Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-18 / 29. szám
o. -al CSALÁDI SAROK "HETEDIK MENYORSZÁG A legtöbb amerikai újságban is van u.n. „Lelki klinika” jellegű rovat. Ezekből kiderül, hogy az amerikaiak is éppen olyan komplikált kérdésekkel ostromolják sokszor a rovatvezetőt, mint a magyar olvasók a mi kiváló Homoki Erzsébetünket, aki a legképtelenebb kérdéseket is mindig példás tapintattal, okosan s főleg érdekesen és szellemesen tudja megválaszolni. Ha olvasóink körében közvéleménykutatást redeznénk annak eldöntése végett, melyik lapunk legkedveltebb rovata, Erzsikénk meglepően nagy számú szavazatot kapna. Mindezeket csak azért bocsátottam előre, mert a közelmúltban egy nő az egyik amerikai laphoz olyan problémával fordult, hogy az — bátran állítható — bizarságánál fogva bizony még a mi Erzsébetünk brilliáns rutinját is komoly erőpróbának tenné ki. Megkísérlem lehetőleg szószerinti fordításban ismertetni az ügyet, minden kommentár mellőzésével. Az eredeti szöveghez híven, első személyben fogalmazott levél formájában. Tehát igy a nő. Hét évi gyermektelen házasság után végre sikerült megajándékoznom férjemet egy gyönyörű, egészséges fiúcskával, aki úgy hasonlít az édesapjára, mint — ahogy mondani szokták — egyik tojás a másikra. Az említett hét év alatt a világon minden lehetőt elkövettünk. hogy végre áldott állapotba kerüljek, minden hiába volt. Végül jelentkeztünk egy klinikán s mindketten vizsgálatnak vetettük alá magunkat. Ekkor derült ki az ok: férjem nemzőképtelen (steril). A fentemlitett újszülött fiúcskának az apja igy bizony nem a férjem, hanem az apósom. (Ehhez meg kell jegyeznem, hogy apósom cáak 23 évvel idősebb férjemnél). Ez úgy történt, hogy a férjemmel hosszú ideig tanakodtunk s végül a következő elhatározásra jutottunk. Apósom özvegyember. előadjuk neki problémánkat s ha megértésre találunk nála és hajladóságot (!) mutat, remek megoldás lesz. Nem mondom, apósomat egy kissé ugyan meglepte az ajánlat, de egy pillanatig sem habozott. (Egyébként arra az eshetőségre is megvolt a tervünk, ha netalán „kosarat” kaptunk volna: ajánlatunkkal férjem nőtlen testvéröccséhez fordultunk volna.) Természetesen mindez a legmélyebben eltemetett titok (bocsánat ezt a „ziccert” nem lehet kihagyni: a szóbanlévő amerikai újság 5 millió példányban jelenik csak N.Y. államban), az igazságot soha senki sem fogja megtudni. Mindezeket azért irom meg, hogy meggyőzzek és felbátorítsak gyermektelen házasokat, gondolkozzanak s próbálják követni példánkat. Hiszen vitathatatlanul minden tekintetben jobb egy olyan újszülött, akiben a törvényes férj ,,gén”-jei, tehát összes külső és belső tulajdonságai előreláthatólag meglesznek. Semmiképpen sem hasonlítható össze az általunk ajálott megoldás a mesterséges megtermékenyitési eljárással, melynek következményeképpen egy teljesen vadidegen, valami nyomorgó orvosnövendék leszármazottja lesz az áhított gyermek. Arra kérem Önt, hogy a gyermektelen házasok figyelmét szíveskedjék felhívni a mi megoldásunkra. Mi rendkívül boldogok vagyunk s erős elhatározásunk, hogy ugyané módszerrel legalább még két-három gyermekkel fogjuk szaporítani csalá-WASHINGTON — A Marsutazás lehetőségeiről kérdezték meg dr. Charles A. Berryt, a NASA élettudományi kérdésekkel foglalkozó igazgatóját. Mit mutattak a Skylabkisérletek az embernek arról a képességéről, hogy egyéves, vagy még hosszabb űrutazásokat tegyen, például a Marsra? — Nincsenek orvosi fenntartások egy két évig tartó Mars-utazással kapcsolatban. Szükségünk van ugyan még üjabb adatokra, de nem hiszem, hogy egy hathónapos vagy egyéves utazás utáni orvosi vizsgálat eredménye jelentős mértékben eltérne a három Skylab-küldetés tapasztalataitól. Hosszabb űrhajózások nem okoznának-e komolyabb pszichológiai problémákat? — Erre a kérdésre még nem ismerjük a biztos választ. A legnagyobb figyelmet két területre forditottuk: az elzártságra és a kis csoportok dinamizmusára. A Skylab-kisérletekig űrutasainkat nagyon kicsiny zárt környezetbe kényszeritettük. Együtt kellett dolgozniuk stresszhelyzetekben, az egyedüllét szinte teljes kizárásával. Előfordult, hogy egyikdunkat. Aláírás: Hetedik mennyország Eddig tart az igazán — enyhén szólva — nem mindennapi levél. A rovatvezető dicséretére mondva. bár finoman, de negativ módon reagál válaszában. Sok hozzátennivaló az ügyhöz nincs, csak legfeljebb eltűnődhetik az ember azon, hogy jnost már a kisegítő férj szerepében bizonyára peckes tartásu apósnak mi a csalásban a helyzete: apa-e avagy nagyapa? Úgyszintén a remekül sikerült fiúcska hogyan viszonylik hozzá:, fia-e avagy unokája? De gondolkodásra késztet a levél záradéka is. Azt még csak hajlandó vagyok elhinni, hogy egy körülbelül 25 éves menyecskének a hetedik mennyországot jelenti a>,két műszak”, mármint a körülbelül 30 éves férj és körülbelül 53 éves após felváltott „szolgálata”. Ilyesmiért a menyecskék nem igen haragusznak, persze az olyanok, akik „mély titoktartók”, mint a fenti levél Írója. Gondolom, azonban olvasóim velem együtt kiváncsiak arra, hogy ha ilyen a hét mennyország, akkor milyen lehet a pokol? másik űrhajó személyzete úgy érezte, hogy túlságosan igénybe van véve, és ellentétek is támadtak a földi és az űrhajós személyzet között. De nagyon nagy baj ez? És ami még fontosabb: ez vajon csupán az űrutazás következménye? Vagy talán olyasvalami, ami bárhol hasonló életkörülmények között előfordul? Lényegében ezen a vonalon nem sok nehézségünk támadt. A legnehezebb lelki problémákkal a jelek szerint az űrhajósoknak a Földre való visszatérésük után kellett számolniuk. Ez több ízben válással járt. Egyesek nehezen tudtak újra alkalmazkodni a földi körülményekhez. — Nem is kérdéses számomra, hogy ha az ember elkerül a földi viszonyok közül, és a távolból, az űrből látja a Földet, megváltozik szemlélete. Az asztronauták alapvetően a gépek iránt érdeklődő férfiak. Hajlamosak arra, hogy minden figyelmüket műszaki képességeikre és műszaki képzésükre összpontositsák. S aztán hirtelen olyan helyzetbe kerülnek, hogy a Földet egész más módon látják, mint bármikor azelőtt. Az űrbéli elszigeteltség okoz-e pszichológiai problémákat? — Valójában sohasem adtunk lehetőséget az űrhajósoknak arra, hogy elgondolkodhassanak űrbéli elszigeteltségükön. Mindig nagyon lefoglaltuk őket. Ha az embernek rengeteg ideje van arra, hogy elgondolkodjék a dolgok fölött, befelé fordul. Mindenkinél ez a helyzet. Ha például egy vasútállomáson két óra hoszszat várakozunk, hamarosan önmagunkra és problémáinkra gondolunk. Igaz, kétéves Marsutazás alatt nehéz lesz teljesen lefoglalni az asztronautákat; ezt a problémát még meg kell oldanunk. Elképzelhető-e, hogy az Egyesült Államok űrhajósokat indít ebben az .évtizedben a Marsra? — Nem, nem hiszem. Nincs pénz rá. Mi az, amit megtanultak a Skylab-utazásokból? Mi tette Önt oly optimistává az emberek hosszú űrutazásaival kapcsolatban? — Az eddig rendelkezésünkre álló adatok arra mutatnak, hogy az ember valóban képes alkalmazkodni a súlytalanság állapotához. Bár szervezetében nagyarányú átalakulások zajlanak le, de ezek idővel megnyugszanak. Károsak ezek a változások? — A Skylab-kisérletek során a ' normális földi emberek normális súlytalanságban élő emberekké váltak. A testi változások mindgyikénél vagy hagyjuk, hogy a változás a maga útját járva megnyugvásra vezessen, vagy valamiféle ellenintézkedést teszünk. Az izomsorvadás megakadályozására például tornagyakorlatokat végeztettünk, mégpedig minden egyes űrutazásnál többet. Az a kérdés, tudunk-e elegendő és kellő fajtájú tornát biztosítani az űrhajósok számára, hogy izmaik hosszú utazás alatt is megfelelő kondícióban maradjanak; gondolok például egy kétéves Mars-utazásra. Nem vagyok biztos benne, hogy teljesen meg tudjuk akadályozni az izomsorvadást, de biztos vagyok abban, hogy kell találnunk egy szintet, amelyet nem haladhat meg. Lezajlik-e valami az asztronauta szervezetében, ami a Földre való visszatérés után, mondjuk egy hónappal később nem jön helyre? — Egyelőre nincsenek adataink arról, hogy az űrutazás bármiféle hatása állandósult volna. Ön említette az izomsorvadást. Mi történhet még a súlytalanság állapotában az emberi szervezetben? — A többi között a vörösvérsejtek száma csökken. Ez átlagosan 15 százalékos volt az első Skylab személyzeténél, annál, amelyik 28 napig tartózkodott az űrben. A következő repülésnél, az 59 naposnál, nagy érdeklődéssel figyeltük, vajon a vörösvérsejt-veszteség megkétszereződik-e, hiszen majdnem megkétszereztük a repülési időt. Nem kétszereződött meg. Egyéni különbségek mutatkoztak, de a vörösvérsejt-veszteség egyénenként 8-20 százalék között mozgott.' KONYHASAROK FŐZZÜNK GYORSAN Sokan kellemes időtöltésnek „hobbynak”, tekintik a főzést. Természetesen nem azok, akik sokszor fáradtan, órákig kínlódnak azzal az ebéddel vagy vacsorával, amelyet a család tiz perc alatt elpusztít, legtöbbször nem is méltatva az elkészítéssel járó fáradalmakat, vagy a háziaszszonynak azt a törekvését, hogy időnként valami újat, valami mást tálal a megszokott étel helyett. Az ilyen háznép nem érdemli meg a sok munkával járó ételek készítését, és sokan nem is igémnylik a rafinált ételkülönlegességeket. A ma háziasszonyának arra kell törekednie, hogy a lehető legkevesebb idő alatt készítse el az ételeket, igénybe véve azokat a könnyítéseket, amelyeket az élelmezési ipar nyújt. Persze, ha valaki „átesik” a ló másik oldalára és zacskós leves után konzervhust tálal konzerv babbal, számíthat arra, hogy a család nem lesz elbűvölve az újítástól. Egyébként a csupa konzervekből álló étkezés nem is olcsó. Az a helyes, ha a friss ételfélék közébe ioktatunk egy konzervet vagy olyan újdonságot, amellyel a főzési időt csökkenthetjük (pl. burgonyapehely, hasábburgonya, gyorsan fövő rizs, lencse, mirelitkészitmények stb.). A gyors főzés egyik előfeltétele az, hogy a hozzávalókról idejében gondoskodjunk. A második: a konyhában minden a megszokott helyén legyen. Az Olyan háziasszony, aki „már megint nem tudom, hogy hol van a zsemlemorzsa” stb. felkiáltással ide-oda szaladgál, természetesen nem lesz kész időben a főzéssel, nem is beszélve arról, aki a szomszédhoz megy, hogy “kölcsön kérje” a vacsorához valót. Hirdessen lapunkban! SIPOS LAJOS ÉLET ÉS TUDOMÁNY Az emberi szervezet kibírja a Mars-utazást
