Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-27 / 9. szám
t. oldal LÁTOGATÁS ANDAUBAN... Irta: KLAMÁR GYULA Erős, szeles az idő, az autó ablakai — dacára a dupla gyorsaságra állított ablakmosónak — homályosak a sűrűn vágó, aprószemű esőtől. Az országút néptelen és igy nem kell félni semmitől, útban Andau felé... A falu már nem lehet messze, jobbról-balról gondosan megművelt földek jelzik a közelségét. Amire mégis vigyázni kell: a minduntalan felbukkanó fácánok, nyulak, őzek, melyek a kocsiutat keresztezik. Régen jártunk erre. Amikor először, akkor még sártenger borította ilyenkor az utat, akármilyen kocsi keresztül sem tudott törni rajta. Most már aszfalt van itt is, a sár csak ott alkalmatlankodik, ahol traktorok hordták rá az aszfaltra. Andau lassan-lassan elveszti érdekességét, amit majd húsz évvel ezelőtt szerzett azzal, hogy erre vándorolt át mintegy nyolcvanezer magyar Nyugat felé. Az ..andaui hid" világszenzáció volt. könyvek, képek jelentek meg róla. mintha valóban valami nagy és komoly hid lett volna, holott csupán néhány szál deszkából összetákolt hidacska volt a Magyarország és Ausztria határán található keskeny csatorna fölött. Am szimbólummá magasodott. Ugyan mi maradt meg belőle?.— ezt kutatjuk most ezep a szeles-hűvös kiránduláson. Az idő akkor is éppen ilyen lehetett mint most. ugyanígy szitált a sűrű, hideg cső. a hid felől a faluba tartó országutat gyalogosan taposták az emberek ezrei: férfiak, asszonyok, gyerekek. Legtöbbjének fogalma sem volt. merre jár és hová tart s mi lcsz.~vcle.tgf uj világban? Andau az elmúlt csaknem képevtized: alatt alaposan mégváltozptt. Az. egykori .menekültek alig ismernének • afoluru: aAzegcnyesebb házak eltűntek, hogy átadják Helyüket modern épületeknek; lakóházaknak, intézményeknek. A. sarkon, ahogy Ausztria felől érkezve befordulunk a faluba, hatalmas uj épület és benne jól berendezett vendéglő. Keressük itt is nyomait a 5b-os magyaroknak, vajon emlékeznek-e rájuk és ha igen, hogyan? Fiatal lányok szolgálják fel az ebédet, alig-alig hallottak a régi eseményekről, néha szüleiktől valamit, de nem nagyon érdekelte őket az ..öregek" elbeszélése. Idősebb férfi érkezik egy pohár borra. Ö már mindenre emlékezik — és szívesen, mert életének egyik nagy élménye volt a magyarok jövetele és egyre tartó özönlése a határ felől... Mintegy nyolcvanezer emberről van szó: a falusi községházán vezetett napló szerint ennyien lépték át ezen a helyen az osztrák határt, hogy innen aztán tovább vándoroljanak a világ minden tája felé. A falu közepén álló vendéglőben is sokan emlékeznek még ezekre a napokra. — A legérdekesebb az volt — meséli az egyik szemtanú, a helybeli csendőrség őrmestere — hogy amikor elvonult hónapok múltán a nagy menekültáradat. senki ' sem panaszkodott a faluban a magyarokra, és ha hiszi, ha nem. uram. — egyetlen szál szalma sem veszett el a kezükön! Ilyen csodát még elképzelni is nehéz!... A korcsmában ülők helyeslőleg bólogatnak, hja a magyarok nagyon rendesek voltak az már igaz. szívesen emlékeznek vissza rájuk az andauiak. Biztosan szépen boldogulnak az uj hazájukban. Andauban keveset tudnak róluk, ritkán esik meg. hogy valamelyik visszatéijen, meglátogassa a határmenti falut, ha igen. arról sem igen tudnak, mert nem jelentkeznek. Mintegy tiz esztendővel ezelőtt lelepleztek az. országúton egy emlékoszlopot, azon a helyen. ahol a határtól befelé tartó ut a falunak veszi az irányt. A fehér oszlopot az amerikai magyarság adományaiból emelték. Amióta áll. azóta többen jönnek, — feltehetően azok, akiket az emlékek hoznak vissza — kocsijukon kihajtanak a határhoz, aztán vissza, útközben megállnak egy pillanatra az emlékoszlopnál, néha-néha virágot tesznek a tövébe... és aztán eltűnnek megint. Az andauiak nem veszik zokon a ..hűtlenséget". Meg aztán mégse mindenki felejtette el a régi napokat. Egy svájci orvos minden nyáron megjelenik családjával Andauban és felkeresi azt az osztrák familiát, amelyik menedéket adott; általában Svájcból, Németországból, Franciaországból és persze Ausztriából jönnek a legtöbben. Jól karbantartott aszfalt-ut vezet az emlékmű és egyben a magyar határ felé. Egy kis ritkás erdő sarkán áll a fehér műkő-oszlop. Körülötte hántolt gerendákból összerótt kerítés. Az oszlopon a német nyelvű felirat az elmulhatatlan háláról beszél és arról a nagy-nagy áldozatkészségről, amelyet abban az időben Ausztria, illetve ez a kis hansági falu mutatott. SAJTÓ-KRÍZIS ANGLIÁBAN LONDON — Az angol sajtó történetének legválságosabb óráit éli. mondotta Lord Goodman, a brit Újságkiadók Országos Szövetségének elnöke, jellemezve azt a szinte átláthatatlanul zűrzavaros helyzetet, amely úgyszólván egyik napról a másikra előállt ismét a londoni Fleet Streeten. a vezető napilapok központjában. Az egyik legmagasabb példányszámú reggeli lap. a Daily Mirror meghatározatlan időre felfüggesztette londoni kiadását, egyidejűleg beszüntette ..Sportélet" című népszerű lápjának megjelentetését, hétszázötven kiadóhivatali alkalmazottjának ipunka• korlátozó akciói iriiatt. A Mirpoi^csoport, amely nem : tagfá az Újságkiadók. S/,i'vetségének. az elmúlt napokban milliós példányszám-veszteségeket szenvedett el a nyomdai, grafikai és hírközlési dolgozók egyesületének munka-késleltető taktikája miatt. A londoni kiadást felfüggesztő Mirror levélben értesítette az ehhez az egyesülethez tartozó hétszázötven alkalmazottját arról, hogy — állásuk megszűnt, elbocsátották önmagukat. Az egyesület főtitkára (aki egyébként szintén lord. csakúgy mint az újságkiadók szövetségéé) Lord Briginshaw, a bírósághoz fordult a munkaviszony megszüntetését bejelentő levelek hatályon kívül helyezéséről. A Mirror-féle kalamitás csak egyike a Fleet-streetet sújtó viszontagságoknak: a Daily Telegraph a hét második felének minden napján négyszázezer példányt veszített, a Sun 170-ezer példányt az egyik napon, kilencszázezret a következőn, a Guardian és a Financial Times csak elenyésző példányszámban jelent meg s a londoni ujságstandokon mindkettő elérhetetlen volt. Ezeknek a lapoknak a kálváriáját azonban már egy másik szakszervezet okozza, a National Graphical Association, amelyhez az újságkiadó iparnak hétezer dolgozója tartozik. A brit lapkiadás üzemelését az teszi oly rendkívül bonyolulttá, hogy a szakma dolgozóit hat szakszervezet képviseli s az évi bérszerződések megkötésekor elképesztően nehéz mind a hatot közös nevezőre hozni. Most például az történt, hogy a lapkiadók szövetsége megállapodásra jutott öt szakszervezettel és ugyanazokat a feltételeket kínálta a hatodiknak, a Graphical Association-nak. amely azonban elutasította azokat, mondván, hogy az uj kollektiv szerződés alapján a kötelékébe tartozó dolgozók elveszítették azt a 12 és fél százalékos bérkiilönbözetet. amellyel hagyományosan vezettek a többi öt szakszervezet által képviselt nyomdaipari dolgozókkal szemben. Az összeg pénzben kifejezve elenyésző, a szakszervez< szerint azonban elvi kérdésről van szó — tűrheted? megaláztatásnak tekinti, hogy a másik öt szaksze vezettel kötött szerződés feltételeit akaiják lapkiadók reá-erőltetni. A helyzetet az teszi oly trag kussá, hogy ezek a szakszervezeti vezetők és üzen megbízottaik a tagság iránti feltétlen hűsé szellemében járnak el, tagjaik számára a lehető lej magasabb bérszínvonalat kívánják elérni és a legeié nyösebb munkakörülményeket, az ipari harc sorá azonban a szakszervezetek — bár sajnálkozva — d egymás útjait és érdekeit keresztezik. A válságos sajtóhelyzetet számos drámai motivur és egyéni dilemma nehezíti. A Times, a Daily Express az Evening Standard és a Evening News című es lapok más kiutat nem látva a zsákutcából — arra a elhatározásra jutottak, hogy megszüntetik a kiadás akadályozó szakszervezethez tartozó dolgozókkal munkaviszonyt. A szakszervezet azonnal a fels bírósághoz fordult ennek elhárítására. A Labour-kormány munkaügyi minisztere Michat Foot, akire most az egyeztetésnek mindenné fontosabb szerepe vár — ebben a drámában valóban kettős kötöttségű hős lelkiállapotában él: Foot, Labour-kormány balszárnyán, minden esetben szakszervezetek álláspontjának elfogadására hajlik Csakhogy Foot nem olyan régen még magaspresztizs ujságiró volt, főszerkesztője Lord Beaverboo' Evening Standard-jének, amely most a grafikai-szövetséggel kirobbant konfliktus miatt szintén a drám egyik tényezője. Foot, mióta miniszter, nem előszc szenved ilyen belső vívódásokat. Beaverbrook, aki maga idejében baloldalinak távolról sem volt nevehetö. őt a szocialista újságírót. Michael Foot-ot tét meg esti lapja főszerkesztőjévé. Nem rossz iskol toleranciából. Footnak egyébként fivére Lord Ca radon. Anglia volt ENSZ-főmegbizottja és fia Pai Foot, egy szocialista hetilap főszerkesztője. A sor. különös iróniája, hogy éppen ő a munkaügyi minis? tér, amikor a londoni sajtó — Lord Goodmant jdés : — történelmének legváíságösabb korszakába juto‘ ■' VándorPétc GONDOLATOK 7, Semmi sem választja el annyira a szomszédokat, mii éppen a közelség.- o -Az átlagos életkort sikerült meghosszabbítani, mc ' már csak a nyugodt öregkort kellene biztositani. ;< -o-A legújabb tipusu autók olyan automatizáltak, hog" az embernek semmi más dolga nincs, mint ar/ gondolni: hogyan fizesse a részleteket Ford elnök a nagyközönség támogatását kért gazdasági programjának megvalósításához, azonbat a legutóbbi közvéleménykutatásból kitűnt, hogy a nén nem támogatja ezt a programot. Ford 10 százalékká^ alacsonyabban áll az egy hónappal ezelőttihez viszonyítva, ami a közönség részéről való támogatás,j illeti. Ez az eredmény nyilvánvalóan kapcsolatban va,r azzal a javasolt olajadóval, amit az ország népe 2:,; arányban ellenez. j Ugyanakkor azonban egyre többen csodálják é'i tisztelik Fordot amiatt, mert határozott kézzel és vilá-. gos módszerekkel indított támadást a recesszió. a?) infláció és energiahiány ellen. Az egyik iskolai tanitc azt mondta, hogy inkább akarnak egy olyan ország; vezetőt, aki világosan meghatározott politikát követi még akkor is. ha ez sokaknak nem tetszik —. minjj egy olyant, aki hagyja a dolgokat menni a maguk utján, ahogy ezt Ford is tette több hónapon át.
