Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-09 / 2. szám
9. oldal AMERIKAI JEGYZETEK Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Kutasi Kovács Lajos Megvallom, az indiai vallási rendszerekben meglehetősen tájékozatlan vagyok. Nagy vonalakban természetesen ismerem a brahmanizmust, a budhizmust, a hinduizmust, beleolvastam a Ma- r~ habarátába és a Ramajánába és tudom azt, hogy jó marha-felsált kizárólag vallási okokból — a „szent tehenek” miatt — körülményes lenne Indiában elfogyasztanom. Ismerem az indiai istenek nevét, tudom nagyjából, milyen tulajdonságuk van és milyen funkciót töltenek be; Durga, Vishnu, Krishna és a többiek, akiket nagy művészi átéléssel és szuggesztiv erővel véstek ki századok során kőből a névtelen művészek s helyeztek el az indiai templomokban, a stupákban. Indiában nem jártam még, nem láttam a Tadzs Mahalt, ezt a márvány-csodát, nem csípte orromat a hallottégetés felszálló fanyar füstje Benaresben a Gangesz partján, nem találkoztam maharadzsákkal, fakirokkal, kigyóbűvölőkkel. Csak Krishna-hivőkkel. Igaz, nem Indiában, hanem előbb Londonban, most pedig Bostonban és Cambridgeben. Londonban a Regent-Streeten vonultak libasorban, ritmusra lépkedve és ütögetve a tenyérnyi cintányérokat. Énekeltek és röpcédulákat osztogattak, nyilván afféle toborzó felhívást, hogy nosza, lépjenek be minél többen a Krishna-hivők táborába. Bostonban a Park-streeten vonultak, Cambridgeben a Harvard bejárata előtt mentek körbe-körbe. Hideg szél fújt a Charles-river felől, a narancssárga tóga alatt el lehetett viselni a pulóvert és a télikabátot. Akinek kopaszra beretvált feje is fázott — hisz szó ami szó, a rövidke janicsár-vakarcs aligha melegít — sapkát tett a fejére. Ily módon szerencsés összhang alakult ki a Kelet és a Nyugat között. Csak annyira érdekelnek a Krishna-hivők, mint mindenféle csodabogár. Megnéztem hát őket magamnak. Valamennyien fehérbőrű, jórészt szőke, legfeljebb barnahaju legénykék és leánykák voltak, akik nyilván éppúgy nem látták Indiának még a színét sem, mint jómagam. Most már csak arra voltam kiváncsi, mikor bukkan föl egy valódi indus? Nem kellett sokáig várnom. Az utcán feltűnt egy barnabőrű, markánsarcu hindu, gondosan ápolt, sűrű fekete szakállal, tetőtől-talpig fehérben. Fehér turbánjával olyan volt, mint egy vérbeli maharadzsa. Ám ez a maharadzsa kutyába se vette a pulóveres, narancssárgatógás fehérbőrű „boncokat”. Ez a maharadzsa nem Krishnahivő volt. hanem — mint TRÉFÁS KÖSZÖNTÖK Valamennyit ugrik éltében a szarka, Valahányat billent annak tarka farka, Valahány szarkának farkatolla tarka, Olyan sokáig tartson a szerencse marka. Ettiink-ittunk vendégségbe. Három hétig mind egyvégbe. Hoztunk is egy rosta vizet: A nagy harang majd megfizet. rájöttem — szakács egy indiai étteremben Cambridgeben. Az előítéletek elmaradhatatlanok. Megvallom, sok ostoba előítélettel érkeztem az Egyesült Államokba. Természetesen nem többel s nem is kevesebbel, mint Angliába, Ausztriába vagy éppen — Magyarországra. Ne is szépítsük: szeretjük a sztereotypokat, mert kényelmesek. Ilyen sztereotypok minden országról, népről kialakultak. A „kedélyes bécsiek”, a „zárkó-ÉJSZAKA Agak hullámzanak az égüveg alatt Lemezjátszó-karok Csillagtű jsygat Billenő madárfej: csont hideg tálból égő dalt szemel Arcomba kóstol Jsygat s felrepül: szárnyas, éhes űr Fekszik öklöm eszméletlenül: kék rög a havon Csikorgó bársonyon Ágyamról pattintott kőkorszakom Á csengés, a hang elhalványodik Csöndje örök marad: szerszám és árnyék Üres lemez — hold: aranydij forog A föld áll énekkel teli Szöllősi Zoltán KÖZMONDÁSOK Jobb kétszer kérdezni, mint egyszer hibázni. Eszed előbb járjon nyelvednél! Járt utat a járatlanért, soha el ne hagyd. Mindenütt jó, de legjobb otthon. Olyan madár nagyon ritka, melynek kedves a kalitka. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Nem esik messze az alma a fájától. Ahány ház, annyi szokás. HUMOR — Halló, Brown lakás? A felesége otthon van? — Nincs. — Akkor kérem az enyémet a telefonhoz.- o -A házastársak haragban vannak egymással. Egy este, lefekvés előtt a férj egy cédulát tesz a felesége elé: „Nagyon kérlek kelts fel reggel hatkor, mert korábban megyek dolgozni!” Reggel felébred, ránéz zott. hideg angolok”, a „vidám, éneklő olaszok”, a „lovagias magyarok". S amikor az ember hosszabb-rövidebb ideig él osztrákok, angolok, olaszok, magyarok közöt, akkor rájön arra, hogy nem minden bécsi kedélyes, hogy akadnak közlékeny angolok, szomorú, hallgatag olaszok s egészen lovagiatlan magyarok is szépszámmal. Hát efféle sztereotipjeim voltak Amerikáról és az amerikaiakról. S persze, ha nem is ismertem meg Amerikát a maga egészében, csak egy kis részét, másféle kép alakult ki erről a világról és embereiről. Hogy ez a kép jobb-e vagy rosszabb? Hízelgőbb vagy sem? Azt hiszem, nem ez a lényeges, nem ez a döntő. Hanem az, hogy — valóságosabb! (Boston) az órára: kilenc óra. Az éjjeliszekrényen cédula várja: „Kelj fel, már hat óra, el fogsz késni a munkából!”- o -Orvos: Halljuk, mi a panasza? Beteg: Nagyon sokat szenvedek a feleségem álmatlansága, a lányom idegessége, az apám reumája miatt és ráadásul nekem kell elviselnem az anyósom gyomorfájdalmait is...- o -— Mondja, kolléga, van sok hal itt? — Fogalmam sincs. — És mióta halászik ezen a helyen? — Két éve.- o -A Scotland Yardon a nyomozó jelenti a fölöttesének: — Felügyelő ur, a feleségemnek kislánya született! — Hm... S kire gyanakszik? — kérdi elmerengve a felügyelő.- o -Washington államban elrendelték, hogy a gépkocsivezetők szeméttartót kötelesek magukkal vinni, tudniillik sok hulladékot dobáltak ki az ablakon. .A rendőr megállít egy gépkocsit. — Van szemétládája? — Ebben utazom!- o -— Mrs. Franklin, hajlandó volna kölcsönadni a porszívóját? — Sajnos, a férjem megtiltotta, hogy bármilyen tárgyat elvigyenek hazulról. De ha akarja, nálunk használhatja! MESE, MESE MESKETE... (Folyt, a 8. oldalról) sincs akkora hatalma, hogy kijózanítsa azt a férfit, aki nem akar józan maradni. Úgy hittem, hogy ha valaki, akkor én képes vagyok reá. Csalatkoznom kellett. Pedig, mint az igazi, nagy mesékben illik, a hercegnő még varázslót is hozatott a genfi villába. A hipnózissal gyógyitó, hires aikido-mágust, dr. Ron Thatchert, hogy hetedhét országon túl is hires módszerével szoktassa el Burtont az ital mértéktelen fogyasztásáról. Thatcher doktor hipnotikus álomba ejtette Burtont. És mit csinált Burton a hipnotikus álomban? Töltött magának egy dupla whiskyt. Végül a hipnotizáló doktor dolgavégezetlenül távozott. Azt mondta, nem maradhat tovább, mert attól tart, hogy rászokik az italra. És ezekután a hercegnő is csomagolt, kézenfogta gyermekeit és hazatért Londonba és mit csinált a bankár-férje? Mit csinál általában egy bankár-férj? Megbocsájt. És az otthonába megtért tékozló hercegnő azt mondja, hogy mostantól kezdve megbecsüli a boldog családi élet révét s még a moziban sem akaija többé látni Burtont. « Itt a vége. fuss el véle. Vándor Péter V
