Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-20 / 12. szám
MAGYAR Hl KA IX 13. oldal Egy cigány, egy király Irta: PAPP VARGA ÉVA A múlt hetekben lapunk egy más helyén a háború előtt oly hires cigányprímásról, 36-ik Rácz Laciról volt szó. Ez emlékeztetett egy másik, éppoly nevezetes prímásra, aki méghozzá a „cigánykirály” címet is használta legalább is apai, ha nem még előbbi jogon... KÓCZÉ Antalra utalok itt, akinek kezéből 15 évvel ezelőtt hűlt ki a vonó Bécsben. A , .Monsigneur" bár magyar vonós-zenekarának ö volt a prímása és diplomaták, milliomosok, művészek és amerikai látogatók ezreit szórakoztatta magyar muzsikával. Olyan óriási zenei tehetsége volt Kóczé Antalnak, hogy mint négyéves „csodagyereket" az Osztrák-Magyar monarchia fővárosába, Bécsbe vitte apja és ott a ,,BURG”-ban Ferencz József császár hallgatta a kis rajkó csodás muzsikáját. Évek múlva Kóczé Bécsben telepedett meg. Magyar asszonyt vett feleségül és élete végéig megmaradt a cigányok királyának. Ez a „trón” túlélte a háborút is, mert a legerősebb talajra, tehetségére épült és elismerték Magyarországon éppúgy, mint külországban. 0 idegenben is megmaradt jó magyarnak. Láttam Bécsben azt a díszoklevelet, amelyet szülőhazájától kapott annak a nemesszivű és fáradságot nem ismerő munkának elismeréséért, amit magyarországi árvízkárosultak érdekében kifejtett. Büszkén mutatta nekünk... Igazi művészember volt, nem tudott a pénzzel bánni. Csak a felesége üzleti hozzáértése tette lehetővé számára, hogy független maradhatott és a saját mulatójában vezethette zenekarát. Hegedűjátékát hanglemezre vette fel a londoni leghíresebb gramofonlemezgyár. Egyúttal hosszabb vendégszereplésre is felkérte, de Kóczé nem volt hajlandó aláírni a szerződést, éppúgy, mint ahogy az amerikai vendégszereplés gondolatát és kérését is elutasította. Mikor utoljára láttam és Amerika felől érdeklődött, arra a kérdésemre, hogy miért nem látogat el ide, igy felelt: „A magam házatáján én király vagyok. Amerika nekem túl messze van, a nyelvét sem ismerem. Meghívásom is lenne, nemcsak egy turnéra, hanem egy nyugalombavonult, dúsgazdag amerikai zenerajongó diplomatától is, aki hosszabb időt töltött Bécsben és vacsora után minden nap meghallgatta hegedűjátékomat. Hizelgett a hiúságomnak, ami a művészfajtánál talán megbocsátható és megérthető, mégsem megyek. Én idevaló vagyok, másutt már nem is találnám meg a helyem... ott eltévednék...!” *** Utolsó kívánságának megfelelően, hamvait hazaszállították Magyarországra. Budapestről a kerepesi temetőbe vitték földi maradványait és a legidősebb Kóczé Antal mellé helyezték örök nyugalomra. Nagyapja alapította a cigányprímás dinasztiát, ai ely az unokával végétért, miután utód nélkül hunyt el. Félretettem a bécsi temetésről megjelent beszámolót, no és persze a budapestiről is. Ez utóbbi számomra többet mondott... bár Bécsben az osztrák fővárosban, sőt a környékről is az ott élő magyarok százai voltak jelen, mégis, mikor két évvel a bécsi után hazaszállították Pestre a hamvakat, a tudósítás szerint ott tízezrek kisérték a temetőbe és a legismertebb prímások, (Pertis Jenő, Rácz Béla, Suki Tóni, Berkes Bandi. Járóka Sándor) húzták a „Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele” gyönyörű dallamát egy százfőnyi cigányzenekar élén. A budapesti tudósító ezzel fejezte be cikkét: „Kóczé Antal most utoljára rikatta meg a pestieket...” Engem viszont ennél is erősebben megrikatott az a minapi visszaemlékezés, amelyben olvastam, hogy a világhírű 36-ik Rácz Laci, Budapesten koldusként halt meg röviddel a háború előtt. Úgy állt a bandája élén mint egy fejedelem... és évekkel később ugyan, de már mint kopott öreg, bandukolt a pesti utcákon. Kóczé idegenben élt ugyan, de a temetőbe úgy vonult, ahogyan királyhoz illik... cigánykirályhoz! Ilyen különbség van az emberi sorsok között, nemcsak az életben, hanem az elmúlásban is. 36-ik Rácz Laci is király volt a maga birodalmában, de ő leginkább úgy volt ismert, mint a női szivek királya. Szerelmi botrányairól több cikket írtak, mint zenei sikereiről, mert a nők, akik minden áldozatra képesek voltak érte, mágnáscsaládok, pénzfejedelmek asszonyai voltak, akiknek millióit segített eltékozolni a „király...” a cigánykirály. Ö is „eltévedt” az idegen környezetben, mint olyan sok más a honfitársai közül, akik: ,,az emberélet utjának felén az igaz utat nem leiék...” AZ IGAZGATÓ UR ÉRETTSÉGIZIK (Folyt, a 12. oldalról) seitől. A kérdések összeállításának struktúrája azonban egyéni és a rejtett pszichológiai rezonancia. Ennek alapján a kialakult szellemi portréból már levonhatók a következtetések. A diagnózis minden esetben részletes, kimutatja az egyén képességeit és fogyatékosságait. A vállalaton múlik azután, hogyan hasznosítja. A vizsga először a logikus gondolkozásra való készséget deríti fel. „Ha egy ember A.-ponttól B.-pontig X-perc alatt szalad, mennyi idejébe kerül A.-tói G.-ig szaladnia?” Ezután a szókincs fölmérése következik, minthogy a kifejezésmód gazdagságából és a szavak helyes alkalmazásából már képet lehet nyerni egy ember intellektuális hatóerejéről. Hogyan cselekednék bizonyos helyzetekben? A válaszok fényt derítenek az egyén jellemére. Segítőkész? Tapintatos? Ötletes? Milyen következményekkel járna, szerinte, ha valamilyen oknál fogva a világ minden üvege átláthatatlanná válnék? S azután még két vizsga, amely a temperamentumot méri. Háromszáz kérdésből álló kérdőív kitöltése. Majd ötven megkezdett, félbehagyott mondat befejezése. S végül egy hosszú beszélgetés. Beszéljen önmagáról, a saját életéről — kéri Mackenzie — legalább egy órán keresztül. A legtöbben tiltakoznak. Képtelenség. Nincs egy órányi mondanivalójuk önmagukról. Aztán kiderül, hogy van. Több is. Mindennek a kiértékelése azután szintén sherlockholmesi feladat. A vizsga eredményét és az abból levonható következtetést nem köti össze egyenes vonal. A gazdag szókinccsel rendelkező ember ugyanis nem minden esetben szellemóriás. Mint ahogyan a szűkszavú nem feltétlenül szellemi szegénylegény. A határvonalak homályosak. Az ember a legnehezebb szellemi egyenlet. Levezetéséhez nincsenek tévedhetetlen képletek. Mackenzie tehát roppantul felelősségteljes feladatra vállalkozott, amikor életrehivta egyedülálló intézetét. De azért egy fontos körülmény leegyszerűsíti dolgát. Bár minden emberi sors más, de azért a boldogság és a szomorúság forrásai minden ember számára ugyanazok. akkor is, ha rejtélyes rétegek millió-felé ágazó labirintusaiban törnek a felszín felé. A Mackenzie intézetnek van egy fontos kikötése. A vizsga eredményeképpen készült jelentést nem csak az alkalmazottat beküldő vállalatnak adja át, de az alkalmazottnak is'. A vállalat személyzeti osztályán senkiről sem őrizhetnek olyan jelentést, amely számára titok. Legalábbis Mackenzi ilyet nem készít. Soha, semmi pénzért. HUMORESZK SÜKET PÁRBESZÉD — Maga hogy indul el reggelenként? — Ne is kérdezze! Mióta hidegre fordult az idő, előre félek az indulástól! — Akkor kezet foghatunk. Nálam is a reggel a legkeservesebb. Aztán már semmi baj, napközben; csak ne kellene elindulni! — Nekem mondja? Nálam borzasztóbban senki nem indul, reggel. Engemet a feleségem úgy szokott megtolni, hogy ereggyek már! Különben egyhelyben szerencsétlenkedek! — Fantasztikus hasonlóság! Akkor magának el merem mondani: egy jó félórával korábban indulok el mostanában, hogy el ne késsem a hivatalból. Maga szerint ez igy természetes? Szerintem nem! — Szerintem igen. Ez már a korral jár. Próbáljon beletörődni! — Hogyhogy a korral? Pár évvel ezelőtt még nem indultam ilyen nehezen. Csak most érzem ezt a merevséget, igy reggelente. Semmi sem mozog rendesen, semmi sem forog simán, minden nyekereg, ropog. Mintha rosszul lenne olajozva. — Az olajozásnak ehhez semmi köze, inkább a inditó-motorban lehet a hiba! Nem volna szabad igy kimerülni! — Szabad vagy nem szabad, ha egyszer igy van! Ha egyszer ötven évet szolgált le becsülettel az a motor! — Ötven évet? Hát milyen autója van magának? — Nekem autóm? Sosem volt autóm, hogy jön ez ide? — Hát nem arról beszél, hogy milyen nehezen indul el reggel? — De igen! Hogy a feleségem úgy taszigál ki az ajtón, mert a lábaim nem indulnak! — Érdekelnek is a maga lábai! Nekem az autóm nem indul rendesen! És még hallgatom magát! Legalább segítsen most megtolni a kocsimat! — Mit képzel! Ezzel a két rossz lábammal?... (*.f.) FURCSA HISTÓRIÁK Szokatlan levél érkezett a calcuttai adóhivatal címére: névtelen feladója bevallotta, hogy már régóta eltitkolja jövedelmének valódi összegét. A névtelen levélíró elpanaszolta: az utóbbi időben már annyira furdalta a lelkiismeret, hogy nem tudott aludni. A levél igy fejeződik be: „Mellékelek e borítékban 50 rúpiát. Ha ezentúl sem tudok nyugodtan aludni, küldöm a többit is.” *** A Lyon melletti repülőtérről egy 15 éves kisfiú ellopott egy sportgépet. Felszállt vele és körözni kezdett a város felett. A légirendőrök repülőgépen a nyomába eredtek, megparancsolták neki, hogy azonnal szálljon le. a fiú azonban csak félóra elteltével engedelmeskedett, amikor kedvére kirepülte magát. Minden baj nélkül földet ért. Utólag elmondta, hogy egy népszerű kézikönyvből tanult meg — elméletileg — repülőgépet irányítani. VARGA ÉVA
