Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-27 / 9. szám
10. oldal AMERIKAI MAGYAR VILÁG Kricket-pályát kihagyni...! Irta: HALÁSZ PÉTER Négy és félesztendő után — búcsúzom Londontól. Helybeli szólással azt mondják erre a világvárosra: ,,it grows on you!” Ami annyit jelent, hogy lassan, fokozatosan, de kivédhetetlenül mind kedvesebbé válik az ember számára. Ez igaz. Annyiféle London van és annyiféle londoni, ahány kerület. Az észak-londoni számára a Tottenham Court Roadtól nyugatra már idegen világ kezdődik. Vannak, akik akkor érzik magukat végre ismét otthon, amikor autóbuszok az Oxford St. végében álló Marble Arch-hoz ér: Sheperds Bush, Notting Hill Gate, az az ő városuk. Mások elbátortalanodnak a Wimpole-streetnél — a West End határvonalához érve. Vannak, akik számára a londoni Fulham-keriilet, vagy Putney, akár Addis Ababában is lehetne. És ugyanennyi dialektusban beszélnek. Merőben más a kiejtése az északlondoninak, mint annak, aki a St. Mary-le-Bow harangjának hallótávolságán belül született. Az ilyen városban hamarabb érzi magát otthon az idegen. Londonnak négyezer utcája van, ekkora I városban egy kicsit mindenki idegen, tehát senki sem tökéletesen az. Négy és félesztendő alatt nagy változásokat éltem meg Angliában. A szigetország megjelölés nem találó többé. Anglia tagja lett az Európai Közösségnek s bár az uj helyzetből fakadó uj érzéssel még vonakodva ÉVFORDULÓ A JALTAI KONFERENCIA Harminc esztendeje: 1945. február 4-én kezdődött a jaltai (krimi) konferencia, a második világháború befejező szakaszának döntő jelentőségű és Magyarországra nézve tragikus kimenetelű háromhatalmi csúcstalálkozója. — Jalta szovjet kikötőváros a Krimfélsziget déli csücskén. Livadia Jalta központjától három kilométerre van. Az itteni Nagy (Márvány) Palotát az utolsó orosz cár, II. Miklós építtette 1911-ben. A tanácskozás színhelyén, a Márvány kastélyban volt az amerikai delegáció szálláshelye. Roosevelt elnök súlyos betegségében nehezen mozgott, ezért kímélni kellett a felesleges fájdalmaktól. A brit delegáció rezidenciája a Voroncov palota, a vendéglátó szovjet kormány küldöttségéé a Juszipov palota. — A három szövetséges hatalom delegációjának vezetői J. V. Sztálin, a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának elnöke, F.D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke és W.Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke. A konferenciáról 14 fejezetből álló jegyzőkönyvet és 9 fejezetből álló hivatalos jelentést adtak ki. Összesen nyolc ülést tartottak. A három hatalom vezetői — egyebek mellett — elhatározták: San Franciscóban értekezletet hívnak össze a tervbe vett világszervezet, az Egyesült Nemzetek alapokmányának kidolgozására, s hogy a majdani Biztonsági Tanácsban az öt nagyhatalom kötelező egyetértésének elvét érvényesítik az érdemi határozatok hozatalánál. — Foglalkoztak Európa háború utáni sorsával, Németország feltétel nélküli kapitulációjával, megszállásával, a német jóvátétellel és a háborús főbűnösök felelősségre vonásával. A három szövetséges részletesen megállapododtt Kelet-Európa nemzeteinek sorsát illetően. A megállapodás Magyarországra nézve megint történelmi tragédia volt, csakúgy mint az első Világháború után Trianon. ismerkedik, kevéssé valószínű, hogy a jelképes felvonóhíd a várárok fölött — mégegyszer felvonható. 1971 október 21-én kezdték meg a vitát a Themze-parti Parlamentben arról, hogy a Közös Piachoz való csatlakozással feláldoztak-e valamit szuverénitásukból, vagy sem? Azóta alig változó hevességgel vitatkoznak róla. Szuverenitás! Szent fogalom! A tökéletes, a csorbítatlan, a mástól-beleszólás):-nem-türő cselekvési szabadsághoz való elszánt ragaszkodás. Vannak, akiket ez türelmetlenné tesz, másokban csodálatot ébreszt. Magyarázzák nekik, hogy a világ megváltozott, kicsi lett és az országok egymásra-utaltak. De a szivük mélyén ezt nem hiszik. Peter Ustinov, a szinész-iró mesélte, hogy a második világháború alatt, mint közkatona, Dovernél árkot ásott az alakulatával, hogy ha jönnek az ellenséges tankok a Csatornán túlról, rendre belepotyogjanak. Egyszerre csak megjelent az iroda-ablakban az ezredes, nézte egy darabig az árokásást, aztán tölcsért formált a tenyeréből és azt kiabálta: — Kricket-pályát kihagyni! Az ezredesben ugyanis élt valamilyen homályos elképzelés arról, hogy a kricket-pályára amugysem hajt rá az ellenség, vétek volna felásni. Megéltem a tizedespontokkal való fogcsikorgató kiegyezést. 1695-ben irta Sir Christopher Wren első memorandumát a tizes számrendszer előnyeiről, de ezt az egyet az angolok sohasem hitték el neki. Ma sem hiszik. Lord Randolph Churchill egy parlamenti beszédében az utánozhatatlanul mély megvetés hangján beszélt egyszer ,,azokról az átkozott pontokról”. A tizedes-ponttal szemben személyes ellenszenvet éreznek. 1974 február 15-én összeharapott fogakkal, leszegett fejjel, nem titkolt megalázottsági érzéssel — megadták magukat. Azóta sem szabadulok a sejtelemtől, hogy „azoknak az átkozott pontoknak” részük van az angliai infláció-ban. A tizes számrendszerre való áttéréssel fontos pénzek vesztek el: a hárompenny-rézérme, a sixpence, a shilling... csupa jelentős lépcsőfok, amig az ember eljutott a poundig! A fontsterlingig! A hiányérzet leküzdhetetlen. Megéltem az észak-írországi dráma kiteljesedését — 1970 augusztusával kezdődött az angol katonaság rendfenntartó beavatkozása. Mint Angliában mindennek — az ir dilemmának is sok-évszázados hagyománya van. Első Erzsébet telepitett skótokat és angolokat Ulster tartományba, elvetve a szelet, amely után az egymást követő kormányok azóta is vihart aratnak. Megéltem minden elképzelhető sztrájkot, szemétgyűjtőkét és csatomatisztitókét, postásokét és áramfejlesztőkét, nyomdászokét és autóbusz-soffőrökét és szénbányászokét, áramkorlátozásokat, háromnapos munkahetet, két országos választást egy-esztendőn belül, a Tutankhamun-kiállitást a British Múzeumban, amelynek kapuja előtt kilométerhosszuságu sorokban várakoztak az emberek. Megértem Anna hercegnő fényes esküvőjét Mark Phillips hadnaggyal a Westminster-apátság kathedrálisában 1973 november 14-én és a saját leányom, Monica esküvőjét 1974 szeptember 14-én, amely azonban a krónikás magántörténelméhez tartozik. Volt halháboru az izlandiakkal s volt békekötés, kimúlt a londoni Állatkertben London kedvence, Chi-Chi, a panda s megérkezett a két uj panda: Ching-Ching és Chia-Chia. És megéltem a jelképes-jelentőségű eseményt, hogy a londoni East End világhírű szülöttből Charlie Chaplinből, Sir Charles lett. Chaplin, az örök hobó, a csámpás kis csavargó a botladozó, de soha el nem eső, a társadalom perifériáján bóklászó kisember nagy ábrázolója: Sir Charles. A felkiáltójel a folyamat után, amelynek során a brit demokrácia merritokráciává eszményesült — amelyben (ideálisan) a legnagyobb rang: az érdem. A folyamat utáni felkiáltójel: Chaplin bambusz-sétapálcája. Amit láttam — azt az olvasó szemével láttam, hogy elmondhassam. Ezért néztem meg jól. Négy és fél-esztendő után nem megyek el innen könnyű szívvel. Angliának gondterhelt periódusa ez: időnek, kornak sokféle veszélye környezi. De érezhetőn bízik abban, hogy a gazdasági és politikai viharok hullámai a hagyománynak megfelelően visszahőkölnek a parti sziklaszirtek előtt: — Kricket-pályát kihagyni! Adja Isten, hogy igaza legyen! FURCSA HISTÓRIÁK OPTIMIZMUS Alf Benton londoni postás, a „Vörös Oroszlán” nevű ivó törzsvendége, ünnepélyes külsőségek között vette át a vendéglős ajándékát: egy ezüstből készült söröskriglit. Az ajándékot a Vörös Oroszlán abból az alkalomból nyújtotta át a postásnak, hogy az az évek során megitta a helyiség bárpultjánál a százezredik korsó sörét. Az eseményen újságírók is részt vettek. Benton igy nyilatkozott az Evening Standard tudósítójának: „Versenyben vagyok az aranykrigliért. Ezt a Vörös Oroszlán tulajdonosa a kétszázezredik korsó sör utánra Ígérte.” Fő az önbizalom. Alf Benton 1915-ben kezdte számolni a korsó söröket é« jelenleg 78 esztendős. A NYÚL IS VADÁLLAT Londonban egy agárversenyen, Percy Brecker hordár, öt fonttal megtett egy agarat, amely elsőként haladt át a célvonalon. Brecker annyira fellelkesedett, hogy berohant a pályára. Sajnos, a pályán 70 kilométeres sebességgel haladó gépnyul — amely után az agarak futnak — még javában mozgott és elütötte Percy Breckert. Nyomban kórházba szállitották, lábtöréssel és súlyos belső sérülésekkel. Az Evening Standard tudósítójának a következőképpen nyilatkozott: „Borzasztóan szerencsétlen vagyok. A feleségem szentül meg lesz győződve, hogy kocsmai verekedésbe keveredtem. Azt csak nem mondhatom neki, hogy egy gépnyul elütött”. SZERÉNYSÉG A huszonhat esztendős Susan Rosenkowitz asszony házában, a dél-afrikai Fokvárosban, a gyerekek születésnapi ünnepségét tartották. David, Elisabeth, Emma, Grant, Jason és Nicolette egy-egy gyertyával díszített tortát kaptak. Ök ugyanis a világ egyetlen hatos ikrei. A rendkívüli ünnepségen megjelent a helyi televízió is és meginterjúvolta a mamát. Megkérték, röviden foglalja össze élményeit és tapasztalatait. A válasz a következőképpen hangzott: „Elég zsúfolt évem volt.” BECSÜLETSÉRTÉS A londoni Times hasábjain a következő hirdetés jelent meg: „Ötvenkét éves hölgy hatvan éves korig disztingvált ur ismeretségét keresi”. A hirdetést névtelenül adták fel, de pontos címet biggyesztettek a végére. Néhány héttel utóbb jelentkezett a hirdetés közzétevője, egy Mrs. Elisabeth nevű özvegyasszony is — és a Times kiadóhivatalától 30 ezer font kártérítést követelt. A pert most tárgyalja a londoni járásbíróság. A hölgy panasza: a hirdetést véletlenül az „Eladó régiségek” rovatba tördelték. Halász Péter
