Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-20 / 8. szám
5. oldal KÍSÉRT a múlt nem tudják betartani.) 15-25 évi Franciaországban még mindig van idegenlégió szolgálat után nyugdíj jár. Ha a jelentkező Marseille-ben megfelel. Korzikába küldik alapkiképzésre is alapfokú francia MARSEILLES - Ha toborzóplakátok vannak — márpedig vannak, többnyire csendőrőrsök falára kiragasztva —, akkor magának az idegenlégiónak is lennie kell. így okoskodott az International Herald Tribune egyik munkatársa, és elindult megkeresni a hajdan oly hireshirhedt, mára azonban úgyszólván ismeretlenné vált (sokak által megszűntnek hitt) intézmény központját. A nagy francia kikötővárosban, Marseille-ben talált rá, ahol közölték vele: a Lajos Ftilöp által 1831-ben alapított idegenlégió még mindig létezik és működik. Jelenleg mintegy nyolcezer az idegenlégionisták száma, s az egységek három helyen működnek: Madagaszkár szigetén. Tahiti szigetén, a francia atomkisérletek körül és Dzsibutiban. És ki lehet ma légionista, hogyan történik a jelentkezés, a kiválasztás? A második világháború után —- ez a hir volt széles körben elterjedve — sok háborús bűnös, volt SS-katona és Gestapoember keresett itt menedéket, minthogy az idegenlégió egyetlen jelentkezőnek sem ellenőrzi a papírjait. Igaz, a felvételnél egy tiszt kihallgatja a jelentkezőt — és — állítólag — minden négy jelentkező közül hármat elutasítanak. De papirt, főleg : valódi iratot senkitől sem kérnek. Tehát végeredményben mindenki olyan nevet és lakcímet mond be, amilyent akar. Sőt; a jelentkező által megadott adatokat is (jóllehet sok esetben hamisak) titkos aktákban őrzik, ezeket, állítólag, a légión kívül soha senkinek, még Franciaország hadügyminiszterének sem mutatják meg. Eszerint, akinek oka van a menekülésre és bejut a légióba, ott biztonságban van minden földi hatalom elől. így volt ez a légió alapítása óta — és azt mondják, igy van ez ma is. Az újságíró érdeklődésére a felvilágosítást adó tiszt mégis azt állítja: a legtöbb jelentkező a valódi adatait mondja be felvételekor. (De vajon honnan tudják ezt, ha igazoló iratokat nem kérnek tőle:) Sőt, folytatja a tájékoztató tiszt, jobban is szeretik azokat, akik valódi nevükön jelentkeznek. Mindenesetre jól tudják, hogy a francia jelentkezők (az idegenlégióba, mint a neve is mutatja, francia legénység elvben nem vehet részt) svájcinak adják ki magukat, és valamilyen hamis genfi vagy lausanne-i címet adnak meg. Úgy tudják a légió vezetői, hogy mintegy 52-féle nemzetiséget képvisel a nyolcezer légionista, az átlagéletkor 22 év és — bűnözőket nem vesznek be. (Ez utóbbi csak kegyes mese — hiszen ezt a törvényt éppen a többi légionista törvény miatt nyelvtanfolyamra (a tisztesek és tisztek franciák a légióban, a hivatalos nyelv is az), azután szakositás jön (műszaki, ejtőernyős stb.) Ezek után kapja meg a légionárius a fehér sapkát, majd kikerül a már említett három támaszpont egyikére. Visszatérnek az őslakók Bikinibe az első atomrobbantás színhelyére BIKINI-SZIGET — 1946 julius 1-én hatalmas robbanás rázta meg Bikini lagúnáit, majd egy hatmérföldes radioaktív gomba jelent meg fölötte. A korábban szinte ismeretlen kis korallsziget egy csapásra hires lett mint az első kísérleti atomrobbantás színhelye. Huszonnyolc évvel később Bikini egykori lakói és azok leszármazottai visszatérhettek hazájukba. A szigeten ismét pálmák zöldellnek, ismét megjelent az állatvilág, és ma már csak egy elhagyott betonbunker emlékeztet az egykori kísérletre. A visszatért őslakosokat kényelmes betonépületek várják, elkészült az iskola, a kórház, az áruház, a bikiniek mégis nyugtalanok: nem akarják elhinni, hogy a radioaktív fertőzés veszélye már nem fenyegeti őket. Igaz, hogy itt csak egy szerkezetet robbantottak fel, de a közeli Eniwetok sziget kereken tiz évig volt a nukleáris kísérletek színhelye. 1948 és 1958 között negyvenhárom robbantást végeztek itt, beleértve az első hidrogénbomba-kisérletet is. Eniwetok 136 főnyi lakosságát szintén kitelepítették, és kérdéses, higy egyáltalán visszatérhetnek-e valaha hazájukba. Bikini lakosságát is elköltöztették annak idején, de a nukleáris robbantás hatása nem korlátozódik a kísérlet színhelyére. Amire akkor nem számítottak!?), a közeli szigetek fölé is radioaktiv felhő borult, és lakosaik közül még ma is sokat kezelnek a fertőzés következtében keletkezett leukémia, rosszindulatú daganatok és mirigytultengések ellen. Évekig húzódott a vita, hogy az amerikai kormány kártérítést fizessen-e Bikini lakóinak, mint Eniwetok esetében tették, vagy tegye ismét lakhatóvá a szigetet. A vita a sziget javára dőlt el, és 1969-ben megkezdődött a radioaktiv szennyeződéstől és hulladéktól való megtisztítás. Bikini 167 egykori lakosából 97-en már visszatértek. Korszerű épületekbe, de a régi életformába. Hiszen a szigetnek sem nyersanyaga, sem ipara nincsen. A létfenntartás egyedüli módja — mint egykor — a halászat és a kókuszdiógyűjtés. Élelmes amerikai vállalkozók azonban látnak fantáziát abban is, hogy a szigetet egyfajta turisztikai attrakcióvá változtassák, bár szomorú hírnevén kívül semmiféle látnivalót nem kínál. KEGYVESZTETT A SEX-BOLOND HERCEGNŐ KAMPALA, Uganda — Elizabeth hercegnőt a múlt év novemberében Idi Amin elnök megfosztotta külügyminiszteri tisztségétől. A hivatalfosztást azzal indokolták, hogy a hercegnő szerelmi kapcsolatba lépett egy ismeretlen európai férfival, a párizsi Orly repülőtéren. A tévé-adásban és az újságokban megjelent egy kép is, ami meztelenül mutatta be a volt kü-Elizabeth hercegnő lügyminiszternőt. Ezt a képet „Uganda külföldi barátai tették elérhetővé” — közölték a bemutatással kapcsolatosan. Valószínűnek tartják, hogy a hercegnő sok pénzt kapott meztelenkedéséért, pedig egy előkelő családnak a tagja és nem küzd szegénységgel. Elizabeth hercegnőt nagyon ritkán látták a nyilvánosság előtt a múlt év novembere óta. Úgy tudják róla, hogy Kampala közelében lakó rokonainál tartózkodik. OLASZORSZÁGI ÉLETKÉP A diplomás emberek ezrei takarítói, hordán állásokban RÓMA — Egyes lapok a nevét is megírták: a 24 éves Gabriele Rossetti jogi doktor, és most a római Termini pályaudvaron csomaghordó. Pedig jó eredménnyel tette le minden vizsgáját, de jogászként nem tud elhelyezkedni. Név szerint szerepel a lapokban a 25 éves, nápolyi Laura Santangelo is, aki irodalmat és filozófiát hallgatott az egyetemen, ám a tanári pályán nem tud elhelyezkedni, ezért elárusitókisasszony lett egy áruházban. Bőröndöt cipelő jogász, levelet kihordó építész, harisnyát árusító tanárnő — bizony, egyre több akad belőlük Olaszországban. Ma már az a helyzet, hogy minden negyedik diplomát szerzett olasz a maga szakmájában csak alkalmi munkát talál, vagy még azt sem. 1974-ben a Torino, Trieszt és Catania közti 35 főiskoláról 87,500 diplomás került ki — az álláskínálatok száma azonban mindössze 63,200 volt. Becslések szerint, 1974 és 1978 között összesen 545,000 diplomás kerül ki az olasz egyetemekről és főiskolákról, de ugyanebben az időszakban mindössze 345,000 álláskínálaton osztozkodhatnak. Kétszázezren olyan névjegyet nyomathatnak, amelyre ráírathatják: munka nélküli diplomás. Soha azelőtt nem tanultak ennyien, kivált magasabb szinten, Olaszországban. A számok vallanak: 350 ezren tanultak 1966-ban. 1974 végéi’ pedig már 800 ezren. Az 50 milliós Itáliában. Összehasonlításul: a 60 millió lakosú NSZK-ban csak 780 ezren. És nemcsak a diploma megszerzése utáni elhelyezkedés a gond. Gond a színvonal is, mert azt bizony károsan befolyásolja a túlzsúfoltság az egyetemeken és főiskolákon. Évtizedekkel ezelőtt csupán héhány ezer hallgatója volt a római egyetemnek, most csaknem százezer érettségizett véteti fel magát. 71 ezer hallgatója van a nápolyi egyetemnek. S hogy az egyetemeken még egyáltalán létezni, lélegezni lehet, az csak annak köszönhető, hogy hallgatók tiz- és tízezrei — nem járnak be előadásra. Ha mindenki bejárna, nem férnének be a termekbe. S végül még egy szomorú adat az olasz sajtóból. A nápolyi közlekedési vállalatok tavaly 186 — takarítói állást kínáltak fel. Nem kevesebb, mint 13 ezer jelentkező volt. közülük ezernek a zsebében érettségi bizonyítvány lapult. harminc pedig már le is doktorált... NYUGAT NÉMET ÉLETKÉPEK EGY ALKOHOLISTA IFJÚSÁG felnövekedese BONN, Nyugat-Németország — Nyugat-Németországban százezerén vannak a fiatalok között olyanok, akik megrögzött alkoholisták, közölte egy népjóléti iroda vezetője. Az alkoholizmus gyakran a 10-12 éves gyermekek között szedi áldozatait. Az a probléma, hogy az alkoholizmus jelen van az iskolákban s a város utcáin, a kisebb városokban és a falusi területeken is. Egy tudós ilyen képet festett erről a helyzetről: „Egy alkoholista generáció van fölnövekvőben, amely az országot súlyos problémákba sodoija.” Nemrégen két 12 éves fiút találtak egy nyugat-berlini játszótéren teljesen részeg állapotban. Az orvosok napokon át fáradoztak értük, hogy életben tartsák őket. Amikor a fiuk végül feleszméltek, tréfásan mondták: „Doktor ur, ön nem tudna túlélni egy fél üveg vodkát.” • Voltak már olyan esetek is, hogy részeg 11 éves fiuk nemi erőszakot akartak elkövetni. Franz Vogt, a Bojár Állami Kormány egyik idősebb vezető tisztségviselője ezeket mondja: „A 12-14 éveseknek több mint a fele megkóstolta már az alkoholt és negyedrészük rendszeresei fogyaszt szeszesitalt.” Anita Lang stuttgarti társadalmi szakértő ezeket mondja. „Alig van olyan iskola, ahel időközönként még órák alatt is, valamilyen formában szeszesitalt ne adnának körül." Amikor egy rendőr egy 13 éves részeg leányt hazai itt a lakására, akkor a szüleivel sem tudott beszélni, mert azok is részegek voltak.
