Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-07 / 45. szám

tt. oldal MAGYAR HÍRADÓ IGAZ TÖRTÉNETEK, KALANDOS HISTÓRIÁK A TRÓNT EGY NŐ MIATT (FOLYTATÁS) A fiatal elvált asszonynak sokáig az ar­gentin követ udvarolt Washingtonban, de amikor már mindenki házasságról beszélt, megismerkedett Ernest Simpsonnal, egy volt gárdatiszttel. Simpson 1928 nyarán oltárhoz vezette az egykori Mrs. Spencert, akivel 1933 közepéig türhetőnek látszó há­zaséletet élt. Ekkor történt, -hogy a Simpson-házas­­párt bemutatták a walesi hercegnek, az an­gol trón várományosának. Az eleganciájá­ról világszerte ismert trónörökösnek na­gyon megtetszett Mrs. Simpson. A herceg gyakori utazásaira rendszeresen magával vitte a Simpson házaspárt. Aztán Mr. Simp­son elmaradt a kíséretből, csak Mrs. Simp­son utazgatott a herceggel. Az angol tár­saságban nyílt titok volt, hogy Simpson felesége a walesi herceg metresze, és eb­ben senki nem is talált kivetni valót. Maga Simpson is zokszó nélkül tűrte ezt a hely­zetet. Bajban a protokollfőnök Ezzel a szerelemmel VIII. Edward sem tudott szakítani. A walesi herceg ugyanis VIII. Edwardként lépett az angol trónra, miután atyja, V. György 1936 januárjában, uralkodásának 26. esztendejében meghalt. Először még a férj és a feleség együtt ka­pott vacsorameghívást a Buckingham-pa­­lotába, később már csupán Mrs. Simpson, s édes kettesben vacsorázgatott az uj uralko­dóval. És amikor VIII. Edward nyaralásra indult a Nahlin luxusjacht fedélzetén, ma­gával vitte Mrs. Simpsont is. A jacht meg­fordult a dalmát tengerparton, olasz kikö­tőkben, Görögországban. Mrs. Simpson mindenütt az angol király karján lépett partra. A protokoll-főnököknek rendkívül nagy fejtörést okozott, milyen szabályo­kat vonatkoztassanak az amerikai hölgyre, akinek nem volt főúri rangja, viszont a ki­rály feleségeként viselkedett. Eden külügy­miniszter, aki egy alkalommal meglátogatta az akkor Velencében időző királyi jachtot, megkisérelte, hogy rosszallását fejezze ki a királynak. VIII. Edward ezen az etikett­sértésen éppúgy nem háborodott fel, mint ahogy nem vette komolyan külügyminisz­terének más észrevételeit sem . . . A tengeri útról hazatérőben a walesi her­ceg, immár VIII. Edwardként, átutazott Magyarországon is. Az újságok által felcsi­gázott érdeklődés sok embert vonzott a Ke­leti pályaudvarhoz. Sokan egy-egy nem­­zetiszinü szalaggal díszített barackpálinkás üveget vittek magukkal, át akarták adni az uralkodónak. A rendőrségnek nagy erőfe­szítésébe került a felizgatott emberek el­távolítása. Egyébként VIII. Edward csak néhány percig tartózkodott Budapesten, addig, amig a vonat állt — a királyi külön­vonat gőzmozdonyát feltöltötték vízzel és szénnel. Aztán a szerelvény továbbrobogott Bécs felé. Az egyik ablakon VIII. Edward, a másikon Mrs. Simpson hajolt ki. Tanúskodik az álszerető Akkor már szeptembert Írtak, és egy hó­nap múlva Mrs. Simpson benyújtotta váló­keresetét. Egy vidéki város, Ipswich biró­­sága tárgyalta az ügyet. Az angol törvé­nyek értelmében csak házasságtörés ese­tén lehetett válni. Természetesen a bíróság a válást nem azért mondta ki, mert Mrs. Simpsonnak — aki egyébként a király au­tóján érkezett a tárgyalásra — viszonya volt az angol birodalom uralkodójával, ha­nem azért, mert Mr. Simpson megszegte a házastársi hűséget. A bíróság előtt egy fiatal maneken pirulva tett vallomást ar­ról, hogy a felperes férje elcsábította. Mr. Simpson meg sem jelent a tárgyaláson, és a bíróság szokatlan gyorsasággal kimondta a válást. Hogy a maneken mennyi pénzt kapott a “szerepléséért”, ezt nem lehet tudni, mint ahogy azt sem, hogy kitől. Aligha a szerel­mes uralkodó fizette a tanút, inkább Bald­win miniszterelnök, illetve megbízottai bé­relték fel. Lord Beaverbrook, a miniszter­séget is viselt ujságkirály, a Fleet Street “uralkodója”, nagy szerepet vállalt az ügy­ben. Beaverbrook már kezdettől felismer­te, milyen veszedelmet jelent Hitler előre­törése Angliának. Mindenképpen igyeke­zett megakadályozni, hogy a király a cli­­vedeniek befolyása alatt maradjon. Nem riadt vissza attól a gondolattól sem, hogy ha másképpen nem megy, a királyt le kell mondatni. A furcsa válópert is ütőkártyá­nak szánta a játszmában. Kezdetben gon­doskodott arról, bogy a brit uralkodóról szóló pletykák ne láthassanak napvilágot, a válóper után Beaverbrook válalta azt a kényes feladatot, hogy a királyt figyel­meztesse: a botrány kitörését nem lehet a végtelenségig feltartóztatni. Telefonon kö­zölte VIII. Edwarddal: egy sajtóügynök­ségtől jelentést kapott, amely szerint a bradfordi egyházmegyei konferencián dr. Alfred Blunt püspök kirohanást intézett a király és Mrs. Simpson “barátsága” ellen. Az ujságkirály megjegyezte, hogy ha a külföldi sajtó rákapcsol az ügyre, akkor a Fleet Street sem hallgathat tovább. Lord Beaverbrook visszaemlékezése sze­rint VIII. Edward meglehetősen nyugodtan vette tudomásul a közlést: — Csak nyugodtan közöljenek, amit akarnak — felelte. — Feleségül akarom venni Mrs. Simpsont. Vagy királyné lesz belőle, vagy én sem leszek király . . . Baldwin miniszterelnök felkereste a ki­rályt és emlékeztette őt: az uralkodó nem teheti azt, ami neki tetszik; azt indítvá­nyozta, vegye nőül az egyik görög herceg­nőt. VIII. Edward azonban elutasította a javaslatot. Közölte, hogy inkább lemond, de feleségül veszi Mrs. Simpsont, akinek házasságát a bíróság már fel is bontotta, s már csak azt kell megvárni, amig az Ítélet jogerőre emelkedik. Baldwinnak mindössze annyit sikerült elérnie, hogy Mrs. Simpson hagyja el Angliát, és költözzék Cannes-ba. A türelmi idő éppen fél esztendő, ha addig semmi sem történik, 1937. április 27-én a vá­lás jogerőre emelkedik, Mrs. Simpson sza­bad ember, és a király oltárhoz vezetheti őt. Ultimátum a királyhoz A választások után november 3-án nyílt meg az angol parlament uj ülésszaka. VIII. Edward — ez volt lemondásán kívül egyet­len alkotmányos tevékenykedése — trónbe­széddel nyitotta meg az uj ülésszakot. A Lordok Házának üléstermében a királyi trónszék mellett — hosszú idő után először — nem állt ott a királyné trónszéke. A ki­rály hermelines palástban mondta el beszé­dét. A királyi koronát még nem viselte, a koronázást ugyanis csak májusra tűzték ki. Az alsóház megkezdte a trónbeszéd nyilvános vitáját, a királyi palotában és a miniszterelnökségen pedig, egyelőre a leg­nagyobb titokban, tovább folytak a tanács­kozások a király tervezett házasságáról. Baldwin ismételten megpróbálkozott azzal, hogy a királyt a trónon tartsa, és igy oldja meg az udvari válságot. “Aranyhidat” épí­tett az uralkodó számára. Egy bizonyos Mr. Stevenson azonnal tiltakozást jelentett be a Simpson házaspár válása ellen, és bead­ványát a bíróság az aktákhoz csatolta. Ste­venson — aki nyilván a király házasságát ellenző körök megbízásából cselekedett — azzal indokolta kifogását, h0gy a két há­zasfél előzetesen hallgatólagosan megálla­podott egymással, a békés elválás kieszköz­lése céljából. Ezek után a bíróság köteles volt kikérni a királyi ügyész véleményét. Ha az egyetért a beadvánnyal, akkor a há­zasság felbontása nem emelkedik jogerő­re. Akkor viszont a király sem veheti el sze­relmét. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents