Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-18 / 29. szám
20. oldal MAGYAR HÍRADÓ SZŰKE SZÁLLÍTMÁNY Bűnügyi regény (FOLYTATÁS) KÜLÖNÖS ISMERTETŐJELE Wilton átment az utón és belépett a szállóba. Alig észrevehető bólintással jelezte a detektiv, hogy még mindkét francia az étteremben ül. Anélkül, hogy figyelembe vette volna a portást, egyenesen a felvonóhoz ment, s felvitette magát az első emeletre. A szobapincért kereste. Ugyanaz volt, aki gondoskodott számára a whiskys poharakról. Felügyelő ur — fogadta örömmel —, valamiben ismét a segítségére lehetek? — De mennyire. Röviden csak annyit: szeretnék úgy elrejtőzni, hogy állandóan láthassam a két francia szobáinak ajtaját. De a dolog sürgős, mert mindjárt feljönnek az ebédtől. A pincér elgondolkozott, hova rejthetné el a felügyelőt. — Megvan. A franciák szobáival szemben van egy kis benviló, ott porszívót és seprőt tartunk, hogy bármikor kéznél legyen. Ez a lyuk függönnyel van elfedve. Sok hely nincs benne, de talán megfelel, felügyelő ur, igazán nem testes ember. — Rendben van. Majd még jobban öszszehuzom magam. Csak egyre kérem még. maradjon addig a folyosón, amig a franciák feljönnek . . . nem, jobb lesz, ha megkérdezi őket, vajon akarnak-e még aludni ebéd után, s mikor keltse fel őket? Ha ezt elintézte, elmehet, a terepet rám hagyhatja .. . A felügyelő elrejtőzött és máris zümmögött a lift. Az emeleten megállt, a franciák léptek ki belőle. Észre sem vette volna, hogy a folyosón vannak, mert a vastag kókusz szőnyeg minden zajt elnyelt. De egyikük a szobapincért hivta: — Két órára le akarunk feküdni, kérem, gondoskodjon, hogy ne zavarjanak . . . Szolgálatkészen hajlongott a pincér, hogy rábízhatják magukat. A felügyelő most már jól látta a két franciát, amint bementek szobáikba. Egyszer más vendégek jöttek, de a szobából nem hallatszott mozgás. Már körülbelül 20 perc telhetett el, hogy a két francia bement, amikor egyszerre csak óvatosan kinyílt az egyik ajtó. Egy fej hajolt ki rajta. Wilton nem hitt a szemének. Az eddig sötéthaju férfinak most őszülő haja volt, ugyanilyen bajsza. A francia meggyőződött róla, hogy rajta kivül egy lélek sincs a folyosón, kilépett a szobából. Sportöltönyt viselt, karján kabátot vitt. — Teljes változás — állapította meg magában a felügyelő. — Az ebédnél még sötét öltönyt hordott. A férfi, miután tiszta volt a levegő, bekopogott a másik ajtón. — Társa kijött, hasonló változással és adjusztirungban. A lift felé indultak, de egyikük visszatartotta társát, valamit súgott neki. Viszszafordultak és a lépcsőházhoz mentek. A szobapincér elment mellettük, köszönt nekik, hm, uj vendégek jöttek? Amikor a benyílóhoz ért, lassította lépteit, hátha akar valamit mondani a felügyelő. — Hívja fel a liftet — súgta az. — Az előcsarnokban a franciák éppen elmentek a portás előtt, aki meg sem szólította őket, ő is idegennek tartotta a két embert. Wilton a detektiv figyelmét az űzött vadra irányította, ő maga is az átöltözött franciák után eredt. Az ajtónálló fiú megkérdezte a franciákat, hogy kivánnak-e taxit, közölték, hogy nem. És elindultak gyalog a pályaudvar irányába. Most aztán igyekeznie kellett a felügyelőnek, hogy gyorsan elérje az autóját. Megelégedéssel látta, hogy a detektiv az előcsarnokban megértette a jelzését és a két férfit követni kezdte. így volt rá idő, hogy Larsent felvegye kocsijába: — Csodálkozni fog, hogyan néznek ki most — mondta Wilton. — Észrevétlenül hagyták el a szállodát. A franciák már a pályaudvari téren voltak, amikor szólt Larsennek: — Vegye át a kocsimat, én csatlakozom a detektivhez. Nem volt könnyű követni őket, mert minduntalan megálltak és gyanakodva körülnéztek. Wiltonnak el kellett ismernie, hogy a maszkirozásuk kiváló. Még napvilágnál is kiállt minden kritikus szemlélődést. Lassan a pályaudvarhoz igyekeztek, HA EREDMÉNYT AKAR, HIRDESSEN LAPUNKRAN majd az egyik pénztárhoz mentek. Wilton az állomásfőnökhöz sietett, tudja meg, hová vettek jegyet a franciák. Mig megértette őt, persze időbe telt, s amikor az állomásfőnökkel a pénztárcsarnokhoz ért, a két francia éppen elhagyta a pénztárablakot. Egy darabig semmi sem történt. A franciák nézegették az ujságosbódénál kitett lapokat, mig a felügyelő buzgón a könyvpavilon után érdeklődött. Amikor egyszer pillantásaik keresztezték egymást, ő is a pénztárablakhoz ment, mintha jegyet váltana, nehogy a franciák gyanút fogjanak. A pénztárnál még ott állt az állomásfőnök, s ahogy meglátta a felügyelőt, szóba akart vele elegyedni. Ennyi elég volt a franciáknak. Igyekeztek menekülni. Wilton otthagyta a meglepetten bámuló állomásfőnököt, a csarnok kijáratához sietett, ahol a fickók el akartak vegyülni az ide-oda hömpölygő tömegben. Wilton elhatározta, nem vár, azonnal letartóztatja őket, csak el ne szalassza őket! Szerencséjükre Larsen, aki az állomás előtt parkolt a kocsival, látta az egész jelenetet és amikor a felügyelő jelzést adott, a volán mellé ugrott és a Wasa-Md irányába ment a franciák után. Mindenáron meg kellett akadályozni, hogy elérjék a kikötőt és a banda többi tagját figyelmeztessék. Wilton számára nem volt nehéz, hogy utánuk efedjen és csökkentse a távolságot a menekülők mögött, akik nyilván, hogy rr keltsenek feltűnést, nem kezdtek futni, ső<‘ komótosan egy taxiállomáshoz igyekeztek. A felügyelő megrövidítve az utat, velük egyszerre érte el a taxiállomást. Amikor a franciák újra meglátták a felügyelőt, beugrottak a legelső autóba. De későn. Mielőtt az autót be tudták volna csukni, Wilto már ott volt és a sofőrre kiáltott: l— Ne induljon! Rendőrség! A franciák még egy kisérletet tettek hogy meglógjanak. A másik oldalon akartak kilógni az autóból, de az ajtó csak egy résnyire nyílt ki, ez pedig szűk volt kisurranni: Larsen ugyanis a felügyelő autóját közvetlenül a taxi mellé kormányozta, s elzárta az utat. Wilton felnevetett: — Uraim, rendezett visszavonulásra m? nincs idő. Szabad felszólítanom önöket, legyenek a rendőrség vendégei? — Panaszt fogunk tenni — kiáltotta egyikük —, mi franciák vagyunk és ilyen eljárást nem türünk el. — Franciák? — mosolygott a felügyelő. — Sajnálom, hogy nem találkoztunk előbb. Én hosszú ideig teljesítettem szolgálatot Franciaországban, Wilton felügyelő vagyok. (Folytatjuk)
