Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-28 / 48. szám
14. oldal KORUNK SZELLEME Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÄR ILONA Dohnányiné Záchar Ilona Madách Imre az EMBER TRAGÉDIÁJÁBAN látnoki erővel bebizonyítja, hogy minden kornak meg van a maga szelleme — mely menthetetlenül rányomja bélyegét az akkor élő emberek érzésvilágára, gondolkozásmódjára. Minden tevékenységük. erkölcsi felfogásuk a kor szel-. lerne szerint irányul. Ezt tapasztalom most lépten nyomon magam is saját érzékeimmel. Amikor huszonhárom évvel ezelőtt az Egyesült Államokba költöztünk, itt egy más világ volt. Az emberek bíztak egymásban, becsülték egymást. Ha egy üzletbe beléptünk valamit vásárolni, eszünkbe se jutott, hogy becsaphatnának. A kereskedő meg rémálmában se gondolt arra, hogy a vevő elemelhet valamit anélkül, hogy fizetne érte. Háza ajtaját mindenki nyitva hagyta és bennünket kinevettek, mert mi bizony bezárkóztunk. Csufolódva mondogatták, hogy ugyan mit féltünk. azt a pár ócska rongyot, amit magunkkal hoztunk? Úgyse tör itt be senki még oda se, ahol vagyontérő tárgyak hevernek szanaszéjjel. Ha néha napján újságokban előfordult valamilyen gyilkosság, mindenki arról beszélt, azt tárgyalta elképedve, felháborodva, mint valami természetfeletti avagy inkább természetalatti borzalmat. Ami az úgynevezett RAPE-t avagy megerőszakolást illeti, számos déli államban halálbüntetés járt érte. Manapság azonban másról se hallunk, mint rablásról, gyilkosságról és megerőszakolásról. Már annyira hozzászoktunk az ilyesmihez, hogy az emberek meg se ütköznek rajta. Odajutottunk, hogy betöréssel, rablással, utonálással már alig foglalkozik a rendőrség. Ilyen esetben még csak nem is vesztegetnek időt arra, hogy ujjlenyomatot vegyenek. Szóra se érdemes az, amit elemeitek, csak ott iparkodnak még beletekinteni az ügybe, ahol valakit meggyilkoltak. Ott is azok az esetek vannak előnyben, ahol tömeggyilkosság fordult elő. Ami pedig a megerőszakolást illeti, hát arra már csak vállat von a legtöbb ember. Ha nem ölték meg, örüljön neki, hogy él — nincs miért panaszkodnia. Azt, hogy az illető milyen irtózatos élményen esett át és milyen lelkiállapotba került általa, senki se méltatja figyelemre. C.B.S. Televízió az egyik sereal, a THE YOUNG AND THE RESTLESS keretében hetek óta tárgyal ilyen „RAPE” esetet. Jómódú családból származó gyönyörű fiatal lány összevész az apjával, mivel az ellenzi, hogy boyfriendjével járjon és ezért á lány elköltözik hazulról egy roominghouse-ba, ahol saját keresetéből óhajt megélni. Mivel védett otthonhoz volt HETI NAPTAR DECEMBER (BAK HAVA) 2— Hétfő: Aranka 3— Kedd: Olivia, Ferenc 4: Szerda: Borbála 5— Csütörtök: Vilma 6— Péntek: Miklós 7— Szombat: Ambrus 8— Vasárnap: Mária szokva, fogalma sincs a veszedelmekről, melyek manapság egy magábanálló fiatal nőt fenyegetnek. Elképzelhető, mit áll ki, amikor egy fiatalember rátör és megerőszakolja. Még védekezni se mer, mert a férfi azzal fenyegetőzik, hogy kés van a zsebében és használni fogja, ha bármiféle ellenállást fejt ki. Utána olyan hisztériás állapotba kerül, hogy csak egy óra múlva bírja telefonon felhívni nővérét, aki aztán mozgósítja a rendőrséget. Elviszik a lányt a kórházba, kínos vizsgálaton esik át, ahol megállapítják, hogy érintetlen volt a merénylet előtt és olyan idegállapotba kerül, hogy az orvos idegcsillapitót kénytelen adni ELMÉLKEDÉS A SZÉPARCU ÖREGSÉGRŐL Ahogy a Mindenség nem véletlen műve, az sem véletlen, hogy erre a csillagra születtünk és szervesen épültünk bele az Egészbe. Régen felfedezett tény, hogy életünknek is van hajnala, délelőttje, dele, délutánja, alkonya, estéje és éjszakája. Az életszakaszok, akár a napszakaszok, egymásba kapcsolódnak, egymásból fejlődnek ki. Átugrani, kihagyni, felcserélni egyiket sem lehet. Úgy illenek bele a Rendbe, mint egy láncszem a másikba. A gyermek készül az iskolára: a serdülő az „igazi” életre, a családalapításra, egyre nagyobb erőpróbára, több gondra, komolyabb felelősségre. A soron következő szakasz mindig nehezebb az előzőnél, azért készülünk rá. Önkéntelenül. Csak az öregségre nem készülünk? De hogyan készülhetnénk? Valahogy úgy, hogy nem futunk előre. Hogy ha utolér, ne gáncsoljon el, mint ellenség. Minél érettebb az ember, annál komolyabban veszi az időt. Csak a gyermekkori nyarak végtelenek, csak az ifjúság néz gondtalanul a messzeségbe, a felnőtt érzi már Pál apostol szavait: ,,...a napok gonoszak” (Ef. 5:16.) Miért gonoszak? Mért elmúlnak. Rés támadt valahol, amelyen belénk kúszott az ,,ut végének” tudása. Hát készülhetünk erre is? Annál is inkább, mert hiszen öregségünket is mi magunk éljük: egész életünk rendje — vagy rendetlensége — torkollik bele, nem lesz az sem idegen, sem ismeretlen kor. Nézzünk szembe vele. Az a baj, hogy küszködnünk kell az időnként ránk rontó szorongással, ha csak el nem döntöttük végérvényesen a kérdést, hogy hisszük-e valóban, amit hiszünk? Az igazságok elérkezték-e már személyes létünkig? All-e mellettünk valaki, aki ezeknél a súlyos szorongásoknák is erősebb? Az ismeretlen hídon ugyanaz a Kéz vezet át, amelybe földi életünkben megkapaszkodtunk. Nem vagyunk egyedül! És ha zavartalan béke nincs is ezen a földön — van mindig helyreálló békesség, még öregkorban is. Sok függ attól, hogyan élünk a valóságban. Panaszkodunk-e, hogy „feleslegesek” vagyunk, mert korábbi fontosságunkat elvesztettük, vagy igyekszünk hasznosan elfoglalni magunkat, ha kisebb fontosságérzettel is. Észrevesszük-e, hogy a hazafelé vezető utón nemcsak értékeinkből veszítünk, hanem terheinkből, megnyugtatására. Csodálatos módon a rendőrség elfogja a merénylőt és bekövetkezik a tárgyalás. A szerencsétlen leány vonakodik itt megjelenni — irtózik tőle, hogy őt állítják pellengérre, hiszen oly kérdéseket tesznek fel, melytől felfordul a gyomra, de aztán mégis engedelmeskedik, mert egyetlen vágya, hogy az, aki életét tönkretette, megbűnhődjön és ne árthasson többé másnak. A tárgyalás még kínosabb, mint ahogyan a leány azt elképzelte, mivel a csirkefogó védőügyvédje nemcsak fogas kérdéseket tesz fel, de úgy állítja be az egész esetet, mintha a lány maga hívta volna be a merénylőt és ajánlotta volna fel magát neki. Mivel nincsen tanúja ennek a hazugságnak a megcáfolására, a lány csak a Jurie-ben bizhat, hogy azok majd meglátják a helyzet valóságát. Mekkora azonban megdöbbenése és felháborodása, amikor kiderül, hogy a Jurie a merénylőnek ad igazat és azt ártatlannak nyilvánítja. Ez az ítélet mintegy megnyilvánulása korunk szellemének. És az emberek felfogása nemcsak erre az esetre vonatkozik, de csaknem minden bűntényre, melyet már el se Ítélnek többé, inkább elnézik, vállat vonnak és mennek tovább. sőt hibáinkból is? Veszítsük csak el, nehogy korábbi tulajdonságaink eltorzuljanak idős korunkra. A fészek melegbe ne emlékezni húzódjunk vissza, mert öregen is élhetünk bátran: Isten világában helye van minden kor jelen idejének. Elférnek egymás mellett. A magunk jelene nem ütközik mások jelenével, ha igazán jelen az. Ne irigyeljük a fiatalokat. Ök még előtte vannak mindannak, amiken mi már átverekedtük magunkat. És amikor ők „döntő ütközetre rohannak boldog, ifjú farkasok” (Aprily), mi tudjuk, hogy rohanásukban sebeket adnak és kapnak, lihegve kapkodnak levegő után, amikor nekünk már szabad szemlélődve megállnunk, észrevennünk olyan szépségeket, ame(Folyt. a 15. oldalon) Vflt ÉS LÉLEK „Vér és arany” — így énekelt a nagy mágus: Ady. „Vér és lélek” — igy mondom én, s merem igy mondani. Vér és arany: mind csak anyag, de én ember vagyok, rajtam, mint fény az éjszakán, a lélek átragyog. Vér és lélek: ember vagyok. Emészt sok testi vágy, jó az evés, ivás, gyönyör, az autó, az ágy, de túl ezen s ezek fölött van, mi magasba von: a hit, tudás, s a szeretet éltet csak gazdagon. Magához köt, fegyelmez és ihlet, nevel a tág, foghatatlan, de létező felsőbbrendű világ, s minél dusabban jön a fény reám onnan felül, bennem a vér s a test tüze egyre erőtlenül, s igazán ember úgy leszek, ha bennem az anyag fölött a lélek lesz az ur, mint az égen a nap! Bódás János
