Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-24 / 43. szám
5. oldal INDIAI RIPORT MEG MINDIG HÓDOLNAK A HAGYOMÁNYOKNAK A GANGES PARTJAINÁL BENARES, India — New Delhi-ben egy indiai újságíró erre figyelmeztetett: „Amire Benaresben szükséged van, nem más, mint egy erős gyomor és józan felfogó képesség. Ha csak teát iszol, a gyomrod rendesen fog viselkedni. De nem mondhatok semmit a felfogó képességeddel kapcsolatban.” Benares, a Hindus-folyó szent városa, félúton fekszik New Delhi és Calcutta között a Ganges-nek egy különlegesen szent, ha nem is különlegesen tiszta kanyarulatánál. Több mint 1500 lépcsőzetes templom emelkedik a nyugati folyóparton és mintegy 80, széles kövekből készített lépcső visz le a folyóhoz. Valószínű, hogy a város a legrégebbi a világon. Hindu életformája érintetlenül maradt öt évszázadon keresztül a mozlim hódítóktól, két évszázadon át a brit gyarmatosítóktól és 27 éven át India világi kormányától is. Ide minden évben zarándokok milliói jönnek; a gazdagok azért, hogy gyönyörködjenek a rózsaszínű és sárga homokkőből épült palotákban; a szegények meg azért, hogy összezsúfolódjanak a szenthelyeken. Mindenki azért jön, hogy lemossa bűnét a Ganges vizében sőt, némelyek azért is, hogy ott haljanak meg. Minden jó hindu abban reménykedik, hogy életében legalább egyszer Benaresbe zarándokolhat. Ha úgy tudja intézni, hogy Benares-ben haljon meg, akkor is olyant cselekedett, ami jótett számba megy az Istenek előtt. Ezáltal javul a sorsa, mert eggyel előbbre jut a fokozaton a lélekvándorlás kacskaringós utjain. Sőt, ha méltóvá válik, megmenekülhet ettől a hosszú körutazástól és egyenesen az örökkévaló boldogságba érkezhet el. Éppen ezért ennek a városnak mintegy 600,000 lakója közül sokan halálos betegségekben várják kimúlásukat. A hindu vallásos hit évezredeken át kialakult építményéhez nagyon nehéz hozzányúlni. Nehru, India egykori miniszterelnöke megpróbálta: „Teljes őszinteséggel ki akarom jelenteni, hogy nem kívánok semmiféle vallásos ceremóniát, miután meghalok. Nem hiszek ilyen ceremóniákban és nem vetem alá magamat ezeknek, mivel csupán formailag is gyakorolva ezeket, megrontjuk magunkat és megrontunk vele másokat.” Ugyanakkor azt mondta Nehru, hogy holttestét majd égessék el és hamvait dobják bele a Benarestől tovább haladó egyik mellékfolyóba, és egy maroknyit a Ganges-be is. „Ezzel a kérésemmel utolsó tiszteletadásomat akarom kifejezni India kulturális öröksége iránt." Az elhunyt vezető testének hamvait végülis több részre osztották el és nemcsak a szülővárosához közel lévő Allahabad folyóba dobták bele, hanem az országban egy egész sor szenthelyen elhelyezték, hogy ott az éneklő papok ceremóniája közben belementsék India szent folyóiba. Mindenütt hisztérikus tömegek gyűltek össze a szertartásra, majd másnap az újságok ilyen fejcimekkel számoltak be az eseményekről: „Elmerültünk a vizbemeritési szertartásokban”, „Négyen meghaltak a tolongás közben”, „Több mint 100-an megsebesültek.” James Egan Nem menekülnek a számlától NICOSIA, Ciprus — Nicosiában a Ledra Palace — Ciprus legelőkelőbb szállodája — épületéből a török invázió óráiban pánikszerű gyorsasággal menekültek el a lakók. A múlt héten a világ legkülönbözőbb városaiban a hajdani vendégek a szálloda levélpapírján a következő üzenetet kapták: Reméljük, hogy szerencsésen hazaérkezett és kellemesen érezte magát szállodánkban a julius 20-án bekövetkezett invázióig. Miután 21-én az ENSZ segítségével kellett távoznia szállodánkból, úgy döntöttünk, hogy számláját julius 19-ig kell csak kifizetnie. Miután Ön kénytelen volt gyorsan távozni, méltányolnánk, ha számláját a mellékelt befizetési lapon mielőbb rendezné. Reméljük, hogy szerencsésebb körülmények között újra találkozunk Önnel.” rabszolgák HAJÚJA OSLO — Fantasztikus leletre bukkant Norvégia déli tengerpartja közelében két norvég könnyűbúvár. Felfedezték a kétszáz évvel ezelőtt egy nagy skagerraki vihar következtében elsüllyedt dán rabszolgákat szállító hajó, a „Fredensborg” roncsait. A hajó annak idején a rabszolgákon kívül kincset érő terhet szállított: mahagónifát, aranyat és rengeteg elefántcsontot. A két könnyűbúvár máris sok elefántcsontot hozott felszínre, a hajóroncs belsejéből. A „felfedezők” Torskild Hansen dán iró „A rabszolgák hajója" című könyvének olvasása nyo-M& isNí .la nusíbsteri tradálas tygöüifevnailöí ßbflßTi A mán kezdtek kutatni a hajó után. Tanulmányozták a Keletindiai Társaság archívumaiban fellelhető hajózási ügyiratokat, s igy fordult figyelmük arra a tengerszakaszra, ahol másfél évi kutatás után végül is megtalálták a roncsot. A két könnyűbúvár a jövő nyáron akaija folytatni a lelet kiásását. Az elsüllyedt rabszolgaszállitót ugyanis vastag iszapréteg lepi be. HOLLANDI POSTA Amszterdam a kábitószerközpont AMSTERDAM, Hollandia — Egy minapi jelentés szerint az E- gyesült Államokban, „valahol Arizonában” az illetékes hatóságok lecsaptak az évszázad zsákmányára: csaknem 19 tonna marijuanát találtak. Ami a legveszélyesebb szert, a heroint illeti, a közelmúlt sikeres franciaamerikai erőfeszítései nyomán mintha szűnőben lenne a sokat emlegetett és filmre is vitt francia kapcsolat. Úgy tűnik, az uj európai elosztó központ: a hollandiai Amszterdam. Ennek sok oka van, de az egyik nyilvánvalóan az, hogy itt is, mint korábban Marseille-ben, egymásra találtak az eladók és a vásárlók. Ami a vásárlókat illeti: miközben világszerte legalábbis hanyatlóban van a hippihullám, Amszterdamról ezt még nehéz elmondani. Nyugatnémet, skandináv és nem utolsósorban amerikai fiatalok népesítik be még hűvösebb éjszakákon is a holland metropolis nyilvános parkjait és ezen a rendszeres razziák sem segítenek. A kábítószer megszállottjai és terjesztői ezúttal is gyakran jelentik ugyanazokat a személyeket. Néhány nappal ezelőtt az amszterdami Schiphol repülőtéren — amely a minap a japán terroristák miatt állt a nemzetközi érdeklődés reflektorfényében — két kanadai diákot tartóztatott le a holland rendőrség. Egy nagy műgonddal megszerkesztett bőröndben csaknem félmillió dollár értékű heroint akartak Montrealba csempészni. Nem tudni, mit hoz a jövő, de pillanatnyilag a holland kapcsolat nem olyan kiterjedt és félelmetes, mint a francia volt. Emlékezetes, hogy a Marseille környéki nagy laboratóriumokban valósággal zudult a mindenekelőtt török ópium, hogy aztán feldolgozott heroinként induljon el elsősorban az Egyesült Államokba. Annak idején napirenden voltak a fantasztikus értékű, nem ritkán ötven kilogramm körüli fogások. Ez a kapcsolat sem teljesen a múlté. Mintegy két héttel ezelőtt a New York-i kikötőben az amerikai hatóságoknak feltűnt egy valóban gyönyörű XIII. Lajos stilusu francia butorgarnitura. Tüzetesebb vizsgálat és betanított kutyák segitségével hamarosan előkerült a rejtett rekeszek titka: 113 millió (!) dollár értékű feldolgozott heroin. Mig Marseille-ben a korzikaiak jelentették a heroinmaffiát, Amszterdamban a XVII. század óta a városban élő, jól szervezett kínai kolónia vette át ezt a szerepet. Ennek megfelelően — és az Ankarára nehezedő amerikai nyomás miatt — a beszerzési forrás is inkább a Távol-Kelet: a Laosz, Burma és Észak-Thaiföld határán lévő Arany Háromszögben termelt, Hongkongban és Szingapúrban feldolgozott úgynevezett ázsiai heroin tisztasága a nem ritkán 98 százalékos marseille-ivel szemben átlag ötven százalék. Ezt az, alvilági nevén „barna cukrot” gyakran ázsiai „öszvérek” (kábítószer-szállitó futárok) közvetítik Európába és a tengerentúlra. Könnyű beszervezni őket: jelentős részük illegálisan próbál munkát keresni Hollandiában. A kínai maffia ezeknek a máról holnapra élő pénztelen embereknek a Rosse Buurt mulatónegyed játékbarlangjában először felajánlja a könnyű meggazdagodás lehetőségét, majd az immár teljesen kifosztott delikvensek számára nem marad más, mint a kábítószer- kereskedelem. Bebizonyosodott, hogy az amszterdami áru egyik legnagyobb fogyasztója az NSZK-ban állomásozó Hetedik Amerikai Hadsereg. Nyugat-Európán belül viszonylag könnyű a szállítás: a nagyfőnökök alighanem éppen azért választották Amszterdamot elosztó központul, mert a Közös Piacon belül alig van vámprobléma... A választáshoz az is hozzájárult, hogy Hollandiában sokkal kisebbek a büntetések, mint — legalábbis az utóbbi években — Franciaországban. A marseille-i lebukottak sorra kapták a húszéves börtönbüntetéseket, ugyanakkor Amszterdamban eddig négy év volt a maximum. Érthető, hogy országszerte mind többen követelik: alaposan szigorítsák meg az ezzel kapcsolatos jogszabályokat. Mielőtt még Hollandiából is százmillió dollár értékű stilbutorok kelnének útra -g&i i. .tevalsií/ui ahal-fccimuny. i'J .»'JAJ Vizbemártási ceremóniára készülnek a ,Jó hinduk”..,
