Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-28 / 48. szám

15. oldal A repülő csészealjak titka Irla: RONALD BURTON IV. A PIRAMISOKAT ÜREMBEREK ÉPÍTETTÉK? A repülő csészealjak hívei a leghatározottabban ál­lítják, hogy távoli Naprendszerek intelligens lakói év­ezredek óta segítenek a földieknek. Érveik alátámasz­tására gyakran hozzák fel azt, hogy az egyiptomi pi­­misokat pusztán emberi erővel nem lehetett felépí­teni. Több mint 2 millió gigászi kőkockát helyeztek egymásra, amelyek közül a legkönnyebb 2 és fél tonnát, a legnehezebb 45 tonnát nyomott. Az akkori technika mellett hogyan tudtak többszáz kilométeres távolságba vinni ilyen súlyokat és miféle kötél, vagy cölöp segítségével emelhették fel a kőtömböket a magasba? Az ufológusok azt állítják, hogy űrlények mesteri tudása hozta létre az egyiptomi piramisokat. Ugyanígy, — mondjuk — űrlényektől tanulták a étaiak Krisztus előtt 2000 évvel a csatornázást és tmpejiben, a feltárt ólomvizvezeték-csőhálózat •intén űrlények találmánya. AZ „ÉGI NÉP” LEGENDÁJA Egy Russel Annabell nevű amerikai ufológus az ilaszkai Denna indián törzs lakóinak életét tanulmá­­ozta és igy bukkant rá legendájukra, amely az ugy­­ívezett „égi népről” őriz emlékeket. Eszerint vala­kikor réges-régen korongalalku járműveken élőlé­nyek érkeztek a levegőből. Az indiánok szerint kövér, agyfejű, medvéhez hasonlóak az égi nép fiai, akik ;m nagyon barátságosak, de ha nem bántják őket, -m támadnak. Az indiánok azt állítják, hogy még a is ott élnek a környéken és időnként felszállnak .orongalaku járműveiken. Az amerikai ufológus egyik indián barátja lmondta, hogy a hegyek között rábukkant egy repü­­igép roncsaira. Két évvel ezelőtt zuhant le, annakide­­én a pilóta még utolsó rádiójelentést adott a legkö­­telebbi íepülőtér figyelőállomásának. A jelentés *olsó' szavai a következők voltak: „Káprázatos zöld fény vesz körül... Mindkét torunk leállt... közeledik a tárgy...” \z üzenet itt megszakadt. A repülőgép roncsait két tendőn át hiába keresték. Az indián vadászat '.ben bukkant rá. Elmondta az amerikai -lógusnak, hogy a repülőgép utasai halottak voltak, az egyiknek maradt annyi ideje, hogy egy szén­­■abbal lerajzoljon egy repülő csészealjat... azt a alalku, kerek kupolával ellátott jelet, amelyet az iánok az „égi nép” szimbólumaként használnak lök óta. A YETI IS UFÓN ÉRKEZETT? )enna-indiánok legendája szerint tehát a repülő széparcu öregségről (Folyt, a 14. oldalról) e „boldog farkas” korunkban mi sem értünk bio Casals irta 93 éves korában: „ha dolgozik az 'er, magába szívja a szépségeket maga körül...” ója úgy rezdült kezében utolsót, hogy művészete gé maradt. arad-e utánunk valami?-findenki gazdagíthatja a világot kisebb vagy >b körben, mert mindenkiből árad valami, t teremt a mosoly, az őszinte érdeklődés, kia­­atnak kapcsolatok. Egy beszélgetés, ami izt ad ottlétnek. mint egy csipet só — és talán még a Igetésnél is fontosabb a meghallgatás. Majdnem mint egymás terhének hordozása a családban. Lukátsi Vilma csészealjak ürlényei medvéhez hasonló jelenségek. Két dán kisfiú kis szürke emberkéknek jellemezte az űrlényeket, egy másik szemtanú narancsruhás e­­gyénekről beszélt. Egy amerikai riporternő, Eula Lewis, 1964 óta kutatja a repülő csészealjak titokzatos lakóit. Azt állítja, hogy a Himalája úgynevezett havasi embere, a Yeti, tulajdonképpen űrlények leszárma­zottja. Több jelentés érkezett arról, hogy azokon a helyeken, ahol repülő csészealjakat észleltek, gyakran titokzatos lábnyomokat is találtak. Egyetlen ismert állatfajta lábnyomaihoz sem hasonlíthatók és az a leg­feltűnőbb, hogy csak egyetlen nagy lábujj lenyomata látszik. Szakértők véleménye szerint körülbelül 8 láb magas élőlény járhatott a megvizsgált vidéken. Hogy repülő csészealjon érkezett-e, vagy sem, arra vonat­kozólag biztosat még a legvakmerőbb ufológus sem tud mondani. (Folytatjuk) Véres kard vagy rémhírterjesztés? (Folyt, a 9. oldali ói) iparkodnék lázas igyekezettel elhárítani ezt a veszélyt. Ez a bacilus, ha végigvonul az Egyesült Államokban, nyomában milliók vonulnak ki az élők sorából, ha nem lenne ellene védekezés. De a tudomány le tud csapni erre a láthatatlan hadseregre s még hozzá költ­ségmentesebben, mint ahogy a haditechnika és ipar a milliós hadseregeket fölfegyverzi. Nem is szólva a ha­dianyag és az ember pótlásáról. Csupán nagymennyi­ségű oltóanyagra van szükség, amely a laboratóri­umokban előállítható. A riasztó cikket olvasva elgondolkoztam. Az emberben állandóan jelenlévő és föl nem függeszthe­­tően működő reménység azt kérdezi: nem csupán rémhírterjesztés ez? Hátha a véres kard körülhordo­­zása nem is szükséges, hátha elkerül minket az influ­enzajárvány és nem lesz megbetegedés? De akármilyen tudományos megállapítás, mégiscsak van benne a jövőre vonatkozó jóslás is! Már számos riasztó hirt olvashattunk a lapokban, amelyekből nem lett semmi. Hivatalosan a világ végét nem csak egyszer hirdették, de például akkor is, régen, nem tudom a pontos idő-dátumot, mikor féltek, hogy a Halley-üstö­­kös belerohan Földünkbe, akkor is sokan meghaltak ijedtükben! Azonban ez az átkozott influenza-járvány minden évben visszatérően fenyeget. Az orvosok meg­állapítása szerint az emberiséget tizedelő betegségek közt első helyen a szívbaj áll, ez tartja a rekordot, mellette a második a rák, most pedig elmondhatjuk, hogy a harmadik az influenza, amely fölzárkózott melléjük. Biztos vagyok abban, hogy az orvostudo­mány, a kutatók minden erejüket, tevékenységüket összpontosítják szívós kitartással arra, hogy megfé­kezzék, ártalmatlanná tegyék az influenza vírusokat. Tehát legyünk segítségére a tudománynak, vegyünk részt ?z ellenállásban, oltassuk be magunkat, ha csak lehet, nem csak a saját egészségünk védelmére, de hogy ne terjeszthessük a fertőzést! Én nem tartozom a pesszimisták közé és erősen hiszem, hogy ha van is alapja a „National Center for Disease Control közleményének, a dolog nem olyan vészes és kivédhetetlen. Most például hirtelen eszembe jut az UFO-k esete, melyek igen sokakat rettegésben tartottak, hogy állandó terepszemléjük itt végül is valamilyen világközi-konfliktusra vezethet, mig végül kiderült, hogy nem is léteznek... A vírusok léteznek, de fel kell készülnünk a fogadásukra, oltassuk be magunkat, nyolcvan százalék a gyógyulási lehetőség és most is kiderül majd, hogy csak vaklár­ma volt a túlzottan riasztó bejelentés... VÁLSÁG (Folyt, a 13. oldalról) kezdetben együtt dolgoznak, vagyis egyformán kive­szik a részüket az otthoni munkából is, de később sokszor az egyik fél a másikra kényszeríti akaratát. A férfi talán arra kényszeríti asszonyát, hogy csak feleség és anya legyen, ne dolgozzon önállóan. Némelyiknek az egoizmusa olyan fokra hág. hogy önzésében nem is veszi észre, hogy élettársa össze­roppanás előtt áll. A teljesen elkeseredett másik felet büntetéssel, Ígérgetésekkel bünteti, jutalmazza. Ha nem történik akarata szerint, napirenden vannak a veszekedések, amelyeknek a nívója a legvulgárisabbá válhat. Azután a rosszul alkalmazkodó házasfelek már csak foltozgatják házasságukat. De meddig lehet ezt tenni? — Hol tévedtünk? — kérdik egy napon. A házasság sikertelenségét egyik a másikra tolja. Saját hibáját kevés ember ismeri el. Közeleg a házasság teljes válsága. Sokan szexuális okot keresnek. Pedig az efajta nehézségek nem vezetnek szükségszerűen válás­­hó?. Az igazi okok sokkal mélyebben rejtőznek. De nem kerülnek felszínre. Miért? A válás a házassági válság utolsó stációja. Néha a válás az egyetlen megoldás arra, hogy a felek lelki, fizikai összeroppanását megelőzzék. Ez az egyetlen ut marad a válság megelőzésére, túlélésére. Ez néha a gyermekek számára is jobb, mintha rossz családi légkörben élnének. Válságban a házasság intézménye. Hogyan lehetne segíteni? Több hangsúlyt kellene fektetni a házasság előtti tanácsadásra. A mai fiatalok házasodási kedve megnőtt. De a többségük nem gondolja át a tettével járó felelősséget. Pedig sok házassági válságot meg lehetne előzni, ha a házasulandók problémájukkal megkeresnék szüleiket, lelkészüket, orvosukat, jó barátjukat, a család valamelyik idős, tapasztalt tagját, és ezektől megoldást, segítséget kapnának, mielőtt házasságuk válságba kerül. Gyarmathy Irén SZÍVBŐL IGAZÁN (Folyt, a 12. oldalról) vizsgálaton estem át. mert ez kell a munkahelyemen, semmi bajom, halálra kínoztak, ez a vizsgálat, az a vizsgálat, mig kiderül, hogy egészséges vagyok, bele­halok. Nem lehet kibírni ezt az életet. Az önző. Minden mondatát igy kezdi: — Én, nekem, bennem, engem enyém, én. én. én. Mást nem is mond, de én érzem, mire céloz. A tudálékos beteg, aki imád beszélni a betegségről: — Megkaptam az injekciómat, aztán betettek az ifá­­misba. Az orvos megmondta őszintén, hogy perulgikus antisamisról van szó. Természetesen ez duzzasztja fel az idegeket és aztán beállt az abszolu­tizmus. Az elégedetlen: — Csak velem fordulhat elő ilyesmi, csak nekem lehet ilyen pechem. Huszonötödik érettségi találkozónk volt. hát nem pont azon a napon romlik el a Mercim. Szétrobbantam. És a villámba nem érkeztek meg a bútorok, amiket rendeltem. Hihetetlen ez a megbízhatatlanság! A szabó nem készíti el idejében a ruhámat, az iparosok nem jönnek, antikorra Ígérik, csupa bosszúság az ember élete. A. már sokszor gondoltam arra. hogy nem érdemes élni. Aztán hadd utáljam még szívből, igazán a „művel­tet" aki azzal vág fel előttem, hogy megkérdezi a gyö­­nyőrűszép felszolgálólánytól: — Evett már Spinozát, kedves? — És rám kacsint. Dögöljön meg.

Next

/
Thumbnails
Contents