Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-27 / 9. szám

10. oldal AMERIKAI MAGYAR VILÁG Kricket-pályát kihagyni...! Irta: HALÁSZ PÉTER Négy és félesztendő után — búcsúzom Londontól. Helybeli szólással azt mondják erre a világvárosra: ,,it grows on you!” Ami annyit jelent, hogy lassan, fokozatosan, de kivédhetetlenül mind kedvesebbé válik az ember számára. Ez igaz. Annyiféle London van és annyiféle londoni, ahány kerület. Az észak-londoni számára a Tottenham Court Road­­tól nyugatra már idegen világ kez­dődik. Vannak, akik akkor érzik magukat végre ismét otthon, ami­kor autóbuszok az Oxford St. végé­ben álló Marble Arch-hoz ér: Sheperds Bush, Notting Hill Gate, az az ő városuk. Mások elbátortalanodnak a Wimpole-streetnél — a West End határvonalához érve. Vannak, akik számára a londoni Fulham-ke­­riilet, vagy Putney, akár Addis Ababában is lehetne. És ugyanennyi dialektusban beszélnek. Merőben más a kiejtése az északlondoninak, mint annak, aki a St. Mary-le-Bow harangjának hallótávolságán belül szü­letett. Az ilyen városban hamarabb érzi magát otthon az idegen. Londonnak négyezer utcája van, ekkora I városban egy kicsit mindenki idegen, tehát senki sem tökéletesen az. Négy és félesztendő alatt nagy változásokat éltem meg Angliában. A szigetország megjelölés nem találó többé. Anglia tagja lett az Európai Közösségnek s bár az uj helyzetből fakadó uj érzéssel még vonakodva ÉVFORDULÓ A JALTAI KONFERENCIA Harminc esztendeje: 1945. február 4-én kezdődött a jaltai (krimi) konferencia, a második világháború be­fejező szakaszának döntő jelentőségű és Magyaror­szágra nézve tragikus kimenetelű háromhatalmi csúcstalálkozója. — Jalta szovjet kikötőváros a Krimfélsziget déli csücskén. Livadia Jalta központjától három kilomé­terre van. Az itteni Nagy (Márvány) Palotát az utolsó orosz cár, II. Miklós építtette 1911-ben. A tanácsko­zás színhelyén, a Márvány kastélyban volt az amerikai delegáció szálláshelye. Roosevelt elnök súlyos beteg­ségében nehezen mozgott, ezért kímélni kellett a felesleges fájdalmaktól. A brit delegáció rezidenciája a Voroncov palota, a vendéglátó szovjet kormány kül­döttségéé a Juszipov palota. — A három szövetséges hatalom delegációjának vezetői J. V. Sztálin, a Szovjetunió Népbiztosai Ta­nácsának elnöke, F.D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke és W.Churchill, Nagy-Britannia mi­niszterelnöke. A konferenciáról 14 fejezetből álló jegy­zőkönyvet és 9 fejezetből álló hivatalos jelentést adtak ki. Összesen nyolc ülést tartottak. A három hatalom vezetői — egyebek mellett — elhatározták: San Franciscóban értekezletet hívnak össze a tervbe vett világszervezet, az Egyesült Nemzetek alapokmányá­nak kidolgozására, s hogy a majdani Biztonsági Tanácsban az öt nagyhatalom kötelező egyetértésének elvét érvényesítik az érdemi határozatok hozatalánál. — Foglalkoztak Európa háború utáni sorsával, Németország feltétel nélküli kapitulációjával, meg­szállásával, a német jóvátétellel és a háborús főbűnösök felelősségre vonásával. A három szövet­séges részletesen megállapododtt Kelet-Európa nem­zeteinek sorsát illetően. A megállapodás Magyaror­szágra nézve megint történelmi tragédia volt, csakúgy mint az első Világháború után Trianon. ismerkedik, kevéssé valószínű, hogy a jelképes felvo­nóhíd a várárok fölött — mégegyszer felvonható. 1971 október 21-én kezdték meg a vitát a Themze-parti Parlamentben arról, hogy a Közös Piachoz való csat­lakozással feláldoztak-e valamit szuverénitásukból, vagy sem? Azóta alig változó hevességgel vitatkoznak róla. Szuverenitás! Szent fogalom! A tökéletes, a csorbítatlan, a mástól-beleszólás):-nem-türő cselekvési szabadsághoz való elszánt ragaszkodás. Vannak, aki­ket ez türelmetlenné tesz, másokban csodálatot ébreszt. Magyarázzák nekik, hogy a világ megválto­zott, kicsi lett és az országok egymásra-utaltak. De a szivük mélyén ezt nem hiszik. Peter Ustinov, a szinész-iró mesélte, hogy a második világháború alatt, mint közkatona, Dovernél árkot ásott az alakulatával, hogy ha jönnek az ellenséges tankok a Csatornán túlról, rendre belepotyogjanak. Egyszerre csak meg­jelent az iroda-ablakban az ezredes, nézte egy darabig az árokásást, aztán tölcsért formált a tenyeréből és azt kiabálta: — Kricket-pályát kihagyni! Az ezredesben ugyanis élt valamilyen homályos el­képzelés arról, hogy a kricket-pályára amugysem hajt rá az ellenség, vétek volna felásni. Megéltem a tizedespontokkal való fogcsikorgató ki­egyezést. 1695-ben irta Sir Christopher Wren első memorandumát a tizes számrendszer előnyei­ről, de ezt az egyet az angolok sohasem hitték el neki. Ma sem hiszik. Lord Randolph Churchill egy parlamenti beszédében az utánozhatatlanul mély megvetés hangján beszélt egyszer ,,azokról az átkozott pontokról”. A tizedes-ponttal szemben személyes ellenszenvet éreznek. 1974 február 15-én összeharapott fogakkal, leszegett fejjel, nem titkolt megalázottsági érzéssel — megadták magukat. Azóta sem szabadulok a sejtelemtől, hogy „azoknak az át­kozott pontoknak” részük van az angliai infláció-ban. A tizes számrendszerre való áttéréssel fontos pénzek vesztek el: a hárompenny-rézérme, a sixpence, a shilling... csupa jelentős lépcsőfok, amig az ember el­jutott a poundig! A fontsterlingig! A hiányérzet leküzdhetetlen. Megéltem az észak-írországi dráma kiteljesedését — 1970 augusztusával kezdődött az angol katonaság rendfenntartó beavatkozása. Mint Angliában min­dennek — az ir dilemmának is sok-évszázados hagyo­mánya van. Első Erzsébet telepitett skótokat és ango­lokat Ulster tartományba, elvetve a szelet, amely után az egymást követő kormányok azóta is vihart aratnak. Megéltem minden elképzelhető sztrájkot, szemét­gyűjtőkét és csatomatisztitókét, postásokét és áram­­fejlesztőkét, nyomdászokét és autóbusz-soffőrökét és szénbányászokét, áramkorlátozásokat, háromnapos munkahetet, két országos választást egy-esztendőn belül, a Tutankhamun-kiállitást a British Múzeum­ban, amelynek kapuja előtt kilométerhosszuságu sorokban várakoztak az emberek. Megértem Anna hercegnő fényes esküvőjét Mark Phillips hadnaggyal a Westminster-apátság kathedrálisában 1973 november 14-én és a saját leányom, Monica esküvőjét 1974 szeptember 14-én, amely azonban a krónikás magántörténelméhez tartozik. Volt halháboru az iz­landiakkal s volt békekötés, kimúlt a londoni Állat­­kertben London kedvence, Chi-Chi, a panda s megér­kezett a két uj panda: Ching-Ching és Chia-Chia. És megéltem a jelképes-jelentőségű eseményt, hogy a londoni East End világhírű szülöttből Charlie Chaplinből, Sir Charles lett. Chaplin, az örök hobó, a csámpás kis csavargó a botladozó, de soha el nem eső, a társadalom perifériáján bóklászó kisember nagy ábrázolója: Sir Charles. A felkiáltójel a folyamat után, amelynek során a brit demokrácia merritokrá­­ciává eszményesült — amelyben (ideálisan) a legnagyobb rang: az érdem. A folyamat utáni felki­áltójel: Chaplin bambusz-sétapálcája. Amit láttam — azt az olvasó szemével láttam, hogy elmondhassam. Ezért néztem meg jól. Négy és fél-esztendő után nem megyek el innen könnyű szívvel. Angliának gondterhelt periódusa ez: időnek, kornak sokféle veszélye környezi. De érezhe­tőn bízik abban, hogy a gazdasági és politikai viharok hullámai a hagyománynak megfelelően visszahőköl­nek a parti sziklaszirtek előtt: — Kricket-pályát kihagyni! Adja Isten, hogy igaza legyen! FURCSA HISTÓRIÁK OPTIMIZMUS Alf Benton londoni postás, a „Vörös Oroszlán” nevű ivó törzsvendége, ünnepélyes külsőségek között vette át a vendéglős ajándékát: egy ezüstből készült söröskriglit. Az ajándékot a Vörös Oroszlán abból az alkalomból nyújtotta át a postásnak, hogy az az évek során megitta a helyiség bárpultjánál a százezredik korsó sörét. Az eseményen újságírók is részt vettek. Benton igy nyilatkozott az Evening Standard tudósí­tójának: „Versenyben vagyok az aranykrigliért. Ezt a Vörös Oroszlán tulajdonosa a kétszázezredik korsó sör utánra Ígérte.” Fő az önbizalom. Alf Benton 1915-ben kezdte számolni a korsó söröket é« jelenleg 78 esztendős. A NYÚL IS VADÁLLAT Londonban egy agárversenyen, Percy Brecker hordár, öt fonttal megtett egy agarat, amely elsőként haladt át a célvonalon. Brecker annyira fellelkesedett, hogy berohant a pályára. Sajnos, a pályán 70 kilomé­teres sebességgel haladó gépnyul — amely után az agarak futnak — még javában mozgott és elütötte Percy Breckert. Nyomban kórházba szállitották, láb­töréssel és súlyos belső sérülésekkel. Az Evening Standard tudósítójának a következőképpen nyilatko­zott: „Borzasztóan szerencsétlen vagyok. A feleségem szentül meg lesz győződve, hogy kocsmai verekedésbe keveredtem. Azt csak nem mondhatom neki, hogy egy gépnyul elütött”. SZERÉNYSÉG A huszonhat esztendős Susan Rosenkowitz asszony házában, a dél-afrikai Fokvárosban, a gyerekek születésnapi ünnepségét tartották. David, Elisabeth, Emma, Grant, Jason és Nicolette egy-egy gyertyával díszített tortát kaptak. Ök ugyanis a világ egyetlen hatos ikrei. A rendkívüli ünnepségen megjelent a helyi televízió is és meginterjúvolta a mamát. Megkérték, röviden foglalja össze élményeit és tapasztalatait. A válasz a következőképpen hangzott: „Elég zsúfolt évem volt.” BECSÜLETSÉRTÉS A londoni Times hasábjain a következő hirdetés jelent meg: „Ötvenkét éves hölgy hatvan éves korig disztingvált ur ismeretségét keresi”. A hirdetést név­telenül adták fel, de pontos címet biggyesztettek a végére. Néhány héttel utóbb jelentkezett a hirdetés közzétevője, egy Mrs. Elisabeth nevű özvegyasszony is — és a Times kiadóhivatalától 30 ezer font kártérítést követelt. A pert most tárgyalja a londoni járásbíróság. A hölgy panasza: a hirdetést véletlenül az „Eladó régiségek” rovatba tördelték. Halász Péter

Next

/
Thumbnails
Contents