Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-05 / 49. szám
12. oldal Elmocsarasodnak a nagy tavak? Irta: SIMA FERENC Sok kanadai, aki a Nagy Tavak közelében élve kijár a vizekre, szorongva vette észre az utóbbi években, hogy kezdenek bajok lenni. A tó kék felszíne alatt a vízinövények egyre inkább elhatalmasodó, buja erdeje tenyészik és hódítva terjed tovább, elbitorolva a víztől — mind magasabbra hatolva — a mélységeket. Ahol pár esztendeje még semmi vízinövény sem volt, már ott is gazdagon-dusan terpeszkedik a zöld folyondárok kusza dzsungele. így szoktak megbetegedni, egyre válságosabb állapotba kerülni és végül, gyógyítás hiányában, meghalni a tavak. És ez fenyegeti most a kanadai Nagy Tavakat, rajtuk kívül a közepes (— no, azért a Balatonnál sokkal nagyobb! —) tavak egész seregét. Mindazokat, amelyekbe gyárak, ipari üzemek szennyvize ömlik. Mert ez a titok kulcsa. A tavakba ömlesztett szennyvizeknek igen nagy százaléka foszfát és több más, növényhizlaló műtrágya anyag, amely rendkívüli mértékben támogatja a vizi és vizalatti növények tenyészését, rohamos térhódítását. A kanadai Öt Nagy Tóra és a közepes tavakra büszkék vagyunk, mint természeti nevezetességeinkre, partjaikon üdülőtelepeket, városokat létesítettünk. Tavasztól késő őszig az olyannyira egészséges vizisportokat űzik rajtuk a kirándulók tízezrei, százezrei. Nyáron a partjaik mentén húzódó pompás strandokat élvezi a gyerekek és szülők, nagyszülők tömege (na és persze, a házasságon kívüliek is.) Ezek a viziörömök, gyógyhatású gyönyörűségek most mind végveszélybejutottak és felrémlik a gyászos jövő képe, hogy ha nem történik késedelem nélküli erélyes, határozott és áldozatkész ellenintézkedés, akkor csak pár év kérdése már, hogy pompás tavaink légfertőzően bűzös, kipárolgásukkal súlyos megbetegedéseket okozó, undok mocsarakká változnak. A világ legnagyobb, gyilkos mocsaraivá, a sokat hangoztatott kulturfölényünk nagyobb dicsőségére. A Nagy Tavak létezése azonban nemcsak a tájszépség és a jóegészség érdekében oly nagy fontosságú, hanem nélkülözhetetlen közlekedési, szállítási, közgazdasági és kereskedelmi szempontból s. Az Öt Nagy Tavat tudvalévőleg tengerjáró hajókkal is járható csatornák kötik össze egymással, a Szent Lőrinc folyamon át az Atlanti Óceántól csaknem Kanada közepéig, ami a szállítást sokkal olcsóbbá teszi, mint átrakodásokkal az óceán kikötőiben és onnét vasúton tovább. A halálos veszélybe került Öt Naty Tó nemcsak Kanadáé. Sok helyen közös tulajdon az Egyesült Államokkal és a tó tükrén halad át megszabott vonalon az országhatár. A Nagy Tavaknak minden említett szempontú fontossága vonatkozik tehát az Egyesült Államokra is. Eszerint közös összefogással kell a riasztóan fenyegető elmocsarasodás veszélyét leküzdeni. A veszély felismerése a két szomszédállam illetékes szervei részéről megtörtént, az intézkedésekre némi pénz is került már a költségvetésekbe, igy ez a cikkem már nem egészen zárt. de. még egyáltalán nem eléggé kinyitott kaput dönget. Ami hiányzik: elég pénz a kellően nagyméretű védekezésre, mert az eddigi víztisztító állomások teljesítménye egyáltalán nem kielégítő. Több nagyobb viztisztitó állomásra van szükség, mint amennyit és amekkorákat a szűkmarkú pénzügyi keret most megenged. És elsősorban az Egyesült Államoknak kell jobban kinyitnia a bugyellárisát. Az eddigi 604 viztisztitó állomásból a Nagy Tavak mentén 276-ot tart fenn Amerika és 328-at Kanada. Ez bizony sehogy sincs igy rendjén, mert az Öt Nagy Tó partján sokkal több amerikai gyár van, mint kanadai. így a tavakba természetesen sokkal több amerikai szennyvíz kerül bele. Ebből a kétszer-kettő négynek világos egyszerűségével következik, hogy amerikai részről kell nagyobb viztisztitó állomás-hálózatot létesíteni, nem pedig Kanada nyhakába varrni a veszélyelhárításnak azt a költségtöbbletét, amit az USA gyárai pkoznak. Hogy a mostani helyzet mennyire nem kielégítő, azt mutatja, hogy a szennyvízben lévő és vizalatti dzsungelt növesztő foszfátból tavalyelőtt 17.800 tonna került a különösen veszélyeztetett Ontario tóba, és ezt az eddigi tisztitó berendezések üzembe helyezésével tavaly csak 16.700 tonnára sikerült csökkenteni, tehát alig hét százalékkal, ami nem sokkal több a semminél. Az egyelőre kevésbé veszélyeztetett Huron tóba tavalyelőtt 4100 tonna foszfátot ömlesztettek a gyárak a beleengedett szennyvíz által, és ezt a tavaly nagy hűhóval létesített tisztítóberendezések csak 3900 tonnára csökkentették, tehát az eredmény öt százaléknál is kevesebb. Vészharangkondulásnak számit a legnagyobb mértékben megmérgezett Erie tóra vonatkozó adat: tavalyelőtt 19.200 tonna foszfátot ömlesztettek vizébe NÉMETORSZÁGI RIPORT EZER TITOK HORDOZÓJA: A GYÉMÁNT FRANKFURT, Nyugat-Németország — Az utóbbi napokban több tucat szirénázó rendőrautó robogott végig a Majna melletti Frankfurt egyik főutcáján. A járókelők ijedten kapták fel a fejüket: csak nincs valami baj a 70 millió márkáért felépült, vadonatúj gyémánttőzsdén? Nem, baj nem történt, csak éppen a börze megnyitására a rendőrség is felkészült. Biztos, ami biztos, vélhette a kapitány. Pedig Nyugat-Németország első és egyetlen gyémánttőzsdéjén a legmodernebb technika vigyáz a karátokra és — az alkuszokra. Minden folyosón, kanyarba^ és sarokban, a lépcsőfeljárókon, s a teremben a fotocellák sorát helyezték el, a rejtett ipari televíziós kamerákat pedig 30 kiváncsi monitorral kötötték össze. A tőzsde tulajdonképpeni legfontosabb helyiségébe kizárólag külön igazolvánnyal lehet belépni, s ezeket a kártyákat állítólag képtelenség hamisítani. A világon jelenleg 14 gyémánt tőzsde működik, s ezek közül a három legnagyobb Londonban, New Yorkban és Amszterdamban. A londoni Central Selling Organization ráadásul amolyan nemzetközi elosztószervezet, s minden ötödik héten úgynevezett gyémántszemléket rendez. Itt elsősorban a két karátnál nagyobb, finom, de még csiszolatlan gyémántokat mutatják be. A jól (mondhatnánk fantasztikusan) őrzött vitrinek előtt egy egészen szűk társaság találkozik időről időre. Elképesztő vagyonok képviselői ők, nemegyszer sötét titkok hordozói. (,,Ahol a gyémánt, ott a pénz, s ahol a pénz, ott a bűn üt tanyát!” — énekelték hajdanán a tisztes kvékerek, s ők aztán — a gycmántmosók szomszédságában — igazán tudták, hogy milyen sorsot Ígérnek a csillogó kövek.) Mostanában a gyémánt újra főszereplővé lépett elő a nemzetközi tőke színpadán, s lényegében ez az ok késztette Nyugat-Németországot is arra, hogy meg-A gyémántklánban azonban ma még ritkán haitik a gyárak, tavaly pedig már 21.700 tonnát, tehát jó tiz százalékkal többet, annak dacára, hogy az év folyamán itt is számos szennyvíztisztító létesítményt helyeztek üzembe, amelyek azonban még az előző évivel sem bírták egyensúlyban tartani a tógyilkoló, mocsárteremtő foszfát tömeges beáramlását Detroit gyáraiból! Ha ez tovább igy halad, akkor az Öt Nagy Tó közül az Erie válik egy évtizeden belül elsőnek fetőző bűzt árasztó mocsárrá, elingoványosodva a mélységet és felszint egyaránt elborító vízinövény-dzsungel rothadó tömkelegétől. Az Eria tónak ez a katasztrofális pusztulása csak előrevetített képet mutatna a Nagy Tavak többijének előbb-utóbb hamarosan várható sorsáról és igy a Nagy Tavak partján épült városok lakosságának tragédiájáról is. A megelőzés egyetlen eszköze a pénz. De nem odafricskázott pár milliócska! Hanem a Nagy Tavak megmentéséhez szükséges néhány billiós költségvetési tétel, amire az a fedezet, hogy a sokszor esztelenül felesleges kiadások egyik-másikát törölni kell. Mert mégiscsak a hazai létérdekeké az elsőbbség! Még a világűrkutatás méregdrága terveivel szemben is! A Szaturnuszra ráérünk azután is eljutni, ha már biztosítottuk, hogy Chicago, Toronto, Hamilton és a ma még Nagy Tavak-menti többi város lakosságának nem kell világgá menekülnie a dögletesen ferőző bűzt árasztó Nagy Mocsarak pereméről. A bajra ne mindig csak akkor ébredjünk rá, amikor már beütött, mint ahogy ez az olajhiánnyal is történt. Hanem legyünk elég éberek addig intézkedni, amig nem késő. néma szó, a(ni nem jelenti azt, hogy ez a jövőben is igy lesz. Az árfolyamokról, a piac ingadozásairól, a bányászat és a briliánsfeldolgozás híreiről egyelőre hollandul, angolul jelennek meg a legfontosabb bulletinek. ^ A „mindenható” dollár árfolyamának esése, majd zuhanása, csak igen lassú emelkedése, a frank, a font, a lira sokszor drámai leértékelése és ujradevalválása, a részvénypapirok labilitása, a nemzetközi tőkespekuláció figyelmét a konstans értékek felé fordította. Hirtelen felszökött minden művészi alkotás ára, olyanok is érdeklődni kezdtek Graque, Matisse, Léger képei, az antik bútorok, a régi perzsaszőnyegek, a klasszikus ötvösholmik iránt, akik világéletükben áruházi katalógusból válogatták ki lakásuk berendezési tárgyait. Aztán egyik napról a másikra japán üzletemberek jelentek meg Párizsban, Londonban, s udvarias mosollyal kezdték felvásárolni a forgalomban lévő érméket, a Napóleont, a 20 dolláros USA-aranyat, a plaketteket. Újra magasra szökött az aranyláz is. Finom unciájáért ( egy uncia az angol font egytizenhatod része, vagyis 28.35 gramm) Zürichben, Londonban már 300-325 dollárt is adtak. (Jelenleg 160 dollárt kérnek egyetlen unciáért.) Aztán jött az olajválság, amely csaknem általános gazdasági csődhöz vezetett a nyugati világban. Hirtelen megdrágult minden nyersanyag, az infláció üteme aggasztóan felgyorsult, a tőke bizonytalansága végiggyűrűzött a hitelszférán, leapadt a beruházási kedv, következésképp gyarapodott a munkanélküliek tábora. Idegesség, kapkodás jellemezte a tőkés kormányokat, s amikor már-már úgy látszott, hogy az Egyesült Államok összeszedi magát és kezd kilábalni a bajból, jött a Watergate-botrány, a Nixon bukását megelőző pénzügyi bizonytalanság. Ilyen körülmények között érthető, hogy a nyerészkedni vágyó tőke elfordult a termelési gondokkal küzdő trösztök, részvénytársaságok értékpapírjaitól cs a spekuláció figyelme ismét — ki tudja, hányadszor? — a gyémánt felé fordult. Tavaly az öt kontinensen mintegy 20 tonna gyémántot termeltek, hozzávetőleg 100-150 millió karátot. (Folyt, a 15. oldalon)
