. Az angol törvények értelmében ugyanis hat hónapig karanténben kell lenniök a partraszállitott állatoknak. Liz Taylor yachtja ott horgonyzott a partok mellett, fedélzetén az öt ölebbel, amelyek biztosan éktelen csaholással és farkcsóválással fogadták úrnőjüket, valahányszor az meglátogatta őket a filmforgatás szüneteiben. Rajongok a kutyákért, otthoni életem fénypontjai voltak különböző pulijaim, farkaskutyáim és spánieljeim. Teljes szívvel és lélekkel vallom azt, hogy egy kutya nagyon gyakran sokkal érdemesebb luxusyachtra, mint sok emberi lény, de mégis ... de mégis fejembe szállt a vér, amikor a tenyérbemászó házaspárnak erről a reklámtevékenységéről értesültem. Forgott a gyomrom, valahányszor fölreppent a hir: Liz és Richard válik. Utána lódult egyet, amikor arról olvashattam, hogy Liz és Richard még sem válik, hanem valamelyik árverésen vásárolt valamilyen mérhetetlenül drága ritkaságot, amit fülre, nyakba, orra, vagy más testrészre lehet akasztani. Mindig volt kis szünet, azután megint: válnak... nem válnak... válnak. Közben mindegyik nyilatkozott is. Publicity managerük állását sem irigyeltem soha. Végre-valahára eljutottunk azután odáig, hogy a világ megtudta: Liz és Richard törvényesen is elhagyta egymást. Ahogyan a sejtek osztódás utján szaporodnak. úgy most egy pár helyett két egyén, illetve két újabb pár lépett a porondra. Liz nyomban maga mellé (Folyt, a 13. oldalon)
