Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-03 / 14. szám
ELVÁLÁSI TANÁCS — Ön egyszer azt tanácsolta az elválás kérdését latolgató házastársaknak, hogy csak akkor gondoljanak elválásra, ha úgy vélik, hogy ezáltal jobb lesz az életük. Nem tudom, hogy ez a tanács megállja-e a helyét akkor, amikor gyermekek is szerepelnek az ügyben. Nem lehetne ilyenkor azt a kérdést föltenni: „Vajon az elválás által jobb helyzetbe kerülnek a gyermekek vagy nem?” Ezt azért kell kérdés tárgyává tenni, mert az elválásnak nagyon súlyos következményei vannak a gyermekekre nézve. Hogy tudják később megoldani az elválás miatt keletkezett problémákat? Nem volna könnyebb esetleg egy rosszabb házasságban élni, mint egy bizonytalan helyzetet teremteni a gyermekek részére? VÁLASZ — Jóllehet az elválás tagadhatatlanul nagy törést okoz sok gyermek életében, mégis azt kell mondanunk, hogy sokkal veszélyesebb helyzetben maradnának akkor, ha egy olyan családban élnének tovább, ahol a szülők egymást gyűlölik, megszégyenítik és esetleg tettlegesen is bántalmazzák. Talán a következő levélből még világosabban meglehet látni ezt a kérdést. Kedves Miss Benedek! Azért irom ezt a levelet, hogy néhány szót szóljak azokhoz a házastársakhoz, akik ,,csak a gyermekek érdekében maradtak együtt”. Én is egyik áldozata vagyok ennek a „nemes cselekménynek”. Szüleim házassága sikertelen volt. Apám szadista alkoholistává lett, aki nyilvánosan csókolgatta a gyermekeit, de otthon ütlegelte őket. Anyám is azok között volt, akit az apám gyakran öklözött és bántalmazott. Bátyám úgy menekült meg ebből a pokolból, hogy fiatalon meghalt. Ugyanígy járt anyám is. Influenza következtében meghalt. (Ha élni akart volna tovább, biztosan megmenekült volna.) Leánytestvéremmel együtt kikerültünk a lakásból, amikor F évesek voltunk. Testvérem gyermekkora óta gyomorfekély miatt szenved, és jelenleg is kezelésen megy át. Én is orvosi kezelésben részesülök. Nagyon kellemetlen múltra emlékezem vissza, és emiatt rendkívül rossz a memóriám a mostanában történt eseményekkel kapcsolatban. Mondja meg olvasóinak, hogy ha a házasság tarthatatlan, akkor bontsák fel, a gyermekek érdekében. * * * ÖLTÖZKÖDÉS JELIGE — Ne értsen félre, nem veszekedünk a férjemmel, csak sokat vitatkozunk az öltözködésem miatt. Neki ugyanis más az ízlése, neki nem tetszenek az én ruháim, én pedig a saját Ízlésem szerint akarok öltözködni. Igazam van? VÁLASZ — Engedjen valamit a negyvennyolcból. Madame Pompadour, a női tudományok nagymestere azt mondotta egy fiatal udvarhölgynek: ne feledje el, hogy nemcsak vetkőzünk, hanem öltözünk is a férfiaknak. * * * APA ÉS ANYA — Leányunk harmadikos az egyetemen, és úgy határozott, hogy abbahagyja a tanulást, aztán munkába áll, és segiti egyetemre járó vőlegényét. Mi nagyon szeretjük ezt a fiatal embert. Leányunk már három év óta vele jár, de férjem és én nagyon el vagyunk keseredve leányunk döntése miatt, mert úgy gondoljuk, hogy önmagával szemben nem viselkedik helyesen. Leányunk kitűnő tehetséggel rendelkezik és négy éves ösztöndíjat kapott tudása után. Ragaszkodik hozzá, hogy májusban megtartják a házasságkötésüket. Ez pedig úgy lehetséges, ha ő is munkába megy. Férjem rávilágított már többször b arra (nem a leányom előtt), hogy jónéhány házaspárt MAC) Alt II lit Alii) ismer, akik ugyanígy tettek és nemsokára elváltak, ügy tűnik, hogy a diplomát szerzett férfi túlnőtte feleségét, aki éppen diplomához segítette. Később a tanult férj vonzóbbá vált egy tanult asszony számára, azért munkának élő feleségét otthagyta, aki addig már tiz évet öregedett és nem rendelkezik egyetemi végzettséggel. Mi az ön véleménye? VÁLASZ — A döntést bízzák leányukra, bár meg kell hagyni, hogy balgaságot követ el akkor, amikor minden eshetőséget nem vesz számításba. Ne avatkozzanak bele az ügybe, és reméljék a legjobbakat. A HALOTT MENYASSZONY Este két nagy gyertyát fejemnél gyiytottak, éjfélig mosdattak, hajnalig csókoltak. Párom, nem mehetek a kiskertbe hozzád, háncsból van a térdem, kőből van a lábam. Anyám a sarokban, apám az ajtóban, küldjétek el innét a deszka-koporsót! Vasárnap templomba gyalog megyek én még, ha fölenged nytam ez a sok hidegség. Finom búzalisztből kenyeret sütök még, a jövő tavasszal páromé leszek még. Weöres Sándor GÖRBE TÜKÖR IFJÚSÁG ELLENI BŰNTETT Az utcán találkoztam Verpelétivel. Én ráköszöntem, de ő nem köszönt vissza, pedig rámnézett. Rámnézett, de nem látott és elment volna mellettem, ha nem fogom meg a kabátja ujját. Jó reggelt! Hova sietsz? — Megyek a rendőrségre. Feljelentem magam. — Miért? Mit csináltál? — Ifjúság elleni bűntettet követtem el. — Te? — Én. — S ki ellen? — Önmagam ellen — mondta Verpeléti, aztán igy folytatta: — Ma reggel belenéztem a tükörbe és megdöbbenve láttam, hogy egy öregember néz vissza rám: fáradt arc, keserű vonások, tasakos szemek. Belenéztem a tükörbe és azt kérdeztem magamtól: hol van az az ifjú. aki voltam? A kérdésre azonban nem tudtam válaszolni. Most megyek a rendőrségre és feljelentem magam. Én is voltam kiskorú. Bizonyítékul elhoztam magammal a gyerekkori fényképeimet. Nézd. ez a szőke, csodálkozó szemű kisfiú én voltam... És ez is én voltam, ez a rövid nadrágos. tiszta mosolyu. cingár lábú gyermek... S nézz meg most! Ez lett belőlem! Ezt csináltam belőlem! Mi ez. ha nem ifjúság elleni bűntett? Megyek a rendőrségre és feljelentem magam. — Egy szót sem értek. Mindössze annyi történt, hogy megöregedtél. — Hát szabad ilyesmit csinálni egy ifjúval, egy kiskorúval. akinek fogalma sincs arról, hogy mi az az öregség, mit jelent az. hogy meszesedés. szédülés. 11. oldal gyomorégés... És milyen alattomosan csináltam, szinte észre se vettem, hogy megöregedtem, mert állandóan dolgoztam loholtam, futottam, szaladgáltam és mindig azt hittem, hogy fontos az, amit csinálok... — Én is ismerem a paragrafust, amely kimondja: ifjúság elleni bűntettet követ el az. aki károsan befolyásolja a kiskorú erkölcsi fejlődését. Nos. ez is stimmel. Amikor kiskorú voltam, megesküdtem, hogy gvámola leszek a nőknek, gyerekeknek, özvegyeknek és ha valami igazságtalanságról hallok, azonnal lóra ülök és a helyszínre vágtatok igazságot tenni. A későbbiek folyamán azonban lebeszéltem magam arról, hogy folvton-folyvást én legyek az igazság bajnoka és ezzel károsan befolyásoltam erkölcsi fejlődésemet. De nemcsak az erkölcsit, a szellemit is. Valami baj van velem. Az utóbbi időben nem jutnak eszembe a nevek, elfelejtem az olvasott könyvek címét, a filmek tartalmát... Hát ez lett belőlem az ifjúból, a minden szépre és jóra fogékony kiskorúból... De most megyek a rendőrségre és feljelentem magam... Ez az ifjúság elleni bűntett tipikus esete — mondta Verpeléti és faképnél hagyott. — Este — kíváncsiságból — felhívtam telefonon. — Mi van veled? Voltál a rendőrségen? — Nem voltam — felelte ingerülten Verpeléti. — Egy ostoba ifjonc miatt, aki voltam, nem fogok meghurcolni egy becsületben megőszült férfit... Hát nincs igazam? Nem feleltem a kérdésre. Szép csendesen letettem a kagylót. _______________________Mikes György TELEKI PÁL MÁRTÍRHALÁLA (Folyt, a 10. oldalról) óra tájban meglátogatta beteg feleségét a szanatóriumban. Onnan a külügyminisztériumba hajtatott, ahol Bárdossy külügyminiszterrel megtárgyalták az angol álláspont jelentőségét. ..Mindent megtettem, amit lehetett, és nem hiába. Többet nem tehettem." — mondta Bárdossy feljegyzése szerint. A külügyminisztériumból este 8 óra tájban átment a Bazilikába, a cserkésztisztek évi lelkigyakorlatára. Ott is nyugodtan elbeszélgetett, majd többekkel együtt vacsorázott. Visszatérve a miniszterelnökségre, kiszállt kocsijából és a rávárakozó Német Kálmán csángó pappal sétált egyideig a bástyán. A csángók hazatérési törekvéséről beszélgettek. Német Kálmán szerint Teleki ekkor is nyugodtkedélyű volt és mondhatni optimista benyomást keltett. Teleki még a titkárnőjével beszélt aztán telefonon, másnapi teendőkre nézve. Idáig tudjuk utolsó óráit, de mindebben szikrányi jele sincs öngyilkossági szándéknak.amit a körülmények összesített logikája kizár ennél a végtelenül megfontolt embernél. Dehát akkor a búcsúlevél, amit mardosó önváddal irt a kormányzónak, bejelentve öngyilkosságát? — kérdezhetné valaki. Ezt a búcsúlevelet soha senki se látta. Az ..elveszett" búcsúlevél csak évekkel később, egyes Nyugatra távozott diplomaták nyilatkozataiban öltött formát, különböző változatokban. Teleki halálának ilyen beállításával legendát akartak támasztani és az ország vezetőinek háborús felelősségét maximálisan enyhíteni. De az. hogy Telekit Hitler megbízásából Keitel generális kényszeríteni akarta a közös támadásra Jugoszlávia ellen, és ennek megtagadása miatt agyonlőtte: éppen elég enyhítő körülmény az. ország felelősei részére. Gróf Teleki Pál agyonlövése egyébként a Nürnbergi Perben vádpont volt Keitel ellen, de nem volt elég bizonyíték, hogy ő követte el a gyilkosságot. Arról a bizonyos pesti rendőrről mit sem tudtak, igy hát nem idézték meg tanúnak.
