Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-21 / 47. szám
13. oldal A GYÜMÖLCSÁRUS Irta: HALÁSZ PÉTER A gyümölcsárus sorsában a legutóbbi angliai választások idézték elő a nagy fordulatot. Az történt ugyanis, hogy a konzervativpárti képviselőjelölt végigsétált a londoni Queensway nevű utcán, kezetrázott a járókelőkkel, hogylétük felől érdeklődött, mosolygott, megsimogatta a gyerekek fejét s közben fényképezték a fotóriporterek. A képviselőjelölt ugyanis neves ember volt, pártjának egyik vezetője s volt minisztere, aki a választási hadjárat során nem csak saját mandátumáért harcolt, aminek újbóli megszerzésében többé-kevésbé biztos lehetett, de elsősorban azért, hogy pártja megszerezze a többséget és ellenzéki helyzetből ismét kormányra jusson. A jelöltek ilyen kampány-sétáit az angol politikai szak-nyelvben ,,walkabout”-nak nevezik. A választóknak ez alkalmat ad arra, hogy elmondják panaszaikat és kívánságaikat, amelyeket a képviselőjelölt odaadó figyelemmel meghallgat, tudomásulvesz s ha az előadott sérelem, vagy óhaj valamilyen általános, közérdekű kérdéssel függ össze, például a nyugdijak fölemelésével, az inflációval, vagy a lakbérekkel, akkor rövid beszédben emlékeztet arra, hogy a párt éppen ezeknek a jogos sérelmeknek az orvoslásáért harcol, benne van a programban, nem marad el. A gyümölcsárus, akinek standja a földalatti villamos Queensway-állomásának tőszomszédságában van, látta a képviselőjelöltet, a fotóriportereket s az emberek csoportosulását, de nem váltott ki belőle különösebb érdeklődést. Mivel magam is a Queensway mellett lakom, ismerem a gyümölcsárust, szoktam nála vásárolni, bár ha mód van rá, inkább elkerülöm, mivel barátságtalan és türelmetlen ember, a vevők iránti szívélyesség legcsekélyebb hajlandósága nélkül. Van egy társa is, alacsony, tömzsi ember, aki valamelyest több jóindulatot mutat, népszerűbb is a vevők körében. Amikor a képviselőjelölt végigsétált a Queenxway-n, a mogorva gyümölcsárus egyedül volt, szürke vászonköpenyében és fejetetején pörge kalapjával, a standja körül volt, tevékenykedett. Az egyik fotóriporter megpillantotta s rögtön kész volt a tervével. A képviselőjelöltet odaállította a gyümölcsárus mellé és szeme elé kapta a gépet. A képviselőjelölt nevetett: — Hogy’ van? — kérdezte a gyümölcsárust — hogy’ megy a bolt? A gyümölcsárus mogorván morgott valamit és hideg közönnyel nézett a fényképezőgép lencséjébe. A fotóriporternek erre volt szüksége. A másnap reggeli „Guardian’első oldalán jelent meg a kép, ezzel az aláírással: ,,A vonakodó választó”. Mulatságos és sokatmondó kép volt, olyan, amilyennek a fotóriporter akarta: a képviselőjelölt, a hires ember, a volt miniszter lelkesen és csillogó szemmel magyarázott a gyümölcsárusnak, aki közönyös arccal és leplezetlen tartózkodással, pillantásra sem méltatva állt mellette. A kép pontosan azt fejezte ki, amit a fotóriporter akart: a jelölt ostromolja a választót, de az még nem döntött. Hűvös és elkötelezetlen. Minden lehetséges és mindennek az ellenkezője. Jó fotóriporter volt és igy rögtön meglátta a gyümölcsárusban a lehetőséget. A politikus és a gyümölcsárus képe másnap ott volt az összes ujságstandokon. A Queensway földalatti villamos állomása melletti standon is, a gyümölcsös mellett. A gyümölcs árus volt a nap hőse. A járókelők megálltak mellette. Gratuláltak. Többen autogramot kértek tőle. A környező boltokból is kiszaladtak a nap során a kereskedők. — Láttuk a Guardian-ban! mondták izgatottan a gyümölcsárusnak. Ö a tőle megszokott közönnyel fogadta a hódolattal teljes elismerést. Tömzsi társa felvillanyozódottan sürgött-forgott. — Bizony-bizony!... híresek lettünk! — mondogatta. A közönyös gyümölcsárust azonban nem hozta ki sodrából a hirtelen támadt nagy népszerűsége. Sőt, ha lehet, még ridegebbé vált. Tökéletesen megfelelt a képaláírásnak: a vonakodó választó, akit ostromolni kell, akitől minden függ, de aki rejtélyes csöndbe burkolódzik. Ennek megfelelően a közönyös gyümölcsárus rejtélyes csöndbe burkolódzott. Ha valaki megkérdezte tőle (és sokan megkérdezték), hogy ugyan mit mondott neki a hires politikus, a volt miniszter, a képviselőjelölt, mit magyarázott neki oly felhevülten, akkor a közönyös gyümölcsárus csak a fejét rázta. Világos, hogy ezt nem kötheti senkinek az orrára. S az emberek megértőén bólogattak és megveregették volna a közönyös gyümölcsárus vállát, ha ugyan elég merészek lettek volna az ilyen bizalmaskodáshoz. De azért büszkék voltak a gyümölcsárusra. A földalatti villamos utasai, akik reggelenként a Queenswayállomástól indulnak és este oda érkeznek, azon az estén megkérdezték házastársaikat: — Mit gondolsz, ki jelent meg ma reggel a Guardian első oldalán? Nos, idenézz. Megismered? Mire a házastársak mind felkiáltottak, meglepetten: — Nahát! A gyümölcsárus! Volt, aki azt mondta: — ... a kellemetlen alak! Mások azonban csak gondolták. A gyümölcsárus ugyanis jelentőséget nyert. Aki mellett ott áll a miniszter a Guardian első oldalán, az jelentőséget nyer, ez elvitathatatlan. És igy a gyümölcsárusnak néhány napon keresztül nagy közönsége volt, ami tömzsi társát boldoggá tette, őt azonban még kellemetlenebbé. Úgy látszott, hogy fárasztja a hir és gondterheltté teszi. A negyedik napon azonban megszűnt az érdeklődés iránta. A környéknek azok a lakói, akik vásárolni szoktak standjánál s a földalatti-utasok, akik ismerték látásból, már mind jelentették neki, hogy „Láttuk a Guardian-ban!”, s ezzel kifogytak a mondanivalóból. Megtörtént a választás. A képviselőjelölt, a volt miniszter győzött ugyan és ismét a Parlament tagja lett, de a pártja nem és igy nem került kormányra, továbbra is az ellenzék, az árnyék-kormány tagja maradt. A gyümölcs-stand mellett most már közönnyel haladtak el a járókelők és a vevők, akik megálltak, a gyümölcsökre és zöldségekre összpontosították figyelmüket. Ekkor azután a közönyös UJ MUNKAERŐ — Tehát mától nálunk dolgozik? — Igen. De szeretném kivenni a két hét szabadságomat... gyümölcsárus beszélni kezdett. — Jól megmondtam neki...! — először csak ennyit. S amikor a vevők meglepetten pillantottak rá s megkérdezték: Igen? Kinek? Mit? ...akkor egyszerre megeredt a nyelve. A képviselőnek természetesen. Alaposan. Mindenről. A helyzet igy tarthatatlan. — Kifejtettem a véleményemet — mondta a gyümölcsárus — a gazdasági helyzetről. Az Európai Közös Piacról. Mindenről. Nem marad következmény nélkül. Az emberek először csak nevetgéltek. Később azt mondták: ahá, ahá. És továbbsiettek. A gyümölcsárust azonban most már nem lehetett lerázni. Reggelenként megállította a földalatti-állomásra siető embereket. — Hamarosan intézkedés történik...! — mondta jelentősen — figyelni kell a lapokat. — Miről beszél? — kérdezték tőle. — A képviselőről. Aki itt járt nálam. Akivel a Guardian-ban láthatott. — Én nem láttam magát a Guardianban. A Times-t olvasom. Később a gyümölcsárus kitűzte a standra a Guardianból kivágott képet. Rövid politikai szónoklatokat tartott. — ...ami pedig az uj kormány ár- és bérpolitikáját illeti...! — kiáltotta. Tömzsi társa a háta mögött a halántékára mutogatott, jelezve: nincs ki a hatra. Néhány napja nem látom a gyümölcsárust. Az este megálltam a standnál és érdeklődtem a tömzsi társánál. Legyintett: — Kivált a boltból. Járja a kocsmákat és szónokol. Azt mondja, indul a következő választáson, elege van aianácsadói szerepből, abból, hogy mások az ő eszével csináljanak politikai karriert. Mostantól kezdve nem csak az országért, de önmagáért is harcol! Egyébként... mivel szolgálhatok? HUMOR — Elég volt a szülői gyámkodásból, apám! Önálló életet akarok élni. — Rendben van, fiam... S én mivel segíthetem elő ezt a törekvésedet? — Kellene egy kis anyagi támogatás.- o-Állatidomárok beszélgetnek: — Húsz éven át egereket szeliditettél és most elefántokat szeliditesz. Mi ütött beléd? — Megromlott a látásom.- o-A skót New Yorkba érkezik és amikor kiszáll a hajóból, látja, hogy egy búvár kapaszkodik ki a partra. — Nahát! — kiált fel elsápadva. — Nem is tudtam, hogy gyalog is át lehet jönni.- o— Nagyon sajnálom — mentegetőzik a fogházigazgató —, de valami tévedés folytán hét nappal tovább ült. — Nem baj — legyint nagyvonalúan a szabaduló rab. — Majd legközelebb lecsusztatjuk.- o-Az iskolaigazgató a földrajzi szertárban vizsgálódik, észreveszi, hogy a földgömb nem a legtisztább. Szól is a takarító nőnek: — Nézze csak, ezen meg ujjnyi vastagságú a por! — Nem csoda — válaszolja a nő —, ha igazgató ur éppen a Szaharán huzza végig az ujját...- o— Miért akar elválni a feleségétől? — Mert különbözik a természetünk. És mivel fogja ezt bizonyítani? — Én el akarok válni, a feleségem pedig nem!
