Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-20 / 12. szám
14. oldal MAO YAH Hl KAIK) NÉHÁNY SZÓ A "SOAP-OPERÁKRÓL” Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Életünk gyökeresen megváltozott az elmúlt tiz év alatt, azaz inkább a világ körülöttünk. Az, ami azelőtt elképzelhetetlen lett volna, manapság természetesnek fogadtatik el. Azelőtt, ha egy lány félrelépett, az tragédiát jelentett. Ha évekkel ezelőtt valakit kidneppoltak, az egész ország újságai felháborodva Írtak róla. Emlékszem, mikor elrabolták a Lindbergh babyt. még Magyarországon is imádkoztunk érte. Ha valakit megöltek, arról mindenfelé szó esett, odahaza még nótát is Írtak a feldarabolt Kodelkáról: „Léderemé, mi van a kosárba? Kodelkának keze, feje lába.” Azelőtt, ha egy tisztviselő sikkasztott, az olyan szégyent jelentett, hogy egész családjával el kellett bujdosnia. Ma mindez megváltozott. Leányok nyilvánosan együtt laknak férfiakkal, és ha a pirula nem segít, nem bánkódnak többé azon ha teherbe is esnek, hiszen olyan könnyen juthatnak abortuszhoz, mintha csak a fogukat huzatnák ki. Lelkiismeret sem terheli lelkűket, hiszen a vallás is megváltozott. Azaz megváltozott az, amit a hívők hisznek. A liberálisok Urunkat úgy állítják be, mint valami jótékony Mikulást, aki nagyonis elnéző a szenvedélyek túlkapásaival szemben és szelíden mosolyog még a gyilkosságon is, ha az „jóakarattal” avagy valamilyen „érthető okból” lett elkövetve. Ami pedig a kidneppolást vagy rabolást illeti, hát az olyan gyakori már, hogy fenn sem akadnak rajta. Floridában naponta ölnek meg gyermekeket, és felnőtteket, minap is Miamiban halva találtak egy szegény házaspárt, el volt metszve a torkuk. Poodlet tenyésztettek, nyolcvanegy pedigrés kutyájuk volt legtöbbje hírneves champion, azok szegények napokig, mig gazdáik halva fedüdtek otthonukban, étien szomjan kínlódtak és úgy tele lettek férgekkel, hogy legtöbbjük belepusztult. Egy „jóindulatú” keresztény megjegyezte, hogy valaki biztos bosszúból ölte meg őket, mert kutyát tenyésztettek. Mert a mai világra jellemző az is, milyen ádáz gyűlölettel viseltetnek az emberek a tehetetlen állatok iránt, mig mindig találnak mentséget egy gyilkos számára. Az ember ma már ki sem mer menni az utcára. Azelőtt kiskutyámmal naponta sétáltam be a városba, ha ott valami dolgom volt. Manapság dehogyis mernék végigmenni a gyönyörű, de elhagyott fasoron, melyet valamikor annyira élveztem! A megváltozott életkörülmények következtében a Televíziós műsornak is meg kellene változnia, legalábbis annak, ami gyilkossággal van tele. Azelőtt az ; HETI NAPTÁR í MÁRCIUS í (KOS HAVA) 24 — Hétfő: Gábor 25 — Kedd: Mária 26 — Szerda: Manó | t 27 — Csütörtök: Hajnalka I 28 — Péntek: Gedeon 29 — Szombat: Cirill [ 30 — Vasárnap: Husvétvasárnap ( emberek mohón élvezték az irtózatos részleteket, mivelhogy valamilyen biztonságos sarokból figyelték azokat, mint valami fikciós mesét, ami sohase történhetik meg a való életben. Manapság azonban, amikor valamennyien rettegésben élünk, hogy mikor szakad ránk is effajta veszedelem, már kevéssé kellemes az ilyen hátborzongató jelenetek szemlélése. A televíziónak csökkentenie kellene az ilyen rémtörténeteket, melyek csak izgatják az emberi kedélyt és olyan előadásra törekedne, mely a lelket megnyugtatja. Ilyen ma is közkedvelt előadások az úgynevezett ,,soap operák”, melyek folytatólagosak és ezért állandóan érdekesek. Azok, akik nem járhatnak ki, mert öregek, vagy betegek, vagy nincs arra alkalmatosságuk, hogy mindenfelé rohangáljanak, nagyon szoros kapcsolatba kerülnek ezekkel a filmekkel. A szereplők barátokká, szinte családtagokká válnak. Szegény Édesanyám is annyira élvezte őket, el nem ŐSHAZA Minden füvek-fák, állatok és élő emberi népek őshazája Föld, köz ősanyánk te, kit hiú viszály záros-határos országokra tört. egy vagy te mégis, ahogy egy a tenger, az óceán: nem kerítheti be, csak a szárazföld, az sem teljesen, — minden világrész annak szigete, — légy egy ország és maradj az örökre; légy pj édenkert, az emberi nemzet boldog hazája, melyben minden ember szeretetben és jólétben fürödhet, és egyesült erővel ly bolygókra, pj napok-holdak-csillagok alá, száll mint pillangó virágról-virágra, világról-világra tud ahová; tudományával előbb megbóditja s űrállomássá teszi csillagát: hernyóból lepke lesz s fel, fel, mind feljebb emeli fénykoszorus homlokát... Erdélyi József A CSÁRDÁS EREDETE (Folyt, a 12. oldalról) zenéjének, Rózsavölgyi muzsikájának is jelentős szerepe volt a sikerben. Petőfi, aki nem volt zeneértő, ösztönösen megérezte, hogy — Bónis Ferenc szavaival — Rózsavölgyi zenéjében a nemzet öntudatra ébredésének, önmagára ismerésének szava rejlik. Liszt Ferenc is alapvető fontosságú jelenségeket fedezett fel ebben a zenében. Bónis megállapítása szerint meglátta, hogy „több,” mint napi használatra szánt szórakoztató zene. A csárdások, társastáncok egy nagyszabású nemzeti zenestilus lehetőségét rejtik.” — Szinte egy időben a csárdás hazai futótűzszerű teijedésével, a külföld is megismerte a magyar nemzeti táncot. Kilányi Lajos táncmester, a reformkoregyik legismertebb csárdás népszerűsítője Veszter Sándorral közös társulatot szervezett, és nagy erkölcsi és anyagi sikerrel léptek fel Bécsben, Berlinben, mulasztott egyet sem, melyet figyelni szokott, még mikor haldoklott is, valamelyik szereplőről emlékezett. Ami pedig legnagyobb előnyük az, hogy valahogyan kapcsolatba hoznak minket a régi élettel. Ezekben a darabokban nem változtak meg az életkörülmények, ki-ki úgy él, cselekszik, mint régen. Ha valaki más állapotba kerül, az olyan tragédia, mint tiz évvel ezelőtt volt a világon. Az ajtókat alig zárják be, nem félnek a gyilkosoktól. Vannak jó és gonosz szereplők egyaránt és a gonosz — csodák csodájára — még ezekben a bűnös időkben is megbűnhődik. Szóval mintegy idealizálva látjuk bennük a mai életet. Van persze ezek közt is egy-kettő, mely igyekszik lépést tartani a mai erkölcstelenséggel, de nagyjában valamennyi arra törekszik, hogy megnyugtassa a kevélyeket, felemelje a lelkünket és egyre gyakrabban látunk oly jeleneteket, ahol imádkoznak, templomba járnak, csodák beteljesedésére várnak. Magam is kapcsolatban állok több „soap opera” Írójával, ha valamilyen szép jelenetet adnak elő, megköszönöm azt nekik, úgyhogy éppen a napokban kaptam levelet az egyik producertől, aki kér, iijam meg neki továbbra is őszintén, mit tartok kedvemre valónak és mit tanácsolok, mert hiszen az ő céljuk az, hogy boldogíthassák az embereket és ilymódon válhassanak népszerűkké. Megírtam nekik, hogy legnagyobb előnyük az, hogy általuk a régi életünkbe képzelhetjük magunkat, amikor még volt törvény, volt szeretet, volt erkölcs, biztonság, és értelme volt az életünknek.------------------.------------------------------------------—---; Párizsban és Londonban. — Mi lett a sorsa a csárdás poétájának, Rózsavölgyinek? — A konzervatív körök, Bécs hazai csatlósai hevesen támadták a művészt. A Pesti Hírlap 1844 augusztus 22-én az uj zenét „faluvégre illő cincogásnak” becsmérelte. A történelmi nevezetességű Pilvax kávéházban a forróvérű fiatalság, a születő forradalom vezérei felháborodva álltak Rózsavölgyi mellé. A 21 éves Petőfi, akkor Pesti Divatlap segédszerkesztője cikkében védte meg Rózsavölgyit, aki ez időben gyakran játszott népzenetársulatával a Pilvax kávéházban is. — A kortársak felrótták Rózsavölgyinek, hogy hasznot húzott művei megjelentetéséből. Szokatlan volt, hogy egy zeneszerző egész életén keresztül zeneszerzésből és hangversenyek adásából élt. Ez az életforma mégsem nyújtott biztos megélhetést a háromgyermekes családnak. Rózsavölgyi arra kényszerült, hogy alkalmilag összeszedett muzsikusokkal magánházakban játsszék, sőt később tanítási órákból éldegélt. A betegeskedő művész aggasztó anyagi helyzetének láttán Vahot Imre igyekezett felrázni a közönyös társadalmat: a hazának és nemzetiségnek tett hű szolgálatában őszült meg — irta —, és most szükség, gondos-bajos élet nyomasztja őt. — Élete utolsó hónapjait mégis elhagyottan kinlódta végig. Inasa értékes kottáit tette tűzre 1848 januáijában, hogy a súlyos beteget megmentse fagyhaláltól. Az egykori országos siker, fénykorának diadala nem aranyozta meg öregkorát. — Halála után szinte kivétel nélkül minden folyóirat megrendültén emlékezett meg a reformkorszak, a magyar forradalmat előkészítő kor nagy magyar zeneszerzőjéről, Rózsavölgyi Márkról. Petőfi költeményben búcsúzott öreg barátjától. Ébredj föl vén muzsikus, vén barátom, Hadd busu|junk, lelkesedjünk nótádon. Olyan Isten igazában tudtad, Hogy hol fekszik a magyarnak a szive, A magyarnak a szive. I.N.
