Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-20 / 12. szám

('if IA M 111 ÍUYOAW

MAGYAR HÍRADÓ

„SCIENCE FICTION”

Mit tudnak rólunk a Jupiter bolygón

Irta: MÁRER GYÖRGY

Mint emlékezetes, az amerikai űrkutató intézet, a NASA évekkel ezelőtt rakétát lőtta világűrbe és az tavaly haladt el a Jupiter mellett, megközelítve a Naprendszer legnagyobb bolygóját. A rakétán nem voltak utasok, miután ilyen hosszú űrrepülésre ezidőszerint még nem vagyunk berendezkedve, de a gép finom műszerei rendkívül sok értékes adatot gyűjtöttek össze és sugároztak vissza a Földre és igy sok mindent sikerült megtudnunk a Jupiterről, amit Qygjgy

eddig legföljebb csak sejtettünk.

Ezeket az adatokat vázlatosan már ismerjük, részleteik később kerülnek nyilvánosságra.

Mi tehát egyet-mást már tudunk testvérbolygónkról, de vajon mit tudnak a Jupiter lakói rólunk? Erről szól az a jelentés, amely a minap érkezett hozzánk a Jupiterről. Hogy milyen utón? Egy UFO rakta le egy major udvarán Texasban azzal a fenyegetéssel, hogy a jelentést magában foglaló borítékot halálbüntetés terhe alatt tilos felbontani, ellenben azonnal be kell szállítani a NASA texasi központjába. A nyilvánosságra hozatalra ugyanis csakis a NASÁ-nak van felhatalmazása. Nos, mi most ezt a felhatalmazást megkaptuk és igy módunkban van közölni, hogy mit is tudnak a Jupiteren rólunk és hogy ezt az értesülésüket honnan is szerezték.

Mielőtt azonban rátérnénk a jelentés ismertetésére, el kell árulnunk egy érdekes dolgot, amit a NASA eddig titokban tartott. Azt ugyanis, hogy ha embert nem is bocsájtott le a Jupiterre, valamit egy ejtőernyős kapszulában mégis leküldött a bolygó fővárosába, Olympusba: egy könyvet. Közelebbi meghatározásban egy társadalmi regényt, mert úgy gondolták, minden száraz hivatalos szövegnél érdekesebben, színesebben tudja elmondani egy modern, mélylélektannal megirt irodalmi mű a földi élet rejtelmeit egy merőben idegen világ számára.

Ez a könyv aztán a legilletékesebb helyre, a JUTUA-hoz került (ami a Jupiteri Tudományos Akadémia rövidítése). Ott kiadták egy szakértői bizottságnak, amely azután többhónapi tanulmányozás után kiértékelte a bennefoglaltakat.

Majd elfeledtem megmondani, hogy a könyv, amelyet ledobtak, magyar nyelven íródott. A NASA tudósai ugyanis hosszas tanakodás után, hogy milyen nyelv is lehet az, amit a Jupiteren megértenek, a magyar mellett döntöttek, minthogy ez az egyetlen a Földön, amely semmi más földi nyelvhez nem hasonlít, tehát nagy a valószinűsége, hogy akik beszélik, egy idegen bolygóról, esetleg éppen a Jupiterről kerültek valamilyen rejtélyes módon Földünkre. A feltevés helyesnek bizonyult: a Jupiteren valóban megértették a magyar szöveget.

Szóval hogy visszatérjünk a jupiteri jelentéshez: a becsületes megtaláló anélkül, hogy felbontotta volna a borítékot, sietve eljuttatta azt a NASA-hoz, amelynek a sajtó részére készített kivonatából munkatársunk a következőket jegyezte ki:

A JUTUA JELENTÉSE

— Különös élet lehet azon a Földön. Lakói kétfélék: Könyvek és Emberek. Az előbbiek, amelyeknek egyik tagja hozzánk érkezett, a felsőbbrendű lények. Ezek formálják odaát a világot. Maga az ember másodlago termék, aki a könyvekből lép ki az élet porondjára é úgy cselekszik, ahogy a költő megalkotta és életét meghatározta. Van ugyanis egy személy, aki fölötte áll mindkétfajta lénynek, a könyvnek és az embernek

is, ez a költő.

— Csodálatos, hogy ez rendszerint az alsóbbrendűek, az emberek szektájából kerül ki, de ő a Földön a szaporodás funkcionáriusa, ezért hívják költőnek. Rendszerint felrepül egy fa tetejére (a Földön ezt úgy mondják, hogy magasreptű), fönt fészket rak (földi szóval: fészkelődik), költ (mint mondják: fennkölt), aztán rendszerint meg akar tollasodni, mint általában az ilyen repülő lények a Földön, ha sikerül, akkor továbbra is szárnyaló marad, ellenkező esetben leesik a fáról, ekkor azt mondják róla hogy ágról szakadt.

— Ekkor a költő újra visszajut az emberek sorába, ami igen rossz sor. Hogy milyen rossz, azt legjobban bizonyítja az, hogy az emberek mind betegek. Ez nem is csoda, ha tudjuk, hogy legfőbb foglalatosságuk egészségük fokozatos tönkretevése. Valóságos öncsonkítás, amit miveinek és ezt olyan nagy változatosságban cselekszik, hogy egész életükben másra úgyszólván nem is marad idejük.

— Hogy csak néhány példát említsek: torkukat köszörülik, derekukat riszáfják, fejüket törik, pofát vágnak, hajszálakat hasogatnak, kezüket tördelik, szemüket meresztik, már akiknek van, mert a legtöbbjük igen hamar, éppen ezeknek a tortúráknak a következtében, szemtelen lesz, fül-lentenek holott a fülnek fent a helye, tehát ez is egyenlő az öncsonkitás-CSAK ADDIG ÉLÜNK

Csak addig élünk

mig látjuk holnapunkat, s mig visszatérünk Tegnap — anyánk gyermekkort idéző mosolyához, a főkötős házak hűs tornácaihoz, s a dűlőutak porába omló önmagunkhoz;

mert elűz az írógépek fémes csattogása a telefonok csengő zenéje s a határozatok és állásfoglalások közt már a huszonegyedik századot szülik a villogószemű kompjuterek, de én is és velem sokan mások csak addig élünk

mig látjuk holnapunkat és erőt meríteni mindig visszajárunk apánk kérges-szavu igazához.

Lázár Tibor

ERDÉLYI ANEKDOTÁK

Tordai történetek a régmúltból...

Nemes Buócz István, ótordai kálvinista prédikátor korában nagy hírnévnek, örvendett e mesteremberektől nyüzsgő városban. Prédikátorunk a csizmadia céh egyik régi tagját, Kiss Istvánt búcsúztatja az ótordai cinteremben. A megboldogult világéletében templomkerülő, kántorszomoritó, megátalkodott istentagadó volt. Köpeci nemes Buócz nem teketóriázhatott sokat ,,fölkészülésekor”, vagy a piculák száma lehetett túl kevés, mert a koporsónál kurtán-furcsán igy szólott:

„Szerelmes hallgatóim! Tőlem az kívánnátok, dicséljem ezt a polgárfiut. Ám én őt nem esmérem. Most sem a maga jószántából jő vala ide, az Isten házába! Ám dicséljék őt az ő szomszédai, az őáltala megkönnyebült hordók, dicséljék őt az ő házának kapufélfái! Én bizony nem dicsérhetem őt! Az fa, ahová dől, ott marad. Ámen!”

9. oldal

sál. szóval szinte minden testrészüket a legdurvább kínzásoknak teszik ki, csak éppen azt tartják rangjukon alulinak, hogy a lábukat is kínozzák, a lábukat ugyanis megvetik. Előfordul az is, hogy egész egyszerűen lángra gyulnak, társaiknak pedig a szemére lobbantanak valamit.

— Ezekután nem kell csodálkoznunk, hogy ha egy ilyen úgynevezett ,,emberi!^ %lami az eszébe jut, egyszerűen bennehagyja, nem törődvén azzal, hogy az idegen dolog a szervezetben mindig kóros elváltozásokat okoz. Az ember úgy látszik ezt direkt akarja. Sokszor megtörténik, hogy közülük egyik-másik kétségbe esik. biztosan jól megüti magát. Ezenkívül különös szokásai vannak... Vannak például helyek, ahová nem lábmozgással jut el, hanem a kerék mozgását utánozva jut el, ilyen hely a Düh, amelybe az ember mindig gurul. Másik rendkívüli hely a Cser, ami olyan raktárféle lehet, ahová az egyik ember a másikat elraktározza. Erre mondják, hogy cserben hagy.

— Az emberek formája változó. Vannak köztük szögletesek, mások egyszerűen felkerekednek. A családi életük is igen furcsa lehet. A szülők a gyermekeket egyszerűen porontynak nevezik, ami megfelel a Jupiter-beli porrongynak. Ilyen körülmények között azután a gyermekek sem viselkednek nagyon finomam szüleikkel: rendszerint r^juk ütnek.

* * *

(Csodálatos a jupiteri tudomány fejlettsége, hogy ilyen éleselméjűséggel tudták kielemezni egy egyszerű Könyvből a földi élet lényegét. Szerk.)

Amikor az Aranyos folyót fausztatásra is használták, a város legdélibb végén, az akkori gát közelében, egy gázló vezetett át — viszonylag járható „szekérút". A folyó partján, a gázló mellett közlekedésrendészeti tábla — ezzel a felírással:

VIGYÁZAT! HA E TÁBLÁT ELLEPI A VIZ, VESZÉLYES ÁTKELNI!!!- o -1904-1905-ben kezdett Torda városa berendezkedtii villanyvilágításra. Az első telep a Vigadó (ma városi színház) mögötti udvarra épült, erőgépei azonban csak a város központját és a főútvonalat látták el. Városszerte nagy volt a készülődés a bemutatásra. Széli Miska városi főmérnök mindent elkövetett, hogy a villanyvilágítás korszerűségéről meggyőzze a bámészkodó hallgatóságot: vázolta az izzószálas égők előnyét a petróleummécsesekkel szemben, Boczoni, a jólnevelt ujtordai polgár, városi tanácsosi hangján egyszer csak megszólal: „Mérnök ur, nekünk ne ezeket magyarázza, ezeket üsmeijük, de azt mondja meg, abban a vékony derótban miként cirkulál az a petróleom?”- o-Tessitori Nóra 1922 augusztusában tartott szavalóestet Tordán. Előadására — helyi szokás volt! — nem tolongott a közönség. Az Aranyosvidék nevezetű lap kritikusa igy örökítette meg az est emlékét: „...Ami a hiányzó... sikert illeti, tessék a jövőben tudomásul venni, hogy mi tordaiak vagyunk, disznópecsenyét eszünk..., és rá mindig Kleinhempel vagy Gegesi-féle, de csak tordai bort iszunk, igy a vérünk kissé elsűrűsödött, és hájasok is vagyunk némiképpen talán a koponyánk is. Nekünk ha legalább tiz nappal előbb síppal, dobbal, trombitával, s utána minden nap, be nem ordítják, hogy ez jön, az jön, ezt csinál, azt csinál: akkor hiába támad fel akár Petőfi, akár Ady..., itt bizony üres ház előtt szaval...”-o -A Jósika Miklós kör egyik első meghívottja Torda szülötte. Lászlóffy Aladár volt. A városi művelődési

(Folyt, a 11. oldalon)