Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-13 / 11. szám
11. oldal I ft BENEDEK MÁRIA jgg^lMI TANÁCSADÓJA ÁRTATLAN — Megbecsült, családos asszony vagyok, felnőtt gyermekekkel. Két évvel ezelőtt elhatároztam, hogy visszamegyek a munkahelyemre, és titkárnő leszek, miután legfiatalabb gyermekünk is egyetemista lett. Az a problémám, hogy amikor a főnököm otthon alszik, álmában beszél. A főnököm az egyik egyház vezetőségének tagja, én meg katolikus vagyok. A férfi nem sok ügyet vet reám munkaközben, de amikor álmában beszél, a nevemet többször is emlegeti. A férfi felesége felhívott a napokban, és azt mondta, hogy jó volna egy kicsit elbeszélgetnünk. Azt telefonáltam neki vissza, hogy nincs semmiről beszélgetnünk, mire ő igy válaszolt: ,,Ezekután egy kicsit megkönnyebbültem, de ez az első eset, hogy a férjem egy másik nő nevét emlegeti. Ezenkívül gyakran beszélt már a testvéréről vagy a gyermekeiről is álom közben.” Legyen szives megmondani, miért emlegeti ez a férfi a nevemet álmában? Megbeszéljem-e ezt a dolgot a férjemmel? Esküszöm önnek, hogy ártatlan vagyok. VÁLASZ — Én is hiszek önnek, és biztos vagyok abban, hogy a főnökének a felesége is megbízik önben. Ezért ne aggódjon tovább. A főnöke azért beszél önről az álmában, mert ön az egyike azoknak az embereknek, akikkel napi munkaideje alatt együtt van, ezért természetes, hogy az ön neve az ő tudatalattijában van. Gondolatai azonban nem feltétlenül erotikusak, mert mint a felesége említette, szokás szerint a testvérének és gyermekeinek a neveit is emlegeti. Azt ajánlom mindezek ellenére beszélje meg a kérdést a férjével, mert ez nem okoz kárt. Jobb, ha öntől tudja meg előbb, mert egy napon esetleg a főnökének a felesége hívja fel az ön férjét. * * * ILONKA — Van egy barátnőm. Nagyon okos, műveli lány, de bizony elég csúnya szegényke. Nem akarom a szemébe mondani, hogy ne igyekezzen szépíteni magát, mert úgyis hiába, hanem inkább az eszével hasson a férfiakra. Hogyan magyarázzam meg neki? VÁLASZ — Sehogy. Magának ugyanis nincs igaza. Általános tapasztalat, hogy a csúnya, de művelt lányok szeretik fitogtatni a műveltségüket. Ez nem helyes. A csúnya lányok is hangsúlyozzák csak nyugodtan a nőiességüket, mert különben sincs olyan csúnya nő, akinek a külsejét a kozmetika, a varrónő és a fodrász ne varázsolhatná érdekessé. Csúnya lány, aki tudatos Ízléssel öltözködik, ápolja magát és érdekessé tudja tenni a megjelenését, legtöbbször jobban hat a férfiakra, mint a szabályos szépség. Mert minden csúnyaságban van valami titokzatosan különös, ami izgatja a férfi fantáziáját. * * * KIVÁNCSI FÉRFI — Magától kérek tanácsot, mert amit kérdezni akarok, arra igazán csak nő tud felelni. Helyes-e az úgynevezett „rámenős” udvarlás? VÁLASZ — Sok férfi azonnal a célra akar törni. Azt hiszi, hogy a nő szívesen fogadja, ha nyomban hevesen udvarolni kezd, sőt ismerkedésük első órájában már szerelmet is vall. Jóizlésű nő ettől gyomorémelygést kap. Kiábrándító, ha azonnal dicsérni kezdi a bájait és még hozzá úgy, hogy csak úgy süvítenek belőle a frázisok. Gyakori, hogy a nő különben egészen elfogadhatónak találja a férfit, de menekül előle, mert nem tudja elviselni az udvarlását, amellyel azonnal elárulja, hogy soha sem volt dolga értékesebb nővel. Az ilyen udvarlásnak a nő szemében nincsen sem szépsége, sem őszintesége. MÁR NEM-.. Már nem keresem, már nem érzem, már nem értem, már nem féltem, már nem biztatom, már nem védem, már nem akarom, hogy szeressen, már oly mindegy , hogy merre jár, nyugtalan szivével kire vár, már oly mindegy, árnyéka hol vetül az ódák ezüst falára elérhetetlenül. Pardi Anna "ÉL MÉG KOSSUTH!" (Folyt, a 8. oldalról) sereghez csatlakozni. Borcsikék Dunaadonyban találkoztak először históriai eseménnyel: ,,... nagy tömeget láték közeledni a part felé két rab kíséretével, Zichy Ödönnel s Pállal, kik honárulási bűnbe kapartak. A haditörvényszék a nép .Vesszen!’ — kiáltásai között a Duna másik partjára a Csepel szigeten, Lóré falu alatt azonnal összegyűrt, melynek feje Börgei, akkori alezredes volt. Elhatározták egyező akarattal Zichy Ödön felakasztását s este nyolc órakor a kisfa közül egyiket felvirágozá egy kecskeméti cigány. Nekünk tetszett, hogy egy száraz fa grófot virít.” A plebejusi lelkesiiltséggel fogalmazott napló ezután faluról városra vezet bennünket, és a tudósitó égve várja már az első csatanapot, amely október 17-én végre elérkezett. „Ismét űzőbe véve az ezen tájon rabló csapatot, Letenye alatt, a nyugati túlsó parton levő sáncaikba déltájban ágyúgolyókkal beköszönténk. Itt voltunk legelőszőr csatában, de fáradalmaink ellenére, szivféktelen rohantunk a golyók elé. Egy pár órai ágyúzás után elhagyták sáncaikat, nem kevés halottat a tvlurába hányva. Ezután mi a Murán csakhamar átkelve, tovább űzénk őket. Még eznap Sándor és Miklós huszáraik közül mintegy hatszázat elfogának, a többiek pedig a Dráván át Varasdra menekvének.” Feltehetően ez az ütközet volt a szabolcsi önkéntesek próbatétele, mert október 27-én az eddig csak félig katonainak számitó alakulat ünnepélyesen megkapta a 48. honvéd zászlóalj címet, besorolván a csapatot a reguláris alakulatok közé. Hősünk is előlépett, november 11-én őrmester lett. Rendkívül szűk szavakkal, kurta mondatokkal számol be az elkövetkező eseményekről. Szinte röppenve‘szállunk át 1849 januárjába, pedig az ut harcokon, nélkülözéseken át vezetett a Dunántúlról vissza a Tiszántúlra. „Január 21. Csatára tölténk meg fegyvereinket s elindulánk Szolnokból kiverni az ellent. 22-én pihent erővel Szolnokot megtámadánk, de az ellen csatába sem ereszkedve, kevés idejű ágyúzás után, fegyvereink elől Ceglédre meneküle. Este fáradalmainkat a felszabadított szolnoki nép kaijai között pihenénk.” A szabolcsiak április 6-án már Isaszegnél csatáznak, május 20-án pedig a budai Várat rohamozzák. Újra egy személyi feljegyzés: „Pünkösd első napján, a Rákos mezején ősi szokás szerint a szabadság áldomására, az osztrák ház zsoldosaitól felszabadított Buda-Pest fellelkesült lakóival ökröt süténk, poharazánk. táncolánk. E napon neveztetém ki hadnaggyá." Az ellenség nyomában Érsekújvár felé vonul a sereg, közben kolera támad a honvédekre, erről is híven beszámol a napló, felsorolván a meghaltakat, köztük Szunyogh Emmát, a zászlóalj női hadnagyát. „Ezek utolsó ápolását én tevém, minthogy egy században valánk.” Komárom sáncai közé a vár védőseregébe osztatott be az alakulat, majd Görgey seregének erősítésére rendelték a szabolcsiakat a zászlóalparancsnok Rakovszki vezényletével Ács alá, védeni a monostori erődítéseket. A honvédseregek itt kitüntették magukat, közöttük Borcsik Salamon és társai. Ám nemsokára a gyász napjai jöttek el. A drámai fordulatról, amely a naplóból kitűnően váratlanul érte a komáromi várban maradt védősereget, haraggal és fájdalommal számol be a naplóiró. „De midőn már nyugodtabban valánk, reményeink fonalát kettévágta egy nem vélt honárulási tény, Görgey fegyverlerakása. Görgeyt egy nemzet átka kísérjen sírjába, egy nemzet bosszúja életében! Mit részint menekülteink hirdetőnek, részint az ellenségtől .feltétlen' megadásra küldött követ tudata velünk s jelenté ki, hogy ,e hon nem a mienk’. Mi a feltétel nélküli megadást megtagadánk azon merész nyilatkozással: .Komárom sáncaiba akar temetkezni azon szabad nemzet töredék harcosa, melynek már annyi vérbe került ügyét nem jellemtelen gyávaság, de ármány, s tán isten átka, árulás buktatta meg!’ Honunk elveszte előttünk hihetetlen volt.” Ám október 1-én át kellett adni a sáncokat, a sereg szétszéledt, az egyezés lehetővé tette a hazatérést; „a komáromi őrségben szolgált egyének többé ausztriai katonai szolgálatra nem kényszerittetnek, otthon tartózkodhatnak személy és vagyon biztonsággal.” A hazatérés szomorú részleteiről beszélő napló híven tudósit a hangulatról is. „Október 3. Pest. Ezen az esten már éreztük, hogy mi a szolgaság, mi a sorsa egy hon vesztettnek. Barátaimmal vacsora után elmenénk a Zrínyibe feketekávéra. Amikor belépőnk a kávéházba, ott találánk két osztrák tisztet biliárdozni. Az egyik német gőgösen elibünk lépett és Fényes László századosnak fővegét leüté fejéről ezen szavakkal: .Tudja meg ön, hogy most egy császári tiszt előtt áll.’ És nekünk, kiknek az emberiség jogait megfejteni sem lett volna tanácsos, rabszolgákként süvegeim kellett. Október 4-én. Lesütött emberi tekintettel, találkozni sem merő arccal, ruháinkat elburkolva lépénk ki az utcára és indulánk el szükséges teendőink végzésére. Délben sieténk elhagyni a hajdani láthatásért vért sem kímélő várost, lemenőnk a vas-pályához, hol már többen panasziánk be egymásnak a pesti nép elváltozott érzelmeit. 1 órakor Pestet elhagyánk. 6 órakor Szolnok alatt inkább megvető, mint szánkozó arcokkal találkozánk.” Borcsik Salamon visszatért otthonába. Naplóját drámai sorokkal fejezte be: „Szomorú sors! De ha isten nincs, ki a szabadságért vérzett népnek hazát teremtett volna, él még Kossuth! Ö neked, népek vérében fürdő ausztriai ház örök gyalázataként homolokodra süti a szolgaság bélyegét! A zsarnokság fényében büszkén csillogó kényuri csarnokokban saját népeid fogják zsoldos lelked torán a felszabadulás öröm poharát kiüríteni. Remény! Csak te ne hagyj el! Összeszedém Gyulaházán 1850 március 12-én. Borcsik Salamon volt honvéd."______ HUMOR A skót elmegy a lovaglóiskolába és megkérdi: — Lehet itt lovagolni tanulni? — Lehet. Milyen lovat parancsol? Szelídet, tüzeset, poroszkálót? — A legfontosabb az, hogy hosszú legyen — feleli a skót. — Az én családom ugyanis hét főből áll...- o-Anva a leányához: — Nem szégyelled magad?! Már minden barátnőd elvált, te pedig még férjhez se mentél!-o -A meteorológus a vasárnapra szóló időjárásjelentést diktálja a titkárnőjének: — Délelőtt napsütés, délután csapadék várható. — Milyen kellemetlen — sóhajt a titkárnő —, nekem délután randevúm lesz!... — Akkor hát — jegyzi meg a jólelkű meteorológus —. a csapadékot huzza ki! FM-Hl?.1*, -,w ' *>* L- Ui' '■ »• •“ :
