Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-20 / 8. szám

5. oldal KÍSÉRT a múlt nem tudják betartani.) 15-25 évi Franciaországban még mindig van idegenlégió szolgálat után nyugdíj jár. Ha a jelentkező Marseille-ben meg­felel. Korzikába küldik alapki­képzésre is alapfokú francia MARSEILLES - Ha tobor­­zóplakátok vannak — márpedig vannak, többnyire csendőrőrsök falára kiragasztva —, akkor magának az idegenlégiónak is lennie kell. így okoskodott az International Herald Tribune egyik munkatársa, és elindult megkeresni a hajdan oly hires­­hirhedt, mára azonban úgyszól­ván ismeretlenné vált (sokak által megszűntnek hitt) intéz­mény központját. A nagy francia kikötőváros­ban, Marseille-ben talált rá, ahol közölték vele: a Lajos Ftilöp által 1831-ben alapított idegen­légió még mindig létezik és működik. Jelenleg mintegy nyolcezer az idegenlégionisták száma, s az egységek három he­lyen működnek: Madagaszkár szigetén. Tahiti szigetén, a francia atomkisérletek körül és Dzsibutiban. És ki lehet ma légionista, hogyan történik a jelentkezés, a kiválasztás? A második világhá­ború után —- ez a hir volt széles körben elterjedve — sok háborús bűnös, volt SS-katona és Gesta­­poember keresett itt menedéket, minthogy az idegenlégió egyetlen jelentkezőnek sem ellenőrzi a papírjait. Igaz, a felvételnél egy tiszt kihallgatja a jelentkezőt — és — állítólag — minden négy jelentkező közül hármat elutasí­tanak. De papirt, főleg : valódi iratot senkitől sem kérnek. Tehát végeredményben minden­ki olyan nevet és lakcímet mond be, amilyent akar. Sőt; a jelentkező által megadott adato­kat is (jóllehet sok esetben ha­misak) titkos aktákban őrzik, ezeket, állítólag, a légión kívül soha senkinek, még Franciaor­szág hadügyminiszterének sem mutatják meg. Eszerint, akinek oka van a menekülésre és bejut a légióba, ott biztonságban van minden földi hatalom elől. így volt ez a légió alapítása óta — és azt mondják, igy van ez ma is. Az újságíró érdeklődésére a fel­világosítást adó tiszt mégis azt állítja: a legtöbb jelentkező a valódi adatait mondja be felvé­telekor. (De vajon honnan tudják ezt, ha igazoló iratokat nem kérnek tőle:) Sőt, folytatja a tájékoztató tiszt, jobban is sze­retik azokat, akik valódi nevü­kön jelentkeznek. Mindenesetre jól tudják, hogy a francia jelentkezők (az idegenlégióba, mint a neve is mutatja, francia legénység elvben nem vehet részt) svájcinak adják ki magu­kat, és valamilyen hamis genfi vagy lausanne-i címet adnak meg. Úgy tudják a légió vezetői, hogy mintegy 52-féle nemzetisé­get képvisel a nyolcezer légio­nista, az átlagéletkor 22 év és — bűnözőket nem vesznek be. (Ez utóbbi csak kegyes mese — hiszen ezt a törvényt éppen a többi légionista törvény miatt nyelvtanfolyamra (a tisztesek és tisztek franciák a légióban, a hivatalos nyelv is az), azután szakositás jön (műszaki, ejtőer­nyős stb.) Ezek után kapja meg a légionárius a fehér sapkát, majd kikerül a már említett három támaszpont egyikére. Visszatérnek az őslakók Bikinibe az első atomrobbantás színhelyére BIKINI-SZIGET — 1946 julius 1-én hatalmas robbanás rázta meg Bikini lagúnáit, majd egy hatmérföldes radioaktív gomba jelent meg fölötte. A korábban szinte ismeretlen kis korallsziget egy csapásra hires lett mint az első kísérleti atom­robbantás színhelye. Huszonnyolc évvel később Bikini egykori lakói és azok le­származottai visszatérhettek ha­zájukba. A szigeten ismét pálmák zöldellnek, ismét meg­jelent az állatvilág, és ma már csak egy elhagyott betonbunker emlékeztet az egykori kísérletre. A visszatért őslakosokat kényel­mes betonépületek várják, elké­szült az iskola, a kórház, az áru­ház, a bikiniek mégis nyugtala­nok: nem akarják elhinni, hogy a radioaktív fertőzés veszélye már nem fenyegeti őket. Igaz, hogy itt csak egy szerkezetet robbantottak fel, de a közeli Eniwetok sziget kereken tiz évig volt a nukleáris kísérletek színhelye. 1948 és 1958 között negyvenhárom robbantást végez­tek itt, beleértve az első hidro­­génbomba-kisérletet is. Eniwe­tok 136 főnyi lakosságát szintén kitelepítették, és kérdéses, higy egyáltalán visszatérhetnek-e va­laha hazájukba. Bikini lakossá­gát is elköltöztették annak idején, de a nukleáris robbantás hatása nem korlátozódik a kísér­let színhelyére. Amire akkor nem számítottak!?), a közeli szi­getek fölé is radioaktiv felhő borult, és lakosaik közül még ma is sokat kezelnek a fertőzés következtében keletkezett leu­kémia, rosszindulatú daganatok és mirigytultengések ellen. Évekig húzódott a vita, hogy az amerikai kormány kártérítést fi­­zessen-e Bikini lakóinak, mint Eniwetok esetében tették, vagy tegye ismét lakhatóvá a szigetet. A vita a sziget javára dőlt el, és 1969-ben megkezdődött a radio­aktiv szennyeződéstől és hulla­déktól való megtisztítás. Bikini 167 egykori lakosából 97-en már visszatértek. Korszerű épületek­be, de a régi életformába. Hiszen a szigetnek sem nyersanyaga, sem ipara nincsen. A létfenntar­tás egyedüli módja — mint egykor — a halászat és a kó­kuszdiógyűjtés. Élelmes ameri­kai vállalkozók azonban látnak fantáziát abban is, hogy a szige­tet egyfajta turisztikai attrakci­óvá változtassák, bár szomorú hírnevén kívül semmiféle látni­valót nem kínál. KEGYVESZTETT A SEX-BOLOND HERCEGNŐ KAMPALA, Uganda — Eli­zabeth hercegnőt a múlt év no­vemberében Idi Amin elnök megfosztotta külügyminiszteri tisztségétől. A hivatalfosztást az­zal indokolták, hogy a hercegnő szerelmi kapcsolatba lépett egy ismeretlen európai férfival, a párizsi Orly repülőtéren. A tévé-adásban és az újságokban megjelent egy kép is, ami meztelenül mutatta be a volt kü-Elizabeth hercegnő lügyminiszternőt. Ezt a képet „Uganda külföldi barátai tették elérhetővé” — közölték a bemu­tatással kapcsolatosan. Valószí­nűnek tartják, hogy a hercegnő sok pénzt kapott meztelenkedé­séért, pedig egy előkelő család­nak a tagja és nem küzd sze­génységgel. Elizabeth hercegnőt nagyon ritkán látták a nyilvánosság előtt a múlt év novembere óta. Úgy tudják róla, hogy Kampala közelében lakó rokonainál tar­tózkodik. OLASZORSZÁGI ÉLETKÉP A diplomás emberek ezrei takarítói, hordán állásokban RÓMA — Egyes lapok a nevét is megírták: a 24 éves Gabriele Rossetti jogi doktor, és most a római Termini pályaudvaron csomaghordó. Pedig jó ered­ménnyel tette le minden vizsgá­ját, de jogászként nem tud elhe­lyezkedni. Név szerint szerepel a lapokban a 25 éves, nápolyi Laura Santangelo is, aki irodal­mat és filozófiát hallgatott az egyetemen, ám a tanári pályán nem tud elhelyezkedni, ezért el­­árusitókisasszony lett egy áru­házban. Bőröndöt cipelő jogász, levelet kihordó építész, harisnyát árusító tanárnő — bizony, egyre több akad belőlük Olaszország­ban. Ma már az a helyzet, hogy minden negyedik diplomát szer­zett olasz a maga szakmájában csak alkalmi munkát talál, vagy még azt sem. 1974-ben a Torino, Trieszt és Catania közti 35 főiskoláról 87,500 diplomás került ki — az álláskínálatok száma azonban mindössze 63,200 volt. Becslések szerint, 1974 és 1978 között összesen 545,000 diplomás kerül ki az olasz egyetemekről és fő­iskolákról, de ugyanebben az időszakban mindössze 345,000 álláskínálaton osztozkodhatnak. Kétszázezren olyan névjegyet nyomathatnak, amelyre ráírat­hatják: munka nélküli diplomás. Soha azelőtt nem tanultak ennyien, kivált magasabb szin­ten, Olaszországban. A számok vallanak: 350 ezren tanultak 1966-ban. 1974 végéi’ pedig már 800 ezren. Az 50 milliós Itáliá­ban. Összehasonlításul: a 60 millió lakosú NSZK-ban csak 780 ezren. És nemcsak a diploma meg­szerzése utáni elhelyezkedés a gond. Gond a színvonal is, mert azt bizony károsan befolyásolja a túlzsúfoltság az egyetemeken és főiskolákon. Évtizedekkel eze­lőtt csupán héhány ezer hallga­tója volt a római egyetemnek, most csaknem százezer érettsé­gizett véteti fel magát. 71 ezer hallgatója van a nápolyi egye­temnek. S hogy az egyetemeken még egyáltalán létezni, lélegezni lehet, az csak annak köszönhető, hogy hallgatók tiz- és tízezrei — nem járnak be előadásra. Ha mindenki bejárna, nem férnének be a termekbe. S végül még egy szomorú adat az olasz sajtóból. A nápolyi köz­lekedési vállalatok tavaly 186 — takarítói állást kínáltak fel. Nem kevesebb, mint 13 ezer jelentke­ző volt. közülük ezernek a zsebé­ben érettségi bizonyítvány la­pult. harminc pedig már le is doktorált... NYUGAT NÉMET ÉLETKÉPEK EGY ALKOHOLISTA IFJÚSÁG felnövekedese BONN, Nyugat-Németország — Nyugat-Németországban százezerén vannak a fiatalok között olyanok, akik megrögzött alkoholisták, közölte egy népjó­léti iroda vezetője. Az alkoho­lizmus gyakran a 10-12 éves gyermekek között szedi áldoza­tait. Az a probléma, hogy az alkoholizmus jelen van az isko­lákban s a város utcáin, a kisebb városokban és a falusi területe­ken is. Egy tudós ilyen képet festett erről a helyzetről: „Egy alkoholista generáció van fölnö­vekvőben, amely az országot súlyos problémákba sodoija.” Nemrégen két 12 éves fiút ta­láltak egy nyugat-berlini játszó­téren teljesen részeg állapotban. Az orvosok napokon át fáradoz­tak értük, hogy életben tartsák őket. Amikor a fiuk végül felesz­méltek, tréfásan mondták: „Doktor ur, ön nem tudna túlélni egy fél üveg vodkát.” • Voltak már olyan esetek is, hogy részeg 11 éves fiuk nemi erőszakot akartak elkövetni. Franz Vogt, a Bojár Állami Kormány egyik idősebb vezető tisztségviselője ezeket mondja: „A 12-14 éveseknek több mint a fele megkóstolta már az alkoholt és negyedrészük rendszeresei fogyaszt szeszesitalt.” Anita Lang stuttgarti társadal­mi szakértő ezeket mondja. „Alig van olyan iskola, ahel időközönként még órák alatt is, valamilyen formában szeszesitalt ne adnának körül." Amikor egy rendőr egy 13 éves részeg leányt hazai itt a lakására, akkor a szüleivel sem tudott beszélni, mert azok is részegek voltak.

Next

/
Thumbnails
Contents