Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-02 / 1. szám
12. oldal Egy szabálytalan lovagvár... Irta: KLAMÁR GYULA Bécstől északra, Korreuburg közelében egy érdekes vár emelkedik, amelynek hétvégeken igen sok látogatója akad. Fent jó magasan, egy hegy tetején emelkedik, messziről is láthatóan lovagvár, helyesebben rabló-lovagvár, amelynek azonban furcsa története van. A várat mutogató fiatalember nem sokat tud a múltról, annál is inkább, mert kevesen tudnak róla megbízhatót; lehet, hogy egy osztrák vagy egy magyar avagy cseh főuré volt valaha az 1200 év körül, amikoris elpusztult mégpedig olyan alaposan, hogy évszázadokon át senkinek nem jutott eszébe felépíteni, csak az üszkös falak meredeztek az ég felé... egészen, meddig Is? A Cicerone szerint a múlt század végefelé akadt egy gazdag cseh-osztrák származású gróf, akinek az a bolond ötlete támadt, hogy felépiti újra a várat. Az elképzelés annál fantasztikusabb volt, mert hiszen az évszázadok során az egykor hatalmas vár valóságos kőbányának bizonyult a környékbeli falvak, tanyák, magányos épületek építtetői számára. Innen hordták a követ, sarokpilléreket, oszlopokat, gerendákat az emberek évszázadokon keresztül és abban az időben, amikor a grófnak — gróf Wilczeknek hívták — az az ötlete támadt, hogy egy modern rablólovagvárat kell ott a hegytetőn felépíteni, éppen már semmi se volt az egykori várból. Vezetőnk fényképeket mutat a romokról; szinte hihetetlen, hogy mennyire nem volt ott semmi. S annál inkább az, amikor az ember körülnéz a hatalmas várudvaron — melyből nem is egy akad — és azt látja, hogy hatalmas kövekből, szépen faragott oszlopokból építették újjá az egészet. De hogyan? Nyomban a bejárat közelében emelt magas téglafal közepén, szédítő magasban egy terasz ugrik elő, márvány oszlopok, cirádás oszlopfők díszítik, szakasztott olyan, mintha valamelyik olasz főrangú ember kastélyát díszítené. Nem is tévedtünk: gróf Wilczek valahol Olaszországban vásárolta meg és építette bele a téglafalba. De nemcsak ez az egyetlen ilyen szerzemény! A világ úgyszólván minden részéből összehordott ide mindent az egykori gazdag főur, Londonból, Portugáliából, Spanyolországból, a Balkánról, még Magyarország is képviselve van egy hatalmas színes templomi ablakkal, amely valaha egy magyar kolostor kápolnáját ékesítette. Egyik várudvar a másik után: pompás falak, szilárd építkezés kívülről, belülről pedig a játékszabályoknak megfelelően tekergő csigalépcsők, zegzugos folyosók, kis és nagy termek, mind azt miméivé, hogy eredeti, a középkor elejéről való. A termek, szobák berendezése is hasonlóan: a lakószobákban már csak múzeumokban látható darabok — de mindezek elég nagy összevisszaságban, viseletek a lovagkorból és — a múlt század elejéről. A gróf, aki mai pénzben kifejezhetetlen összeget áldozhatott erre a hobbijára, a világ minden részéből összegyűjtött válogatás nélkül mindent, ami csak kapható volt. Az egyik stilus a másik mellett, sz^adok egybefonódva és összekeverve, az értékes darabok váltakozva a giccsel, olasz reneszánsz szobrok tiroli fafaragásokkal egy szobában. Az ember azt hihetné, hogy egy gigászi zsibvásáron van, legjobb esetben pedig egy antik-üzletben, ahol minden megkapható amit szem-száj csak megkíván. (Persze, semmi sem eladó) Még szörnyállatok is láthatók — a mesében fordulnak elő ilyenek — itt valóságként mutatva be, mintha csakugyan léteztek volna: bivaly-koponya közepébe a tengeri kardhal csontja ragasztva, mintha igy született volna, szörnyetegnek. Nagyon érdekes és hatalmas a középkori könyvtárnak maszkirozott bibliothéka, persze korhű modorban megjelenitve. Nyugtalanító, hogy azért sok értékes könyv is rejtezhet a polcokon; összesen mintegy háromezer darab vászonba, bőrbe, pergamenbe kötött könyvet szedett össze és tárolt a gróf ezekben a termekben, köztük nagy folió-alaku köteteket is. Érdeklődésre elmondotta a vezetőnk, hogy Legutóbb hirt adtam arról az angolról, aki elindult, hogy áttoljon egy taligát a Szaharán, most viszont egy amerikai érkezett Londonba, hogy megtegye végső előkészületeit, mielőtt léggömbön átrepüli az Atlanti óceánt. Ö természetesen nem az első, aki erre kísérletet tesz: 1859 óta tizenketten megpróbálták, de eddig még senkinek sem sikerült. Malcolm Forbes tehát, aki december 30-án indul — a tizenharmadik. Forbes azonban nem babonás, amit az is bizonyít, hogy nem csak a tizenharmadik ballon-repülés kockázatát vállalja, de összesen tizenhárom ballonból szerkesztett gömbkombinációval emelkedik a magasba. Méghozzá jó magasba: tizenötezer méternyire Szerinte ugyanis az eddigi gömb-repülők azzal követték el végzetes tévedéseiket, hogy ezer és háromezer-méteres magasság közötti rétegben repültek a viz fölött, ott, ahol a nagy viharok képződnek. Roppant nagy szerencse kellene ahhoz, hogy egy léggömbös abban a magasságban repüljön hét, nyolc napon keresztül, anélkül, hogy egyszer is viharral találja szembe magát. S ha viharba kerül, akkor a léggömb csak törékeny játékszer. A tizenötezer méteres magasságban azonban a ballon kiszabadul az időjárás változásainak veszélyes övezetéből. A Forbes-féle ballon-kombináció arra emlékeztet, ahogyan léggömbárusok kötik össze színes ballonjaikat, gyermekeket emberemlékezet óta arra a lelkes és egyben a szüleiktől vásárlást követelő kiáltásra ihletve, hogy; — Luftballon! Luftballont akarok! Egymástól szabályos távolságra, függőlegesen, három-három ballonból szerkesztett kombináció, összesen tehát tizenkét gömb viszi a ílgalsó három gömbhöz háromszáz méter hosszú drótkötéllel erősített legkisebb ballont, amelynek gondolájában Malcolm Forbes és utitársa, dr. Thomas Heinsheimer űrtudós repül majd az óceán fölött. A jet-streamnek nevezett áramlatban repülnek, az Atlanti-óceán fölötti misztikus légvonulatban, amelynek tulajdonítható az. hogy a keleti irányba repülő gépek gyorsabban utaznak, mint a Nyugat felé tartó repülőgépek s amelynek elhatározó jelentőségű befolyása van az európai időjárásra. Forbes biztos abban, hogy úttörő ballonrepülésük után a léggömb-forgalom fellendül abban a magasságban, mivel a jet-áramlat tanulmányozásának rendkívüli a tudományos értéke. Forbes és Heinsheimer repülése tehát nem tartozik az öncélú kalandos vállalkozások kategóriájába, de a meteorológiai tudomány fejlődését kivánja elősegíteni. Malcolm Forbes egyébként sem hóbortos különc: függetlenül attól, hogy többszörös milliomos, tulajdonosa és főszerkesztője az amerikai Forbes-magazintudomása szerint soha senki se kutatta át, dolgozta fel a könyvtárt, pedig tudjuk jól, hogy még egy falusi ház padlásán is találhatók nemegyszer vagyonokat érő kincsek, melyek az általános emberi művelődést szolgálják — ha ugyan napvilágra jutnak. A legérdekesebb — a fegyvertáron kívül, ahol középkori hajitódárdák és alabárdok mellett miniatűr, tehát játék-ágyuk is láthatók, — az egyik rész alagsorában elhelyezett ősrégi konyha, amely úgy van felszerelve, hogy ma is beállhatna oda egy elszánt háziasszony, mindenesetre „grillezni” tudna a roppant nagy szuró-vágó szerszámok segitségével... ..Kéuzenstein” a vár neve, ahol gróf Wilczek a csehországi szénbányák hatalmas jövedelméből származó fantasztikus vagyonát — jobb híján? — eltékozolta. nak. az ipar és a világkereskedelem eseményeit és fejleményeit ismertető, valamint elemző, magas-szinvonalu illusztrált lapnak. Ötvenötesztendős, rendkívül elegáns és magabiztos férfi, a ballonrepülés sikerének esélyét 95 százalékra becsüli. Egyáltalában nem aggasztja, hogy a „siker”, vagy „sikertelenség” lehetősége ebben az esetben a túlélést, vagy a halált jelenti. Felesége azonban távolról sem lelkes. Amikor Forbes először adta tudtára tervét, a fejét rázta és annyit jegyzett meg, hogy férjének egyes kísérleti koncepcióiban „vannak még hibák.” Azóta pedig dermedt csöndben figyeli az előkészületeket. Forbes mindössze három esztendővel ezelőtt sajátította el a ballonrepülés tudományát, tavaly azonban már rekordteljesitményt ért el: az első ember, aki forró levegővel töltött ballonjával átrepült az Egyesült Államok fölött. Az Atlanti-óceán fölötti utat azonban gázzal töltött ballonokkal teszi meg. A repülés egyébként összesen hétszázötvenezer dollárba kerül, a költségeket a vállalata fedezi. Amikor megkérdezték tőle, hogy mit szólnak ehhez vállalatának részvényesei, azt felelte, hogy nem szólnak semmit, mivel a vállalat összes részvényei az ő tulajdonában vannak. Forbes, Heinsheimer és a tizenhárom ballon Dél- Kaliforniából indul és (a tervek szerint) öt, hat, de legkésőbb hét nappal később Franciaországban ereszkedik le. Utjükről — műhold közvetítésével — irőről-időre rádiójelentést küldenek a Földre egy DC-9-es lökhajtásos repülőgép pedig tisztes távolból ügyel reájuk. Forbes saját repülőgépe. Vándor Péter HÁROM KOR Gyerekkorom, gyerekkorom. De szép voltál te egykoron, Csupa derű, csupa játék, Csupa szivbéli ajándék. Ifjúkorom, ifjúkorom, De szép voltál te egykoron. Lugas voltál, arany kaptár, Annyi, annyi mézet adtál. Öregkorom, öregkorom, Veled perbe bocsátkozom, Sem nem játék, sem nem kaptár, Vedd csak vissza, amit adtál! Falu Tamás Klamár Gyula EMBEREK ÉS ESETEK Óceánrepülés ballonnal
