Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-20 / 12. szám
.MAGYAR MIKADO 11. oldal SZOMORÚ — Visszaemlékezve arra, hogy anyám és nagyanyám milyen sok kellemetlenségen ment át a változás korában, mindig arra gondolok, hogy vajon engem mikor ér utol ez a veszélyes életkor. Jelenleg 42 éves vagyok, és néha már érzek hirtelen hőhullámokat a testemben, amelyek váratlanul csapnak le reám. Ilyenkor izzadok és úgy érzem, mintha gőzfürdőben volnék. Néha 20 percig is eltart ez az állapot. Nem tudom végigaludni az éjszakát, és reggel teljesen izzadt vagyok. Nemrégen szóltam egyik barátnőmnek, aki azt mondta, hogy mig túl fiatal vagyok a változáshoz. Azt is mondta, hogy ő csak 52 éves korában ment át ezen a biológiai folyamaton. Amikor meg családi orvosunknak telefonáltam, és elmondtam neki panaszaimat, azt válaszolta vissza, hogy „tanuljak meg igy élni”. Van-e önnek valamilyen tanácsa az esetemmel kapcsolatban? VÁLASZ — Mindenképpen keressen fel egy másik orvost, ezúttal egy nőgyógyászt. Tudnia kell, hogy a változás a nőket különböző életkorban éri utol. Nincs meghatározott év ezzel kapcsolatban. Azt is tudomásul kell vennie, hogy nem tudja megtanulni a helyes magatartást a változás problémái iránt. Az orvosságok viszont enyhületet adhatnak. Ha majd ezt a nyugalmat biztositó gyógyszert megkapja, hívja fel régi családi orvosukat és mondja el. hogy mégiscsak volt gyógyszer a „betegségére”. Ugyanakkor azt is ki kell jelentenem, hogy ennek a családi orvosnak sürgősen orvosi egyetemre kell mennie, hogy felfrissítse ismereteit a változás korával kapcsolatosan. * * * ÜGYVÉD — Ügyvéd vagyok, és rengeteget zavarnak azok az öregek, akik meg akarják változtatni a végrendelkezésüket. Ilyenkor kihúzzák az unokafivérek és unokahugok neveit, sőt néha még az unokákét is. Amikor azt kérdezem tőlük, hogy miért teszik, gyakran igy válaszolnak: „Soha nem hallok felőlük, ügy vélem, nem érdekli őket a személyem.” Nem azt akarom ajánlani, hogy a fiatalok idős rokonaiknak a talpát nyalják, csak azért, hogy a végrendelkezésben megemlékezzenek róluk, de arra gyanakszom, hogy a fiatalok azért tartózkodnak az öregektől, mert nem akarják, hogy ezt mondják róluk: „Csak azért hizeleg, mert örökölni akar.” Kérem, írja meg a fiatalabb korosztályból valóknak, hogy az időseknek szükség van a szeretetre és kedvességre, és minél idősebb valaki, annál jobban hiányolja ezt. Kérje őket arra, hogy igyekezzenek meglátogatni rokonaikat és töltsenek velük órákat, küldjenek nekik képeslapokat, írjanak leveleket. Ez mindenkinek csak használna. VÁLASZ — Ön egy rendkívül fontos dologra mutatott rá. A rokonokat nem szabad figyelmen kívül hagyni csupán azért, mert gazdagok. Köszönöm a segítséget! * * * FIUK ANYJA — Két fiam van, és ismét teherbe estem. Biztos vagyok benne, hogy ez a harmadik gyermekem is fiú lesz, mert nagyon elől hordom, mint a másik kettőt. Állapotosán sokkal kevesebb a türelmem, és beismerem, hogy többször elverem két fiamat, mint kellene. De egyszerűen nem tudok magamon uralkodni. A fiukat sokkal nehezebb felnevelni, mint a leányokat, de ön ezekről semmit nem tud. Megbeszéltem az egyházam lelkészével is ezt a problémát, és ezt mondta: „A gyerekek tele vannak gonoszsággal, amikor megszületnek és a szülők kötelessége, hogy kiverjék a gonoszságot belőlük.” Mit szól ehhez a válaszhoz.? VÁLASZ — Azt ajánlom egyháza lelkészének, hogy menjen más életpályára, talán favágónak, vagy szénlapátolónak, ami pusztán fizikai energiát igényel, így talán le tudja vezetni ellenségeskedését valahol másutt, mint a száján keresztül. * * * KÍSÉRNEK — Nem tudom, hogyan van ez velem, de valahányszor az utcán járok, mindig a nyomomba szegődik egy-egy férfi és sokáig jön utánam. Nem értem, miért éppen engem választanak ki, hogyan lehet ezt megakadályozni? VÁLASZ — Jólöltözött, szép nőkkel gyakran történik ez. De sok függ a nő magatartásától is. Egyetlen mozdulattal, egyetlen szempillantással sem szabad felbátoritani az aszfaltbetyárt, mert akkor csak nehezen tudja lerázni a nyakáról. Egyébként, ha ilyet hallok, önkéntelenül is az a hölgy jut az eszembe, aki izgatottan siet az úttesten álló rendőrhöz és azt mondja: kérem, nézze ott a járdán az a két aszfaltbetyárt, már félórája követnek, legyen szives tartóztassa le az alacsonyabbat, azt a kopaszt... SIRATÓ Zuzmarás a rét alattam mindent mindig késve kaptam zuzmarás a fa fölöttem mire megyek kopár őszben hiába süt már nap csillag messzi tájak késve hivnak. Zuzmarás a rét alattam nagyon egyedül maradtam zuzmarás a fa fölöttem barátaim már a földben hiába süt már nap csillag kit szerttem sorra itt hagy. Hajnal Gábor (Folyt, a 8. oldalról) nem képesek kielégíteni a versszükségletet és több költőre van szükség. Mindenki ismeri ugyebár Vörösmarty Mihály gyönyörű versét: „Kis gyermek halálára”, — (Eljátszottad már kis játékidat, stb.) Mikes Margit is irt egy verset ugyanerről a témáról. ,,Kis Klára” a cime és igy szól: Csak kis lány vagy, édes földi lányka, Csillogó csodák körforgása Szivedben, lengő látomása sok rejtélyes rejtőzködőnek. S a hangod, mikor beszélsz róla Zeng mint egy égi hárfa húrja, Hát nem szép ez? — nem volt-e érdemes megírni újra, Vörösmarty után is? Ismétlem, a látszólagos közöny dacára: több vers kell, mint az emberek képzelnék. Igaz, magyar költőre még mindig érvényes, amit Petőfi megállapított, (A költő és a sorsharang — egy anyaméhben született) de ez az életigazság nem zavarja a költőket. A költő nem akar megélni, hanem verset akar Írni. Nem tehet róla. Azért mégis szeretném, ha minél több magyar volna kiváncsi rá, ugyan miről lehet még verset Írni egy Amerikába szakadt magyar költőnek? Aczél Benő A kötet megrendelhető a szerzőnél: Mikes Margit 486 Ninth Street Brooklyn, N.Y. 11215 POLITIZÁLJON-E A SZÍNHÁZ? (Folyt, a 10. oldalról) Az igazi konfliktust minden esetben az határozza meg. hogy a szembenálló felek saját igazságukért küzdenek. Világos, hogy abszolút értelemben csak az egyiknek lehet igaza, de a döntő itt az, hogy a másik is hisz a maga igazságában, ezt ki tudja fejezni és egyéniségének, érveinek erejével meg tudja védeni. A néző érdeklődését és figyelmét veszti az olyan darabbal szemben, amelyben a küzdést nem valódi emberi indulatok fűtik, de az iró eleve eltökélt képletét helyettesítik be a játék bábalakjai. A politikai darabok ma nem azért buknak meg, mert a közönség meggyőzésére törekszenek valami olyan kérdésben, amelyben a közönség nem hagyja meggyőzni magát. A mai szerzők azért szenvednek kudarcot, mert nem meggyőzésre törekszenek, nem arra, hogy a drámai viszonylatok változásain keresztül ráébresszék a közönséget valamire, amit eddig talán sejtett, de nem tudott, vagy rosszul tudott. John Barber-nak, a kiváló kritikusnak és esztétának a következő mondatai cáfolhatatlanul összegezik a vita tanulságát: ......(ezek az Írók) azt a keserű benyomást keltik, hogy nem megváltoztatni akarják a világot, de felrobbantani és úgy tűnik olykor, hogy azért gyűlölik oly engesztelhetetlenül embertársaikat, mert gyűlölik — önmagukat. Igazi színműíró nem zárhat ki a szivéből senkit. A mai politikai színművek Íróiból nem a szenvedély hiányzik, csak a törődés, az emberiesség. Művészetük pedig három nagy kötelességet ró reájuk: azt. hogy megértsenek, megmagyarázzanak és — megbocsássanak.” Ennek eleget nem téve — megbuknak. Vándor Péter •*> Tordai történetek a régmúltból... (Folyt, a 9. oldalról) ház kisterme zsúfolásig telt. A költészet kedvelői, a költő ismerősei szívesen kapcsolódtak be a beszélgetésbe. N.F., Lászlóffy egykori tanára, rendkívül jóhiszeműen, utalt a költő gyermekkorára, iskoláséveire. így: — ...én Alit már gyermekkorából ismerem, tanitottam is, büszke is vagyok rá. A most felolvasott költeményei őszintén megragadtak, nekünk szólnak... Meg kell mondanom, a kis Aliban én annak idején nem láttam meg a nagy költőt..., olyan mindennapi gyerek volt,... egyszerűen olyan volt. mint más... normális gyermek... HUMOR — Köztünk vége mindennek. Látni sem akarlak többé! — Én sem. Tehát holnap négykor a szokott helyen... J * * * — Szeretném rendbehozatni a bundámat — mondja egy nő a szűcsnél. — Itt, ezen a részen kikopott. A szűcs alaposan megvizsgálja a bundát, aztán igy szól: — Sajnos, asszonyom, nem vállalhatom, Ez az állat, amelyből az ön bundája készült, már régesrég kihalt. * * * Mihailo találkozik a belgrádi főutcán egy férfival. Meg is szólítja: — Mi az, Matkovic elvtárs, maga rövidlátó, hogy nem ismer meg? — Rövidlátó vagyok, de Matkovic nem... * * * — Kérek egy zacskó cukorkát. — Milyet parancsol? — Teljesen mindegy. Zörögni akarok vele a színházban.
