Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-13 / 11. szám
8. oldal PETŐFI SÁNDOR: 1848 Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, Te a népek hajnalcsillaga!... Megviradt, fölébredett a föld, fut A hajnaltól a nagy éjszaka. Piros arccal Jött e hajnal, Piros arca vad sugára Komor fényt vet a világra; E pirulás: vér, harag és szégyen A fölébredt nemzetek szemében. Szégyenefjük szolgaságunk éjét, Zsarnokok, rátok száll haragunk, S a reggeli imádság fejében Istenünknek vérrel áldozunk. Almainkban Alattomban Megcsapolták sziveinket, Hogy kioltsák életünket, De maradt még a népeknek vére Annyi, ami fölkiált az égre. Áll a tenger nagy elbámultában, Áll a tenger és a föld mozog, Emelkednek a száraz hullámok, Emelkednek rémes torlaszok. Reng a gálya... Vitorlája Iszaposán összetépve A kormányos szive képe, Aki eszét vesztve áll magában Beburkolva rongyos bíborában. Csatatér a nagyvilág. Ahány kéz, Annyi fegyver, annyi katona. Mik ezek itt lábaim alatt?... hah, Eltépett lánc s eltört korona. Tűzbe véle!... No de mégse, Régiségek közé zárjuk, De nevüket Írjuk rájuk, Különben m^jd a későn-születtek Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek. Nagy idők. Beteljesült az írás Jóslatja: egy nyáj, egy akol. Egy vallás van a földön: szabadság! Aki mást vall, rettentőn lakói. Régi szentek Mind elestek, Földult szobraik kövébül Uj dicső szentegyház épül. A kék eget vesszük boltozatnak, S oltárlámpa lészen benne a nap! EMLÉKEZZÜNK MÁRCIUS IDUSÁN Idézzük fel emlékezetünkben azt a csodálatosan szép és mélységesen igaz képet, amellyel 1848 Petőfije „Az Apostol”-ban megrajzolja az ember hivatását. A Földnek meg kell érnie, mint ahogy a szőlőfürtnek meg kell érnie, hogy betölthesse rendeltetését. A szőlőfürtöt a Nap sugarai érlelik meg, a Föld megéréséhez azonban ennél több kell: az emberi lelkek fénye, melege, ereje. Feloldva a képet, mintha arról szólna itt Petőfi, hogy mi az emberség legmagasabb mértéke? Sokak szerint ma is ,,a pénz teszi az embert”, minden más mérték csak üres erkölcsbölcselet. Mások szerint a hatalom méri az embert: akinek egy hajszállal nagyobb a hatalma, az a kisebb hatalmuaknál több. Ismét mások szerint csak a tudás ad rangot: aki többet tud. az felette áll a kevesebbet tudóknak. Bármennyi részigazság van is a fenti álláspontokban, a teljesebb igazsághoz — úgy érezzük — Petőfi áll közelebb. Az élethez feltétlenül szükség van anyagiakra, a helyesen gyakorolt hatalom megment az anarchiától, a haladás (Folyt, a IS. oldalon) "EL MÉG KOSSUTH!" „Töredék napló az 1848-ik év március 15-től 1849 október 3-ig, a forradalmi hadjáratból” — ez a cime annak a negyedrét ivü, gondos munkával vászonba kötött Írásnak, amely a nyíregyházi levéltár iratanyagából került elő. A szerzője nem hires hadvezér, államférfi, iró, tudós, a naplót igy irta alá: „Borcsik Salamon volt honvéd.” Amit és amennyit tudunk róla: a szabolcsi Gyulaházáról származott, feltehetően egy kézműves fiaként vették fel a sárospataki kollégiumba. Az iskolában érte a forradalom hire. És most adjuk át a szót Borcsik Salamonnak. „Pünkösd után az oskola a hazai zavarok miatt szétoszlott s az ifjúság nagy része önkéntes lett. Én is hazajöttem azon feltétellel, hogy szüleimnek egy -Istenhozzád- ot mondva a 10. számú honvéd zászlóaljba a hazáért felcsapok. De apám nehéz betegsége gátat vetett szent szándékomban. így hon maradék — de kínosak valának a napok, mivel nem adhatám életem a hazának; de tétlenül pangtam a szülei tűzhely körül, mikor honbarátaim, a csatatéren vérökkel pecsételték meg hűségöket. Julius 14-én reggeli 5 óra. Midőn a nap életfénnyel üdvözlé a földet, apámnak a sir alkonyát szövé meg. Anyám, én és két testvérim az árvaság remény nélküli napjaira jutánk. Én anyámnak szándékomat ismét elhatározottan nyilvánitám. Anyám könnyezettkönnyeit kettőnkért sírta. Nekem anyám könnye s jövője — hazám könnye s jövője közt kellett választanom. De hasztalan! Hazámat jobban szeretőm. S az éppen alakulandó szabolcsi önkéntes csapat, melynek őrnagya Patay István, zászlaja alá letévém eskümet, szeptember 10-én Nagykállóban. 16-án Nyíregyházára tevénk át állomásunkat, ahol tizedes lettem.” Szeptember 22-én indult a szabolcsi önkéntes csapat szekereken a Jellasichot üldöző magyar honvéd(Folyt. a 11. oldalon) S'Z'E'M'L'E ! _________________________________ Ford elnök a vladivostoki megállapodások értelmében szorgalmazza a nukleáris fegyverkorlátozási egyezményt a Szovjetunióval. Ennek során állapítsák meg a sokszoros töltettel ellátható rakéták legmagasabb létszámát, mert ha ez nem történik meg, később már minden erőfeszítés meddőnek bizonyul. Az is nyilvánvaló, hogy ha a fegyverkorlátozás ügyében nem sikerül egyességre jutni ez év folyamán, akkor jónéhány évig várhatnak hasonló egyezmény lehetőségére. Az elnökválasztás éve nem alkalmas uj tárgyalások elkezdésére. Az oroszok elkezdték kifejleszteni uj interkontinentális ballisztikus rakétájukat, amely átlagosan öt robbanófejet hordozhat. Ezekből évente 200 vagy több darabot gyárthatnak, és igy 1978 végére már legalább 800 rakétával rendelkeznek, aminek segítségével legalább 4,000 robbanótöltetet juttathatnak el céljához. Ezek után a Szovjetuniónak meglesz az „első csapásra” való képessége, az amerikai 1,054 szárazföldi rakétával szemben. Egy meglepetésszerű támadás során a szovjet rakéták felével elpusztíthatnák az amerikai rakétatámaszpontokat, és a másik felét meghagyhatnák arra az esetre, ha az amerikaiak megtorlást terveznének a szovjet városok ellen. Ha Amerika is rendelkezne az „első csapásra” való képességgel, akkor növekednék a „krízis és bizonytalanság, vagyis az a félelem, hogy esetleg a másik fél hajtja végre az első csapást. A most következő fegyverkorlátozási megegyezés célja az, hogy lelassítsák a sokfejű háborús rakéták gyártásának ütemét, és ezáltal megelőzzük mind a Szovjetunió, mind Amerika „első csapásra” való képességének elérését.
