Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-20 / 8. szám
14. oldal A REGI ÉS A MAI AMERIKA Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÄR ILONA Valamikor, százkilencvennyolc évvel ezelőtt olyan emberek álltak az egyesült Államok élén, akik mélyen hittek Istenben és fohásszal fordultak Hozzá, valahányszor valamilyen határozat előtt álltak. Benjamin Franklin áhítattal állt fel egy gyűlés alkalmával és igy szólt a gyülekezethez: „Uraim, én már életem nagy részét eltöltöttem és minél tovább élek, annál meggyőzőbb bizonyítékát látom annak, hogy az emberi ügyeket Isten irányítja. És ha egy veréb sem eshet le anélkül, hogy ő tudomást szerezne róla, elképzelhető-e, hogy egy birodalom eleshet az ő segítsége nélkül? Uraim, nekünk a szent írásokban bizonyiték adatott arra, hogy hacsak nem az Ur építi fel hajlékunkat, az építkezők hiába fáradnak. £ir szentül hiszek ebben; és abban is hiszek, hogy az Ő segítsége nélkül ebben a politikai építkezési munkánkban sem munkálkodhatunk sikeresebben, mint azok, akik a Bábelt épitették... Én azért azt a kérelmet terjesztem önök elé, hogy ezentúl imával kérjük az Isteni Gondviselés segítségét és annak áldását határozatainkra, mely ezen gyülekezetben minden reggel megtartatik, mielőtt munkába kezdenénk, valamint, hogy ezen város papi hivatalainak egy vagy több tagja működjön közre ebben a szolgálatban.” Ettől a naptól fogva a Képviselőház munkásságát imával kezdték meg, és egy káplán vezette a lelki gyakorlatot. Ez nem egyedülvaló megnyilatkozása annak, hogy Amerika megalakulásakor mennyire hittek Istenben, mennyire támaszkodtak az imára és a Szentirásra. Washington szobrán sziklába vájva idézeteket találunk a Szentirásból, egész Zsoltárt. Majd a legfelsőbb lépcsőn ez áll: „Dicsértessék az Ur!” George Washington megválasztása és felavatása utáni első beszédében igy nyilatkozott:” Nagyonis helytelenül járnék el, ha elmulasztanám első hivatalos szereplésem alkalmával azt, hogy áhitatosan könyörögjek az égi Lényhez!, aki a világegyetemet uralja és elnököl a nemzetek tanácsán.” A mai Amerika nagyon megváltozott azóta. A STRAIGHT TALK című magazinban Ed Nelson ezt írja a jelenlegi Amerikáról: „Amerika egy rettenetes összeroppanás előtt áll. Szeretném megtenni észrevételeimet arra vonatkozólag, hogy ez a hanyatlás miért következett be.” Akkor felsorolja a cikk írója, hogy Amerika elsősorban ott hibázott, hogy mindig egyéni jogokat hangsúlyoz, miközben megfeledkezik az egyéni HETI NAPTAR FEBRUAB (HALAK HAVA) 24 — Hétfő: Mátyás 25 — Kedd: Géza 26 — Szerda: Sándor 27 — Csütörtök: Ákos 28 — Péntek: Elemér 1 — Szombat: Albin 2 — Vasárnap: Lujza felelősségről. A társadalmat vádolja a bűnös miatt, ahelyett, hogy magát a bűnöst vádolná. Engedte, hogy a nyilvános iskolák lázadás és erkölcstelenség melegágyává váljanak, közben a Bibliát és az imát törvényellenesnek nyilvánítva. „Az is Amerika bűne, hogy a törvény ellen vétő tetteket büntetlenül hagyta. Ahelyett, hogy letartóztatták volna a streakereket, inkább mulattak gonosz tetteiken. Amerika hagyta, hogy az ifjúság lelkében és életében leteperjék a hazafiasság és nemzeti büszkeség érzetét. „Amerika megpróbálta megvesztegetni ellenfeleit ahelyett, hogy bátran kiállt volna szabadsága védelmében. Mindent elfogadhatónak talált, és ezt nem csak tetteiben mutatta meg, de másoknak is tanította. — Pedig ez az ifjúság legveszedelmesebb ellensége. „Amerika arra tanította a fiatalokat, hogy bizalmatlanok legyenek a katonasággal és rendőrséggel szemben és erre nevelte őket. „Amerika lerombolt minden erkölcsi gátat a Fehérháztól kezdve a Képviselőházon át egész a nép életéig.” Felmerül a kérdés, miért kellett ennek igy történnie? Ed Nelson véleménye ez: „Mindennek az oka az, hogy megváltunk a Bibliától. Modernizmus lett úrrá legtöbb templomunk felett. Ez magában foglalja azt is, hogy megtagadják Isten szavát. Ennek a következménye az erkölcs, hazaszeretet, egyéniség és szabadság fogalmának összeomlása.” Kérdezhetnék, van-e minderre orvosság? A válasz ez a cikkíró részéről: „Téljünk vissza a Bibliához, oly vallásos hívőkkel, kik a Szentirást tanítják és lelkeket térítenek.” AZ ÉREM MÁSIK OLDALA KÉTFELÉ ÖREGSÉG Megvallom, máig jobban érdekelnek engem a fiatalok, mint a kortársaim. Jobban érdekel a jövő, mint a múlt, és nehezen boldogulok a múltjukba meredő öregekkel, pedig én magam is percek múlva elérem a nyolcvanat. Nincs türelmem azokhoz, akik szakadatlanul zengik a múltjuk dicséretét és mit sem törődnek azzal, ami van, ami körülveszi őket, amiben élnünk kell. Szidják az életüket, mondván: — Hát élet ez? — és bizony meg kell állapítani, hogy nem élet az életük. De miért? Igényeik vannak Istennel, emberekkel szemben, de úgy vélik, hogy kötelességük nekik már nincs. Miután kicsúszott kezükből a „parancsnoki pálca”, úgy gondolják, hogy a felelősséget is letehetik. Ez súlyos tévedés! Felelősségünk akkor is marad környezetünkkel szemben, ha kikerültünk az élet sodrából a szélekre, mert a széleken is folyik az élet és az emberek a széleken csak úgy rászorulnak segítségre, mint a sodrás közepén. Az öregség sokféle kínja, nyavalyája közt a legfájdalmasabb az, hogy belecsavarodik az öreg ember lelke a saját testi romlásába. Arra koncentrál. Se lát, se hall, csak szünetnélkül sajnálja magát és igy egyre jobban szenved. Nem kell ennek igy lenni! Az öncélú élet nemcsak öregen, de fiatalon is keserves. Az öregnek a podagra, a feleslegesség érzése s a félelem mérgezi az életét. A fiatalét a féltékenység, a törtetés, a hiúság, a pénz utáni hajsza teszi tönkre. Nem az életkortól függ a békesség, boldogság, öröm és a többi mind, ami a Lélek gyümölcse. Találkoztam nemrégiben egy szép, szálfatermetű, öreg dámával. Szép, kényelmes otthonában, anyagi gondok nélkül, egyedül él. A lánya bőkezűen gondoskodik róla. Azért él egyedül, mert senkivel nem tud kijönni. Utálja, gyanúsítja, lenézi az embereket és azon kesereg egyfolytában, hogy őt nem szereti senki, ő olyan egyedül van. Ez igaz! De hogy miért, az eszébe sem jut. Annyit költhet, amennyit a kedve tartja, de ő csak magára költ. összevesz mindenfélét, amire semmi szüksége, de hogy körülötte élnek olyanok is, akiknek esetleg a szükségesre sem telik, azt meg sem látja. Attól fél mindig, hogy meglopják, és zár mindenki elől mindent. Mindig megy, egyik helyről a másikra, mert azt hiszi, hogy csak ott rossz, ahol van s másutt jobb lesz. Arra nem gondol, hogy a legnagyobb terhét: saját magát mindenhová magával cipeli. Amikor beszélni próbáltam vele, rám sem figyelt, úgy zakatol benne a maga igaza, hogy attól a lármától semmit sem hallhatott. mert nem hogy nem vett Szentleiket, de azt sem tudja, hogy az van. Találkoztam azonban olyan öregekkel is, akikben látható az „Istenfélelem megelégedéssel”. Olyanokkal, akik testi nyomorúságukat abban a boldog tudatban hordozzák nagy békességgel, hogy az ő „békességes tűrésük” erőforrás és biztatás a többi szenvedőknek. Olyanokkal, akik a mások bajaitól, amit elvállalnak és hordozni segítenek, egyre erősödnek és egyre vidámabbak, boldogabbak lesznek. Ez szintén gyönyörű, boldogitó jel arra, hogy „Itt van Isten köztünk...” Zs. Tüdős Klára TALLÓZÁS MITŐL EGÉSZSÉGESEK A MORMONOK? Feltűnő jelenségre figyelt fel James Enstrom professzor, a Los Angeles-i egyetem egészségügyi tanszékének vezetője. Megállapította, hogy az Egyesült Államokban Utah állam területén a legalacsonyabb a rákban elpusztult betegek száma. Csak 75 százaléka az országos átlagnak. A további vizsgálódás során kiderült, hogy Utah állam lakosainak 73 százaléka a mormon vallásfelekezet tagja. Kezdetben még felmerült a feltevés, hogy az alacsonyabb halálozási arányt talán Utah állam sajátos természeti, környezeti adottságai határozzák meg. A további vizsgálat azonban megállapította, hogy hasonló törvényszerűség észlelhető más amerikai államban is. így például Kaliforniában négyszázezer mormon él és körükben a rákos megbetegedések következtében elhunytak aránya a fele az állam többi lakosáénak. A mormon vallás előírásai igen szigorúak. Tagjaiknak tilos a dohányzás, mindenfajta alkohol fogyasztása, szigorú diétát kell tartaniuk, kevés húst esznek és nem szabad elhizniok. POMPEI MAI PUSZTULÁSA Közel tizenkilenc évszázada immár, hogy elpusztult Pompei, a Római Birodalom neves városa. A Vezúv lávája és hamuja borította el a huszonötezer lakosú település házait, utcáit, középületeit. Évszázadok múltán az ásatások szinte sértetlenül tárták fel az ókori várost a láva alól. így lett Pompei az emberi kultúra fejlődésének egyik leghitelesebb régészeti emléke. Most azonban végveszély fenyegeti Pompei felbecsülhetetlen értékű romjait. A modem civilizáció átkai elvégzik azt, amire képtelenek voltak az évszázadok. Romlásnak indultak az egykori házfalak, mállanak a freskók, düledeznek az épületek, gaz (Folyt, a 15. oldalon)
