Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-09 / 2. szám
8. oldal Jaj, ha mindenki megjavulna! Irta: SIMA FERENC Az ember úgy van teremtve, hogy legyen egy kis lelkiismeretfurdalása, ha elkövet valami rosszat, és hát ki nem követ el a bibliai mérték szerint? Ez a lelkiismeretfurdalás különösen igy újév után szokott motoszkálni bennünk, amikor gondolatban szemlét tartunk, hogy a lepergett év során mennyit vétettünk a felebaráti szeretet ellen, nem dobva vissza kenyérrel, ha valaki követ vágott a fejünkhöz, és ha jobbról kaptunk egy jókora pofont, nem tartva oda a másik orcánkat is, hogy kérjük a következőt. Megfigyelésem szerint nagyon sokan vétkesek vagyunk ebben. De azért újév táján megfogadjuk magunknak, hogy az idén pedig jobbak leszünk. De sajnos ez a megjavulási fogadalom, akárcsak a többi csoda, csak három napig szokott tartani, aztán már megint nem szeretjük az ellenségeinket, sőt esetleg újat is szerzünk és a tőlük kapott pofonokat visszaadjuk, ahelyett, hogy szelíd alázattal a további ütlegelést sürgetnénk. Mire belemegyünk egy darabon az uj esztendőbe, akkorra már el is készül az év első bűnözési statisztikája és szokás szerint kiderül, hogy az idei első hetekben még több volt a bűnözés mint tavaly. Tehát az újévi fogadkozást sutbavágva még rosszabbak lettünk. Van azonban egy hatalmas szervezet, az egyházak összessége, amely ebbe nem tud belenyugodni és egyre hevesebb harcot folytat a bűn ellen, aluszékony lelkiismeretünket szüntelenül élesztgetve. A papok erről prédikálnak a templomokban és hiába nem megyünk oda, hogy bennünket ugyan ne javítgassanak, és inkább bekapcsoljuk a TV-t, vagy a rádiót, mert az egyházi műsorszám prédikátora ott is a pofozkodó ellenségünknek a másik orcánk odatartására buzdít bennünket. Erre dühösen kikapcsoljuk a TV-t, vagy rádiót, mert bennünket úgyis eleget pofoz az élet árdrágulásokkal és inflációs dollárral, nem kell ehhez még pótpofonokat is kapnunk. Hogy kifújjuk a mérgünket elmegyünk egyet sétálni a parkba. No oda is jó helyre mentünk! Ott az Üdv Hadsereg, vagy a Baptista Egyház szabadtéri prédikátorának buzdítását halljuk, hogy „jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, imádkozzatok azokért, akik titeket üldöznek.” Mivel minderre nem nagy bennünk a hajlandóság, mert a prédikátor szerint szeretetre méltó ellenségeink ki akarnak fúrni benünket az állásunkból, tolongásban a buszon ki akarják lopni a pénztárcánkat, ezzel éppen a megkívánt szeretet ellenérzését, az utálatot váltva ki belőlünk maguk iránt, ott hagyjuk hát a prédikátort az úgyis hideg parkban és megyünk haza. Ám ott a levélszekrényünkbe bedugva a jehovisták, adventisták, vagy metodisták ingyenes hitteijesztő lapját talájuk, amely arra int, hogy „arról ismer meg benneteket a világ, ha egymást szeretitek... Ne kívánd a te felebarátodét... Egymásnak sosem ártsatok.” Egyszerűen nem tudunk hová menekülni a megjavításunkra irányuló hadjárat elől, hogy el ne éljenek bennünket. Ellenállásunk lassanként megtörik és azt hiszem, előbb-utóbb oda jutunk, hogy megadjuk magunkat ennek az állandó rohamnak és — mindannyian jók leszünk. Nem lesz többé rablás, gyilkosság, erőszakolás, paráználkodás, csalás, zsarolás, lopás, sikkasztás, verekedés, rágalmazás. A volt ellenségek csakugyan összeölelkeznek. Mindannyian betartjuk a tízparancsolatot, a többi parancsolatot is, valamennyi törvényt. Valamennyien egyházunk és országunk mintaszerűen kifogástalan fiai és leányai leszünk. Jaj, de szép is lesz akkor az élet, a világ! Ehhez a nagy megváltozáshoz igazítjuk hozzá az egész társadalmi rendet. Olyan elbocsátások lesznek itt, akarom mondani világszerte, hogy csak úgy füstöl. Rendőrség? Minek az. ha már mindenki teljesen rendes? Detektívek? Mit nyomoznának, ha nincs többé bűncselekmény? Bírák? Kiket ítélnének, ha nincsenek többé bűnösök? Ügyészek? Kiket vádoljanak, ha mindenki ártatlan immár? Börtönőrök? Mehetnek állást keresni ők is, mert üres börtönöket nem kell őrizni? és mehet az egész igazságügyi minisztérium. A magándetektívek is becsukhatják hivatalukat, mert ha nincs bűn, nincs megbízó sem. Az újságok EMBEREK ÉS ESETEK MESE, MESE MESKETE... Erzsébet, a tékozló hercegnő hazatért a családi tűzhely mellé, a nagy színész pedig magányosan mereng a genfi tó partján álló villája csöndjében. Molnár Ferenc kedves, szomorkás vígjátékot irt volna e korszerű (vagy korszerűtlen) társadalmi epizódból, sőt. ha utánagondol az ember, két darabjában, a „MarshaH”-ban és a „Farkasában föllelhetők hasonló motívumok. Az olvasó valószínűleg emlékszik rá: annakidején hirt adtam róla, hogy Erzsébet az angliai emigrációban élő jugoszláv hercegnő, aki rokonságban áll az angol királyi családdal, lévén unokatestvére a kenti hercegnőnek — elköltözött a londoni Chelsea-kerületben lévő házából, odahagyva férjét, Neil Balfourt, a bankárt, úgy vélve, hogy Richard Burton, a színész oldalán megleli az örök boldogságot. A londoni lapok nagy cikkekben foglalkoztak a romantikus történettel. — A jugoszláv hercegnő és Burton, a hajdani Hamlet, dán királyfi, megtalálták egymás oldalán a happy-endet, amely eddig makacsul elkerülte mindkettejük életregényét. Hiszen a fiatal hercegnő is esztendők óta kergeti a boldogság kék madarát — bakfiskorában megszökött a szülői házból Howard Oxenberggel, a dúsgazdag amerikai ruhagyárossal, könnyelmű tette következményeként az angol királyi család megszakította vele az érintkezést, a kenti hercegnő kivételével, aki megértőbb volt iránta. A házasság azonban nem volt sikeres, 1967-ben válással végződött és Erzsébet hamarosan féijhezment Balfour bankárhoz, aki nem csak a Londoni Cityben örvend nagy tekintélynek, de a közéletben is tevékeny és a legutóbbi választásokon a konzervatív párt jelöltjeként indult a Hayes és Harlington-körzetben. A Balfour-házaspár gyakran találkozott a Burton-Taylor házaspárral s mint végül az idei őszön a hercegnő megvallotta ország-világ előtt: szive régen kigyult a nagy színész iránt és érzelmeit a színész is viszonozta, de amig Elizabeth volt a felesége, mármint az a másik Elizabeth, a Taylor, addig elcsittitották a szivük szavát. Amikor aztán kiderült, hogy Elizabeth is mást szeret s felbomlott a legendás házasság, boldogságuknak többé mi sem állta útját. A bankár-féij nem okozott nagy gondot, mert — a hercegnő úgy vélhette — a bankárokat nehéz vértezet véd érzelmi konfliktusok viharával szemben. Baráti köre előtt nem titkolta, hogy a bankár-féijet unalmas embernek tartja, mert hiszen mi foglalkoztatja egy bankár képzeletvilágát? Valuták értékrelációja, a tőzsde világa, infláció, defláció, refláció, recesszió s mindennek hatása az országra és a nemzetközi életre, mig a nagy színésszel merőben más a helyzet, borongó homloka mögött lét s elbocsájthatják a bűnügyi és törvényszéki rovatvezetőjüket. Sőt körülbelül meg is szűnhetnek az újságok, mert ha az emberszeretet uralkodik a Földön, akkor nincs többé háború sem, se légikalózkodás, sem emberrablás, sem forradalom, sem robbanólevél. És bóvlit se hirdetnek az újságokban, hogy vegyék meg azt az emberek, hiszen ez a felebarát becsapása lenne. Ahogy a bóvlik gyártása is. És ugyebár a legtöbb hirdetés ezeknek nyakbavarrására megy. Ennek vége, ha mindenki megjavul végre, ahogy ezt a papok kívánják. És igy nem lesz mit tenni az újságba. De ha mindenki megjavul, akkor a gyóntatópapok is munka nélkül maradnak, mert nem lesz meggyónnivaló. A templomok látogatottsága is erősen megcsappan, mert általában a bűntudat, a lelkiismeretfurdalás, a bűnbánat visz oda legtöbbeket. És a megfogyatkozott hallgatóságnak is nehéz lesz miről prédikálni, ha a bűnök megszűntével azokat ostorozn immár többé nem lehet. (Folyt, a 13. oldalon) nemlét örök kérdései gomolyognak, ahány kikötő annyi szerep, tegnapelőtt Kékszakáll, tegnap Trockij ma Churchill, holnap Tito s ki tudja, holnapután mii más. nagy egyéniség...?! Elizabeth, jugoszláv herceg nő tehát kézenfogta két leányát, aki még a Oxenberggel kötött házasságából származott í négyesztendős kisfiát, akinek már Balfour bankár a édesapja és elment a nagy színész oldalán a genfi t partjára, az álmok palotájába. Ez nyolc héttel ezelőtt történt. S ma a jugoszlá hercegnő két leányával és fiával ismét ott van chelsea-i házban, Balfour bankárral közös otthon; ban. Mi történt? Elizabeth hercegnő az őszinte borzadály hangja beszél Burton mellett töltött nyolc hetéről. — Rádöbbentem, — mondja — egy asszonyns (Folyt, a 9. oldalon) S’Z'E' MT'E A romában tartott világélelmezési konferencia egy ülésén a világ hamarosan bekövetkező éhségkrizisér volt szó. Annak ellenére, hogy már két korábbi ülést is széles körben tárgyalták a problémát, a legutol: ülésen csak addig jutottak el, hogy általánosan megv gyeztek az élelmiszerhiány létezésében és abban, hói elegendő gabonát lehetne termelni ahhoz, hogy < éhező országokat ellássák. Csak az maradt hátr: hogy ki fizesse a gabona árát és ki végezze a szállítást Az ülés ismételten bemutatta, hogy hány segítőké, ország van, és hogy hány ország — különböző okt miatt — csak körültáncolja az egész világért érv felelősségét. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársasá a múlt hónapban tartott Világélelmezési Konferenc első két ülésén résztvett, de a legutóbbi ülésen ne jelentkeztek. Az olajtermelő országok árpolitika óriási mértékben hozzájárult a külkereskedelem és műtárgyfélék gyártásának kríziséhez, amely mi különösen ránehezedik a szegény országokra, semmi ígéretet nem tettek arra nézve, hogy az 1 ezévi terméskiesés pótlására létesítendő 1.9 bil! dolláros alaphoz hozzájáruljanak. És még az Egyesi Államok is csak addig az Ígéretig jutott el, he Amerika élelmiszersegélye jelentős mértékben f emelkedni ebben az évben. Miközben a gazdag országok és a szupergazdag lajállamok tétlenül állnak, a világ élelmiszertartalé egyre csökken, és egyre jobban kiszaladunk áz időb hogy az élelmiszer összegyűjtésére és szállítás; intézkedések történjenek. A problémát még min meg lehetne oldani, de- a tehetős állan felelőtlensége most már egyre közelebb hozza tömeges éhínség kilátásait.
