Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-21 / 47. szám
1 12. oldal Egy arab professzor jóslata Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Az ember életfogytiglan az idő rabságában tengődik. Shakespeare igy sóhajt fel 12. szonettjében: ..Számolva az óramondó időt, sorsodat nézem, a szépségedet, útja a romboló időn visz át". Gonosz időket, szorító időket, sürgető időket adagolnak részünkre az emberek. A múlandóságot adagolják a percek fioláiba és megmérgezik az életet alattomosan, mint ahogy az arzén végzett Szent Ilonán Napóleonnal. Az idő ráncot húz az arcon, barázdákkal szántja fel a homlokot, ráncot hurkol a száj szegletében. A romboló időre gondolok, vajon mit takargat, mivel rukkol ki a közelgő hónapokban, milyen pusztulás fenyegeti az emberiséget. A gondokra gondolok, a fájdalmakra, az elmúlásra. A fák is most kezdik hullatni levelüket, a sok-sok ezernyi kis sárga koporsó koppanva hull le a földre. Kipusztult a fű, megfagynak a virágok, vajon mi még meddig élünk közöttük?! Vannak, akik előrelátnak az időben, ilyen most az a kairói egyetemi professzor, aki a csillagok állásából próbálja ellesni a titkokat. A modern, a tudományos csillagászat foglalkoztatta már a királyokat, fejedelmeket is és személyesen is resztvettek a csillagok titkainak megfejtésében. Ez az egyetemi professzor szép múltra tekinthet vissza, ő volt az, aki megjósolta, hogy Nixon, amerikai elnök lemond, ő látta meg és adta tudtul az illetékeseknek Nasszer halálát, s ő jósolta meg legutóbb a csillagok állásából, hogy az egyiptomi hadsereg be fog menni a sinai részre. Legérdekesebb jóslatának azt lehet tartani, hogy 1967-ben megjósolta Izráel nagyarányú győzelmét az arabok felett. Jelenlegi jóslata arról szól, hogy 1975 márciusában vagy áprilisában Rockefeller-NÉV ES RANG, IGAZ ES HAMIS.. (Folyt, a 10. oldalról) nagy neve igazában csak véletlenül derül fel, az illető maga nem épit rá. Volt egy ilyen esetünk is Frankfurtban, egy vacsorán, ahol a fiam hosszas és kellemes beszélgetés után megkérdezett egy ,,Frau Rantzau”-t: „Nagyságos asszony talán tudja, hogy Bismarck vejét Rantzau-nak hívták?” A hölgy mosolyogva s talán kissé zavartan is bólintott: „Igen... tudom... egyik ősöm...” Tehát nemcsak egyszerűen ,,Frau”„. de nem ragaszkodik a múlt elhalványult fényéhez. Egy emlékünnepélyen, amelyen fiam, mint akkori konzul, Amerikát képviselte, megismerkedtünk II. Vilmos császár unokájával, Lajos Ferdinánd főherceggel, aki nem mint „Hohenzollern”, hanem keresztnévről mint „Lajos Ferdinánd” mutatkozik be, lévén az „természetes”, hogy a vezetéknevét tudni kell... Itt azonban meglepetés ért. Dehogyis viselkedett főhercegként, dehogyis utalt a múltra, a császári nagyapára, a még most is meglevő számos kastélyukra... Arról beszélt, hogy neki Amerika „második hazája”, ahol hosszú éveket töltött, sőt — dolgozott. Okleveles szakember, technikai tanulmányutakon volt, később állást töltött be egy nagyvállalatnál, most pedig itt szintén egy nagyvállalatnak rendszeres konzultánsa. Természetesen angolul és még öt-hat nyelven éppoly jól tud, mint németül. A magyarokról szószerint ezt mondta: „Hősies nép amely csupa kedves emberből áll...” Amikor pedig el búcsúzott a rendkívül magas alakja derékban mégha jolt, igy köszönt el: „Viszon... viszont...’ Kisegítettem s aztán egyszerre ismételgettük „Viszontlátásra!” nek át kell venni az elnökséget Ford-tól, a jelenlegi elnöktől. A továbbiak során azt látta a csillagok helyzetéből, hogy Észak-Írország szeparálja magát Angliától, s ezt egy nagy sztrájk fogja okozni még 1980 előtt, amikor is Anglia lesüllyed egy másodrendű hatalommá. (Már most is az!) De azt is látta, hogy a következő hónapokban az arany ára le fog esni. 1975 júliusát nagyon rossz dátumnak tartja Kina életében, Mao Ce Tung-gal történik ez a kedvezőtlen fordulat. Egyiptom és Libia egyesülni fog szerinte 1975 áprilisában Khadafi, a jelenlegi elnök lemond még ez év novemberében Makhariosz érsek pedig sohasem fog visszakerülni Ciprusra. A törökök és a görögök megegyeznek egymással és mind a kettő bennmarad a NATO-ban. Nagyon nagy jövőt lát Egyiptomnak, s az uj háborút, ami rövidesen kirobban, Egyiptom nyeri meg,«dacára annak, hogy az egész világ Izráelt segíti és hiába látja el Amerika atomfegyverekkel. Ez a háború — teszi hozzá — lehet, hogy tűzbeboritja az egész világot, s mindez azért van, mert Izráel nem akar lemondani az elfoglalt részekről. Ehhez a jóslathoz hozzáteszi, hogy ezt nem mint egyiptomi mondja, hanem egy asztrológus, aki ezt látja a csillagok állásából. Kissé humorosan hat, mikor arról beszél, hogy Egyiptom és Amerika között szűnőben van a barátság, amit abból lát, hogy az egyiptomiak nem fognak többet coca-colát inni, hanem visszatérnek az ő régi italukra. Jobb is, ha ezt abbahagyják — mondja —, mert a coca-cola üvegenként 1 dollárba kerül, s a coca-colának Izraelben is van telepe. EMLÉKEK SZÁRNYÁN A THALIA AMERIKAI MAGYAR PAPJAI Irta: SZABÓNÉ LÉVAY MARGIT Szabóné Lévay Margil Olvasva Lengyel Menyhért halálhírét, sajnálattal érzem, hogy amerikai magyar kulturéletünkre annyira fontos bizonyságát nélkülözi a Lengyel Menyhért „Tájfun” című színművét méltató feljegyzések. Nevezett iró Tájfun színműve az „Amerikai Magyar Színtársulat” előadásában is az iró és művéhez méltó sikert aratott New Yorktól Chicagóig egy .j négyhetes túrán. Szezont nyitó előadásban ment, ami minden év szeptember első vasárnapján volt 12 éven át 8 hónapos szezonnal, délutáni és esti előadásban. TELTház előtt. A Broadwayn ugyanabban a színházban ment a Tájfun, amelyikben az angol színtársulat játszott. Ugyanis abban az időben vasárnap nem játszottak az amerikai színészek. Tokerámót Horváth Lajos játszotta. Walter Whiteside kiváncsi volt a magyar Tokerámóra. Az egyik páholyból nézte végig az előadást. A második felvonás nagy drámai jelenete után, amikor Tokerámó megfojtja kedvesét, felvonás után jött Whiteside a színpad mögé, és átölelve Horváthot, mondotta: „Only our lenguage is different, but our tokeremo is the very same. I’m glad I have the opportunity seeng you.” 12 őszén Molnár Ferenc , ,ördög”-ével nyitottunk ugyancsak abban a színházban, ahol akkor már egy éve ment angolnyelven George Arliss-szal a főszerepben. Ö is kiváncsi volt a magyar Ördög-re. Egyik oldalpáholyból nézte az előadást az első jelenettől az utolsóig. A függöny lemenetele után, már ott várt Horváthra a színpad mögött is viharzó tapsorkán elhalkulásáig. Horváthoz lépve meleg kézszoritások között mondotta:” I dönt know if you are me, or I’m you . Horváth Lajos szinművészetében egyenlő fénnyel ragyogott Hegedűs Gyula, Rátkai Márton és Rózsahegyi Kálmán művészete. Éppen oly nagy volt drámai, jellemszerepekben, mint komikus. Ha egy-egy darabban felváltva játszottak Erdélyi Emillel a komikus szerepet, mint pld. a „Bob herceg” borbélyát, vagy a „Tatárjárás, Wallenstein tartalékos hadnagyát minden esetben H. nyerte el a siker pálmáját. Horváth L. mint kollega is a nagyok közé tartozott. Nem irigyelte senki sikerét. Nem dicsekedett soha. Mint a főszerepeket, oly lelkesedéssel játszotta az epizódokat is. Ezért volt kabinetalakitás minden epizód szerepe is. Lehetett volna a Broadway stárja, az amerikai színészet ünnepelt művésze, de ő megmaradt magyarnak. — „Nem tudok én játszani csak magyarszinpadon, csak magyarnyelven, csak magyaroknak. Mert amíg játszom nekik, érzem a szivem együtt dobog az ő szivükkel; tapsukból is magyarérzés, magyarlelkesedés száll felém, hogy örömmel töltsék meg nekik és csak nekik játszó szivemet!” — mondotta az angolszinpadra csábitgatóknak. Pedig talán akkor nem fogyott volna ki soha az asztalfiókjából a kenyér, de az NEM LETT volna magyarkenyér; magyarszivek szeretetéből sült kenyerek. Mit bánta ő, hogy „Mit ér az ember, ha magyar!” Magyar volt sziwel-lélekkel s szerelmese a magyarnyelvnek. Ilyen gondolatokat váltott ki Lengyel Menyhért halálhíre, illetve a már nem egyeseiben elmulasztott, pedig kínálkozó alkalom, megemlékezni itteni magyarkultur-életünket ápoló színművészeinkről, akiknek művészvoltukat az is bizonyítja, hogy Fedák Sári, Kűry Klára, Rátkai Márton, Petráss Sári, hogy csak e párat említsem, itteni vendégfellépésük alkalmával, mint egyszinvonaloni kollegákkal játszották szerepüket. FORGÁCSOK Kérelem Csak kötelezővé ne tegyétek azt, ami szabad: a gyötrelmet s a gyönyörűséget. Rimánkodás elutasításáért Egy lapszerkesztő már ötödik levelem hagyja válaszolatlan: kérdezősködéseimet kézirataim sorsáról. Ezt teszi velem immár félesztendeje. Velem! Akinek verseit még (már) egy Babits is postafordultával utasilotta el. Ötvenedik születésnapomra Látjátok ezt a napot is megértem hát (mindennek ellenére) épségben átmentett rögeszméim, valamint összes rossz tulajdonságaim teljes birtokában. Simonyi Imre
